Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI IIETIIAP, A „NAQYáOMKUTI JÁRÁSI JÉGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

EMfixotéal ár:

Egész évre .... 8 K Negyed évre . Fél évre

.....................4 K Egyes szám ára

. 2 K. 20 fillér

Főszerkesztő: Dr. Olnamzky Viktor.

Felelős szerkesztő: Borús Benő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MKGJKLENIK MIADKIV VASÁR!«AB’

Hogy támogassuk a városokat.

lila : Luké«« Ödön.

I.

A közigazgaíási gyakorlat azon meggyőződést kell, kogy megérlelje bennünk, hogy törvényhalósági törvényünknek nincs meg az ország viszonyaiból merített po- litkai alapgondolata. A törvényhozás minden politikai alapgondolat, minden politikai alapeszme nélkül alkotott egy köz- igazgatási gépezetet, egy szervezetet, s a legjobb esetben a különböző, sokszor ellentétes tényezők tranzakcióját sikerült létesítenie olymódon, hogy egymást megbénítják. E szervezetet beállította az állami feladatok szolgálatába, s ugyanakkor a helyi önkormányzat ügyeinek vitélét, fejlesztését is feladatává tette. Ezzel egyrészt az állami feladatok a helyi önkormányzat feladataival jelentős mértékben összebo- nyolitotta, a közigazgatási szervezetet, ezt a nagy apparátust másodrendű ügyek vitelével túlterhelte, másrészt az önkormányzat pénzügyi erejét is teljesen kimerítette, úgy, hogy — elmondhatjuk — köz igazgatási szervezetünk az igazi önkormányzat nagy feladatainak ellátására alig- alig képes.

Közigazgátási jogrendükben tehát rátalálunk az önkormányzat korlátozására, az önkormányzat fejlödsének és a törvények

végrehajtásának akadályaira. Az olyan jogrend pedig, amelynek pozitív formái a magyar nemzeti élet erőteljes fejlődését akadályozzák, az nincs a magyar állam hatalmának és tekintélyének emelését célozó politikai alapgondolatra helyezve, önként következik ebből az is, hogy ilyen jogrend szolgálatában álló közgazdasági gépezet, amelynek mozgásából úgyszólván csak a különféle erők paralizálása eredhet, egy nagy tervszerű állampolitikának a magyar állam megszilárdítása nagy munkájának al kalmas és megfelelő eszköze nem lehet.

A magyar állam leglényesebb és legfontosabb feladatai közé tartozik tellát az ön kormányzati intézmények, mint a közigazgatási szervezet legfőbb tényezőinek fejlesztése s ezáltal azon fokra való emelése, ahol az autónomia már képes a rendet, a jog- biztosságot meghonosítani, ezt az államot kulturális és gazdasági »rövel megszilárdítani, azaz röviden kifejezve, magasztos feladatának megfelelni.

Ez az feladat háromféle módon volna megoldható, és pedig: 1. az önkormányzati túlterheltség csökkentésével; 2. a szervezet megváltoztatásával és végül 3. az önkormányzat anyagi erejének növelé sével s ily kép termelőképességének fokozásával.

Nemzetünk municipiális hajlama, muni- cipiális előítéletei, az első irányban folytatandó kísérletet, tekintve, hogy az végeredményében az önkorjinányzatf hatáskör szűkítésével járna, bizton meghiúsítanák. A másodikat, vagyis egy szervezeti törvény alkotását a mai politikai helyzet tesszi tehetetlenné. Nincs tehát más mód hátra ezidoszriní, mint hogy anyagi erejének növelésével gyarapitsuk önkormányzati intézményeink erkölcsi erejét, s ezáltal tegyük képessé a magyar állam nagy céljainak eredményes szolgálatéra.

A magyar városok politikai érzésére vall, hogy ezen a helyes utón haladnak s az általuk kezelt közigazgatás gyengesége és úgyszólván tehetetlenségének következményeit álérve és átérezve, anyagi erejük növelésére fektetik a fősulyt s ily kép a városok háztartásának rendezését állítják kívánságaik homlokterébe.

Ezen mozgalom a magyar nemzeti érdekek nagy szempontjainak magaslatáról sem tekinthető a partikulárizmus erőkifejtésének, mert hiszen kétségtelen, hogy a városi közigazgatási szervezet megfelelő átalakítása az egyes állompolgárra nézve a rend és személyes szabadság, a magyar államra nézve a megszilárdulás és fen- állása, a magyar nemzetre nézve a hatalom és uralom kérdése.

A városok törekvését és a nemzeti érzés hatja át, hátterében az a nemes meggyőződés áll, s igy a magyar nemzeti élet minden tényezőjének támogatására joggal számíthat.

Ä „Kővárvidék“ íáreája.

Ifjúságomból.

— Thom« Lajos. —

Wernerék Henrikje mondta, hogy az anyja megtiltotta neki a velem való ogylittlétet. Mert a modorom nagyon durva és mert bizonyosra veszi hogy nemsokára kicsapnak. Azt mondtam a Wernerék Henrikjének, bogy fütyülök az édes anyjára és örülök, hogy nem melletek többé hozzájuk, legalább nem látom a sok házi piszkot.

Erre azt válaszolta Henri«, hogy egy komisz fráter vagyok, amire én egy hatalmasat Ütöttem öklömmel az arcába és úgy lódítottam a kályha leié, bogy a földre esett. Azután egy fogát törte el és bársonynadrágjáii egy feliúnő szakadás volt.

Délután bejött osztályunkba a pedellus és azt jelentette, bogy a rektor ur kéret magához.

Kimentem és az ajtónál olyan grimaszt vágtam amivel megröbögtettem az egész osztályt, Wernerék Hen.'ikje nem nevetett, mert nem volt akkor az iskolában, mivel hogy Injával volt az s*z egyik fogának.

Lementem a rektorhoz, aki zöld szemeivel nagyon szigorúan nézet reám.

— lit vagy megint neveletlen kölyök, — niomló — kiváncsi vagyok, vájjon mikor fogsz bennltkot jelönié telttől megszabadítani ?

Úgy gondoltam, hogy nagyon örülnék, ha ettől n kiállbötatiau fickótól megszabadulnék, de nem szóltam, hanem hagytam út beszélni tovább.

— Voltakéi» mi is akarsz te lenni — kérdezte— te züllött teremtés, te? Azt hiszed talán, hogy még valaha elvégzed a latin tanulmányaidat V

Azt feleletem, hogy igenis hiszem. Erre rám támadt és úgy ordított, hogy künn meghatotta a pedellus, aki mindent elmondott. Azt mondta a rektor, hogy a betörők természete van bennem és hogy egy katalinai exisztenei \ vagyok és hogy legfeljebb egy közönséges iparos válhat majd belőlem és végül, hogy az ókorban ia minden elvetemült ember olyképen kezdte pályáját mint én,

— Werner mii.iszteii tanácsos volt nálam, — mondta — és lerajzolta előttem fának szánalmas állapotát.

Azután hat órai karcért kaptam, az anyám pedig számlát a nuniszteii tanácsostól tizennyolc márkáról, mert annyiban volt a Henriknek a nadrágja.

Az atiyám nagyon sirt. Nem a pénz miatt, noha abból sem volt valami bőven, hanem »zeit különösen, mert megint valami rosszat kezdtem. Szörnyen bosszankodtam, hogy az anyámnak annyi baja van velem és feltettem magamban, hogy a Wernerék Henrikje ezért megjárj«*

A miniszteri tanácsos ur nem od»s vissza nekünk az elszakított nadrágod, noha helyébe egy újat kért.

Vasárnap, templom után a rektori hivatalba zártak, ami nagyon unalmas volt.

A szobában a rektor »ét fia volt. Az egyik fodilott és valaháyazor a lektor belépett, nagyban forgatta a vastag szótárt és Ügyeleti, mintha szörnyű szorgalmas volna.

— Mit keresel fiam, — kérdé a rektor.

A fut nem felelt azonnal, mert szajaban még nem volt megrágva a kenyér. Végre mégis Ion)ette és azt mondta, bogy egy görök szót keres, amelyre nem tud rábukkanni. Tódig étiből mi sem igaz, Iliéit hiszen egész idő alatt nem is tolt egyebet, mint kenyeret falatozott, amit én nagyon l-d láttán ,

A rektor azonban mégis dicsérte őt és olyas valamit mondott, hogy az istenek az erény elé az izzadságot tették.

Azután bejött a rektor felesége is, uki szin- sziutén dicsérte fial. Majd délebéd lett és mind-