Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-07 / 1. szám
január 7. KŐVÁRVIDÉK 2 ellenkezni és sírva fakadnia, ha — a rosz- szul tanulás természetes hüntetésképen — szülői iparosnak vagy kereskedőnek akarják adni. Az iskola lelkesítő munkája sa gyermeknek ezen pályák iránti szeretete még mindig kevés a műveltebb iparos- és kereskedő-osztály megteremtéséhez, ha a szülők nem tudják felfogni ezek előnyeit a tudományos és egyéb nyomorgó pályák felett. Sajnos — egyelőre — inkább Írnoknak adja a magyar szülő gyermekét, mint iparosnak vagy kereskedőnek! Ennek okai a magyar társadalom »gentri« elveiben, s ebben a kisvárosok társadalmi viszonyaiban keresendők. Az a hatalmas társadalmi válaszfái, melyet a kisvárosok »intelligenciája* felállított, lehetetlenné teszi az érintkezést ezen társadalmi osztályokkal. A becsületes munkával 60 — 80 ezer koronát megtakarított iparos vagy kereskedő nem mehet mulatságaikra, hangversenyeikre, összejöveteleikre, kaszinójukba. A magyar iparos hiúságát bántaná, ha fia is oly »lenézett* lenne mint ő s épp ezért félre tesz minden érdekét, kockára teszi fia jövőjét, mikor biztos kenyeret tudna néki adni s teszi ezt részben azért, hogy fia »ur« legyen, másrészt pedig lelkiismeretét akarja megnyugtatni, hogy fiára nem sajnált áldozni. A vesztes a gyermek marad, kinek a tudományos és hivatalnoki pályákon küzdés és nyomorgás jut osztályrészül. A polgári iskolák tanárainak — mint a polgárság iskolája tanerőinek — példát kellene mutatni, hogyan kell megbecsülni a ma gyár iparost és kereskedőt, minden igyekezetükkel azon kellene lenniük, hogy a társadalmi válaszfalak ledőljenek, mert ily formai okok miatt bűn lenne feláldozni a tanítványok és haza érdekeit. Meg kell értetni a szülőkkel is e gondolatot felolvasásokon és a velük való érintkezésünkben s ha siker koronázza munkánkat, akkor nagy szolgálatot teszünk a hazának, mert egyengetjük az utat a demokratikus, gazdag Magyarország kiépitésénez ! N. L. tájimasszába nem engedi *a gyomor nedvet a táplálékhoz hozzá férni. Eltján néha, hogy u ember éhes is meg szomjas is. Mit kell ilyenkor tenni ? Enni és bevárni a szomjúság érzet még erőszakosabb attaque-ját és csak akkor inni. Hasznos német szálló ige, hogy :J „Wer trinkt ohne Durst Und isst ohne Hunger Stirbt desto junger.* 3 sorban egy tökéletes táplálkozási kygienia. Az alkoholról csak pár szót szólok. Az emberek ittak, isznak és inni fognak. Mi ennek az oka ? Teljes bizonyossággal az az minden egyénre nézve egyetemes positivitással nem uem fogja ezt megállapítani sóba seuki. Ai alkohol életet ment és il, energiát aá és vesz, jé kedvet teremt és bus komorságét, álmot hot és elfiz, morált diktál tat és demora- Ilmái, pénzvágyat gerjeszt és pazarlás! kedvet, bátorságot szül és gyávaságot teremt, szerelemre gerjeszt és sserelmi undort szül, kegyetlenné test és kinyöriletessé, de egy bizonyos a ez az hogy élvezete bizonyos mérték elérése után beállítja a világot az „énének tetsző hangulatba * talán ez utóbbiban rejlik általános vonz ereje. Semmi sem áildóbb és általánosabb, mint a szomj. Pedig az alkohol falsificál, az órzési, gondolati körök, a gázlás nélküli pbautasia szabad lobbanó, görögtüzszerü virtus kitöréséivel, melyek Olsavszky Simon. Egy jó ember halt meg az éjjel! Szól a közönbös, idegen. Kedves jó fiam ! . . . többit könye mondja : Nem bántottál meg sohasem. Atyám volt • . . zokoga lánya Nekem barátom ... a szó elakad .•. A jó tevőmet siratom benne ... A szegény nem szól.. .csak könye fakad. Édes gyermekem ... sir fel az anya . .. Fájó köny mondja : Testvérem nekem í Htt felesége reá borulna; Csak azt zokogja : Mindenem. Igen! Mindenkinek voltál valamije. Neved fogalom lett. Fogalma: a kötelesség- teljesítés, önzetlenség, tiszta becsületességnek, szived: az elözékenvség, jóság, emberszeretet hangos hirdetője. Nemes ember voltál. Istent szeretted. Embertársaid becsülted. Legkisebb akartál lenni, pedig nagy voltál. Nagy gondolkodásod, tetteid s egész életedben. Halálod is az volt. Mert ha már megkellett halnod, úgy haltál meg, mint nem halnak királyok. Tüneményesen, szépen. Mint mikor a ragyogó égről szeptemberi csendes éjjelen lehull a csillag; fényes, nagy Ívben, elkápráztatva azokat, kik látják,... s aztán belevész a néma éjszakába; úgy hagytál itt minket. Váratlan, hirtelen. Szeretettel rajongtunk körül. Sokat nye lünk és sokat vártunk még tőled. .. s reményeid ragyogó egéről, jövőd szép ter- vezgetésének tetőpontjáról hullottál le mint a megsebzett madár, mély fájdalomba döntve azokat, kik igazán szerettek. Pedig szerettek. Sokan, mindenki. Hisz azon csodálatos lelkű emberek közé tartoztál, ki ártani nem tudott senkinek, használni ellenben mindenkor és mindenkinek. A legutolsó, a legszegényebb, a koldushoz is volt egy jó szavad; figyelmességed pedig utánozhatlan azokkal szemben, kiket becsültél vagy közel állottak a te jó lelkedhez. Hogy tudtál vigasztalni; Mennyi gyöngéd szeretettel keltegetted a reményt, bizalmat a megtépett, megsebzett szivekben. És a szükség, a nyomor enyhítésében, a könyek letörlésében, mester voltál. Mosoután sivár kimerültség lepi el • finom egyensúlyt)- zottságban a legnagyobb a legtüggetlenebb boldogságot élvező logikus akaratot. Az élet hullámzásaiban az alkohol hatás rovata kiméiitbetetfen, mint maga a bűn s annak ősforrása, az emberi gyarlóság. Nagy intő példa a szellemi óriás Goethe naplója, a melyben Schillerről a germán faj egyik előkelő képviselőjéről igy ir: „Amit egyes emberek munkáiban kifogásolni valót találtak, abban Schillernél az alkohol hatása érzik.* Pedig Goethéről aki igy kritizált és tudjuk, hogy : er selbst einen guten Tropfen liebte. De azért fiának a következőket írja : Wir leben nach unseren alten Weise, still und fleissig besonders auch was den Wein anbetrifft wobei mir lieb ist aus deinem Briefe zu sehen, dass du auch vor diesem zur Gewonbeit gewordenen Getränk in acht uimst, was mehr als man glaubt, einem besonnenen, heitren und thä- tigen Lehen ehntgegen wirkt.■* így örvend Goethe annak, hogy fia bornemissza. A mértékletességen kívül 3 arauyszabálya van a táplálkozás hygeniájának. 1. Az ételt jól megrágni. 2. Étkezéskor nem olvasni. 3. Étkezés után pihenni. A fogak munkáját nem szabad a gyomorra erőszakolni. Mert Mert ha ez célszerű volna, akkor a takarékos és okszerű természet nem adott volna az embernek olyan tökéletes fogazatot. lyogni láttam szavadra azokat, kiket előbb a kétségbeesés sötét gondja kisért. És itt hagytál I Nagy, nehéz gyászban bennünket. Zokogva állottuk körül ravatalod, mely fenkölt lelked érzelmeiben és szeretetében páratlan jóságu szived porlandó hamvaid fedte el előttünk. Szinte nem tudunk belenyugodni, hogy nem vagy többé köztünk. Hisz a mi kis társadalmunknak oly szüksége van minden egyes tagjára, hogy ha egy kidől, a jók legjobbika; az érzékeny csapás, mely mindenkit sújt; a végtelen ür, melyet embertársai közt maga után hagy, mintegy visszaköveteli az életnek. És hiába. Te elmentél. Akkor mentél el, mikor legnagyobb szükség lett volna reád. Hogyne fájna szivünk. Hogyne törne fel zokogó sírás ajkainkon. Pedig nem kételkedem, hogyha az édes anyai szív forró óhaja, a szeretettel aggódó feleség buzgó imája s az elválás végperceiben elsírt fájó könyek képesek lettek volna a halált megkérlelni, úgy még sokáig köztünk maradtál volna. De Isten jobban szeretett, mint mi mindannyian. Elszólitott életed delén, szép reményeid, vágyaid tetőpontján, férfi korod legszebb idején, mikor az alkotnivágyás, a tetterő bontogatni kezdé szárnyait. Mennyi nemes eszme, mennyi ideális gondolat foglalkoztatta lelked! És mint a szorgos méh. hosszú évek során át gyüjtőttél, hogy a mi telkednek gondolata volt, azt valóra válthasd hogy azt a kedves családot, mely mindened volt boldoggá tedd; s a társadalomnak, melynek munkájából mindig híven, becsülettel kivetted a részed, tetteiddel hasznára lehess. Mindez eszköz birtokodban volt. Közszeretet környékezett. A legelsők és a legkisebbek teljes utakon és szeretettel ajándékoztak meg. Nem is csoda. Megérdemelted. Társadalmi érintkezésben előzékenység, distingvált modor voltak jellemző vonásaid. Akivel egyszer beszéltél, le volt kötelezve irántad. Innen nem, hogy népszerűséged oly nagy volt, hogy — fájdalom — már csak a koporsódnál elsírt könyek tanúskodhattak róla. És helyed örökre, üres marad, Üres. Csak a kegyelet emléke foglalja el. Ezt őrizni fogjuk mind, akik szerettünk. A fogak munkája nagyon fontos és azért mindig kis falatokat kell a szájba vinni, azokat jól megrágni és igy nem csak az emésztésre elő. készíteni, hanem az intensivebh szervezetbeli kihasználásra is. Ha valamit nagyon megkíván az ember, a nyála folyik utána — mondja a közbeszéd. Ebhői az tetszik ki, hogy valamely ingerlő» jó illatú étel milyen hatalmas tényezflje és meg* indítója az emésztés egyik fő faktoráuak a nyál elválasztásnak. De elősegíti a látás és szaglás utján közvetített inger a gyomornedv elválasztását is. Aki evés alatt újságot olvas az nagyobb figyelmet fordít utóbbira, mint az evésre s annál a figyelem befolyása az emésztés pbysiologiájara elesik és az által, hogy az agyvelő felé teleltetik erőszakosan — olvasás által — a vér a hasi zsi- gerek túliéit véredényeiből, előbb utóbb káros tünetek mint pl. rossz szájíz, levertség végtagnehéz- ség, ólomlábad állhatnak elő. Jól tetté Goethe : Ich liebe zu tafeln am lustigen ort. Ich koste und schmecke beim Essen. Tehát mikor az ember eszik cask egyen, ennek szentelje idejét, figyelmét energiáját és tartsa szem előtt az alábbi akaratiráuyzatokat. (Folytatása következik.)
