Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-29 / 5. szám
K ó Y Á R v I n É K. Val ösmerkedjék meg önmagával. Ha majd az önismeretnek arra a fokára jutott, hogy olyan intelligenciának lesz a részese, a mely képesít majd arra a gondolkodásra, arra az eszméletre, hogy kiismerje az ö saját nemzeti karakterében rejlő kincsek megismerni valóját, majd akkor a haladás nem okoz a kormányzatoknak fejtörést. Hiszen a kormány az esetben, ha becsu- katja vasárnap a korcsmahelyiségeket és pálinkamérőket, igaz, hogy az államjövedék egy tekintélyes részét fogja elveszíteni, de másrészt gondolja meg azt, hogy mit nyer Vele, ha a nép a könyvtárakban találja a vasárnapi szórakozását. Ha ott a tanító, meg a pap időről-időre népszerű módorban tudományos előadást tart, ha a nép tudni fogja, hogy az erkölcsöket önmagukért kell gyakorolni, nem pedig, mert egy magasabb Jénvnek tesznek vele tetszetős dolgot, — akkor mennyivel nagyobb nyeresége van az allamhatalomnak. Vissza nyeri azt az emberanyagot, mely értelmes, mely szorgalmas, mely példaképen állhat a kulturné- pek között. Mert bizony, ha főcél az állami pénzjövedelem, akkor nem számíthatunk egyébre, mint népűnk lassú, de biztos elfajulására. Pedig népűnk már elég viszontagságon és megpróbáltatáson ment keresztül. Eleget érezte a saját, valamint idegen hatalmas nyűgét. Itt az ideje annak, hogy azt a boldogságot is élvezhesse, a mit egyedül és kizárólag csak a tudás, az önismeret, az önbecsülés és önérzet nyújt. 2 __ ____________________________________ A nyomor. A magyar közélet sínylődik és vegetál, a társadalom legnagyobb része nyomorog. Igen kevesen vannak azok, akik anyagi gondok nélkül élhetik le életüket; igen kevesen vannak azok, akiknek nem jut osztályrészül a társadalom kínzó betegsége: a nyomor.- L. ■L." J il-UJJ. - iüf.-1 - - 1 JÜÜJ-.L1!' i.1. ."I*!!1. J.1J1-. J J~-Lggg ismerem, köszönettel lesz sőt bálával mindannyiunk* uak, — Halga tehát. Még egv óráig ült együtt a kis tár«aság"i Az eszme testet öltött! Tenni valók megbeszélve szerepek kiosztva lettek ! * * * A legközelebbi vasárnap délután Tihamérnál — kinek tágas és kényelmes lakása, a kis társaság befogadására legalkalmasabb volt, — ismét együtt ültek az összeesküvők, tárgyalván a közel- nmlt szllveszteii bál eseményeit, melyben a kis társaság két tagja eljegyezte magát, vőlegény lett! Gyors, ismert lépések topogása a folyosón, jelzék közeledtét Bélának, ki még a baráti körből hiányzott, Kopogtatás nélkül rontott b*! Arcán az önelégültség, büszkeség és bizonyos szigor ömlött szét! Össze szorított ajkai a betyárosan ki kunt bajuszka alatt, erős szavakat fedeztek ! . . .-Tó napot! Dicső „Tamásfi“-társaság, és kegyed erkölcsbiró uramnak! Talán épen rólam fecsegtetek, hogy oly néma csend fogadja jöttömet ? Szállj meg monda Tihamér » add elő, mit mondani kívánsz; mert latom betege lész, ba szokott szóbőségeddel elő nem rukkolsz ! Tisztelt Uraim! Csendet ikérek és teljes diszkrétjét! Komoly az ügy mely ide hozott, jobban mondva ide jönni kényszeritett! Nos, megkapom ? Köszönöm I íme ! . . . Levélkét h íz ki zsebéből. Izgatottan, de szoAz ember hajszolja a látszatot, keresi az üres fényt, meg a pompát, s mindenáron takarni akarja a kínzó baját, szörnyű nyomorúságát. A társadalom minden osztálya sínylődik, az ur és paraszt egyaránt, csakhogy mig az utóbbinak nyomora látható, szembeötlő, addig az úri osztály nyomora burkolt és eltakart s bizony senki se sejtené elegáns, gavallér férfiakról, jól öltözött úri nőkről, hogy a nyomorúság tanyázik náluk, hogy a nyomorral küzdenek. Természetes is, hogy a mai életviszonyok, a megélhetés nehézségei mellett nyomornak kell tanyázni a szegényebb állású ember házaiban, ha lépést akarnak tartani a napról-napra váltakozó divat szeszélyeivel, ha ki akarják elégíteni a társadalmi élet folyton fokozódó igényeit. A társadalmi élet számos kötelezettséget ró embereire, s ha meg akarnak felelni kívánalmainak, akkor nem elég a szerény fizetés, hanem jön az adósság meg a váltó. A magyar középosztály szerfölött el van adósodva, az adósság tengerében fuldokol a magyar társadalom s ezért nem képes intenzív társadalmi életre, működésre. Nagy átalakulásra szorul a magvar társadalmi élet, mert a nyomor nem szül békés haladást, meg társadalmi békét és csak akkor lesz remélhető békés irányú haladás, ha ki tud vergődni a gyötrő nyomorúságból, ha letudja rázni magáról azokat a bilincseket, a melyeket a társadalmi élet rideg szükségszerűsége kovácsolt rájuk. Valami általános forrongást lehet észlelni a mai korszakban. Most van kialakulóban tespedéséből, maradiságából az egész magyar közélet, most kezd türelmetlenül, izgatottan eszmélni a magyar intelligencia, most akarja utolérni a nyugoti kulturnépe- ket és e türelmetlenségből ez izgatottságból válik ki önkéntelenül is az elégedetlenség, a megnövekedett igények kielégítésére irányuló vágy. költ elegnntiájával veszi ki boritékából a nyújtja át Tibamernak, kérvén, hogy olvassa fel! Tihamér, Béla pózát — mellyel leveleit felolvasni szokta — utánozva, szétterpeszteít ujjait hajába merítvén erőltetett remegéssel kezdi meg a levélke olvasását. Édes Uram! Hosszas gondolkozás és több átvirasztott éjszaka mán, szivem sugalatát követve, ki ész tiltó szava ellenére irom e levélkét. Gyermeki félelem és megmagyarázhatatlan szorongás fog el, melynek Itatása alatt, ha összefüggéstelen lenne, értelme, elnézésre számitok. Egy szerelem szomjas asszony vágyódása hívja : Jöjjön !! Többszöri találkozásunkkor egymásba melyeuő tekintettlak, hosszas meleg kéz- szorításunk, mind egymással kicserélt szerelmi vallomás eléggé igazolja feltevésemet, hogy hivő szavamnak eleget tesz — jönni fog ! A söresanmk melletti Nefelejfs-utcát választom találka helyéül, hol az esteli órákban alig járnák. Fél 6 órakor legyen jelen s 0 óráig várakozzék ream ! Ha vsak Uram váratlanul haza nem jön, okvetetlen ott leszek ! Tudj aki. Tihamér kérdő tekintettel nézett Bélára, ki azt elértvén hozzá sietett és egy nevet súgott fülébe kitől e levélke jött légyen ! (Folyt, kör.) ________________________________január 29. Ny omorban van ma — a kevés kivételről nem szólva—mindenki, mert sorsával mindenki elégedetlen, a kultúra mai szédüle es haladásával lépést akar tartani és viszonyai nem engedik meg. A nagy, az általános nyomor, a melyről mindennap szó esik, csak akkor fog igazán megszűnni nálunk, ha ipari, keres kedelmi és tudományos téren is a viszonyok úgy fognak kialakulni, hogy a munkáltatás a mnnkásnak olyan hért fizethet, a melyből nemcsak megélhetését biztosíthatja, de a knlturávil U lépést tarthat. Ez az időpont pedig messze van. Évtizedek fognak elszállni, mig ez az idő elérkezik... hírek. Kűziégl közgyűlés. Nagysomkut nagyközség képviselő testületé e hó 22-iken rendkívüli közgyűlést tartott, mely alkalommal a következő ügyek nyertek elintézést : A tervbe vett községi önálló gazdasági ismét.őiskola felállítására kimondta a közgyűlés, miszerint tekintettel arra, hogy a község anyagi viszonyai olyanok, hogy a minisztert leiratban kívánt teltételeknek eleget tenni képtelen, a mennyiben 80—90.000 kor. adósságot ezért magára nem vállalhat — azt fel nem állíthatja. A mennyiben azonban a kir. kincstár azt felállítani óhajtja, úgy a téglavetőhely mellett levő területet, valamint a leányiskola- és községi közös iskola-alap meglevő mintegy 700ü kor. alapvagyonát e célra átengedi. A községi szervezési szabályrendelet a kiküldött bizottság javaslata értelmében módosította. A másodbirói állást — a végrehajtói állástól külön választotta és a módosított szabályrendelet jóváhagyásáig a végrehajtói fizztés kiegészítéséie havi 33 kor. 33 fillért segédmunka erő címén kiutalt. A községi közvágóhíd házi kezelésével a községi birot megbízta. A vásárvámbér- lőnek a január havi haszonbér kétharmad részét — tekintettel a még mindig megnem szűnt száj és körömfájásra — elengedte. Végül a mennyiben az italmérések szamát a pénzügyigazgatóság egyel apasztotta, tekintettel a lakosság számának emelkedésére, kimondta, hogy azok számát szaporítani kívánja. Adóklvető bizottság. Az 1911, 1912. és 1913 évekre alakítandó és Nagysom- kuton működő adókivető bizottságba, vármegyei alispán, Dr. Olsavszky Gyula nagy- somkuti és Brunner Károly pribékfalvi ' lakosokat rendes tagoknak, Prüszker Dezső nagysomkuü es Salamon Marton kovási lakosokat pedig póitagoknak nevezte ki. Áthelyezés. Schönpflug László tb. szo'gab;ró a nagysomkuti íőszolgabiróság- tól az alispani hivatalhoz lett áthelyezve. JL katonai ingyenfararezáa megszűnik. S k bajnak és kellemetlenkedésnek volt okozója az. hogy a lakosság a katonaság részér» ingyen fuvart tartozott szolgáltatni. Mert azt, hogy kilométcrenkiut 7 fillér fuvarbért fizettek, vagyis például egy telje* egész napot igénybe vevő 30 kilométeres fuvarozásért 2 korona 10 fillér fizetést adtak, inkább lebet ingyenesnek, mint díjazottnak tekinteni. Most folynak az előmunkálatok a honvédelmi iniuiizteriumban aziránt, hogy ez a tarthatatlan és igazságtalan állapot megszüntethető
