Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
17-ik szám. KÖ^ÉitDEKÜ TÁRSADALMI HBflLYP, A „NAGYSOttKUTI JAttiSI JEGYZŐIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tavaszi újdonságok -*•««« * é» c«gh«. angol és franczin cosztü n kelmék, delinek, angol zeíireK, cretonok ruhadiszek, azsurharisnyák. URAK részére kemény és puha kalapok, sapkák, legújabb nyakkendSic, ingek, gallírok és kézelők ! szó id kiszolgálás feltűnő olcsó árak! Előfizetési Ar: Főszerkesztő: Dr. Oleavazky Viktor. Wk.«t<»iK*>kUdóhív.ui. NaBysomkut,TeUki-tór 384 Egén* é»'* .... 8 K Kegyed évre . . 2 K. —----— Fe l évre .... é K Egyes szem éré . 20 fillér Felel«* szerkeszt« : Bora« Benő. MEGJELELIK MILDEL VASÁRNAP sikisiiaÉ- ÍT .iilgr~i!ii — ■- ■■ ■■■-sil-„ rs-ÜSTBTÍa ■■«*■■■ nTSTr, -mTmá ~~ ■ i"7 ' i'., , ii FiTT , 11 nTHiTsiT-TSn^TTr. »■■■■■■■■■' ——■■■■ jggSfiBBiias Fi ii ÉTi ——f Ín, Ipari tanműhelyek, Egy fővárosi tanitö és mübutor asztalos nemrégiben ipari tanműhelyek felállításáról tartott előadást. Rá mutatott arra a lényre, hogy Magyarországban az intelligencia valósággal iszonyodik az ipari pályától. A tanműhelyek célja volna egyrészt az elemi iskolából kikerülő és az utcán csavargó gyermekeknek a zülléstől való megvédése. Bizony nem ártana megkedvelteim a fiatalsággal, az iskolából kikerülő és pályát kereső ifjúsággal az ipar iránti szeretetet es tiszteletet. Ne csak itnmel-ámmal, kényszeredetten és fenyegetódzó szavak kíséretében menjen a fiú iparosinasnak, fis ha már rászánta magát a fiúgyermek arra, hogy iparossá legyen, ne pusztán azon célból tanuljon el egyik vagy másik iparágot, hogy idővel legyen kenyere, hanem testestől lelkestől csüngjön foglalkozásán pólyáján. Teljes ambícióval, erős munkakedvvel, szilárd hittel és tántorithatlan buzgalommal lásson neki az iparos mestersége elsajátításához, melyből a mostani nehéz és súlyos megélhetési viszonyok mellett csak úgy fog tisztességesen, becsületesen megélni és idővel családját fenntartani képes lesz, ha rá területiséggel, hozzáértéssel, ügyszeretettel karolta fel iparát. Nem elegendő, hogy valaki néhány évi inaskodás és segédkedés után mesterré lett és most már saját maga ura. Ebből nem lehet megélni. A mai fejlettebb kor sokat megkövetel a maga embereitől a társadalom elvárja a benne lévő egyénektől, hogy a korral haladjanak, ne maradjanak vissza, még ha iparosok is. A', iparosok már óriási számarányuknál fogva is hangadó szerepet kell hogy vigyenek úgy a társadalmi — mint a közéletben. fis ha ezidószerint a magyar ipa- rososztály nem áll ezen a polcon, nem áll ezen a magaslaton^ az egyes egyedül annak tulajdonítható, hogy irtózattal viseltetett mindenki az igazi pálya iránt. A leg- szoinorubb pedig az volt, hogy maguk az iparosok se vették komolyan hivatásukat, foglalkozásukat. Már dereng nálunk is. Az ipari pályák iránt már nagyobb a rokonszenv az iparosokat kezdik megbecsülni, velük számolnak és maguk az iparosok is nagyobb lelkesedéssel csüngnek hivatásukon s azon vannak, hogy a szaktudásukat, műveltségüket fejleszszék, látókörüket szélesbitsék. Az ipari tanműhelyek létesítése tetemesen hozzájárulna az ipari pálya megkedveléséhez és egy uj iparos nemzedéket nevelne, mely már a műveltség, a tudós ama fokán állanak az iparosok. Az ipari pályára nemcsak olyan ifjúságot szabad nevelni, a mely kedveli az ipart és önként lép erre a pályára. Az ilyen fiatalságból aztán csakugyan elsőrendű nemzedék alakul ki és ez egyaránt hasznos a magyar iparra, a társadalomra és a nemzetre. Gyümölcsfák termőbbé tétele* Azokban az években, a melyekben a gyümölcsfák nagyobb termést adnak, da- craa annak, hogy ilyenkor a gyümölcs olcsó, mégis számottevő jövedelmet lát ebbői az a gazda is a kinek csak néhány gyümölcsfája van. Sajnálatos azonban, hogy a A Kőváradéi" íáreája. Kis menyasszony. Irt*: Dóra. (Folytatás é* vége.) — KöszSnöm nagyon jól. De mi bajod kérlek. összelörted a virágokat, szegény, szép virágok 1 Pedig ugy-e nekem hoztad ókét ? — De kérlek Imre, mi történt ? . . . Kérdez' te ijedten. Nem Feleltem semmit. Majd megtudja, hogy mi történt. Eltökélt szándékom volt, megismerni ezt az árnyékot, amely jüvőm boldogságára esett, a helyszínén akartam meggyőződni, hogy mit rejteget a kis külvárosi ház. Jogomban állott megjelenni mindenütt, ott ahol a jövendőbeli feleségem időzik . . . A következő napok egyikén, estefelé, ott álltam megint a megszokott rejtekhelyemen, Jo- lanka még jobbkedvUnek látszott mint eddig bármikor. Néhányszor Erzsi néni hangos nevetését is hallottam. Egyszerre aztán esend lett. — Elég volt — mondta Erzsi néni — tálald fel a bucsuesokoládét aranyom, a kocsi is rögtön itt lesz .. • Hova lett a haduagy sapkaja ! ? Ez a nyugodt hangon mondott kérdés valósággal megőrjített. Dühöngve rohantam keresztül a kis kerten és birtoleuUl kivágtam a szóba aj tot, hogy leleplezzem a hUtelent. Amikor a küszöbön megállottám, Jolánka — aki éppen egy kis gyér. ureket akart befektetni a bölcsőjébe — hangos sikolylyal az öreg Erzsi néni karjai közé bujt. Az öreg asszony ijedten kereszten vetett magara és egyre másra csak mondogatta : — Szentsége» Szűz Maria oltalmaz* bennünket ! . . . A társaság többi tagjai, amely két hölgyből és egy huszártisztből állott, nyugodtan megmaradt a helyéit, az asztalnál. Miudegyikttk elé egy esesse csokoládé volt állítva. Sértően közömbös arcot vágtak... Be kell vallanom, — hogy szegények nem tehettek róla! Az arcuk viaszából volt, a szemük üvegből! A dühöngő Othello egy babatár- saságba került! . . . Értelmetlenül bámultam a furcsa társaságra, de Erzsi néni csakhamar visszanyerte hidegvérét. A zokogó Jolánkát gyöngéden leültette egy székre, engen pedig szelíden kituszkolt az,[« lőszobába, ounan benyitott a másik lakóczubájába és miután székkel kínált meg, megállt előttem és Uunepélyes haugon kezdett el beszélni. Nem csodálom, ha bárki is megütköznék abban, hogy egv tizenhetévé« leány, aki már menyasszony, — még babasdit játszik és egy öszhaju véna szuny támogatja öt gyerekes játékában : Úu azonban, Terduy ur, megért engem, ha azt mondom Önnek, hogy amikor Jolánkát támogattam apró kedvteléseiben, n jövendőbeli feleségében, megőriztem az ön részére a legjobbat, a legboldogitóbii kincset. Amikor tizenhatodik szttletesuapjat ünnepeltük, a nagyságos asszony gyönyörű brilliant! gyűrűt vi-tt a leányomnak és egyben megparancsolta neki, hogy dobja félre a bábuit ! Ideje, hogy korának megfelelően viselkedjék. Szegény gveriue. kém! Még aznap estefelé beállított hozzam, mö. gölte cipelte be a János inas a babáit. — Idehoztam őket hozzád, ugy-e megengeded, hogy itt maradjak nálad, majd éu főzök, varrók nekik és mesélek is, mint ahogy eddig tettem ; Engedd meg, hiszeu ez az én legnagyobb örömöm ! Beleegyeztem, szívesen és örömmel egyeztem bele. Egyszer, amikor önök együtt sétáltak a Váci- ntcában, meglátott Jolánka egy elsőrangú játéküzlet kirakatában egy gyönyörű nagy pólyasbabai, másnap pénzt hozott nekem, és megkért, vegyem m cg neki a babát, nem bánja akármennyibe kér üt
