Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
TY. föl vara. Nagysomfeut, 191!. máicius 19. 12-ík «tóin. i KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAHYSOMKUH jAttiSI JEGlVZÖlE »YLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE, ülCfiEeléii ár : Égési évri .... 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre .... i K Egyes síim ári . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszlty Viktor. Felelő« szerkesztő: Marna Béni, Sserkesstrtség és kiedéhívatai. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELELIK L1I\I>K\ VASÍIt\A|’ Á kisipar fejlesztése. Sok szó esett már senyvedő, agyonsanyargatott kisiparunkról, de eddig vajmi kevéssé segítenek nemzetünk e mostoha gyermekén. A mit tettek kisiparunk érdekében, abban is kevés köszönet volt. A kisiparos ha körültekint egysterü hajlékában, szomorúan kell konstatálnia, hogy megkettőzött munkája, fokozott tevékenysége meddő maradt akkor, mikor aránylag kevés jövedelem mellett drága az élelmiszer, a lakás, a ruházkodás. A kereset csökken, vagy legjobb esetben egy helyben vesztegel, mig a kiadások egyre növekednek. Minek tulajdonítható, hogy a kisipar nem tud fejlődni, a kisiparosság nem tud haladni, nem tud szabadulni a reá zuduló csapások alól. A baj gyökerét visszás, teljesen elhibázott közgazdasági viszonyainkban kell keresnünk. Mutatkoztak ugyan törekvések az előző kormányok részéröl a kisipar támogatására, de az erre irányuló intézkedések teljesen elhibázottak voltak. Igen rossz taktika volt például az erős, edzett nyári ipart tele tömni minden féle kedvezményekkel, agyonUmo- gatni tőkés vállalkozókat és ezeket segélyezni abból a pénzből, a mit a kisember, a szegény kisiparos véres verejtékkel megkeresett filléreiből adócimén fizetett. A fillérekből befolyó horribilis összegekből a kereskedelmi kormányzatok nagyipart támogattak. A kisipar támogatását ugyan elősegítették, de ez nem állott arányban a tőkepénzes gyárosok hatalmas összegű segélyezésével. A kisiparosságnak pedig nem marad más hátra mint tétlenül nézni: hogy teszi tönkre, hogy pusztítja létét, keresetet, mindenét a félelmetesen emelkedő es erősödő nagyipar. És ha már nem szorítja a ki - ipart a magyar nagyipar, ott van a még versenyképesebb osztrakipar, mely elárasztja készítményeivel a magyar kereskedőket, kik természetesen — honi iparpártolás ide, vagy oda — az olc óbb bevásárlási forrást keresik, hogy ők is mérsékeltebb árak melleit adhassak el áruikat. ' Xinek dolgozzék tehát két kezével a kisiparos? a közönségnek? mikor az jutá- nyosabban jut bármihez a kereskedő révén ; a kereskedőnek ? minor ez olcsóbban kapja a gyárostól és nem a hazaitól, hát a külfölditől. Az előző kereskedelmi kormányok ipar- politikája tehát abban volt hslytelcn, hogy aránytalanul támogatta nagyiparunkat, — kisiparunk rovására. Nagyiparunkat annyiban kell és szabad támogatni, hogy kiszorítsa a külföldi ipart, illetve versenyezhessen az idegen produktumokkal. A kisipart meg annyiban kell segélyezni, hogy a nagyipar létérdekeiben ne veszélyeztesse. Hol gyenge a kisipar, olt egyáltalán nem lehet erős ipar. A kisipar egészséges fejlődésével életerős, hatalmas ipart teremthetünk. Ha azonban a kisipart fejlődésében megakadályozzuk és nem egyengetjük útját, ott ezreket áldozhatunk és iparunk mindig fejletlen, gyenge csemete fog maradni. A jelenlegi kereskedelemügyi miniszter is foglalkozik a kisipar fejlesztésével. így tehát van remény arra, hogy ez a nagy- érdekű ügy jó és helyes irányban terelődik és a kisiparosság létérdekeiben megmenthető lesz. A kisipart fejleszteni kell állandóan, nagy kedvvel és anyagi áldozatokkal.,Ha már megkezdettük a kisiparosok szellemi képzését, ha szaktudásuk, értelmük, képességeik fejlesztésére tanfolyamokat tartunk és nyitunk, ha elméletileg alaposabban megismertettük szakmájukkal és a gépek keze lését is elsajátíttatjuk velük, hogy gyakorlati tudásuk is legyen; áldozzunk és adjunk nekik gépeket, hogy többet produkálhassanak, hogy versenyképesek lehessenek és megélhessenek. Ä ^Kővárvidék” fáreája. falu végen házam tája... Fain végén házam tája Kedvesen gondolok rája Bárból vagyok oda vágyom Az a bely n boldogságom Minden köve minden része Életemnek egy emléke. Udvarába lépve látom Elém szalad jó barátom Nem barátom lelkem fele Kivel szivem vágya tele őrangyalom büszkeségem Az én drága feleségem. Megcsókol karomba akad Öröme oly szívből fakad Pedig csak egy pár órája Hogy nem mosolyogtam rája. Mepjelen a múltak képe Házam kedves apró népe Mintha a kis kert ajtóba Két gyermekem játszadozna Mintha hozzám szaladnának S össze vissza csókoluának Hangjukat mintha hallanám Un tál cukrot édes apám ? Hallom a sok bob ságot Ezerféle apróságot A mit el mond kedveskedve Lekeni e két üdvössége. Zörgést hallok ajtó nyílik Köszönve j m a hogy illik Leveleknek hordozója Öröm bánat hírmondója. Belenynl a laskájába Ki vesz onnan hamnrjába Két pecsétes kis levelet S átadja ily szavak mellett: Levelet irt a kis fia Meg a kedves leánykája Tessék elolvasni kérem Jó hirt hoztam úgy rernelem. Én pedig csak nézem nézem Sziieiu szorul és úgy érzem Könny tolul a két szemembe Rácsepeg a kél kezemre A két kedves levelemre. Óh ha lelkem édes álma Hirtelen valóvá válna Ha Őket most megláthatnám Ha szivemhez szoríthatnám . . De nem lehet várni kell még Mert első a kötelesség Rávirradunk nemsokára Vakáció hajnalára . . Bemegyek a kis szobába Kiállók az ablakába Oly édesen elmerengek Ha a domb oldalra nézek Külső kertem nyugszik rajta Ölében kis házat tartva Úgy néz ki mint egy fellegvár Játszik vele a napsugár. Megfordulok egyet lépek Elein tűnnek újabb képek. Te édes jó puha ágyam Te ismered minden vágyam Sokszor láttál leborulva Áhítattal fohászkodva Ha rám borul az éjszaka S vágyom egy kis nyugalomra Fáradt testem te rád bizom Tied minden gondolatom Te viszel sebes vágtatva Az álmoknak országába Te vagy éjszakáim társa-« Hűségednek nincsen mása Ha ébredek felfrissülve Uj küzdésre elkésiülve Búcsút veszek miudig tőled Úgy távozom el mellőled.
