Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-19 / 8. szám
2 KÖVÁRVIDÉK. február 19. Ez a történet jutott eszünkbe, mikor arról akarunk Írni, hogy mije egy magvar falunak a jegyző ? Mert ha Szegednek btivös jelszava a Tis/.a, úgy a községnek is \an egy ilyen varázsigéje, mely mindenre j >. Ha kiszállsz Ügyes-bajos dolgodban a magyar faluba, minden kérdésedre ugyanazzal a szóval feleinek. Ki tudna erről, vagy amarról felvilágosítást adni, atyámfia ? A jegyző. Ki lakik ebben a takaros házban, lányasszony? A jegyző. Ki csinálja meg a szerződésieket, ki ad össze fiatal párokat, ki írja meg a végrendeletet, ki segit a bajodon, ki a község esze, munkása, atyja, gondozója? A jegyző, a jegyző, a jegyző! Páratlan népszerűség, ragaszkodás szeretet van ebben a szóban kifejezve. Sehol másult a világon nincs párja annak a feltétlen szuverén és mégis demokratikus hatalomnak, mely a magyar községi jegyző kezében összpontosul. Ez a hatalom nem Isten kegyelméből való. és nem szerzett jogokon alapul ; a nép maga adja azt annak a kezébe, akit szellemi vezetőjéül elismer. Ez az oka annak, bogy az igazi jegyző mindig megérzi hatalmának sajátságos eredetét és ep oly bensőleg szereti népét, mint ahogyan az őt körülveszi. Ha figyelembe vesszük, bogy a közigazgatás felső- és középfokú hatóságainak összes tevékenységét mennyire kimeríti az intézkedés és felügyelet gondja es kötelessége, úgy azonnal szembetűnik, bogy a törvények végrehajtása körül aránytalanul nagy feladat hárul a végrehajtás alsófoku szeiveire, kik között a községi jegyző roppant tág hatásköre a közigazgatás összes ágazataira kiterjed. Az anyakönyvvezetés, adókivetés és behajtás, sorozás, gyámsági ügyek, haszonbérek, községi számadások, ezer és ezer csinját- binját egyedül ő ismeri. Nagyon sok esetben ő a községnek közjegyzője, ügyvédje, jogtanácsosa egy személyben. Mmdeuről tud es ezert tanúul idézi a járásbíróság a törvényszék csaknem minden héten. Folytonosan készen kell lennie ellenőrzésre, rorancsolásra; soha som tudja melyik napon köszönt be hozzá a főszolgabíró, az. alispán, a pénz- ügyigazgató, a tanfelügyelő Emellett a jó jegyző minden pereben rendelkezésére áll a közönségnek is, mert ritkán vis i rá a lelke, hogy azt mondja az ügyes-bajos embernek; — Most nem érek rá, jöjjön holnap! Joggal lehet állítani, hogy a közigazgatásnak legjelentősebb, legsokoldalúbb szerve a községi jegyző. Ennek a nevezetes testületnek, a jegyzői karnak a széleskörű ismertetését egyik feladatául tűzte ki a „Község“ szerkesztősége stb. stb. HÍREK. I"en tisztelt előfizetőinket nagyon kérjük szíveskedjenek legalább a hátralékos előfizetési dijját befizetni. Személyi hír. Mán Lajos kerületünk orsz. gyűlési képviselője Budapesti tartózkodása után községünkbe érkezett. Esküvő. Dr. Szechák János nagy- ilondai tb. főszolgabíró f. hó 26-án délután 3 órakor tartja esküvőjét a magyar berkeszi ref. templomban, mezőcsávási özv. Székely Jánosné született szőkefalvi Szőnyi Ilona szép és bájos leányával Saroltával. Tartós boldogságot kívánunk a fiatal párnak. Az országos gyrrniekszanatőrium, Jeszenszky Béláné úrnő 26 kor. 50 fillért gyűjtött az országos gyermekszanatórium javára, mely összeg a jár. főszolgabíróhoz beküldetetí. A járda ügye. Felhívjuk lapunk t. olvasóinak figyelmét arra, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter a községünkben tervbe vett járdaépítés ügyében a helyszíni bejárást folyó évi március hó 1 só napjának délelőtt 11 órára tűzte ki. össze- jöveteli helyül a községházát jelölte meg. A kitűzött időben és helyen érdekeltek megjelenhetnek. Figyelem. A ,,Kővárvidéki takarék- pénztár“ ma 19-én délelőtt 1 1 órakor tartja meg rendes évi közgyűlését saját helyiségében. balra meg lesz oldva: csak akkor lehet majd eldönteni vájjon az amerikai mozgalom, amely a válás megnehezítésére tö- tekszik jó — avagy rosszhiszemű. És abból folyik majd az, vájjon a jóhiszeműség csak ostobaság, a rosszhiszeműség pedig gonoszság. A jegyző.') Tisza Lajos gróf szegedi királybiztossága idejéből maradt fönn egv kitűnő adoma, melyet .''ipuliiHZ tett népszerűvé egyik pompás tárnájában. Sipulusznak dolga akadván .Szegetlen, előzetesen információt szerzett valami tapasztalt embertől, hogy kihez forduljon, hova szálljon, mit nézzen meg Szegeden? \ jó harst azt mondta: — Nem adok én neked semmi információt. Ellenben mondok egy varázsszót, ha azt kimondod, mindent kapsz, amit csak kívánsz. Az igy ellátott Sipulusz vonatra ül és megél lee/.ik Szegedie Betelepszik egy kocsiba és azt mondja a kocsisnak : — Tisza. A kocsis bólint a fejével és elviszi a humoristát egy fényes szállóba, almi nagyszerűen ellátják mindenfelével. Ebéd után sétálni megy az iró, tietér egy trafikba és ismét megadja a bűvös jelszót : — Tisza. Eléje tesznek pompás szivarokat. Ez eddig jól megy Valamelyik külvárosi utcán ráront egy hatalmas komondor és fogvicsoiogva akar bele kapni a zsaketjébe. Az iró meghatná, de hirtelen eszébe jut a varazsige es odakialija a dühös kutya felé : — Tiszai Amire a veszedelmes állat farkcsóválva és nyájas ugrámlozással settenkedik melléje és engedi megveregetni a hatat. *) *) Ezen cikket a „Község“ című lap 2, számából vettük át. Gőzerővel. Irta : Rőger Régis. (Folytatás és vége.) A hölgy: Uram, rögtön távolítsa el tőlem undok kutyáját, különbet) pörbe fogom ! Azur:... A hölgy : Hallotta ? Bepörülöm ! De rögtön .,. Az ur: . . . A hölgy : Lehetne annyira udvarias, hogy meghallgat, ha szólok önhöz ! Az ur (felemeli meat a lapról): Hallom nsz- szonyom, hogy mit mond, de nem vagyok hajlandó rá felelni. A hölgy : Hogyan ? Nem hajlandó felelni ? ! Az ur : Nem en asszonyom, llyféle alakoknak legjobb nem felelni. A hölgy : De . . . Az ur: Ne fáradjon kérem, egyáltalán nem érdekel, hát mit is mondjon. A hölgy : Mmdazoualtal . . . Az ur.- Csak hallgatás, fagyos mosoly lesz a válaszom . . . A hölgy : De . . . Az r.r: Biztosítom, hogy épp oly jól értek fagyoson mosolyogni, mint Ou. A hölgy: .Mit udiiat ön any ó-okról? Az ur: Sajnos, tényleg initseni tudok róluk. A hölgy : Mint ahogy ét: se ismerek még vöt. Különben . . . Az ur : Hogyan ? Nincsen veje ? Pedig meg- eskUdtem volna arra, hogy ön már többszörös anyós i A hölgy : Nem ura n, nincsen vöm ... De reményiem, hogy mihamarabb lesz. A leány: de kellek mama! E percben áll meg a vonat. „Batignolles !“ Néhány utas kiszáll. Abban a szakaszban magukra maradnak : a hölgy, a leauya és az ur. Alig indul smög a vonat, amikor a hölgy feláll helyéről és a tttls sarokba ül. A leánya vele szemben foglalt bo'y.L Az ur: Előlem szökik asszonyom? A hölgy: Igenis, nem kívánok közel lenni Önhöz. Az ur: Hahaha! Éppen olyan arcot vág, mint egv anyós, aki rosszlelkü veje elöl menekül! A hölgy (meghatottan) : Bizony uram, találok majd az én drága kis Suzanneom részére kiváló férjet: jónevelésiit! . . . gazdagot, Fiatalt, szeretet- reméltót, aki majd a kis lányomat, — de engem is — dédelget, és különben is jóságos fiam lesz. (Sirva fakad). Öli ! milyen boldog leszek akkor ! Az ur: Ne essék kétségbe asszonyom, majd meglesz! A hölgy: Százezer frank hozományt kap a kis lányom. Megboldogult uramtól származik e pénz. Anyja után kétszer ennyit örököl. Jó párti, ugy-e ? Az ur: Meghiszem azt! A hölgy : Fényes párti! Az ur: Irigylem azt a szerencsefiát, akit öu -negkedvel ! A hölgy: Ismer talán véletlenül olyan fiatal embert, aki az adott feltételek ellenében megnősülne ? A leány : Do mama kérlek, h«gvan kérdezhetsz ilyet egy ismeretlentől, akivel még az imént úgy bántál, akár csak . . . A hölgy : Ne bánts ! Ne taníts ! Az ur: Tehát ön azt kiváltja . . . A hölgy: Igenis, nem ismer-e valakit . . . Az ur: Igenis asszonyom, ismerek egy olyan urat, aki pompásán beválnék vőnek : Pierre Leonard, 29 éves, sikerrel beoltva, egy foga sem hiányzik, árva, üOOO frank évi járadék a pénze mán, gyönyörű állása van a pénzügyminisztériumban, fényes kilátások, a jövő_ évben elnyeri az akadémia pálmáját. A hölgy: Jól ismeri ezt az urat ? Az ur: A legjobban ! Ez az ur én magam volnék 1 A hölgy : Hogyan mondta ? Az ur: Art mondtam : Én vagyok az az ur ! A hölgy : “Ön . . . Ön . . . Az ur (feláll, nagyon ünnepélyesen) : Asszonyom van szerencsém megkérni leánya ö nagysága kezét. A hölgy (sirva fakad): Lehetséges volna ? Én Istenein, lehetséges volna ? A leány (szintén sir) : Mama ! Mama ! A kutya: Watt, watt . . . A kalauz : Saint-Lazare pályaudvar! Tessék kiszállni. Az ur : Asszonyom, megérkeztünk. Szeretném tudni mihez tarthatom magam. Kívánja, hogy kutyámmal együtt eltűnjek a tömeg között és egyedüli emlékül azokat a becéző titulusokat vigyem cl magammal, amikkel Fifimot, de engem is megtisztelt ? Vagy megengedi, hogy mint jövendőbeli, előzékeny veje, felajánljam önnek karomat is . . . A hölgy (zavartan): Nem, . . . nem is tudom . . . Suzanne válaszolj 1 Suzanne (elpirul): Uram . . . itt : . , a kezein. Az ur: Akkor asszonyom tessék a karomat elfogadni! Különben pomjnás ötletein támadt ! Ugyanazon vonattal visszatérhetnénk Port-Mailotba! A hölgy: Minek ? Az ur : Csak ezért, hogy nyugalmasan beszéljük meg a továbbiakat! A hölgy. Nem szükséges. Azt az omnibuszon is megbeszélhettük. Kiszállnak. \ kutya belekapaszkodik a hölgy ruhájába és tépegeti. A hölgv (megfordul) j4I>, ez a kedves állat! Gyönyörű kutvits ... Gyere ide édes, gyere kincsem. Az ur : Ugy e csinos ? A hölgv. Iiigylésreméltó a kutyájáért! Az ur. Meghiszem aztl Neki köszönhetem a hozományomat! A leány. Jó kis Fift! Az ur. a házasságomat, amely csak hat sottsha kerül. A hölgy. Ugyan, hat sousba ? Az ur. ylnnyiba asszonyom ! Annyiba került ugyanis a másodosztályú jegyem Pnrt-Mail!ott állomástól a Saut Lazare pályaudvarig 1
