Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-05 / 6. szám

február 5 K ö V Á R V I D É K. 3 ezánkóró! mond mesét Szabimé Nogáll Janka, ér­deke» történetet beszél el Nógiádi Pap Gyula. Tréfás képek az ériás korcsolyáról, meg a bab* szemvárosi versenyről, Rákosi Viktor regénye, a rejtvények és szerkesztői üzenetek tesxik változa­tosok és gazdaggá e szám tartalmát. A „Jó Pajtás“ előfizetési ára: negyedévre 2 kor. 50 fill., télévre 5 kor., egéaz évre 10 kor. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba küldendők, Frauklin-Társulat, Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Reformét«« bál. Mint értesülünk a tervbe vett es nagyszabásúnak ígérkező református bál e hó 25-én lesz megtartva. A részletes programmot lapunk jövő szá­mában fogjuk közölni. As elfogadott ajiá( «lffisetóai dija. A hazai és külföldi bírósagok mtud gyakrabban foglalkoznalcoly esetekkel, amikor az előfizető nem újítja meg előfizetését, mindazooáltal a neki meg­küldött lapot továbbra is megtartja, ellenben az előfizetési dijat nem akarja megfizetni, szóval o Po­tyán“ élvezi az újság- és folyóirat-olvasást (és a belőle való tájékozódást és okulást). A* ilyeu ■ ha­sonló gondolkodású egyének tábora pedig egyre uö és gyarapodik a alighanem csinos hadsereget le­hetne belőlük szervezni, ba «^bíróságok nem gon­doskodnának egyre sűrűbben arról, hogy az ilyen kaliberű hazafiaknak a számát megspaszszák. Az ujságélőfizetés dolgában ugyanit/ az a könnyebb felfogás uralkodott, hogy az előfizetés meghatáro­zott időre kötött szerződésféle Ügylet, tehát ha ez a szerződés lejár, úgy önmagától megszűnik a fe­lekre háruló kötelezettség. ’Az okoskodást azután ogy folytatják, hogy amennyiben az előfizetés le* járta étán a kiadó ,tovább küldi a lapot, úgy ezt csak a saját veszélyére teszi, inert az előfizető á megrendelés nélkül küldött újságot nem köteles visszaküldeni. Ez az eddig gyakorolt felfogas és álláspont «ónban lassankiut helyet ád annak a anodern^bb álláspontnak, amely szerint az előfizető az előfizetési, idő lejárta után küldött példányok előfizetési dijáért is felelőssé válik az áltel, hogy a lapot átveszi, A kiadó által nyújtott szolgálta­tóé elfogadásával tehát a szerződés hallgatólagosan megbosstabbiltatik s igy a küldött példányokért fizetség is jár. Jár pedig annál is inkább, mivel az előfizetőnek módjában áll akár a lap lerendolé- sével, akár visszautasításával az előfizetés megboisz- 1 azabbjtásáról lemondani és ezzel demonstrálni ab* beli elhatározását, hogy a lapot tovább megtar­tani nem akarja. Ezt az á!!á»poutot immár táblái ét cnriai határozatok is támogatják s igy, külö­nösen mióta a külföldi bírósagok is aiouos véle «lényt nyilvánítanak, ez a felfogás lassankiut ál­talánossá válik. Egy nemrégiben, külföldön ha­sonló vitás esetből kifolyólag hozott ítéletben a bíróság indokolásában kifejtetté, hogy az „üzleti életben érvéuyesiteuJő jóhiszeműség és bizalom követelik akt, hogy az előfizető a vele szerződő félnek tudtára adja, abbeli szándékát, hogy az előfi­zetést megszüntetni akarja.“ Ami magyarán azt jaleuti, hogy vége a potya újságolvasásnak és aki az újságot elfogadja, annak kötelessége a lap árát megtéritoui, ba pedig uenr reflektál az újságra, legyen benne -annyi tiszteíségtadás, hogy elhatá Hízásáról a kiadót értesíti. Mert utóvégre is, szol­gáltatást elfogadni ellenszolgáltatás mikul — épeaséggel nem fair dolog. CSARNOK­Rémes történet. Vándor színészek voltak falunkban. A primadonna jutaiomjitéka lévén, ő maga árusította a jegyeket, és Igy ki nem térhettem az elől, — részint ssánalomból, részint azért, hogy családomnak egy kis szórakozást szerezzek, — hogy a magam és családom részere szükséges je­gyeket meg ne váltsam. Igaz, hogy a uyujtandó műélvezet engem semmikép sem csábított, de a mikor hazamenve elbeszéltem, hogy jegyeket vettem, feleségem ha­tározottan követelte, hogy azokat fel is használ­juk, és én ebbe kénytelen is váltam bele nyu­godni. Estefelé azonban lomha bágyadtság vett raj­tam erőt. Tudod mit? — szóltam feleségemnek, ki­merültnek érzem magam, jobban szeretnék ma itthon maradni, jegyemmel vidd el a szakácsnét, öt ezzel boldoggá teszed. Kissé zsörtölődött ágyán, de belenyugodott, * igy történt, hogy egyedül maradtam otthon. Jól hevacsoráztam, az ajtókat becsuktam, és mindjárt 8 óra után lefeküdtem. Jóleső érzés az, amikor az ember fáradt tagjait jól vetett ágyban pihentetheti, és lelkét, különféle gondolatoknak adhatja át. Körülbelül negyedóra, telhetett el,: á mikor zsibbadtságot kezdtem érezni tagjaimban. Egyszer csak a falon egy parányi emberi alak jeleuik meg, kicsinységéhez képest nevetséges eréllye! tartva egy nagy kalapácsot kezében. Hát ez mi ? gondoltam magamban, s a hogy nézem, hát óh csodák csodája! a kis alak nöttön nőtt, addig a mig szemem láttára óriássá fejlő­dött ki. Ennek fel« se tréfa gondolám, a éjjeli szek­rényemen volt browuingemhoz akartam nyulni.de óh borzalom ! egy mozdulatot sem bírtam tenni. Agyam elé állt, s látva tehetetlenségemet, ördögi hahotára fakadt. Te még le mernél lőni? —szólt hozzám,.— nem látod hitványságodat és semmi voltodat hoz­zám képest? Maradj veszteg barátom, és nefélj, ha minden óhajomat teljesíteni fogod, nem lesz báutódásod. • •>. Istenem 1 mi lehet ez ? az ördögök játszanak velem ? keresztet akartam vetni ipagamra, mert: kinorubau eszembe jutott, hogy a köznép a tisztá­talan lelket keresztvetéssel szokta magától elűzni, de azó sein volt róla, hogy kezemet megmozdít­hassam. Kétségbeesett erőlködés után rekedt hangon ennyit bírtam kinyögni: „ki vagy? és mit kivánss tőlem?“ j Nevetve mondá: „először is egyet táneolsz velem.“ Hát bolond vagy? vagy nekem ment el az eszem ? hiszen én táncolni sohasem szoktam. Az nekem mindegy, — monda — és erős karjaival'kiragadott ágyamból és ugrálva körtil vonszolt a hálószobán ; én hiába ellenkeztem, hiába kísértettem meg segítségért kiáltani, semmivel sem törődött, s pokoli vigyorgással . ragyogtatta fehér fogsorait. Miután halálra kifárasztott, visszatett ágyamlm. Óii esak csengethetnék! de kinek ? eszembe jutott, hogy mindenki a színházban van, • senki Sem hallaná meg. Ekkor összeszedtem minden erőmet, s ember­feletti erőlködéssel segítségért kezdtem kiabálni. Óh barátom — monda cinikusan — sohase nyugtalankodj, még van egy jó óránk, ez idő alatt felolvasol nekem valamit. Képtelen vagyok rá. hangom sincs — riká- ctiolára, — légy szives adj inkább egy korty vi­zet, inert végem van. Nzinültig töltött egy poharat rizzel, da ki is itta jóízűen, az utolsó köityig, esze ágában sem volt, hogy az én szomjamat csillapítsa, hanem vi­gyorogva nyújtott tejéin egy könyvet,, hogy egy elbeszélést olvassak-heiőle. . De le nem vette rólam szemeit, s igéző te- , kintete tehetetlenné varázsolt. Egyszerre csak kopogást hallok, az óriás % egyre k sebb és kisebb lesz és, visszamegy kiindu- V lási helyére, a. falra. ,s , . Nyisd ki már azt az ajtót, kiáltja feleségem v türelmetlenül, mióta „Ropogtatok ntár. Hallva feleségéfa hangját felugrottam ágyam- iji hói, meggyujtottam a gyertyát ; a világosban első tekintetem akaratlanul is áí falra! esett, a hol tény leg ott állt egy kalapácsos ember, de nem rém, -• nem óriás, hanem a „Bocsánczy Tivadar és fia“ -* cég által ajándékozott naptár alakjában, — melyet \ feleségem ágyam felé függesztett, — s még min­dig ütésre készen tartá kalapácsát. Óriási hahotában törtem ki. Fcloségem folyton ráugatta a kilincset, éu meg nem bírtam a nevetéssel. Végre kinyitottam az ajtót,« tovább kacagva a* ágyra dűltem. ) s'i i: ■ Mi lelt téged ? alig engedtél be, most” meg eszeveszetten nevetsz. — Tadod, hogy félek tőled. Ez « komoly beszéd még jobban iugerelt a nevetésre. Nem elég, hogy az az ostoba kalendárium ilyen bolond tréfát űzött velem, de ráadásul. A feleségem azt biszi, hogy megbolondultam. Szín­házi öltözékében megijedve ott állt a szoba köze­pén, nem mert a levetkezéshez lógni, éu pedig atm«! jobban nevettem, és még ma is nevetek, ha ez a turcsa história eszembe jnt. A helyzet kezdett komollyá válni, ezért erőt véve rnagamou feleségetnuok viselkedésem 1 ókát megmagyaráztam, mert már attól tartottam, hogy orvosért küld, de a mikor azzal tisztában volt, ö is jóizUen kaeagott áluiombeli kalandomon és álta­lam azt Uieuteti az én kedve» Marci barátomnak,. hogv a következő njcsztendöre aselidebb alakot !;.; fsstesseu a naptáraira, nem pedig olyat, a ki a kuudsaftjait agyon akarja ütni, mert ez által .ő ia rövidséget szeuvedue. Gytpir. Főiuunkatársak : Or. OUavuky Gyűlt ét Acktmtnn léit. Laptulajdoaos : BARNA BENŐ. ■ '*• * "iv„ '•*' A . JérbeaÖó lakás. Lakásom udvarán két idwi Itkát 2—2 szaka és 1 — 1 kotyht a f. évi április í 24 tél bérbe kiadó. Vámfalyi Jónás. Kiadó lakás. A postahivatallal átellenben újonnan épülő egy Bzlethelyiaégbél, két szoba, ksajka és kamar&bél álló nedera laki« a folyó évi április 24-től bérbe kiadás Értekezhetni Megkísértettem, de képtelen voltam rá, a betűk táncoltak szemeim előtt, homlokomra hideg veríték ütött ki, hang nem jött kiszáradt ajkaimra. A mint látom, nem akarsz olvasni, — mond» szigorúan, most számláld ide a kezeimbe péu/edet az utolsó krajcárig, az időm már kevés, siess, vagy úgy váglak fejbe ezzel a kalapácscsal, hogy szent Péter kapuja előtt találod magad, s kalapá­csát ütésre készen fejem felé emelte. Most már csakugyan fejem felett lebegett a Datuakles kardja. Kegyelmezz, irgnlmazz, könyörögtem kinosau halálra rémülve. Semmi kegyelem, ide a pénzeddel 1 Látva, hogy nem mozdulok, letette a kala­pácsot, párnám alá nyúlt, kihúzta onnan pénztár­cámat, azután a kulcsaimat akarta birtokába sze­rezni, bogy péuzszekrényemet felnyithassa. J,il van gondoltam megkönnyebttlve, jó hogy letetted a kalapácsot, a mig a pénzszekrényhez mégy, lelőlek gazember. Hirsch Béla férfi szabóval. Zsák és pony va kölcsöniizlet megnyitás. Van szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, hogy Nagysomkuton a Fó-utcán levő saját házamban Zsák éi * ponyva kölcsönüzletet ■yltottaas, a hol a gazda közönség ebbeli szükség­letét mindenkor «lesé« és gy«r««a meg­szerezheti. Pontos és előzékeny kiszolgálásról biz­tosítom a hozzám forduló közönséget. Ecker Béni*

Next

/
Thumbnails
Contents