Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
IX. évfolvam. Na^vsomkuf. 1911. febiuár 5. 6-ik tóm. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMtUTI JÁRÁSI JES YZŐIEG YLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE/ ' ' Blefizetést ár: Égése irt» . . . . 8 K Kegyed érre . Fel évre .... 4 K Egye* * txám íré . 2 K. 20 fillér Főszerkesztő: ‘Ur. Olitmky Viktor. Felelős szerkesztő: dara* Béni. Kisemberek szellemi önképzése. A nagy tudósok, a kiváló elmék egybehangzóan elösmerik, hogy az ember soha se tanulhat eleget. Mindig akad valami uj, a mi ösmeretlen a nagytudományu és magas képzettségű egyén elölt. Ki minél többet tud, annál inkább iájön arra a nagy igazságra, hogy még mindig nem tud eleget; igen sok olyasmi van» a mit még megtanulni lehet. Az alacsonyabb képzettségű a felüVes tudásu ember van csak nagyra a tudományává1, holott — ezt csak ő nem látja be — kevés a vágott dohánya. A mi kisgazdáink, kisiparosaink legtöbbje szellemileg még igen tökéletlen fokon áll. Kevés iskolát látogatott,, s hogy pi. iparosmesterségre adta a fejei, vajmi keveset törődik önképzésével. Sokkal kényelem szeretőbb, sokkal nehézkesebb, sem hogy férfi korában is törje a fejét, erőltesse az agyát. Mert hát csakugyan kinos dolog kényszeredetten, energia es kedv nélkül a tanulásra adnia magát valakinek. Az erőszakolt tanulás, a »muszáj* szellemi képzés fabatkát se ér és kár minden repoese- kolt pillanatért. A kisemberek zöme nálunk abban a megrögzött hitben él, hogy nagyobb tudás és képzettség nélkül is boldogul, ha kedvez ; a szerencse. A fiatalság inkább dáridózik, duhajkodik szabad idejében, a meglettebb ember tele van egyéb bajokkal és gondokkal, vagy szabad idejet a kocsmai életre, kártyázásra fordítja, semhogy önképzésére gondolna; de a legnagyobb baja a - közönyösségben, a feiü etességben keresendő, Balitilet és téves nézet félvállról azt hangoztam, hogy a kisgazdáknak, kisiparosoknak nem kell többet tudni, mint a mit a népiskolában tanult, vagyis elegendő, ha ' éppen olvasni, írni. es netán számolni is tud. Igen kevés az a tudás és hogy menynyire így van ez, látni való a kormánykörök részétől is. hogy mind nagyobb gondot fordítanak a kisgazdák, kisiparosok tudásának, képzettségének emelésére*. Igaz, hogy ezek a kormányténykedések jóreszt a kisemberek megfelelő szakképzettségének fejlesztésére irányulnak, de ezen az utón aztán a komoly gondolkodású kizgazda, kisiparos továbo haUd és más irányokban is képezi magit. Mcgósmerkcdik a mezőí>*erk#**t&.égí* ki.dóhív.iai, Nagytomkut,Teleki-tér 384 MRGJRLKXIK MINIM] \ VASÁRNAP gazdaság, illetve az ipar összes aktuális eseményeivel, rendeletekkel, törvényekkel, újításokkal, megtanulja, hogy mi mindent kell tudni egy müyelt kisiparosnak, kisgazdának és az életben érvényesíti ezen ösme- reteit. A legjobb tanítója a kisgazdának, kisiparosnak a szaklap, szakkőnyv, s ha ezeket rendszeresen és kiváló gonddal tanulmányozza, ha gondolkodik szabadidejében az olvasottak felett, ha. hozzá fűzi saját gondolatait és ha összekerül társaival; ezekről eszmecserét folytat, fokozatosan tökéletesíteni fogja tudását és igaz örömmel tö|ti el az a tudat, hogy,nem él úgy, mint a sivatag lakója. A szellemi önképzés manap elengedhetetlen követelménye az emberiségnek. A tudatlanságban élők -■ sehogy sem tudnak beleilleszkedni a modem korba, mindent» máskép látnak, semmi se tetszik nekik, zsémbesek és elégedetlenek, mert hisz ók visszamaradottak. 'V ! • Kisembereinkre igazi jótétemény, ha minden felesleges idejükét felhasználják önképzésükre, mert a tanulás soha se kesö és nem szégyen. Ä ^Kővárvidék** fáreája. Légyott. Irta: Szsrafln Elemér. (Folytatás és vége) Kedves barátaim, ki kell, bogy nyilvánítsam «lőttetek, .bogy Bélának igazat kell adnom »menynyiben a levél Írója ösmerve illető ké/.vonata és irálya azonos a Béla által bemondott név tnlajuo- uosával! Nos Uraim, tehát üres dicsekedés és ízléstelen vagy amint ti mondtatok életlen gyerkőc hencegése ez? Beláthatjátok, hogy a történtek után nekem elégtétellel tartoztok, amit töltetek el is várok, monda Béla végig vágván magát a kereveten, élvezve a hatást amit erélyes felléptével látszólag okozott. Tihamér volt az első ki nagy garandézával megbajtváu magát Béla előtt bocsánatát kérte! A jelen levő többi Urak hasonlóképen cselekedve Tih imé. lói is elbúcsúztak, hogy megszokott szórakozásuk színhelyére, a kaszinóba menjenek. Béla még ott maradt, jelezvén Tihamérnak, hogy vele komoly megbeszélni valója van. Kérlek rendelkezésedre állok. Remélem azonban, hogy ügyünk befejezve van?! Bel» a kereveiró) felkelve néhányszor végignézte a szobát s látható zavarban bajuszát pödörve megá.lt Tihamér előtt ! Emelkedett ünnepélyes hangon köveikezöképeu kezdte beszédjét: Barátom! Éu az általatok nyújtott elégtétellel teljesen megvagyok elégedve, s még is ez üggyel kapcsolatos a kérésem hozzád, kihez megkü|önb#z- tetett bizalommal viseltetem. Te ösmered a levélíró férjének iéltéki nységét, rabiátus természetét, tudod azt is, hogy a múltkor velem mint vendégével hogy bánt s ezen indokból kiindulva attól tartok, hogy ez a szei intem hideg levél tőrbe csalas a férj részéről. Arra kérnélek édes Tihamér lennél oly szives a levélben Kitűzött.időben és helyen megjelenni, hogy az eshetőségekre megvédve legyek, mert csak a te ökleid képesek azt a vadállatot megfékezni. Kedves Bélám, bár milyen furcsa is kérésed én ígérem, hogy olt leszek, te azonban ne sokat késsél, mert öt óra s hihetőleg egy más előkészületet is kell tegyél a találka folytatására. Köszönöm! Hid 1 el teljesen kibékülve és megnyugodva hagyom el ezt a puha kis fészket, méltó otthonodat, melyben már kezdtem magamat idegennek, érezni. Kézszoritás s távozás után Tihamér az eddig visszafojtott kacagásnak lért nyitott s amúgy emberesen, Isten igazába kerevetén végig nyújtózva, kinevette magát. * * * A Nefelejts-utca sarkán levő sörcsarnokban most tessékeltek ki az utol ó vendéget kinek itt- vagya nem állt arányban erszénye tartalmával, A római katholikus toronyóra fél hatot mutat. Mire utolsó ütése elhangzik ropog a hó egy közeledő lépése alatt. A felhajtott gallér és a szemre húzott nemez kalap fedi a közepes termetű alak arcvonásait, ki a sarkon tétovázva, megállva és szorongva néz be a Nefelejrs-atcába, melyben egyetlen a piszoktól homályos petróleumlámpa alig pár lépésre veti fényét. A sórcsarnokban a pincér felpofozta a pikolót s az ezen barátságos műtéttel járó lárma, alukiirikat tovább menni kézteti s gyors elhatározással befordul, de uéháuy lépés urán ismét megáll, kémlelődre nézni maga körül! A hó esni kezd. Az utca másik végéről lépések halUzaimk. A lámpás fénykoréból egy feketébe öltözött női alak válik ki. Megáll! Előre hajlott testtel tigyeti Farsangi njdonságok a legdivatosabb kivitelben, deláinek, selymek,, bársonyok, szöVctek, voal báli kelmék megérkeztek Barabás A és 1 Társa Utóda m‘nden nemű női és férfi divatcikkek mélyen leszállítóit árban lesznek z árusítva.
