Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

f>3-ik szám. IX. évfolyam, NíigvíumkiiU 10!!. decombor 31. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A ,.N\GY.SOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS jONYE. Eiőfizeté.i ár: Egész évre . . . 8 K Negyed évre . 2 K. Fél évre ........................4 K Egyes szám ára . 20 fillér Új évi gondolatok. Irta : Pilcz Ede. Ha igaz a hullámelméletek szoc'olo- giai törvénye a társadalomnak életében, úgy társadalmi és közéletünkben fordulatot kell várnunk a reánk virradó uj évtől. És ez a fordulat csak jó lehet, mert már annyira jutottunk, hogy ez a mostani állapot társadalmunk fennállásának komoly veszedelme nélkül tovább nem tarthat. A létalap: az erkölcsi tiszta világné­zet; a becsület törvényének előtérbe helye­zése a gondolat, cselekvés és mindazon tényezőkben, amelyek a társadalom egész­séges haladás, a közélet bizalmat keltő és megnyugtató világában szerepet játszá- nak. Ez a létalap pedig, erősen fenyeget­ve van. A társadalom morajlik, mint a viharzó tenger. Nyugtalan, béketlenkedik és elége­detlen. Türelmetlen. Igazságot követel és ezzel szemben a tulajdon bizonytalan lett. A család létezési joga, szükségessége, áldásai kérdésekké lettek. A tekintély elvét sárba mártogatják, a kik tekintélyt akarnak bitorolni, hogy igazi munka nélkül nagy úri kényelemben éljenek. A becsület helyett a furfang, ravasz­ság, az erő helyett a fondorlat, az ember­szeretet helyett az önzés hullámai csap­dossák, hányják, vélik társadalmi életünk megroncsolt hajóját. Az igazság tétele megingott. Százados, évezredes igazságok nyelv- öllögető gúny tárgyai lettek s az uj igazság az, hug)' li nes igazság; nem is kell, mert csak zavarja a társadalmi és közélet terén kalóz- kodók vizeit. így valóban semmi sem bi­zonyos a földön. Az ész tétovázva kapkod, s indulat, félelem vagy düh kél a bizonytalanság nyo­mában. Az akarat is megzávaradottan tévelyeg, mert született szolgája az értelem tántorog, mint a részeg. A csetlö-botló akarat, melyből még szabadságát is megtagadták, az erköl­csi sülyedés kovásza lett. Mert ha nincs fe­lelősség, a bűn is meg van engedve. Ha j a bűn szabad, akkor felfordul az ember élete. Pusztul minden, ami emberi. És valóban pusztul, recseg, inog egész társadalmi berendezésünk. Olyan, mint egy düledezni indult hatalmas épület — nálunk a régi megyeháza — a mely ha erős tá­maszt nem kap, összeroppan és maga alá temet mindent és elpusztítja azokat, akik benne és általa védelmet kerestek. A tudomány fölfedezései, találmányai, 1 vívmányai szinte megdöbbentő gyorsasággal következnek egymás után. A vasutak meg­szüntették a távolságot — nem a gilvács­somkutiró! van szó. — A telefon társalgó teremmé teszi Európát. Dróton röpítik a gondolatot a föld felett, a föld alatt és a világ tengerek rejtelmes mélyein át. Úszó ; paloták a vizeken, orvul buvó hajó a ten- ' ger alatt. És már-már meghódítják a leve- | got is az ember számára. És nyugtalan, békéílenkedik, elégedet­len az ember. Jeléül, hogy mindez nem elég. Hiányzik valamije. S minél jobban ; szolgálja, istápolja az embert, a tudomány, az ész, annál bonyolultabb a társadalmi élet, annál féktelenebb a szenvedély. A szív és lélek csatát vesztett és bukásáért remeg és tombol. Nincs istene. Az emberiség belerésze- I gedett az isten nélkül való küzdelem vélt I diadalának mámorába. A páholyok és szö­vetségeseik alapos munkát végeztek. Elhó­dították, elkápráztatták az embert. A külső fény, pompa, a nagy hangon világgá kiabált sikerek bekötötték a szemeket, hogy látva, ne lássanak és hallva ne halljanak, hanem : mint az alvajáró botorkáljanak a szivet meg mételyező, az értelmet kétes tudatlanságban ringató utakon. I De kétszáz esztendő küzdelmének előt­tünk álló gyümölcsei: a keztyüs és keztyüt- len tolvajok, az utonállók és becsületrablók, gyilkosok és öngyilkosok, az éj lovagjai és perditái s!b., e keserű eredmények józanit- gaíják az emberiség eszmélő részét. Ma a A „Kővárvidék“ (áreája. ÍU akarat ápolása és nevelése, Irta : dr. Olsavszky Viktor. Hódoló tisztelettel ajánlva Római Szent birodalmi Teleki Sándor gróf ur ő méltóságánszékiak, Schweizenhöf 1911. junius hó A bizalmat fokozni vagy altruistikus vállal­kozás, krisztusi emelkedés a maga minden kereszt­jével, a mely alatt aki le nem roskad: a köteles­ség teljesítés íöldöntuli gyönyöreit élvezheti. Ren­desen azonban nem sokáig, de hát igy is úgy is csak arasznyi ez a földi let. Nehéz a bizalmat megszerezni és még nehe zebb megtartani. Az elvhit8ég pártján nő egy virág kitartás a neve. Kelyhe becsület, szirmai Önzetlenség, levelei: Az egyik : „Én mindé t megbocsátok.“ A másik: „Mindent feledni tudok.“ A harmadik : „Életed több, mint az enyém.“ A negyed ik : „Nem bánthatsz meg semmivel, mert egy rosszaid szavadra belőlem Kis levélből fekete rózsaerdő nő ki, mely gyászolni fogja meg­gondolatlanságodat." Az ötödik levél : „É 1 viszem a földet alat­tad, a feltiők járását feletted te bii és igazságos asszony.“ Hatodik levél: „Én a vágyaidat őrizem a lelked szentélyét, a melyhez nincs joga immár senkinek e földön. Hetedik levél: „Én a vigasztalás vagyok.“ Ilyen pázsitot és rajta ilyen szirmú, ilyen levelii virágot hol lehet találni? „A szeretet földjén “ * * * Valóban önbizalmunknak alig van jobb in­gere, mint mások elismerése és bizalma. Ez semmjKép sem ál ellentétben egy másik elvünkkel, bogy t. i. mindent magadtól várj és semmit másoktól, Első sorban igenis saját magunkra kell szá­mítanunk, de azért szabad és célirányos idegen tanácsot meghallgatni, idegen tapasztalatot okosan felhasználni. A bizalom, melyet mások belénk helyeznek adja meg azt az erőt, hogy az előre megszabott utat kötelességszertien megfussuk; ez a bizalom adja meg ön bizalmunknak a leggazdagabb tápot, ez kényszerít bennünket arra, hogy amit tőlünk elvárnak, az teljesítjük is. Emberi társadalomban élünk és ennek tar­tozunk mindazzal amik vagyunk es amink van. A társadalomban olyan az egyed, mint a szövetnek egy szála. Minden egyednek, minden szálnak meg van a maga helye. Egyik szál összeszőve a másikkal, egyik a másikat támogatva átkaroltan és átkarolva, hor­dozva és hordozottau: alkotják együttesen a mű­vészi szövevékel, a culturtársadaluiat. Egy szál magában akár mily sziues, szép, feltűnő, erős: mégis csak egy szál marad Az emberek Ítélete általában sokkal értéke­sebb semhogy azt figyelemre se méltatva félre tolhatnék. Ha ez az Ítélet kedvezőtlen, ebben bizonyo san önmagunknak is van részünk; Az ember emberekért vau teremtve és csak a közös fáradozásban lehet eredményt feltalálni olyat, amelynek értéke is egyetemes. Az emberekkel jól ki jönni tudni: életböl­csesség. Az emberekkel magunkat elmésen és Ugye- seu kiszolgáltatni, már ennél több életmüvészet. Ezért szükséges úgy viselkednUuk, hogy má­sok bizalmát felkeltsük, mert a megérdemelt di­cséret és elismerés ui erőt adnak. A bizalom oly tőke a melyre mindenütt hi­telt szerezhetünk. Óvakodjunk azonban a becstelen hízelgést F<ís/.erkos/,tö: I>r. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Etarna Itonő, Szerkesztőség és UiadóhiVatal. fiagysomkut,Tel9kÍ tér 384 vasársaí*

Next

/
Thumbnails
Contents