Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

iL

ou^K^j

IX. óvfolynm.

Na^vsumkiif, 1011. novoniher 19.

47-ik szám.

K1ő Ci/elé s i úr:

Egész év e , 8 K Negyed évié . 2 K.

Fel évre .... 4 K Egyes szaiti áru . 20 fillér

Főszerkesztő: Mr. Olsavszky Viktor.

Felelőn szerkesztő; Marna Menő,

Szerkesztőség és kiadóhivatal, flagysomkut,Teleki-tér 384

Mi;(;.ri]ij}\u{ iii\»í:\ vasákvap

R bíró és ügyvéd viszonya.

Irta : Nagy Zoltán, kir. törv. bitó.

Mikor arról volt szó, hogy a legközelebb megtartóit jogászgyülés alkalmából ei bírák és ügyvédek együttes ülést fognak tartani és ezen a bíró és az ügyvéd közötti érintkezésről fognak tárgyalni, akadt szemforgató ember, a ki kicsinyes készlegyin- téssd azt mondta, hogy iilik-e, szabad-e ilyen kérdést ny.lvános megbeszélés tárgyává tenni ? Sőt akadt komoly szaklap is, a mely óva intette az illetékes köröket az il- lven kísérletezésektől. És amikor az együttes ülést megtartották, az előadók felszólalásai elhangzottak és azok, a kikre ez a kérdés első sorban lartozott, a hallottak fölött gondolkoztak: hangos szóval adtak kiíéjezést annak hogy nagyon is szükséges volt erről komolyan beszélni.

Pedig kétségtelen, hogy a biró és ügyvéd közötti érintkezés tárgyalása egyike a legkényelmesebb kérdéseknek. Nem azok általánosított, de az egyes jelenségekből táplálkozó panaszok, hanem a jogszolgáltatás igazi érdeke, az igazságért folyó küzdelem, melyben az ügyvéd a jog érvényesítéséért küzd, a biró az igazságot alkalmazza a felmerült esetben: irányították rá

a figyelmet a kérdés taglalására. Emellett pedig társadul ni érdeket is képviselt a két jelentős társadalmi osztály viszonyának a megismerése különösen abban a vonatkozásnál!, a mint a fórumon, hivatásuk körében, az igazság keresésében érintkeznek, j És ime az elhanzott felszólalások tartalmi I súlyúknál és komolyságuknál fogva bizonyára mélyebb nyomot fognak hagyni társadalmi életünkben is.

Létező viszonyok tárgyilagos feltárása, az egymást becsülés mellett az egymásra utaltság felismerése csak üdvös hatású lehet. Azok az alapvető újítások, melyeket az előadók első sorban a két minősítés euveo siíésétő! várnak, a szerep, a törvény által meghatározott különböző helyzetben, de azonos cél áltál vezettetve talán a hatalmi tultengésnek tudott állami fenség jog gyakorlása az Ítélkezés által a bíró tisztében j az ügyvédi absolut tekintély souverém hang- ! jában félremagyarázott praepotencia mellett,

; annyi feltoluló, sokszor kicsinyes tárgyi és személyi tekintetet figyelembe vételével az lekötelezett magasabb műveltség alapján biztosítékot képzelhetnek, hogy a letagadhatatlan súrlódási felületek elsimuljanak és hogy az érintkezés nemcsak kényszerű, hanem üdilöleg kellemes is legyen.

Utópiának tetszenek azonban már ebből

az együttes ülésből és ennek lefolytatott előadásból úgy jósolni, mintha egy csaposra el fognak tűnni mindazok az ütközési pontok, melyek alkalomszerüleg okai lehettek szembeállításként beszélni a biró és ügyvéd közötti viszonyról és nem kevésbé tulbecsülésszámba menne azt hinni, hogy már az egyetlen együttes ülés által megoldásra vezetett úgy a biró, mint az ügyvéd szerepe, hivatasa az igazságszolgáltatás körében és rendeződött a viszony az egymásközti hivatalos érintkezésben. Nem. Annyi haszna, eredménye marad a közeledésnek, az egymás felismerésének, hogy a kisajátított jogok eredete kellő mértékere szállította le a túlbecsülést illetőleg a bírót saját személyében is, tudatára ébredvén annak, hogy ö is csak tagja, részese az élő, táplálkozó emberi társadalomnak a mint a bírói hivatás megértése is a saját elhagyottságának és segélyreszo- rultságának felismerésére vezette az ügyvédi kart.

És ha csak ennyi marad is, a mi eredmény számba mehet: úgy, már ez magában biztató jelenség a jövöt illetőleg és korántsem volt kar férfiasán, nyíltan és komolyan beszélni a biró és ügyvéd közötti viszonyról.

A „Kőváradéi“ íáreája.

Akik nagyon szeretnek.

Irta: Darvas Simon.

Minden este nyolc óra tájban ott vártam rá a Kossuth Lajos utca sarkai). Gyakran megesett, liogy l'elóráual is tovább tartott, mig bájos alakját leit Unni láttam a Muzeum körúton. Sötét, rövid szoknyát hordott, testének vonalai harmóuikusan olvadtak egybe szerény öltözékével és az egész alakján végigvonult valami keresetlen egyszerűség, melyet minden cifraság csak banálissá tett volna.

— No ugy-e sokáig várakoztattam — mindig ezzel fogadott és aztán belekapaszkodott karomba és mentünk lefelé a Rákóczi utón. így ment ez már hónapok óta, minden változás nélkül.Reggeltől estig kopogott a gépem, könyvelt tartozikra és követeire, köztien estefelé szörnyen türelmetlen pillantásokat vetett az órara és főnökére, vájjon mikor Írja már alá a postát, hogy ő mehessen. Útközben beszélt velem az irodáról, mindent elmondott bájos naivsággal, ami aznap történt; hogy az a színésznő milyen szép ebédlő bútort rendelt. annak a lipótvárosi kisasszonynak, a lakodalmából pedig már ne u lesz semmi es visszarendelték azt a gyönyörű, ó angol stilü bálóberendezést. Elmesélte, hogy a saldakontista Schwarz visszaíelelt az

öregnek, — ahogy főnökét nevezte — azután az felmondott neki és most szegény nézhet újra állas után.

— Pedig igaza volt a Scbvvarcznak, tudja, mert az öreg kijavított a revijialasual egy faktúrát, de nem javiiotta ki a strazzábau és a szegény Scbwarcz rosszul könyvelte és még lo is hordta.

— Ugy-e igaza volt neki — kérdezte tőlem és bár en nem tudtam megérteni a faktúra és strazza közötti okozati összefüggést, mégis fel tudtam fogni, hogy a Scbw.ucznak föl étlenül igata volt. Mar csak azért is, mert ő mondta.

Egy bét múlva mar megismertem az uj strazzistat is. Fiatal, jóképű fiú volt — igy mesélte — de azért nem szerette,

Nem tndom miért, — mondta egyik este, de éu nem tadtam kiallani. Tudja mindig úgy néz ram, mmtha mondaui szeretne valamit és amikor meg szólt valamit, akkor leolvasom az arcáról, hogy jobb szeretett volna elhallgatni. Azután, meg érzem, hogy a szemével beszél . . . felek tőle. mert ha valaki akar valamit mondani, hat mondja meg magyarul ... No nem igaz ?

Természeteseu újból igazat adtam neki és szemeiből kiolvastam, hogy végtelenül hálás érte. Egy napou azzal fogadott, hogy az uj strazzista azt mondta neki, bogy ő szép leány. Tréfásán kerdezte :

— Ugy-e nem igaz — de észrevettem a hangjaiéi hogy szeretné ha megerősíteném.

•— Boriska — szóltam bozzá — lássa én tulajdonképen meg se taduám mondani; vajjou tényleg szép leány-e maga. Én még uem jutottam odáig, hogy megnéztem volna magát, csak jöttem mindig magáért, mert szeretek magával menni és jól esik nekem magát hallgatni. De ha akarja, nem bánom, jobban szemügyre veszem.

— Ne tegye — kiáltott fel pajzánul és titokban megszoritoita kezemet. De azért észrevettem, hogy neheztel ream.

Harmadnapra már összeveszett az uj straz- zistával.

— Tndja miért? kérdezte tőlein titokzatosan — mert azt mondta nekem, hogy én uem is vagyok tisztában az értékemmel. Ugy-e csúnyát mondott ezzel mondja . . .

Nem feleltem neki. Épen befordultunk az utcájukba, amely nagyon sötét volt és ahol ritkán járt ember- Bátortalanul homlokon csókoltam. Vártam, hogy ellenkezni fog, goudoltam, hogy meg fog sértődni, de ehelyett, bar színlelt nyugalommal, felém fordult:

— Most éppen arra goudoltam, hogy ha an- Dak a strazzistanak igaza lett volua, azt magának is feltétlenül tudnia kellett volua. De maga nem felelt nekem, hanem inén . . , Most. .. váratlanul . .. tudja már. Jo éjszakát!

Hiiteleuül kezet nyújtott és befordult a kapujukon.

Egy hónap alatt azután egészen megváltozott.

f