Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
42-ik szám. IX. évfolyam. Nagysomkut. 1911. október 15, KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NYGYáOMKUH JÁRÁSI JÉG YZÖf EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elifiieténi ár: Égés* évre .... 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre .... ' 4 K Egyes szám ára . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor, Felelős szerkesztő: Barna Béni, S*erkesítőség és ui*dóhívatai.Nagysomkut,Teleki-tér 384 ltIEG.IEI.EViK UIMtEV VASÁKAAI* Képiskolai ifjúsági. könyvtárak, Ne resteljük bevallani, hogy nálunk a fiatalság nevelési rendszere a legutóbbi időkig igen közepes színvonalon állott. Nem karolták fel ezt a felette nagyérdekü ügyet azzal a szeretettel, komolysággal és lelkiismeretességgel, a melylyel felkarolni kellett volna, Már pedig népek, nemzetek története fényes tanúbizonyságot tesz arról, hogy a hol gondos pedáns lehet mondani mintaszerű nevelésben részesítették az ifjúságot, ott szilárd jellemű, erős akaratú, munkakedvelö és tettvágyó férfiakból álló nemzet kialakulását tették lehetővé. S ahol ilyen férfiak alkották a társadalom, a nemzetiség nagy hányadát, ott virágzásnak, fejlődésnek, gazdagodásnak indult az ország; ott fokozatos haladás, emelkedés és gyarapodás mutatkozott minden téren s összeségben mindez a polgárság, a nép jólétének, boldogulásának kutforrásává lett. A mely ország tekintélyes százaléka ellenben elpuhult, laza erkölcsű, beteges hajlamú és ingadozó természetű fiatalságból állott, az oly nemzet visszafelé fejlődött, hanyatlott s számős esetben romlott erkölcseinek, feslett életmódjának lett áldozata, megsemmisült, elenyészett. E szempontokból mérlegelvén a dolgok mibenáliását, az ifjúság helyes céltudatos és okos nevelésére kiváló figyelmet és gondot kell fordítani. A fiatal lélek rendkívül fogékony mindenféle impreszszió iránt; a mit lát, a mit hall, a mi figyelmét, elméjét leköti, érdeklődését felkölti, az nem röppen el nyomtalanul, hanem minél jobban gyökeret ver lelkűidében. Ezért kell a gyermekeket oly irányban nevelni, hogy-maga előtt csak szépet, jót, nemeset lásson halljon vagy tanuljon. Magasztos felemelő lélek nemesítő olvasmányokat adni a kezébe egyrészt ártalmatlan, testedző kedélyt élénkítő, szellemet fölfrissitö szórakozásokra bírni másrész;!. Így nem lesz a gyermek kora vénné, nem kopik le leikéről a fiatalság üde, kedves zománca, idegei nem petyhüdnek el, izmai nem lazulnak meg, hanem egész lényén meglátszik a duzzadó életkedv, a derü> a vidámság, az önérzet. Ifjúságunk nevelési rendszerében kétségkívül uj fejezetet jelent az a közoktatás- ügyi kormány rendelet, melyben a népiskolai ifjúsági könyvtárak kőtelező berendezéséről van sző. Az iskolák eddig is rendelkeztek könyvtárakkal, de ezek csak paródiái voltak a >könyvtár< névre valóban rászolgáló intézménynek. Akadt itt-ott néhány könyv, mely vagy a ponyvairodalom piszkosterméke volt, vagy pedig olyan külföldi, bár jelesebb iró fordított munkája volt, amit éppenséggel nem tanácsos a fiatalság kezébe adni. Ilyen könyvekkel csak rontják a fiatalságot, a helyett hogy javitanók. Most azonban valódi iskolai könyvtárak felállítása van tervbe véve. Hozzáértő férfiak komoly és beható megvitatásai ered- ménveképVv%^g^' össze kizárólag az ifjúságnak szánt olvasmányokat, a melyekből okulhatnak, tanulhatnak és nemesbüihet nek. Szigorú cenzúra alá veszik mindama könyveket, a mik nem a fiatalság 'kezébe valók. Lesz tehát sok és jó könyv. Mindenkinek jut majd olvasni valója és ez a körülmény óriási átalakító’ hatással lehet a fiatal sarjadékra. Az elvitázhatatlan, hogy ha könyvet adunk a gyermek kezébe, illetve hozzászoktatjuk az olvasáshoz, úgy megszereti, hogy nincs az a hatalom mely eltéríteni tudná az olvasástól. Ezzel kapcsolatban még egy nagy horderejű és a jelen generáció egészségesebb fejlődését előmozdító célt lehet elérni. Az iskolai könyvtárak révén a civilizálatlan felnőtt köznép is olvasmányhoz jut. Az apa, ki eddig unalmában a korcsmát, pálinkamérőt bújta, könyv olvasásra adja magát, s minél tovább halad az olvasásban, annál jobban leköti figyelmét, annál inkább lapozgatja, s miután az érthető, világos stílusban megirt könyvet érdekesnek találja, lassan-lassan hozzá szokik szabad idejében,- főleg vasárnapon, az olvasáshoz s ezzel egyidejűleg megfeledkezik arról, hogy egzisztál egyáltalán italkimérö. Így aztán fokozatosan ébred az egyszerű tudatlan polgárember arra a tudatra, hogy bizony nem is oly rosszak az emberek, mint A „Kőváradéi“ fáreája. Elmentél .. .■ Elmentél üdülést keresni Családodtól messzi messzire, tí hol annyi szenvedő meggyógyul, Reád súlyos kór neliézkede. Kedveseid remélve, bizva Leslék a jóliírt nap nap után. S ha jött az, ó miként örültek, Ám aggódva : nem igaz talán. S mig nagy ünnepen a temloniban Érted annyi szív imádkozott, A tiéd akkor dobbant végsőt, Egy csendeset, egy búcsútól, S hogy hazahozták porhüvelyed. Haliad a jajszót : Apám ! . , Apám ! ? . . • S láttád körölted gyermekeid 11(1 hitveseddel, láttad talán ? Talán ! . , - Talán ! .. .S ha igen, akkor Láthatta itt bolygó szellemed,-Hogy életed nem volt hiába,. . -Hogy itt maradt nagy szereteted. % A szeretet.e hűlt szivednek Gyermekeidben továbbra él, S ki- szeretetet hogy örökbe, Meg nem hal az csak hazát cserél. Komor. A bűnjel. Jámbor Jeromos spanyolviaszkban, a felesége meg kalandokban utazott. Tehette, volt eleg alkalma és ideje hozza. Mig a férj az esztendő !eg- nagyobb részét a vonaton és a vevőknél töltötte, addig (nagysága szorgalmasan ellátogatott a íöva. rosban bőven lévő kávéházak egyikébe, hol a képes újságok forgatása közben azon forgatta es/.ecs- kéjét, hogy mi utón módon Űzhetné el bus limgá. ny osságát. Minthogy, azonban az a kávébáz, melyben Jámbor Jeromosné őnagysága törzsvendég Volt, az ismerkedés primitiv módon való nyélbeütésére uem volt alkalmas, de meg a kerülő urakban sem volt meg a kellő bátorság a társalgás megkezdésére, téliát — manapság már nem szokatlan módon — történt ineg az ismerkedés Jámboráé ésvegy ifjú között. \ ■■■ • Egy' őszi délután Jámborné, miután végig lustálkodott a kanapén egy órácskát, szépen feöltözködött, kicicomázta magát, teleaggatta testrészeit csillogó villogó ékszerekkel, s azután megindult a törzskávéházba. Ma különösen kalandszomjas voll. Megitta szokáson világos kávéját sok babbal, öt darab cukorral, és bárom süteménnyel, és azután kérte az illusztrált lapokat. Egvidejeig egykedvűen lapozgatta az újságokat, mikor szembe vele, a szomszédos asztalnál letelepedett egy kifogástalan öltözetű kikent-kifent bajsza ifjú ; Kezdődött a néma társalgás. A szempárok ényelcgtek, beszéltek, sserelmi vallomásokat röpítettek egymás felé. Azután csend. Megértették egymást. Következett tehát a folytatás, A fiatal ember az előtte fekvő ,BÜber Land und Meer“ citnű képes lapra ezt irta • r Angyal!. Jöttem, .láttam és megszerettem. Égek a vágytól öunel megösmerkedni. Ha úgy tetszik, tigy esti 7 órakor a Kossuth Lajos utca és Újvilág-utca sarkáu várja. — Imádója, Az asszonyka megértette. Oda liivta a piáéért és elkérte a szóban forgó lapot. Megkapta, elolvasta : Válaszképpen ráírta : „Uram! Nem bánom ott leszek"“ ?;'M Most meg az ifjú kérte el a lapot, s megtudta belőle a rándevu elfogadását. Miközben ezek történtek, a báttéiben egy szökő ur élénk figyelemmel kisérte az asszony és a férfi szemjatékát és levelezését. Idegesen-fészkelődön helyén, fel felugrott, majd vissza hanyatlott,
