Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-08 / 41. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGY30MKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetéul ár: Egész évro .... 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre .... 4 K Egyes szem ára . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavs/.ky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna aiouő. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nafly80mkut,TelekÍ-tÓr 384 MEGJEiiEKIK MI\:»E\ VASÁItVU* A hősökről és mártírokról. 1849 október 6-ika a nap, mely mérhetetlen gyászt hozottá mi hazánkra most, hatvanhét esztendő múltán egyik legnagyobb jelentőségű nemzeti ünnepünkké vált. Sajnos, azt még nem tudtuk elérni, hogy az ország hivatalos gyászünnepévó dekraral- tassék, de a hivatalos jelleg sem tudna mélyebb, erőteljesebb jelentőséget adni e napnak, melynek emlékezete minden magyar emberből a legintenzivebb és legnemesebb érzelmeket váltja ki. Október 6 ának fogalma szorosan egybeforrott a hazaszeretet és önfeláldozás ideáljával. Ahnden nemzet addig él, amig az ilyen ideálért lelkesedni tud. A mi gyakorlatias korunk, melyben a létért való küzdelem annyira igénybe veszi lelki világunkat is. nem kedvez ugyan az ideálizmusnak, de október 6-ának jelentőségét ez a mai realisztikus világnézlet sem tudja csökkenteni. Vannak nagy dolgok, história fordulatokat jelentő események, melyek a leikekre való hatásukban évről-évre erőteljesebbek lesznek melyeknek szépségét és nagyszerűségét nem tudja csökkenteni a rohanó idő. A nemzet kiheverte a borzasztó csapást, amely Világossal és Világos után érte. A szabadságharc és leveretésének története ma ránk nézve megbecsülhetetlen tanulságok tárháza, amelyből még hosszú időn át okulhat a magyar politikai élet és mindenki, aki nemzetével nagyot kíván cselekedni. Ebből a szempontból az irtózattal teljes október 6 iki esemény mindenha vigasztaló, felemelő, erősítő hatással lesz. Mert nem veszhet el, sőt nagyra hivatott az a nemzet, melynek vezetőiből olyan férfiak, hősök és mártírok kerültek ki, mint az aradi tizenhárom. Akik úgy tudtak harcolni a hazáért s oly büszkén tudtak érte az akaszlófán meghalni. E hősöknek örökös a dicsősége és örökkön tartó hóhérainak gyalázata. Több mint félszáz f\ossuth szobor hirdeti már országszerte a világraszóló nagy magyarnak emlékét. Lassan nem lesz valamire való város, melynek ne lenne Kossuth szobra. Nos, mi úgy véljük, hogy a múltak iránt tartozó kegyeletnek és tiszteletnek még nem tettünk egészen eleget azzal, ha csak azoknak emelünk szobrot, akik éltek a hazának. Hirdesse márvány és bronz azoknak a férfiaknak emlékét is, akik meghaltak a nazáért a csatatéren, a bitón! A Kossuth szobor után következzenek az aradi vértanuk szobrai! Hadd álljon egymás mellett a kettő; Hirdesse az egyik a magyar zsenit, tetterőt, szabadságot, és hirdesse a másik magyarok martiriumát, áldozatkészségét. Kartellek, Régi igazság (de azért uj marad), hogy a jómódúak a gazdagok telhetetlenek. A mijök van, a mi megadatott nekik, azzal be nem érik, az kevés, hanem egyre többet és többet kívánnak. Semmise sok előttük és a több is, kevésbbé nyugtatja meg őket. Elértjük, méltányolni tudjuk, ha tömérdek pénzzel nagy vagyonnal megáldouak Reggel a vendéget vig zeneszó várja Hogy a forrásokat rózsás kedvvel jaija. Karlsbad, Csehek országának virágbokrétája tjokféle betegség balzsamos Mekkája, Ide jöttem én is bosszú utat járva Csoda fórrá ddlól egészséget várva. Olyan ez a fürdő mint egy tündér város Ragyogó szépsége mesével határos Oly remek itt minden mint egy édes álom [ Leírni nem tudnám de meg sem próbálom. Látványos s érdekes minden utcza képe Képviselve vau itt a föld minden népe Nincs egy élő nyelve e föld kerekének A melyiken itten ne beszélgetnének. Tizenöt gyógyforrás bugvog talajából Rajtuk kolonnádok vas, köböl vagy fából Minden áldott reggel a mühibrunuhoz járok Első pohár után hannincz perczet várok A második után a sprudelbez megyek Hogy egy pohár ugrót ottan is bevegyek, Mikor készen vagyok a gyógyvíz ivással Nincsen egyéb gondom nem törődöm mással Csak egy helyre vágyom nem is nagy >n fénye* De nélküiözbetlen, ba a helyzet kényes. Egy hetem már elmúlt bátra kettő van még Meg tizennégy napig tart ez a dicsőség Akármilyen szép itt lelkem mégis árva Bár mar csak euileke von szivembe zárva. Gyopár. CW> azért óhajtanak és áhitanak egyre többet, hogy e feleslegüket is miként vagyonuk egy hányadát a jótékonyság a humanizmus oltárán áldozzák embertársaikat, felebarát- jaikat támogatják segélyezik, igaz tetszésükkel találkoznak, ha a tehetősebbek istá- polják, fölkarolják a lesujtotíakat, a szerencsétleneket ténykedéseik, cselekedeteik rugóját nem a rut egoizmus képezi unos- untalan, hanem a nemes önzetlenség. A kartellek dicső lovagjai nem ösmer- nek altruizmust, holt fogalom előttük a jótékonyság, irgalom és könyörület, nem tudnak és akarnak emberségesen érezni és gondolkodni, minden tettük, lépésük a leg.- ocsmányabb önérdek undorító mezét viseli, egy szent célt ösmernek; a saját a zsebüket, ami ezenkívül esik, az nem érdekli őket, az idegen előttük. Egy szép napon összeáll egy csomó vagyonos gyáros, nagy vállalkozó s hamarosan kartellt ringet trösztöt csinálnak, mely alatt értendő, hogy bizonyos kelendő cikkek, kapós portékának árát tetemesen fölsrófolják, mert nekik úgy méltóztatik tetszeni, mert ők az urak, áruikra ráutalva vannak az emberek és mért ne keressenek még többet a szegény, gazdagok, mért ne táplálhassák, hizlalhassák erszényeiket, mikor nincs akadály. Így teremtődnek nap-nap után a kedves kartelleket, még pedig a legszükségesebb, legnélkülözhetetlenebb árucikkek, nevezetesen: élelmiszerek közül. És 'ezt egyes- egvedül a szegény szükes viszonyok között élő emberek szenvedik meg, az ö bőrükre, zsírjukra megy az egész makináció, nekik kell némán és szótlanul tűrni a kartellova- gok személyeskedéseit, mert kénytelen kelletlen ráutalva vannak azokra a cikkekre mert szükségesek a háztartáshozNem tehetnek ez ellen a basáskodás ellen semmit. Az urak a pénzes zsákok a markukba röhögnek, mert jó! tudják, hogy portékáikat boykotálni nem lehet; akárminő drága árt szabnak, megvásárolják a szegé nyék is, mert muszáj. A mi a legelszomoritóbb a dologban, hogy e kartellek idegen államokból főleg Ansztria felől fujdogálnak hozzánk, a mi kizsákmányolásunkra utazván, és mi karba tett kezekkel törjük ezen önkényeskedése- ket, tehetetlenek vagyunk ezen invázióval szemben, ide-ada hagyjuk magunkat ránci- gálni, de nem vagyunk képesek sikeresen megküzdeni a legveszedelmesebb ellenségünkkel a rajtunk élősködő kartellekkel. Nem csoda, ha annyi a szegény föld- • Ä TT.r ' • J ii fr „ixovarvideß tareaja.
