Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
I 2 ben a szükséges tanítási eszközök (terület stb.) de leginkább a végrehajtási szándék hiánya folytán igen kevés gyakorlati eredményt tudhatnak felmutatni. így beigazolt azon előbbi állitásuak, hogy a magyar mezőgazdasági népoktatás még csak csirájában van, de a meglevő csirák legnagyobb része sem egészséges, életképes. Pedig a kisgazdák tökéletesebb általános — és szakképzése és igy elsősorban a gazdasági népoktatás megvalósítása a magyar gazda társadalom régi jogos sokat sürgetett kívánsága, melyet az intéző köröknek teljesíteni kell. Á tanév elején. Immár a vakáció is haldoklik. Maholnap megnyílnak az iskola épület falai, és megkezdődik a komoly tanulás ideje. Elegendő volt két teljes hónap a pihenésre, mely idő alatt mindenre futotta. Az agy pihenhetett, a test, a szellem üdülhetett, a lélek felfrissülhetett. A szorgalmas, ko- rnoly gondolkodású ifjú bölcsen osztotta be vakációját. A természetben, az isteni szabad ég alatt járt-kelt, majd testét edzette. tornászott, úszott, közben jól megválasztott könyvekkel szórakozott, hogy elméje se maradjon parlagon. Az ilyen ifjú aztán testileg, szellemileg megedződve, megacélozva, vidáman és gond talanul néz elé az uj tanesztendönek. Tudatában van kötelességének, tisztában van céljával, jól tudja, miért tanul, tudja, hogy hivatásának kell szentelnie a most elkövetkező idejét, hogy esztendők múltán pályája legyen, foglalkozása, kenyérkeresete legyen, mert enélkül nem lehet élni a társadalomv - • ▼ ban, a hazában, az államban. Ha tisztessé- ges, becsületes akar maradni, akkur tisztességes, munkát is kell végeznie. kapitányt, aki csakhar előállott a kérésével. Az asszony rövid gondolkodás után egy ciuiet irt fel ueki, megjegyezvén, hogy a nevezett n<3 biztos garanciát uyujt a házasság ellen, minthogy ferjes asszony, de a férje, hat évvel ezelőtt, — házasságuk negyedik hetében — hütlentt! elhagyta. —■ Azóta nem is hallatott magáról a gazember, folytatta az asszony, de ha ön megismeri a feleségét kapitány ur, nem is nagyon csodálkozik majd az eljáráson. A férfiaknak többnyire jó az Ízlésük! tette hozzá kacéran és rávillogtatta sötét szemeinek tüzét a szegény kapitányra, úgy hogy annak amúgy is lobbanékony szive, iátigba kapott. Szerencséjére pont akkor jelentették ki, hogy a vacsorája elkészült és ő sietve hálás kézcsókok közben búcsúzott el a szép asszonytól. Másnap délben Dörfler, a kapitány szolgálati helyén kereste fel a dadajelőltet Nagyon csinos nyaralószerü épület kapuján csengetett be. A kaput nő nyitotta ki és a kapitány, amikor ránézett, rögtön megkérdezte ? — Maga itt a dada ? — Igenis Nagyságos ur! — Virág Rózsi Debrecenből ? — Az! —- mondta elcsodálkozva a nő. Egészen csúnya volt szegény. A tatárfajra emlékeztető csontos arcból, apró szemek naraisá- gosan mosolyogtak a kapitányra. A cselédségen kívül nem volt otthon senki, ezért Dörfler kapitány rátért jövetelének céljára. — Értesültem, hogy maga, ha jó helyo akadna, kimenne NeW-Yorkba ? Virág Kózsi uieglepödötten ás bizalmatlanul nézett reá. — Elmennék — mondta rövhlen. — Istváoffy Károlyné New Yorkban magyar dadát keres a gyermekei mellé; megjegyzem előkelő, gazdag család, akik nagyon jól bánnak a személyzettel. ___________kövAriidU___________ Ak ik ennek a tudatában vannak, azokat nem kell félteni, azok nem elveszett gyámoltalan emberek, azok keresztül küzdik magukat idővel a nehéz és megannyi megpróbáltatásból álló életen. Az ilyenekből kötelességtudó józan gondolkodású honpolgárok válnak, kiket nem térit el semmi és senki rögös és kísértetekkel teli útjaikon. Ezek az értékesebb ele«et képezik. A másik csoport, sajnos, a nagyobb hányad a tunya, a rest, az akaratnélküli tanulókból áll, a kiben még lehetne segíteni, ha némi akaratot, hajlandóságot mutatnak a javulásra. Hol ez nem észlelhető, ott kárba veszett szép szó, szigorúság, ott hiába minden kísérletezés. A tanév elején tehát a hanvag, hányi* veti, könnyelmű ifjúsághoz szólunk, hogy próbáljanak egvszer gondolkodni, elmélkedjenek cselekedetükről, ténykedéseikről, vessék latba a tanárok, tanítók figyelmeztetéseit, vegvék fontolóra a szülök oktató szavait; gondolkodjanak, lassanak tisztán, szánjanak magukba és boldogok lesznek. Nem oly nehéz, oly rettenetes valami a tanulás. Egy kis kedv kell hozzá; másra nem szabad gondolni,' ellenben mindig szem előtt lebegjen a nagy a nemes a szent cél: a jövő, melyben önmagunkról kell gondoskodni az életbe kilépő ifjaknak, és a létfentartásért bizony elkeseredett, kemény tusát kell vivni, de ezt elszántan, szilárd akarattal megvívja a józan ember, és megelégedve gondol vissza az iskolában eltöltött esztendőkre, hol szintén kellett dolgozni, küzdeni, hogy valami válhassék belőle, és vigasztalja az a tudat, hogy most az uj küzdelemben, az. uj harcban már a régi, kipróbált vasakarat-erőt viszi, és ennek előbb utóbb diadalmaskodni kell. A győzelem a kitartókéi — Szívesen megyek Amerikába, már rég óta vágyódom oda. — Magának férje van ? Erre mély sóhajjal válaszolt at asszony. — Az uta hütlenül elhagyta? — Szép ember volt kérem és tessék elhinni nem volt lossz, — de engem már csak a csekélyke pénzemért vett el feleségül. Akkor mind azt mondták : Rózsi fiam, ne menj hozzá! és most henne vagyok a bajban, nekem már csak keserűség az életem! A Virág Rózsi apró szemeiben könnyek csillogtak, a kapitány meg elgondolta: milyen becsületes, jóságos nő lenet ez a Virág Rózsi, ha n.ég most is jót tud moodaui arról a semmirekerüiő uráról, aki oly csúnyán ittbagyta; de még meg is siratja. « Ezt felfogadjuk ! határozta el magát a kapitány, amit rögtön meg is cselekedett. Még aznap délután hűségesen referált Margit asszonynak, akinek a későid» jelentkező Virág Rózsi mindenkepp tetszett; — este pedig pezsgővel ünnepelték István* ffyék a szolgálatkész Dörfler kapitányt. Két héttel később Virág Rózái vígan át hajó- kázott New Yorkba é* egy távirat vitte hírül a boldogító eredményt Istvánffy Károlyéknak. • Margit asszony levelet kapott Newyorkból, amely a dada szerencsés megérkezését jelentette és, hogy a gyermekek, rettentő rútsága dacára, nagyon megszerették. Végződött pedig a levél a kővetkezőképp : „Hálásán köszönjük Dörfler kapitány urnák, hogy e Virághoz juttatott bennünket, akit — halsorsánál fogva, — merész férfi kérő, hála Istennek ! nem Ultetthet át a saját kertjébe !* E köszönetét Dörfler kapitány csak elkésve, hónapok után kapta meg, amikor hosszabb távoliét után felkereste újra Istvanffyékat. Sugárzó arccal fogadta a tengeren tálról jött hálálkodást és Margit asszony dicséretét. — Ma is várunk levelet New-Yorkból, az iroda címére küldik a leveleket, talán Jenő már elhozza magával, ha hazajön. Ebédeljen ma velünk kapitány ur. tudja, hogy milyen szívesen látjuk ; azután meg bizouyára megint dicshimnuszt zenge•zeptemher 17. HÍREK. JárAsarvssunlt itthon. Dr. Olsavszky Viktor tb. vármegyei főorvos, kórházigazgató — lapunk főszerkesztője — járásorvosunk, hosszabb szabadság után f. hó 15-én hazaérkezett^ járásorvosi, és kórházigazgatói hivatalait újra elfoglalta. KSxségi közgyűlés. Nagysomkut község képviselő testületé ma szeptember hó 17-én délután 3 órakor tartja rendes őszi közgyűlését a községháza tanácstermében, melynek tárgyai a következők: I. A községi 1912. évi költségelőirányzat tárgyalása és megállapítása. 2. Az 1912. évi községi közmunka költségvetés tárgyalása és megállapítása. 3. A községi szervezési szabály- rendelet tárgyalása és megállapítása. 4. A közgyűlést megelőzőleg 24 órával beérkező ügyek tárgyalása. Jogáoz Jegyző. Batizon kedden jegyzőválasztás volt. A pályázók közül Kende József ottani h. jegyzőt választották meg. Az uj jegyző törekvő ember, mert a kolozsvári tud. egyetemen a jogi tanulmányokat is befejezte. Rmellék • petrol«tímárát a kŐűIaj- finomitók. Az emelkedés 1 K s most a nagyban vásárlásnál 34*50 K a petroleum. Literenkint egy fillér többlet — hány fillérre fog ez nőni a kisforgalomban, mennyit rabol a sok grájzleros, ha százezrekkel rabol többet egv-egy nagy finomitógyár? Adorjánban nem kell a sírásé, Adorjánban sztrájkol a Halál. Két esztendő óta felé sem nézett a boldog községnek és ha — igézet meg ne fogja — igy megy a dolog, az adorjániak elfelejtenek majd meghalni. Hivatalosan van megállapítva, hogy Adorjánban két esztendő óta nem volt haláleset. Nem is panaszképpen esik említés a dologról, csak abból az alkalomból. nek Önnek, onnan átról, talán még a védence is küld egy hálás üdvözletét. E sok szépért csak érdemes itt maradni ? I — Köszönettel és gyönyörrel fogadom et a kedves meghivá«át a sok testi nélkülözések után éu is megérdsmlek egy kis napsütést el se hiszi Nagyságos asszonyom, mennyire vágyódom ide vissza! A belépő Istvánffy doktor már az ajtóban lobogtatott egy terjedelmes levelet. A kölcsönös üdvözlések után Istvánffy dr. a feleségének adta át a levelet, aki felvágta a borítékot és abból egv furcsa, kacskaringós és ismeretlen iráni levelet vett ki. Átfutotta a tartalmát és szó nélkül elkezdett kacagui, leült és folyton kacagott. Az ura türelmetlenül vette ki kezéből a levelet és hangosan felolvasta : „Mélyen tisztelt uram ! Amit a jó Isten összeadott. ember azt ne akarja szétválasztani! Et a szentirásban is benne van és éu négy hónapig hűségesen szógátam, de most megéu egyttt vagyunk az uramat és 6 most bolondul utánam, mer én főzök neki, javítok és mosok rá. Az iteni nők ehez nem értenek. Mán Festen mesézte nekem Makra Jáuos, aki haza jöt inén és az uram ü vele üzente, hogy szegőjgyek ide.de egy élő embernek se szól jak, hogy akarok ide gyttni. A kapitány or legyen szives kereseti egy másik nőt a gyerekek melé, majd én n»eg mondom neki mijen finom, jő hej ez és az urasag is ős a kapitány ur ha idejön, látó- gátion uieg minket, uier in >st örülök ám az életemnek és szeretném neki megköszöni, hogy megkaptam az uramat. A drága gyerekek gyüjenek el hozam, ha nem tecik engedni, gylivök én oda az édesekhő. Az uram is tisztelten mindenkitt és aszongya, hogy a Nagyságos uréknái megszépültem és sokai müvelteb letem. Alázatos készc9ók és tiszteletei Virág Rózsi ...“ Margit asszony kacagva nézte a kapitánynak ntindiukáhh megnyúló arcát, mígnem az is. bősz- szán kod va bár, de mégis egyUtt ne vetett a hahó- tázó házaspárral! De azért mégis ez volt D irflar kapitánynak első és utolsó cselédközvetUési kísérlete.
