Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-22 / 4. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElCfiietéai ár: Egt«i irt0 ]. ... 8 K Negyed évre . , 2 K. Fel évre .... 4 K Egyes szám ára . 20 fillér Gyermeknevelés. Amit a gyereknek mindenekelőtt tud­nia kell, az az emberiségnek egy, egyetlenegy nagy-nagy családként való bemutatása; ennek a családnak, ennek az egész világra szóló családnak a tagjai a jóra való tö­rekvésükben egyie szorosabban és szoro­sabban fűződnek egymásba. Nincs csudá- latosabb, mint a civilizáció története; ez nevel, ez nemesíti meg leginkább a szelle­met, a lelket; ez a királya az az elbeszé­léseknek, a népekből teremtődő legenda. A kis embernek az élettel szemben való tudatos vonatkozásainak első napjaiban már tudomást kell kapnia arról, amit az emberek ő előtte véghezvittek már sok-sok emberöltőn át; ennek a révén megtanulja megérti, mi csinálódott eddig, ő előtte es ő érette. Beszéljük el a kis embernek a mi elmúlt életünk nagy meséit őszintén, egy­szerűen ; beszéljünk vele a szenvedésünk­ről, a küzködésünkról, a hibáinkról, a vesz­teségeinkről, a reménységeinkről, mindenről, «mitől őseink lelke tölvidu’, vagy marcun Főszerkesztő: Dr. Oliamky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. golödik és ami a magunk biztosságát szítja és kihívja. Gyermekkoruktól fogva kell képessé tenni az embereket arra, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a köztudomású hazugságot a téves következtetéstől. Nincs elegendő bizalmunk egymáshoz és nagyon is kevés a felebarátunk számára való be­csülésünk; folyvást azt hangoztatjuk, ami vádolja az embert és rendszerint nem vesz- szük észre azt, ami igazolná, mentene; nagyon is sokat kutatjuk azt, ami rossz, ami gyanús — és többet rettegjük a rosszat, mint ahogy küzdöttünk ellene. Ezért is terjedt el az annyira és. ezért is követ el annyi erőszakot ellenünk. Ettől a közös tévedéstől, amely a meg- hasonlás magvait szórja széjjel, a gyer­meknek föltétlenül megóvottnak kell marad­nia ; inkább érezze má'gat a világegyetem urának, mint az ő jótéteményei örökö­sének. A gyermek akarja tudni, hogy attól a játékszertől kezdve, ami a kezecskéjébe került, az Isten megértéséig, a Prometheus mítoszától kezdve a közös emberi szeretet gondolatáig — a földön minden teremt­Szerkesztőség ís ki.dóiiív.tat.-Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJEIiEKIK MINDEN VASÁRNAK* ményekből alkotódott, amelyek ö előtte éltek és hogy mindez nehéz munkába, nagy fáradságba került. Nem is imételhetem elég sokszor, hogy arra kell a gyermekeket oktatni, hogy az elmúlt nemzedékek mun­káját, az őseik vívmányait és eredményeit becsüljék meg. A gyermeknek ismernie keW a csa­ládja életét, a szülőföldjét, a hazájáét, a földjéét — az egész földét, — mert hát föld a gyermeké és folyvást csak a gyer­meké. Mink fáradtak vagyunk és elmegyünk innen; szikrázó tűzhöz hasonlóan égnek ők a mi helyeinken: az élet termő lángjai, amelyek, hála nekik, sohasem alszanak ki. Azt szeretném mondani, hogy egyedül a gyermekek halhatatlanok. És százszor és ezerszer ismételjük; minél jobban ismeri az ember az évszáza­dok munkáját, annál inkább ember. Semmi­sem neveli, semmisem finomítja, semmisem nemesíti jobban a lelket, mint az emberi- | ség nagyszerű történetének az ismérése j elmúlt évszázadok munkájának a tudata. »Szeresd felebarátodat, mint tenma- gadat< — igy hangzott az a mondás. A Kővárvidék” tárcája­Alkonyat. Szegény, hanyatló ifjúságom, Tehozzáti minden lultelcu. Ami csak éiles a világon : Tavasz, dal, hírnév, szerelem. Mint a fény a virágos réttől, Búcsúzom ábrándomtól én, Csókolom szivem sugarával, Mielőtt az éj int felém. Emlékszem : gyönyörű leány volt, Csupa der ti és csupa ész, Aki egyetlen mosolyával Egész életre megígéz. Selymes bajának omló habja Csókolta szűzi homlokát, — Kigondolok és a szivemet Uj. ifjú ttiz lobogja át. A troubadour feledve régen, A királyleány feledte rég ; Emlékét híven megőriztem. Mint édes, szomorunregét Olyan hűtlen minden ! A dicsőség ? Még nem is szórta sugarat, Alkonyodó napomnak többé Meleget, uj fényt már nem ád. A lira húrjáról lesiklik Fáradtan reszkető kezem, Oh Múzsám, tudod-e, mit tettél, Mikor itt hagytál bet gén ? Már nő az árny, leszáll az alkony, Csak szenvedek, csak sorvadok! Oh mire vaijak, mit reméljek, lia cserb hagytak a dalok ? Hcrczcg János, Á játékosok. Irta : Gyopár. (Folytatás és vége.) Megértettem. Istenem, hat ettől sem kíméltél meg? fakad­tam ki mérhetetlen fájdalmamban. Elvesztettem mindent! s a hogy megkövülve ültem mereven magam elé bámulva, erős lárma vert fel fásultságomból léptek zaja hallatszott, s egy nehéz testet tettek elémbe. Tudja mi volt ? feleségem összeroncsolt teste, szegény kétségbe­esésében második emeleti lakásunk ablakából ki­ugrott, s haldokló vonaglásaban még csak e pár szót bírta intézni hozzám: „bocsáss meg-, nagyot vétettem ellened, de Isten megbüntetett, drága gyermekem halálát talán én is el bírtam volna, mint mások viselni, de a te jó szemeid szemre­hányó tekintetét soha. „Én eszméletemet vesztet­tem és betelt teltek el, míg öntudatomat vissza­nyertem. — Minden úgy tllnt fel előttem, mint egy nehéz súlyos álom, azonban előbbi lelkiálla­potomat nem nyertem vissza többé soha. Rokonaim mindent elkövettek, hogy feledtes­sék velem a borzasztó múltat, de igyekezetük eredménytelen volt. És a sors miutha gúnyból tette volna, va­gyont vagyonra halmozott előttem és én a helyett, hogy nemesebb célokra fordítottam volna, ide jöt­tem, s a mint látta, itt vesztettem el az utolsó krajcárig. Most már mindent tud, fejezé be elbeszélé­sét, Isten önnel, annyi tanulságot meritseu szo­morú történetemből, hogy bármily nagy anyagi veszteséget helyre lehet pótelui, de a mikor elve­szítjük hitünket, bizalmunkat, akkor már nincs miért élni. Láttam mély elkeseredését, mit az által te­Karácsonyi és újévi vásár megkezdődött. Banbás A. és Társa utóda cégnél, ahol a legújabb costüm kelméit, blúz és pongyolaszövetek, selymek, bársonyok, barchet és flanelek, kretonok, jäger alsó ruhák harisnyák, ruhadiszek dús választékba^ kaphatók, előirt árakból 10 koronán felüli vásárlásnál 10*|, árengedmény.

Next

/
Thumbnails
Contents