Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-22 / 4. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElCfiietéai ár: Egt«i irt0 ]. ... 8 K Negyed évre . , 2 K. Fel évre .... 4 K Egyes szám ára . 20 fillér Gyermeknevelés. Amit a gyereknek mindenekelőtt tudnia kell, az az emberiségnek egy, egyetlenegy nagy-nagy családként való bemutatása; ennek a családnak, ennek az egész világra szóló családnak a tagjai a jóra való törekvésükben egyie szorosabban és szorosabban fűződnek egymásba. Nincs csudá- latosabb, mint a civilizáció története; ez nevel, ez nemesíti meg leginkább a szellemet, a lelket; ez a királya az az elbeszéléseknek, a népekből teremtődő legenda. A kis embernek az élettel szemben való tudatos vonatkozásainak első napjaiban már tudomást kell kapnia arról, amit az emberek ő előtte véghezvittek már sok-sok emberöltőn át; ennek a révén megtanulja megérti, mi csinálódott eddig, ő előtte es ő érette. Beszéljük el a kis embernek a mi elmúlt életünk nagy meséit őszintén, egyszerűen ; beszéljünk vele a szenvedésünkről, a küzködésünkról, a hibáinkról, a veszteségeinkről, a reménységeinkről, mindenről, «mitől őseink lelke tölvidu’, vagy marcun Főszerkesztő: Dr. Oliamky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. golödik és ami a magunk biztosságát szítja és kihívja. Gyermekkoruktól fogva kell képessé tenni az embereket arra, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a köztudomású hazugságot a téves következtetéstől. Nincs elegendő bizalmunk egymáshoz és nagyon is kevés a felebarátunk számára való becsülésünk; folyvást azt hangoztatjuk, ami vádolja az embert és rendszerint nem vesz- szük észre azt, ami igazolná, mentene; nagyon is sokat kutatjuk azt, ami rossz, ami gyanús — és többet rettegjük a rosszat, mint ahogy küzdöttünk ellene. Ezért is terjedt el az annyira és. ezért is követ el annyi erőszakot ellenünk. Ettől a közös tévedéstől, amely a meg- hasonlás magvait szórja széjjel, a gyermeknek föltétlenül megóvottnak kell maradnia ; inkább érezze má'gat a világegyetem urának, mint az ő jótéteményei örökösének. A gyermek akarja tudni, hogy attól a játékszertől kezdve, ami a kezecskéjébe került, az Isten megértéséig, a Prometheus mítoszától kezdve a közös emberi szeretet gondolatáig — a földön minden teremtSzerkesztőség ís ki.dóiiív.tat.-Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJEIiEKIK MINDEN VASÁRNAK* ményekből alkotódott, amelyek ö előtte éltek és hogy mindez nehéz munkába, nagy fáradságba került. Nem is imételhetem elég sokszor, hogy arra kell a gyermekeket oktatni, hogy az elmúlt nemzedékek munkáját, az őseik vívmányait és eredményeit becsüljék meg. A gyermeknek ismernie keW a családja életét, a szülőföldjét, a hazájáét, a földjéét — az egész földét, — mert hát föld a gyermeké és folyvást csak a gyermeké. Mink fáradtak vagyunk és elmegyünk innen; szikrázó tűzhöz hasonlóan égnek ők a mi helyeinken: az élet termő lángjai, amelyek, hála nekik, sohasem alszanak ki. Azt szeretném mondani, hogy egyedül a gyermekek halhatatlanok. És százszor és ezerszer ismételjük; minél jobban ismeri az ember az évszázadok munkáját, annál inkább ember. Semmisem neveli, semmisem finomítja, semmisem nemesíti jobban a lelket, mint az emberi- | ség nagyszerű történetének az ismérése j elmúlt évszázadok munkájának a tudata. »Szeresd felebarátodat, mint tenma- gadat< — igy hangzott az a mondás. A Kővárvidék” tárcájaAlkonyat. Szegény, hanyatló ifjúságom, Tehozzáti minden lultelcu. Ami csak éiles a világon : Tavasz, dal, hírnév, szerelem. Mint a fény a virágos réttől, Búcsúzom ábrándomtól én, Csókolom szivem sugarával, Mielőtt az éj int felém. Emlékszem : gyönyörű leány volt, Csupa der ti és csupa ész, Aki egyetlen mosolyával Egész életre megígéz. Selymes bajának omló habja Csókolta szűzi homlokát, — Kigondolok és a szivemet Uj. ifjú ttiz lobogja át. A troubadour feledve régen, A királyleány feledte rég ; Emlékét híven megőriztem. Mint édes, szomorunregét Olyan hűtlen minden ! A dicsőség ? Még nem is szórta sugarat, Alkonyodó napomnak többé Meleget, uj fényt már nem ád. A lira húrjáról lesiklik Fáradtan reszkető kezem, Oh Múzsám, tudod-e, mit tettél, Mikor itt hagytál bet gén ? Már nő az árny, leszáll az alkony, Csak szenvedek, csak sorvadok! Oh mire vaijak, mit reméljek, lia cserb hagytak a dalok ? Hcrczcg János, Á játékosok. Irta : Gyopár. (Folytatás és vége.) Megértettem. Istenem, hat ettől sem kíméltél meg? fakadtam ki mérhetetlen fájdalmamban. Elvesztettem mindent! s a hogy megkövülve ültem mereven magam elé bámulva, erős lárma vert fel fásultságomból léptek zaja hallatszott, s egy nehéz testet tettek elémbe. Tudja mi volt ? feleségem összeroncsolt teste, szegény kétségbeesésében második emeleti lakásunk ablakából kiugrott, s haldokló vonaglásaban még csak e pár szót bírta intézni hozzám: „bocsáss meg-, nagyot vétettem ellened, de Isten megbüntetett, drága gyermekem halálát talán én is el bírtam volna, mint mások viselni, de a te jó szemeid szemrehányó tekintetét soha. „Én eszméletemet vesztettem és betelt teltek el, míg öntudatomat visszanyertem. — Minden úgy tllnt fel előttem, mint egy nehéz súlyos álom, azonban előbbi lelkiállapotomat nem nyertem vissza többé soha. Rokonaim mindent elkövettek, hogy feledtessék velem a borzasztó múltat, de igyekezetük eredménytelen volt. És a sors miutha gúnyból tette volna, vagyont vagyonra halmozott előttem és én a helyett, hogy nemesebb célokra fordítottam volna, ide jöttem, s a mint látta, itt vesztettem el az utolsó krajcárig. Most már mindent tud, fejezé be elbeszélését, Isten önnel, annyi tanulságot meritseu szomorú történetemből, hogy bármily nagy anyagi veszteséget helyre lehet pótelui, de a mikor elveszítjük hitünket, bizalmunkat, akkor már nincs miért élni. Láttam mély elkeseredését, mit az által teKarácsonyi és újévi vásár megkezdődött. Banbás A. és Társa utóda cégnél, ahol a legújabb costüm kelméit, blúz és pongyolaszövetek, selymek, bársonyok, barchet és flanelek, kretonok, jäger alsó ruhák harisnyák, ruhadiszek dús választékba^ kaphatók, előirt árakból 10 koronán felüli vásárlásnál 10*|, árengedmény.
