Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
IX. évfolyam. Nagvsomkuf. 1911. aususzlus 27. 3ő-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HBTILVP, A „N VGY80MKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. EKNietéii ár: Égés* évre .... 8 K Negyed évre . Fél évre .... 4 K Egyes szem áré . . I K. 20 fillér Főszerkesztő: ‘©r. Olsavnzk; Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztéség és kiedóhívatai. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELELIK MINDEK VASÍKNAP Társadalmi erkölcsök. Nem a rendszeres tételekbe foglalt so- ciológiai tudomány, a mely induktiv vagy deduktiv módon igyekszik bizonyos létező állapotokat megmagyarázni, hanem a merő dillettantismus, egymaga a szemlélődés reávezet olyan jelenségekre, a melyekből ha mást nem, fogalmat alkothatunk, képet szerezhetünk arról, a miben élünk, a mit a levegővel együtt magunkba szivünk. A társadalmi életről van szó. Arról a társadalmi életről, mely intellektussal bíró ember számára szükséges, a mely nélkül nem lehet létezhetésről, csupán csak tengődésről beszélni emberi élettel kapcsolatban. A moralisták összecsapják a kezüket, a publikánsok forgatják a szemüket, mig a tisztán látó embernek csak a hires bécsi jezsuita páternak ismeretes böjti szónoklata jut az eszébe, a melyben az a kijelentés foglaltatott, hogy ö egy targoncával kivinné Bécsböl a tisztességes asszonyokat. Mert mi másról lehetne szó társadalmi kérdéssel kapcsolatban, mint a nőről és asszonyról, amely tárgy körül tényleg forog a világ. Igaz ugyan hogy az említett páter sarokba szorittatván enyhített merész kijelentésén és megmagyarázta ennek helyes értelmét azt mondván, hogy ö korántsem sorolta fel, hogy hányszor fordulna a targoncával; ez a szolid csalás azonban mit sem változtat a kijelentés súlyos voltán és csak arra jó, hogy kiki megnyugtassa lelkiismeretét. Letagadhatatlan, hogy az úgynevezett társadalmi erkölcs nem áll valami erős, sziklaszilárd alapon. Az életküzdelem a mohó élés vág yással, a verejtékes munka sovány garasa a léhán megszerzett testi gyönyörökkel, a nyomorúság, kínlódás a mások, a tehetősebbek kiváltságosnak tudott külső előnyeivel erős, nagyon erős próbára teszik az akaraterőt. Mindmegannyi kisértések, a melyek ma már nem leselkednek, hanem közszemlére állítva hivalkodnak mindenki számára. Mem csoda azután, ha a gyenge jellem megtántorodik, az erény elbukik, a tisztesség kudarcot vall, mikor az élni akarás más eszközt maga előtt nem lát, mint azt, a melynek példáját ezerszámra ismeri. Egy mentsvár, egyetlen palladium van csak és ez: a munkának a szeretete. A ; munkának, amely nemcsak elfoglaltatást, szórakozást, hanem egyedüli, igaz örömet is ad. Hozzátesszük még, hogy a becsületes munkának a szeretete. Sajnos azonban, hogy ezt megtanulni nem állott módunkban, nem bírtunk hozzá elég fegyelmezettséggel. Üres szavaknak, frázisoknak tetszettek csak, a melyeket annak idején felfogni és megérteni képtelenek voltunk. Mikor pedig megértettük, igen sokszor késő volt: lágyan zsjigó, vi sszatérő melódiája volt egy megsiratott múlt emlékének. A társadalmat alkotó embereket kell jóvá tenni, hogy igy a társadalmat is jóvá tegyük; az erkölcsi érzeteket kell fejleszteni, erőssé tenni, hogy igy társadalmi erkölcsösségről beszélhessünk. Kisiparunk a múltban és a jelenben. A kisiparos bárha szakismereteivel tökéletes is, tudás és ismeret nélkül mégsem boldogulhat. Mily nehézségeket kell leküzdenie egy oly iparosnak, a ki szakismeret nélkül áll. A szaktudás a jelené és a jövöé. A múlt iparosai vagyont szereztek magasabb szaktudás nélkül és a jelenben azt elvesztették. Ez oly téuy, a melyről meggyőződhetünk, a midőn látjuk, hogy egynéhány előkelő iparos ki valaha fényes és jómenetelü üzlettel birt, ma szegény és alig van betevő falatja. Bármi ezt a kor rohanó árjának és az idő viszontagságainak is betudnók, ha nem jutna eszünkbe a szakismeret és a kiszámítás nélkülözése ezeknél. A múlt iparosaitól azt nem követelhették, a mit a jelentől. A modern iparosnak életet, egészséget, teljes szaktudását kell egy-egy készítményére produktumára ráadni, hogy vevőjét annak kívánságához képest kielégíthesse. A szaktudás jelenleg a fő és ezt csakis gyakorlattal és tanulással lehet elsajátítani. Tanulni kell. Még a közmondás is azt mondja: »A jó pap holtig tanul.« Ä „Kővárvidék“ fáreája. Elismerés. Szomorú fűzfának kedves árnyékában ltégeB régen ált egy úri ház magában Nemesi portája mindig nyitva tárva A vendégek elől soha sincsen zárva. Kedves szimpatikus a háznak a képe De százszor kedvesebb benne lakó népe Nincs is a faiuuak egyetleu lakója A ki tiszteletét nekik le ne rójja. Kevés úrnő 8 ur van ezen a vidéken A ki ne tilt volna ott a vendégszéken Nem is bánta soha ki oda belépett Mert nem látott ott mást csak kedvest és szépet. Gyakran zsürozik ott az én feleségem És ez a körülmény miudig jól fog nékem Valahányszor ott jár örömöm van benne Mert mikor baza jön mintha vigabb lenne. Az ismerősökhöz nagyon ritkán járnak Pedig rájuk mindig tárt karokkal várnak Ünnepet ülnek ott hol ők megjelennek Csakhogy láthatjuk már hála az istennek. Moudauak sok szépet anekdotát százat Jókedvre baugolják ők az egész házat Van egy pár jó szavuk mindenki számára Kedves jóságuknak tán nincs is határa. Ki tudja hol e ház ? és kik laknak benne ? Hirtelen megtudni ugye hogy jó leune? Ha kíváncsisága sokáig nem állja Gondolkozzék kissé, s menten kitalálja. Gyopir. Hőség és hűség. — Budapesti levél. — Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Kissé furcsának tartom megbízását, de mint jó katona, ki az engedelmességhez szokott, kívánságának eleget teszek. Budapestet felfedezni nem nehéz ieladat, de a nyári fővárosról írni már sokkul komplikáltabb. Tulajdonképp címnek „Budaili- vel“-et kellett volna adni, mert aki Pesten van, él, mozog és lélekzik, az este Budán található. A pestiek holmi vidéki üdébb levegő ntán sóvárognak, s ezért a budai csendes vendéglőkben vélik megtalálni azt ami nyugalmat pihenést jelent. Azt hiszik a Pesthez kötött jámbor lelkek, bogy a budai részeken, hol este elül a zaj és lárma, hol a nyárspolgár benszülöttek körülbelül a tyúkokkal nyugovóra térnek, nem látja őket senki és nem háborgatja őket semmi. És csodálatos ? Mikor Pesten a villanylámpák kigyulnak, és a hőség a házak kőfalaiból még fokozottabb mértékben tör elő akkor a szegény agyonsanyargatott pesti férfinépség a napi munkától kifáradva, elcsigázva tikkadtan enyhet adó oázist keres a hol kényelmesen megvacsoi ázhat — másod.nagával. Mert tudniillik az ember társas lény, és egyedül nem esik jól a vacsora, még akkor sem, ha az rántott csirke, kovászos ugorka, görögdinnye és bólé képében jelentkezik. És mit gondol kedves szerkesztő ur, kivel szokta megosztani fényes vacsoráját az agyongyötört férfi népség. Ön naiv ember létére, azt hiszi, hogy a feleségével. Ebben igaza van ! Mert legtöbo együtt vacsorázik a feleségével —a máséval- Ezért keresik fel oly előszeretettel naplemente után és a csillagok feljövetelekor a nyugalmas budai vendéglő&et, hol aztán össze-
