Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-08-06 / 32. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYáOMKUTI; JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Égés* évre Fél évre . Előfizetési ár: . . . 8 lí Negyed évre . . ! K. . . 4 K Egyes sz»m ára . 20 fillér Főszerkesztő: ‘I>r. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELELIK MILItEV VASÁRLAP Vidéki kiállítások. Hogy mily fontos szerepet játszik a modern nemzetek életében a kiállítás az immár tudvalevő dolog. Buzdít, lelkesít, tanít, oktat. Módot nyújt az embereknek, népeknek az összehasonlításokra, egybevetésekre, a látottakat jól megjegyezvén maguknak, megtudják mit, hogyan és mikép kell temr, mint helyesebb, hogy célszerűbb, mikép lehet valamit tökéletesíteni, fejleszteni és igy tovább. A kiállítások haszna nagyjelentősége elvitázhatatlan. Minden téren, minden irányban csak tanúságokat szűrhetünk le a jól szervezett és összevágó kiállításokból. A legnemesebb legszebb versengésre ad alkalmat teljes valójában bemutatja a tudást, a képzettséget, a szorgalmat és észbeli képességet. Minden formában nagy értéke volt a kiállításoknak, akár világkiállítás, akár országos kiállítás alakjában nyilvánult meg. De kétszerte nagyobb becse van a lokális jellegű kiállításoknak, a mikor egyes nagyobb vidékek rendezik ezeket, a környék bevonásával. így kisebb területre van ösz- szeszoritva mindaz, a mi nagyobb szabású kiállításon teljesen elenyész, a száz meg száz kiállító között úgyszólván szemelöl vész, míg a kisebbrangu kiállításokon a kiállított tárgyak nem kerülik el figyelmünket; jobban összehasonlíthatjuk az egyes dolgokat, korrektebb bírálatra nyílik alkalmunk, a kiválót, a jót, az elsőrendűt azonnal felismerjük, a harmad, negyedrangu tárgyakat is meglátjuk. Ilyentájt az ország megannyi részében rendeznek mezőgazdasági- és iparkiálütá- sokat. És ez helyesen van igy. A vidék sokat károsodott, sokat veszített azzal, hogy mindent összepontositottak a fővárosban, minden Budapesten volt a provincia rovására. A vidék élete a halottéhoz hasonlított, erei petyhüdtek voltak, vérkeringése lanyha, nem haladt, nem fejlődött, inig a főváros emelkedett. M|óta meghonosultak a vidéki kiállítások, egészen megváltozott a provincia élete. Van élénkség, elevenség szabatos vérkeringés, pezsdülö élet. És a nép tanul kedvvel, kitartással, ambícióval és az ipar fejlődik, halad, a viszonyok javulnak, az állapotok kedvezőbbek lesznek, szóval a vidék százados maradiságából kivetközödni kezd gyermekes félénkségét lerázza magáról bátran szilárdan lép a küzJtéire, megvivni a dicső harcot a többi helységekkel. És az egyes vidékek egymással vetélkednek, melyik tud szebbet, jobbat, értékesebbet produkálni. Nem játszik itt az irigység, a kaján- ság közzé, hanem egy tiszta cél érdekében küzdenek : a tökélesedés, a fejlettség magas fokának elérésére. Ebben a munkában aztán egy közös, együttes, felette nemes célt szolgálunk: a haza, az ország boldogulásának, jólétének előmozdítását. A hol vállvetett, egyöntetű munkával találkozunk, a mely nemzet fiai mint egy ember dolgoznak, alkotnak és munkálkodunk, ott virágzásnak kell indulnia mindennek, ott még a kóró is virágot terem. Munkára fel. Dolgozni kitartással, fáradozni csüggedetlenül, munkálkodni megállapodás nélkül, mig el nem érkeztünk arra a pontra, mely kívánatos és szükségszerű. Vadásztársaság Kagysomkuíon. A múlt hó 21-én egy vadásztársaság alakult meg községünkben, melynek megalakulásáról felvett jegyzőkönyvet egész terjedelmében, az alábbiakban közöljük: Jegyzőkönyv. Felvétetett Nagysomku- ton 1911. évi julius hó 21-én a NagyÄ „Kőváradéi“ tárcájajt járda, Büszkébb vagyok pár uap óta Bizonyítja ez a nóta Nem járok már többé sárba Hárczipő mehetsz lomtárba. A járda ügy remekül áll Akadályra már nem talál Elkészül már nemsokára Aszfalt kerül az utczára. Lesz már korzó ragyogó szép Rajta hullámzó tenger nép Sétálhatunk sártól menten Akár a szép Budapesten. Minden ember várva várja Hogy a szurkos utat járja Éu is nyugtalanul várok Tűnne el már a sok árok. Az uj bid is értesült már Hogy Somkutra mily öröm vár Jellemző hangulatára Uj ruhát öltött magára. Ma még örömmámor az ur Nincs tullánkja senkit sem szúr Pedig azt vagyok mondandó Fájni fog a nagy pótadó. Százon alul meg sem állunk Lejjebb sohase is szál lünk De hát sebaj van pénz máma Páros lett a bankok száma. G yopár. íeksfe-e vagy pej? Nagy társaság ült együtt egy tréfáról és szókimoudóságáról ismert földes urual, nők és férfiak vegyesen. A diskurzus éppen arról a hatalmas eszközről folyt, mely csoszogásával is több felel.net tud önteni az emberbe, mint a leghatalmasabb ágyú a dörgésével. Nyájas olvasóim bizonyára fejtörés nélkül kitalálnák, hogy mi ez a rettenetes eszköz, ha nem mondanám is ki, hogy a papucsról van szó. Az öreg Bordássy István, a joviális házigazda váltig bizonykodott, hogy : — Bizony, bizony, hiába tagadjátok, bugáim, hiába tagadjátok öcsémuraim, a papucs az ur a liázuál mindenütt. Régen elmúlt már az az idő, a mikor még a gazda hordta a fején a kalapot. Volt a társaságban egy fiatal szolgabiró is, a ki a leghevesebben védte a férfiakat az öreg ur állításai ellen. Miért fizet egy hölgyért draga arakat? 1 szem VÖRÖS KIRÁLYO S védjegyű, dr. Dénes-féle üdítő «T, MMWMMMM EWE E1E2, M Oi kra megszünteti a donányza-á ingen. Egy több napra elegendő e.egáns doboz ára 40 íiliér. Viszontelárusitófcnak árkedvezmény. 4öoizomanyos: Ügynökök kerestetnek, ifj. WESSZ és TÁRSA Budapest. I., Fehérvári ut II. szám.
