Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-23 / 30. szám
július 23. KŐVÁRVIDÉK 2 A munka organizációja. A boltokban árult »osztrák eredetű iparcikkek, legnagyobb része nem gyári és gépgyártmány, mint a bogy a közönség ezt tévesen hiszi, hanem többnyire épp olyan kismestereknek a munkája, mint a milyenek a mi kisiparosaink. Különösen áll ez a bútorokra nézve. A bécsi és bécsvi- déki eredetű áruk, melyekkel a magyarországi raktárak tultömvék, sokkal kevesebb szakértelemmel biró kismester műhelyéből kerültek ki, mint a minők a mi önálló asztalosaink. Csak abban van a különbség, h tgy ezen készítmények értékesítése történik, a gyárosként szereplő cég által. A vállalkozó cég ama kismestereket állandóan ugyanazon nemű munkával foglalkoztatja, munkaerejüket a legvégsőkig menő mérvben és a lehetőségig leszorított olcsó áron használja ki. Ezábal jut aztán abba a helyzetbe, hogy nagyobb távolságokra is versenyezhessen a saját számlájukra dolgozó kisiparosokkal. Az igy létrejött munka inkább tetszetős, szemrevaló, mint jó. Ezt már abból is látjuk, hogy igazán tartós, szolid árucikkben a magyar iparos nem is hagyja magát kiszorítani, hanem megállja a helyet. Csak a hol a vevő fökép az olcsó árra néz, azonnal készen vagy r.itelbe akarja venni a pórtékát, kerekedik felül a raktáros ; persze hogy a vevöközönség legnagyobb részének ezen a kereskedők által nyújtott előnyök nagyon is ínyére vannak. Mert manapság még a látszólagos jó módban levő polgári elemnél is nehány forint szerepet játszik • a vétellel vár az utolsó pillanatig és akkor .a?t.án mindjárt is kell az.ára nem várhatja be,, míg azt az iparosrnester rendelésre rendesen nem is pontosan a megígért időre elkészíteni és végre csak kevés mesterember van abban a helyzetben, hogy hitelre vág/ részletfizetésre adhasson el. De a vállalkozó íöelőnye és az iparos föhátránya az, hogy mig a vállalkozó kellő élelmességgel a vevöközönséget bírja magához vonzani, és ért vele bánni, a kisiparosnál meg éppen hiányzik a munkája :ér— Persze — mondta nevetve 11us — erre a névre keresztelték kuszánkat évvel ezelőtt és titokban már hat évvel ezelőtt lettem szerelmes belé, amikor apa születésnapi estélyén hegedült nálunk! — Iltis alattomos kis boszorkány ! és mégis minő büszkén fenuhordta a fejét! Nem is sejthettem, hogy már oly régen szeretjük egymást! De mennyire kell most kipótolnunk . . . — Oh'. — szói lőtt fuldokolva Hits —Elég! Adieu Pali! A doktor ur elindult de az ajtónál megállt. — Has lelkem, mikor látjuk viszont egymást ? Holnap ilyenkor. Uus gondtalanul közeledett feléje. — Holnap? Nem Pali, nem lehet? Holnap nem szabadulhatok egy pillanatra sein ! Aztán kérlek, nehogy szórakozottságból valami meggondolatlanságot csinálj. Ne feiedd, hogy társaságban magázzuk egymást. Soós Pai dr. apró, titokzatos lépésekkel jött közelebb. — Ez borzasztó unalmas lesz!—mondotta. Unalmas?! Sőt ! Oh ! milyen gyönyörűen érdekes lesz, ha együtt leszünk társaságban és körülöttünk az a sok ember nem tud a titkunkról, hsak egyedül mi ketten . .. egy észrevétlen pillanatban azután egybefonódnak az ujjaink — és . . . Nem folytathatta . . . — Hét! nyöszörgőit és kiszabadította magát. Ez már igazán sok Pali ! tékesiléséhez föltétlenül szükséges kereskedelmi szellem. És ekkor meg jó is, ha nem igen bocsátkoznak bele üzleti bonyodalmakba, mert csak veszítenének rajta. Mindezekből a tanulság ez; a mai viszonyokban a boldoguláshoz nem elég csu pán jó iparosnak leuni, hanem jó kereskedőnek is kell lenni. Csakhogy az a baj, hogy e két tulajdonságot ritkán lehet egy és ugyanazon emberben megtalálni^, Mikép lehetne azonban mégis a boldoguláshoz szükséges két elemet egyesíteni? Erre az életfontos kérdésre csak egy megfejtési mód existál. Ha egymással szövetkeznek olyanok, kik e két tulajdonsággal külön-külön bírnak. Sok szövetkezet alakult és bizony nagyobb része nem felelt meg a beléjük helyezett reményeknek. Tudjuk, hogy nagyon sok szövetkezet ment tönkre és sodort magával még nagyobb nyomorba számos kis exiztenciát. Egyenetlenkedés, a korlátolt látókörön belül való ténykedés, tekintet nélkül a szűk látókörön kívül eső viszonyokra voltak megbuktató! a szövetkezet feukölt eszméje ön- zellen úttörőinek. E pé'dák azonban okulásra és ne visz- szarettenésre szolgáljanak. Mert látjuk, hogy a hol a szövetkezetek önzetlen és jó! kormányzó kezekbe jutottak, ott nehézségek dacára elérték céljukat. HIRE k. A ,,Magyar Bank Részvénytársaság iVagysomkuton*/. Lapunk legutóbbi számában jeleztük, hogy a fenti cég alatt uj bank van alakulóban községünkben. A nevezett bank 200.000 kor. alaptőkével megalakult és e hó 18-án tartotta meg alakuló gyűlését. A megjelent részvényesek az alakuló gyűlés elnökéül Hirsch Adolf kolozsvári lakos kir. tanácsost választották meg, a ki a gyűlés megnyitása előtt első sorban constatálta a gyűlés szabályszerű | egybehivását, határozatképességét és azt, A doktor bólintott.— Hja fiacskám, ez volt most, az a bizonyos ,,észrevétlen pillanat“, csak nem szalasztóm el a kínálkozó alkalmat. De most a legkomolyabban távozom! Pá Hits! A levegőbe csókolt és eltllut. Ilus ott állott a lugasban és álmodozott. Volt egys/er egy kis királyieány ... és volt egy daliás szép királyfi ... és ök szerették egymást ... és egyszer a királyfi forrón ölelte magához a kis királyleányt és igy szólt hozzá : — llus édes, uem hagytam el itt valahol a pénztárcámat ? Ilus félijedt az álmodoz.ásából. — Visszajöttél ?^,— kérdezte halkan és kacagom Soós dr. bejött egészen. — Etfecsegtiik az időt kicsikéin és most bérkocsin kell elrobognom valahova, nehogy lekéssem. Keresték a pénztárcát. Keresés közben nagyon közel jutottak egymáshoz, — de ez alkalommal Ilus nem tudta megszámolni a csóközöut, mely elborította, egy hangot sem tudott szólni, még akkor sem, amikor a doktor félig .negfojtottan ültette le egy székre. *’ Csak szemrehányóan tudott ránézni. — Hja kicsikém, én lelkiismeretes ember vagyok. Hat évi mulasztást kell kárpótolnunk és egyaltaláu nincs halasztani való időnk. — De nini hiszen itt van a pénztárcám a kabátom belső zsebében. Egy utolsó adieu Ilus ! hogy a 200.000 kor. részvénytőke 30°|o-a készpénzben befizetve lett. Az igazgatóság tagjai lettek : Mártonffy Márton országgyűlési képviselő, magyar királyi udvari tanácsos, a Lipótrend lovagja Budapest, Ferenczy Gyula takarékpénztári vezérigazgató Kolozsvár, Hirsch Adolf kir. tanácsos Kolozsvár, Be- tegh Péter nagykereskedő Kolozsvár, Hers- kovics Jakab nagykereskedő Kolozsvár, Sem - lyén Hugó gyáros Szamosujvár, Hirsch- Náthán földbirtokos Nagysomkut, Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró Nagysomkut, Prüszker Dezső kereskedő Nagysomkut, Dr. Hirsch Gyula ügyvéd Nagysomkut, \\a\z Sámuel földbirtokos Farkasasszó és Jakab Mór- földbirtokos Kolczér. A felügyelő bizottság tagjai lettek: Bá- rán Lajos takarékpénztári főkönyvelő Kolozsvár, Benedek Vilmos takarékpénztári főkönyvelő Nagybánya, Simon Lajos Kolozsvár és László Sámuel Nagysomkut. A választmány tagjai lettek: Rohrlich Ede Besztercze, Növi Izidor és Buttyán János községi biró Nagysomkut, Herskovits Mór, Lautmán Rezső, Goldstein Nándor Nagvnyires, Lövy József Magosfalu és Katz Zsigmond szamoslukácsi. Vezérigazgató Dr. Hirsch Gyula ügyvéd lett. Ezek után a megalakult igazgatóság ülést tartott a midőn a cég bejegyzésével igazgatót meghízta, egyben kimondta, hogy a cég bejegyzés megtörténte után az intézetet megnyitja. Románszinház táncmulatsággal egybekötve Egy román színházi alap létesítésére ‘Nagysomkuton alakult fióktársaság kulturális és jótékony célra tánccal egybekötött müvészestélyt rendez e hó 2!) és 30-án Nagysomkuton a nagy- vendéglő fernieiöen. A román szifnársulat igkif^a- tója Bánátid. Műsor hírlap utján — és a pénztárnál fog — közöltét ni. Belépti díj a 29-én tartandó előadásra: I. hely 3 kor., II. hely 2 kor. III. hely 1 kor. Karzat és állóhedy 50 fill, személyenként. A 30-án tartandó előadásra I. hely 4 kor. II. hely 3 kor. III. hely 1 kor. Karzat és állóhely 50 fill, személyenként. A 30 án tartandó előadásra váltott jegyek — amely táncmulatsággal lesz egybekötve — az L és II. helyre a táncmulatságra is jogosítanak. Lehajolt, de Ilus villámgyorsan futott el és a lugas túlsó végéről hangzott halkan és gyöngéden : — Adieu Pali! Soós dr. állt és nézte az üres széket, amelyen még e pillanatban ült Ilus. Szemei véletlenül a szék fölött lógó tükörbetévedtek és onnan egv végtelenül meglepett és e percben kissé együgyü, de fölötte boldog arc nézett reá vissza ! Körülnézett, de Ilus már nem volt a lugasban, erre álmodozva útnak indult. Lenn a poriás szalutálva köszönt neki, de ő még mindig egy édes szőke leányfejet látott és egy búgó hang gyöngéden, halkan súgta; „Adieu Pali!“ Gépiesen nyúlt a mellényzsebébe és valami gömbölyűt nyomott az arauysujtásos portás kezébe, és ő mondta, hozzá, hogy: „Köszönöm!“ és folytatta az útját, és azután azt mondta: „Adieu llus !“ és ezt még többször ismételte . . . A portás a tenyerére nézett és az arca liirte- lenül dühös grimászba fintorodott, azután valami gömbölyű röpült az álmodozóén távozó után — és megállapodott a lábai előtt : — a doktor ur kabátgombja volt . . . Dr Soós Pál szórakozottan nézett le reá, azután lehajolt, felemelte és és visszadugta a mellényzsebébe ....
