Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
IX. évfolyam. Nnjrvsomliuf. 1911. július 9, 28-ik szám. W"' —— __ KÖ ZÉRDEK# TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTL JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ESfifizeléfi ár: Egész évre .... 8 K Negyed évre . . 2 K. Pét évre .... 4 K Egyes szám ára . 20 fillér Ffl87.erkeu7.t0: D>r. Oliartzky Viktor. Felelő« szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Najjysomkut,Teleki-tér 384 1MEGJELE\(K YASÁIIAAP Kisiparosaink szellemi önképzése. A kisiparosok anyagi bej-iival annyira foglalkozunk, hogy szinte eltereli figyelmünket minden olyan más lényeges kérdésről, melyek éppen olyan fontosak, s melyeket nemcsak általános, de sőt kettős figyelemmel kell kisérni. A kisiparosok osztálya az, mely manapság a társadalom mostoha gyermeke, melynek jajszava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább u jólét küszöbéig nem bir jutni. Közéletünk hatalmas faktorai korszak- alkotó munkával foglalkoznak anélkül, hogy működésűk delejébe belevonnák a társadalmi élet páráit, a kisiparosok elfeledt ügyét. Világos, hogy éneikül munkájuk meddő, akik pedig ezen fennakadnak, nem kutatják dedugtive az inditó okát, és pedig azért, mert hiányzik hozzá a jóakarat. Xevesen vannak, kik a kisiparosok sanyarú helyzete javitasan tépelődnek, de az a kevés egy egész hatalommal ér föl, mely valóban elszántsággal küzd az ügy igaz voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyéb mint szúró tövist, vegyék megnyugvással azt, hogy van még a kisiparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világteremtése óta uralkodik és ez nem más mint a szellemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely fölött senki sem rendilkezhetik, mely semmiféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátítható, se meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága, önállósági jogköre veszélyeztetve van, de szellemi birodalmuk rnegingatetlan, bevehetetlen. Ez adja meg a rugót azon eszmékhez, melyeket e cikkben óhajtunk vázolni s ez az ami arra inditott bennünket, hogy cikkünk címét mindenkivel megértessük. A tételt akarjuk bizonyítani, hogy a kisiparosoknak le tétlenül szükségük van arra a szellemi alapra, mely minden tekintetben nélkü özheletlen. Az a kisiparos, ki a szellemi műveltség magaslatán ál, kezében tartja sorsának gyeplőit, mert oly tényezővel bir, meiylyel leginkább képes nemcsak ideilis.de valódi célokat is elérni. Mondom a szellemi vagyon felülkerekedik a minden- ségből és a kisiparosok elveinek megóvására kepes. A szellemi önképzéshez nem szükségeltelik feltétlenül a szervezkedés, ez csak a formalitások kérdésének eldöntésére bírhat befolyással. A szervezkedés c akis ott kívántatik meg, hol azt a helyi viszonyok igény ik s hol meg van a bizalom egymásban. A szellemi önképzésnek közvetlenül kell megtörténnie, akképen, hogy ez minden megrázkódtatás nélkül tudjon lábra kapni. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az olyan tényező, mely hivatva van törekvéseit, melyek keretében a szellemi életnek mozognia kell. Nincs az a müveit nemzet, hol eziránt ne tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek épen mi szenvedjünk hiányát. Ezért nem kell tétlenül elébe nézni azon jövőnek, midőn fenti óhajainak teljesülést másoktól illetéktelenektől várjuk. A kisiparosokban mindig meg volt és lesz is az az erő, meiylyel szellemi tőkéjét megszerzendi, csak arra felé kell iparkodniok, hogy ne egy oldalú, hanem teljes sikert érjenek el. A szellemi önképzésnek sok mindenféle eszköze van. Lehet válogatni bennük tetszés szerint, de kellő eiövigyázattal, nehogy a döre haladásra a bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze fordulni kell azokhoz a testületekhez, amelyeknek szabályaiban és törvényeiben gyökeredző fela datuk felkarolni mindazon mozgalmakat, amelyek a helyes és előirt irányban haladnak s melyek csak technikai és cselekvő dolgok. Nem megyek messze. Itt vannak a hatalmas kultur egyesületek, melyek oly sok nemes célt valósítanak meg. De annál dicsőbb eredményt fognak tudni felmutatni, ha kisiparosok háláját is kiérdemlik, mi jele volna annak, hogy a kisiparosok szellemi élete fellendittetett. Addig tehát, mig ezen remények teljesítései nem helyeztetnek kilátásba s nem lépnek a valóság stádiumába, építeni kell azt a bástyát, mely a fel-fel törő akadályokat visszaverné lesz hivatva, s ez a bástya legyen a kisiparosok menhelye, Ä ^Kovánriáék“ fáreája. ft budapesti nyári alakok. A környékbeli nyaraló. Budapest tőszomszédságában nyaral az egész famíliával. Vicinális visz oda és vicinális visz. természetesen vissza is. A férj, a családapa este kimegy, reggel bejön. Egy ói át végig szenved befelé, egy órát végig kínlódik kifelé. A vicinális mindig tömve van. Úgyszólván egymás ölében Ülnek és egymás lábán (esetleg tyúkszemén) állanak az utasok. A meleg (kivált kifelé) iszonyú. Nincs egy szemernyi levegő. Fülledt a lég és pokoli a hőség. A vicinális ismert jó természeténél fogva, amikor neki tetszik, megáll és amikor neki tetszik megindul. Ha a mozdonyvezető ur rá akar gyújtani pipájára, feltétlenül megállítja a vicinálist, ha ellogyott a dohánya, szintén megáll és leszáll útközben valahol dohányt vásárolni, így a környékbeli nyaraló hatkor felül a vicinálisra és a félórái távolságra fekvő helyiségbe ngy kilenc óra tájt érkezik meg. A feleség perel, mert a vacsora kihűl vagy nem vacsorázhatnak a családfő késése miatt, a gyermekek ordítanak, a kutyák ugatnak és a férj legjobb szeretne pihenni, aludui, de sehol se pihenhet, sehova se ül hét, fekhet. Az asszony még duzzog, mert dehogy hiszi, hogy a kedélyes vicinális barom órán át jött. A gyermekek meg a papára csimpaszkodnak, kiről csak úgy hull alá a zuhatag. Csurom viz, tele van az arca, szája, torka, tüdeje porral, sok portai, füsttel, korommal, verejtékezik a homloka es nem pihenhet, neiu élvezheti a falusi, esti jó levegőt és nem alhatik, mert úgy éjféltájt, mikor a gyerekek elalszanak, a féijnea notisat kell elővenni és jegyezni amit felesége diktál a megbízásokat, melyek másnap beszerzendők. Heggel tettetett vidámsággal utazik a fővárosba és csak úgy sugárzik az arca a boldogságtól, mikor a hivatalban regéli kollégáinak milyen élvezetesen nyaral, mily jól élvezi a kitűnő levegőt és mily pompás étvágygyal eszik. Magában meg elátkozza az egész nyaralást, a vicinálist, mindent és szemül megfogadja, hogy jövőben dehogy hozza meg ezt az áldozatot, mert különben a fogyóholddal ö is megfogyatkozik. Jövő evben azért mégis ugyanott nyaral és jön és megy a vicinálison, mert hát nyaralni csak muszáj. A szalntaozvegy. Látható ismertető jele: panama-kalap, világos ruha, gomblyukában virág és a fagylaltot szalmaszálból szürcsöli. Láthatatlan ismertető jele- a jegygyűrű a mellényzsebében. Miuden este máshol étkezik, de bárhol is vacsorázzék akár Margitszigeten. Budafokon, O-Budán, este az Angolparkban található. Szemei, bár leragadnak az álmosságtól, nagyokat ásít, sőt, — uram bocsa’ — unatkozik, azért hajnali négy óra előtt sohse tér nyugvóra. Heggel miudig szentül megfogadja, hogy este kialuszsza magát és azért éjjel megint az Angolparkban találhatod. Néha egy-egy hölgj’ecske után veti magát, de ha eszébe jut a felesége, ki valahol a Tátrában hü- söl, nyomban lehűl és a vendéglőben megir neki egy anzikszkártyát, — a Lukácsíürdő látképével. Ha [taraijaival összekerül, akkor van di- nom-dánomozás, vau pezsgőzés és ő a leghangosabb, a legmulatósabb és 6 az, aki semmikép nem akar hazamenni És ha mégis hazaváuszorog, szentül megfogadja, hogy táviratilag hívja haza a feleségét, csakhogy mire bealkonyul és kígyóinak a csillagok, megy a nyári vendéglőbe, hol ismét összekerül egy-két jó pajtással s megint rumlizik. Kapatos állapotban a nótája — egész stílszerűen — ez: „Szalmaszál a vízbe’ a vízbe’ Eugetu rendőr visz be, visz be . . .
