Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
J. ________________________________________ f - , valója előttünk ; mikor a friss jövendő ránk köszönt. Ilyenkor, tehát ma tolakodnak özönével a kiváncsi kérdések a jövő felöl. Ha ebben a szép országban egyetértés, összetartás lenne, ha minden ember elérhetné álmait, a becsületes megélhetésről, testvéries együttérzésről; ha a hazugság, gyanakvás és rágalom gonosz szellemét kiseprüznék ebből a hazából; ha jobban tudnök szeretni a hazát, mint gyűlölni nem ellenségeinket, hanem egymást; ha a hamis tanuk zirgiskólái nem szaporodnának egy re-másra, ha kimúlna az i!lojális küzdelem a közügy porondján, ha minden ember kifejtené testi s szellemi tehetségét —• a haza javára: — ugyan minő boldogság lakoznék a Duna-Tisza partjain?! Adjon erre megnyugtató feleletet a boldog ujesztendő! A vidéki sajtóról. Az egész tisztességes sajtónak körülbelül egy és ugyanaz a feladata, kigyomlálni a dudvát onnét, a liová magát befészkelte. A sajtó feladata, hogy sasszemekkel ellenőrizze azoknak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hi- Vdtva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, a kis a segítségre rászorultak. A sajtó maga az élő nemzet. A milyen a nemzet, olyan a sajtója és megfordítva. A nemzet kívánalmai, úgyszólván összes életnyilvánuiásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajtó egészséges lelket képes belehelui a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző baciilasok egész seregét viszi magával s megmételyezi azok lelkületet, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb, mint fogékony lelket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A fővárosi sajtó, mint olyan, mely fő feladatát az állami élet ellenőrzésében látja, nem terjedhet ki, csak éppen a törvényhozás és törvényvégreliaj- tás főbb eseményeire. Tért nyithat a fővárosi ügyeknek, iit-ott hozzászólhat olyan vidéki esetnéKŐVÁRVIDÉK. nyelthez is, melyek országos jelentőség (ívé növekedtek, de a fővárosi sajtó rondos medre mégsem egyéb az általános érdekű és a nap politikai eseményeinél, Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akármilyen kicsinyíti csúfolódással kísérjek is a vidéki sajtó tevékenységét, olyanok, kiknek okuk van lebecsülni mindazokat a faktorokat, melyekhez vág}' félnem etmdaedlieinek vagy kiktől felniok kell, — annyi bizonyos, hogy a vidéki sajtó a maga niegkörvoualozott hatáskörében épen olyan fontosságú, mint a fővárosi a magáéban, oöt minden tartózkodás nélkül inon dija juk, hogy jóval töhh. Mert mig a fővárosi lapok hasábjai csak magasabb toka igény' szamára vannak nyitva, mig a fejlettebb sajtó no. \ kepes a [őszietekre kitérjeszkeilui, addig a vidéki sajtó érzi, tudja olvasóközönségének minden óhaját. Tudja a lieiyi viszonyok beható ismerete folytán a módját is annak, hogy miképen lehetne javítani, bolyra hoz.i, a mi megkívánja a jobb állapotba való helyezést. A vidéki sajtó nagy hatással lehet az illető vidék egész társadalmi életének alakulására. Ha szükség van magyarosodásra, ha kell egyik-másik helyen iskola, ha a közigazgatás nehézségein egy hivatal létesítése segíthet, vagy könyitbet, ha a pap, tanító vagy bármily *niásj nyit vános közeg vissza él a reá bízott kötelességgel, akkor előáll a vidéki újság és reá mutat a hibákra és meg- jelzi azt a helyes irányú, melyet követve, Iegköny- nyebben és leggyorsabban célt érhet a község a járás vagy az egész varmegye. Annak a sajtónak pétiig minden más érdektől fUggedeuül, egyedül az igazság és a közjó legyen a vezérelve. Ha ilyen elvtől engedi vezettetni magát, ha.ez képezi minden törekvésének savát- borsát, akkor hivatásának magaslatáról köauyü lesz neki oda jutn a, hogy valóban vezére lehessen minden tekintetben annak a vidéknek, a melynek érdekeit védeni lapja homlokára irta. Az igazság hatsima nagyon erős. Képes a legmakacsabb ellenséggel is szembeszállni. Ez a makacs ellenség pedig minden haladásnak a keréktörője, mely ellen istenek is hiába yiásl-'ódnak : a baiitélet. Az a balhéiét, mely csak az ósdiságon rágódik és jónak csak azt taitjn, ami a régi, jó idők emlékének bélyegét viseli magán. A vidéki újságírónak, kinek pedig fokozótserkentettem, azután a kezem ügyébe rejtett békát egyik kezemmel, pillanat alatt, a szék mögött lévő tálba dobva, másik kezemmel egyidejűleg kihúztam hirtelenül, de kellő óvatossággal a gyo. morcsüvet, miközben felkiáltottam : — Itt van ! Itt van a béka ! — ide teszem — és a tál felé mutattam. Az asszony oda néz és meglátva a förtelmes állatot amint az ott a tálban lomhán meg meg mozdul, térdre rogyott és Jézus Mária ! Szent József! kiáltással aléltan terült a földre. Egy karosszékbe segítettem, mondva, hogy csak pihenjen. Usry is tett; Szótlanul piheut egy kis ideig, majd megszóllalt. — Tskintetes uram, hogy szolgáljam én ezt meg; érzem, visszanyerem régi egészségemet, erőmet, — Még nem tudom — szóltam csendesen, huzva a szót. — Neiu-e? — kérdé — és felszökött helyéből, — hiszen ott látóin azt az utálatos állatot. Hogy megfeketült a gyomromban ! — És nézte, mereven nézve, hogy jól látja-e. — Mondja csak — fordultam hozzá — hal- Jott*e már valamit arról, hogy az elhaltak lelke, szelleme visszatér néha-néha a földre és hol mint röppenő madár, hol mint suhogó szellő, hol mint hulló falevél el-elsurran mellettünk és hogy' a Bzellemet megidézheti és beszélni is képes vele az, akinek megvan az ahoz való tudománya ? — Hallottam és olvastam is már ilyesmit valami kalendáriumban -r- szólt megremegve. — Hát tudja meg édes lelkem, hogy a báróm nap nemcsak arra kellett, hogy maga a témplomot járja, hanem arra is, hogy én elhalt jó urának a szellemét felidézzem és beszéljek vele. Az első két éjszakában híjába idézgettem, de a harmadikon, vagyis a inára virradóra megjelent. Az asszony tágra, nyitott szemekkel, nyitva feledt szájjal, merev, veritékverte arccal hallgatta beszédemet, — Miért hagyta el oly korán a földet ? — volt az első kérdésein hozzá. És a szellem feieite : — A bánat ölt meg egyetlen gyermekem, leányom után, a bánat és a feleségem kegyeden szive. Az asszony keresztet vetve magán, reszketett mint a nyál-falevél. — Hat aztán a feleségét nem bántja a lelkiismerete ? — kéidezém. — Oh dehogy nem — szólt a szellőm szomorúan, hiszen az kínozza, az öldösi évek óta. — 0 pedig azt hiszi, hogy a béka. — Az a béka nem más, jó ember, mondta a szellem, — mint az önvád, a rosszlelküség, a bűntudat fekete rém-szelleme és híjába űzi ki azt fészkéből ember iia és injába pusztítja el azt gyarló emberi erő, visszamegy az megint oda, a hová a szellemek szelleme : Isten akarja. Az asszony fogvacogva, rémiiletes arckifejezéssel hallgatta szavaimat. — így hát nem menthető meg az a szerencséden asszony V — De igen, engesztelje meg az én szellememet. — De hogyan ? — Bocsássa meg a Icává eltévelyedését, hadd esküdjenek meg azok a gyerekek, adja reá- jok anyai áldását, tegye őket tőle telhetőleg boldogokká, akkor én is megbocsátok a féleségemnek és a lelkifurdalás fekete varangyos békája soha tabb mértékben kell, hogy érzéke legyen minden üdvös újítás, minden modern berendezicedé« iránt, a mi nem megy a nemzeti szokások, a nemzeti jellem vo\ásáia. A viiiélii sajtónak a balitélettel, a rosszakarattal olykor nagy és komoly kiiddmei vannak, melyek szinte legyözlictetleneknek látszanak. Az egyedüli fegyver az igazság és a szeretet, a melyek segítségével minden ellentétet lehet elsimítani. január 1. hírek. Boldog újévet kívánunk lapunk, igen tisztelt munkatársainak és olva- sőiuak. Előfizetési felhívás, Lapunk mai számával a IX. évfolyamot kezdjük meg. Jól tudják lapunk tisztelt olvasói, hogv e lap előállítása nemcsak terhes munkát ró a szerkesztőségre, de nagy anyagi áldozatba és sok költségbe is kerül. Mi szívesen teszünk szolgálatot a közügynek és nem reflektálunk- haszonra, csak azt kívánjuk, hogy költségeink megtérüljenek. Hogy mi ennek megfelelhessünk, egész tisztelettel kérjük »Kővárvidék« intelligens közönségét, fizessenek elő lapunkra, melynek előfizetési dijja: Egész évre .... 8 korona Félévre . . ... 4 ,, Negyedévre .... 2 „ • Hátralékos előfizetőinket pedig kérve kér jak, szíveskedjenek a hátralékos előfizetési dijat most már mielőbb beküldeni és ne várják, hogy annak befizetése iránt külön' is felhívni kénytelenek legyünk. többé nem fogja kínozni. — Ezzel eltűnt a szellem. Mig én beszéltem, az asszony folyton keresztet vetett magán és ajka imát mormolt, — Nos hát, akarja-e, kérdeztem, —■ hogy azt a békát híjába űztem legyen ki V — Tekintetes uram — szólt most az asszony kiegyenesedve és szinte siviiott a szava, — most csak annyit mondok, áldja meg az Isten, ahol csak egyel lép, áldás legyen a házán, a családján és minden egyes hozzátartozóján. És még egyet kérek, de azt Ígérje meg nekem : Jöjjön el a Marcsa lányom lakodalmára, ha majd híradással leszek. — Elmegyek galambom még hívatlanul is,— mondtam mosolyogva. El is mentem és úgy jártam a csárdást az én teljesen kigyógyitott betegemmel, hogy hire ment. De hire ment különösen az én béka-kuráinnak, ügy hogy röviddel az után olyan keresett orvos lettem és vagyok, hogy máris olyan vagyonra tettein szert, minőt igazán soha nem is mertem reményiem és a titkos verni ég : a gond nem látogat meg többé. — Nos, hogy tetszik a dolog Karikás bácsi ? — Emincr8 voltál fiam az osztályban — szólt az öreg — és poharát emelte és eminens ember lett belőled az életben is, hogy a sas rúgjon meg! Rászolgáltál■ igazán, hogy áldjon meg az Isten és kívánom is, hogy a/. Eg ura sokáig éltessen! — Éljen ! Ríj in ! dörögték a fiuk. Rázendített, a cigány. Azután megint tósztók járták. Majd felhangzott ismét: „Suhog a szél Kézsnaárk felett: Elles ha-,ám Isten veled !*