Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-27 / 13. szám
Vili, évfolyam. 13-ik szám, Nagvsomliuf, 1010. március 27' A KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖMYE. jCasvéí ünnepin A földön járó örök Szeretet meghalt a keresztfán. Halála az ajkairól elhangzott igéknek : az emberi egyenlőségnek, a közös testvériségnek, az élet szellemi és anyagi javaihoz való egyenlő jogoknak keresztre feszítése volt. De Krisztus feltámadt. Feltámadásával uj életre keltek az eszmék, melyeket hirdetett és helyet kértek a társadalmi fejlődés nagy munkájában. És az emberiség megszerette őket, mint a gyermek édes anyja ölét. Megpihent árnyában, vágyódott utána. S a mi a természet vágya az ébredés, a nemzetek óhaja a a függetlenség után, az lelt a lelkek vágya a feltámadás után. A vigasztalás, könyörület! az önfeláldozás és önzetlenség felemelő tana viz- hangra talált. A feltámadás nagy gondolata meghódította a tisztultabb erkölcstan híveit; lebilincselte a sokféle tudományos felfogás úttörőit. Művészi ihletet adott a telkeknek; szolgálatába fogadta az irodalom, költészet, zene bámulatos világát, melyek megdicsőtFőszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELELIK MIM)E\ VASÁRNAP itették a feltámadt Krisztus isteni alakját. A feltámadás hite megtanította a szegényt békével tűrni, a gazdagot alamizs- náskodni. A Megváltóban fájdalmaink osztályrészét látjuk ; a feltámadásban az igazságért szenvedő szeretet örökszép jutalmát. És e hit századok nagy alakjait vezette s millióknak boldogságot szerzett. Hanem a világ mintha fordult volna egyet. A régi eszményi szépségek, a hit örökszép igazságai, melyek annyi nagy elmét lelkesítettek halhatatlan alkotásokra és annyi kimagasló példát nyújtottak a társadalmi élet minden osziá'yának: értéktelenné váltak a modern ember szemében. Az erejében és reményeiben elbizakodott emberiségnek ma már csak a rombolva építő indulatok tetszenek. A bűn alávalóságával szemben áll a bűn költészete, a lemondással a nagyravá- gyás szelleme; a szegénység elviselésével a meggazdagodás féktelen vágya; a gazdagsággal a szegény szükségének szívtelen kihasználása. És az emberiség, mintha a tavasz mámoritó levegője csapta volna meg lelkét, rohan előre minden biztos cél, irány és elvek nélkül. Csak a kereszt a tilalomfa. Ezen túl lépni nem lehet. Vergődve áll meg tövénél, a megkínzott lélek s a reményt vesztett szív uj életre lei. # * * Feltámadt Krisztus!... Feltámadunk! Sok kétkedő, meghasonlott kebelben viszhangot kelt a feltámadás nagy gondolata. Jusson eszetekbe Faust, kinek kezéből a feltámadást hirdető harangzúgás és égbetörő zsolozsma kiragadta a méregpoharat. Sokrates a viszontlátás szavaival búcsúzik tanítványaitól és e hitben fogadja a halált. Nincs hát örök halál. Nem végtelen a bubánat. Nem lehet az élet igazságát elnyomni örökre! A felszabadult lélek örömével tör ki milliók ajkán:,,Alleluja ! Hála legyen az Istennek !“ Minő egyszerű, minő természetes, minő tiszta fohásza a szívnek. Nem kérelem, nem önző vágy, nem a jövő aggodalma nyilvánul meg benne. Semmi más, mint a nyomasztó tudat eloszlása, a leiek megkönnyebbülése, amegszaAgglegények, Irta: Radó Imre. — Gyerlink a kuckóba! — mondta az egyik férfi a kávéházi asztal körül ülő társaságnak. A többiek, uiintha uem is hallották volna a hívást, unottau ásitezva nézegettek széjjel a majduem üres kávéházbai). —Gyerüuk a kuckóba!—szólt újra a férfi és a társaság megmozdult egyszerre, mintha törvény lenue náluk, hogy második hívásra induljanak- Olyan unott képű, jó nadrágban járó öreg legények voltak. Kimentek az éjszakába és megkeresték a világos utcát- A rosszul világított nem kellett nekik, azzal már rég jóllaktak, talán szégyelnek is benne járni. Hatan voltak. És mindnyájan egy házba mentek be. pedig szerte-széjjel laknak. Kelen Péter, a házigazda, vezette a vendégeket. Körülülték az asztalt és nemsokára az asztalra kerülő szamovárban lobogott a lángA házigazda kirakta a csészéket és szervírozott mindenkinek. Ahogy ezek a vén legények a terített asztal mellett Ültek, úgy tűnt fel, mintha a tűzhelyet plagizálnák. Szinte érezték is ezt és az iménti kuckóba hívogató, Meines Péter, az egész társaság nyelvén mondta: már muszáj ostobának lenni. De az emberek még sokkal ostobábbak, mert hiszik ha mondjuk: nősülni teljes szükségtelen valami. Sőt akadnak, akik tisztelnek bennünket, szilárd elliatározásu egyéniségnek tartanak és uem veszik észre, hogy nekünk e dologban nincs már elhatározásunk, mert az elhatározáshoz szükséges egyént elkoptatta az idő. Nemes Petet kiitta a második csésze teát és újra beszélt a társaságnak, mely sokkal szorgalmasabban szivarozott, mint figyelt. —- Barátaim, ha magunk között szét nézek, látom, hogy hasonszőrű emberek vagyunk- Ismerjük egymás történetét. Kalandjaink voltak, huzamosabb ideig szeretőt tartottunk, korhelykedtiink, szóval torkoskodtunk,rosszalkodtunk.Ezt tudjuk egymásról, I de tudja a fene, hogy vau az, hogy sohse beszéltünk arról, hogy kerestük-e valaha a boldogságot? Érezztük-e bár egy pillanatig is az úgynevezett abszolút boldogságot, amiről annyit beszélnek ? ?. . Nemes utolsó szavainál már ügyelt a tár- • saság és hogy a beszélő elhalgatott, a férfiak arcáu látni lehetett a múlt emlékeinek ébredését. — Egyáltalán tudja-e valaki keresui a boldogságot, szólalt meg Kelen Péter, a házigazda és megtudjuk-e találui, elkeplmt-e bennünket az abszolút boldogság, mikor mi férfiak épen nem vagyunk a boldogságra, erre a képzelt forgalomra berendezve. Akarok még egyebet is mondani, épen azért gyújtsátok meg elhanyagolt szivarjaitokat, kóstoljátok meg konyakomat, azoukivül majd szóval tartalak benneteket. Kelen Péter a poharakat töltögetve kezdte a szót. — Fiuk, ti azt nagyon jól tudjátok, hogy nem vagyok fecsegő természetű. Tulajdonképen még az élettörténetem nem ismeritek. Minek mondjam el — gondoltam — hiszen az végtelenül unalmas. Az egész életein 3 részre oszthatom, a harmadikat most élem, melyben nem történt semmi és bizonyos, hogy nem is fog- Az első korszakban harcoltam. Az istennel foglalkoztam és kimondtam róla, hogy nincs. Nemcsak kimondtam, hanem bizonyítékokat keresve a szent hipotézis ellen, összeszedtem ezernyi profán hipotézist. Harc volt ez és fogva tartott mindaddig, inig le nem vetettem magamról az ostoba lelki küzdelmeket. Beláttam, hogy a legokosabb dolog elhinni a* istent, mert kényelmesebb, mint harcolva tagadni. De ne bigyjétek, hogy e korszak elmúlásával az újabb kor értékesebb munkára serkentett. Az előző évek megmérgeztek. Beírni colkodtak lelken.be a megfejthetetlen problémák valamennyié és ott maradtak mind addig, mig ki nem kergette őket a problémák fejedelme : a nő . . . Barátaim ! Az előbb azt mondtam, hogy nem tudjuk a boldogságot megtalálni, mert mi férfiak nem vagyunk arra berendezve. Ezen kijelentést eredményezte azaz idő, mit a női lélek kutatásában töltötteméi, — Hogy idehuzödunk mi majdnem minden este. Talán valami „tűzhely“ szaga van Kelen barlang* j&nak. Hiába nő! ostobák voltunk régen, ma meg rT f * El ne mulasszak megtekinteni Barabás A. 6S Társa divatáruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch UlTclií é és valódi angol kemény es puha kalapok ellegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyák, kesztyűk s mindenféle térti divat cikkek a legolcsóbb árakban lesznek árusítva. Előfizetési ár: Egész évte .... 8 K Kegyed évre .... 2 K Fel évre ......................4 K Egyes szám ára . . 20 fillér.
