Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
2 K Ő V Á R V I D t K. julius 31. teendőket. Már csak formaságszámba megy, hogy a Romániávnl megkötött kereskedelmi szerződést végre életbe-léptetik, de a trón- beszéd más Balkán-államokkal sürgősen megkötendő szerződésekről is szól s ezek közt első helyen a szerb kereskedelmi szerződés megkötését kell érintenünk. Ez sürgősnek és fontosnak lévén kimondva, reméljük hogy a kormány kellő eréllyel száll szimbe az agráriusok akadós okoskodásaival s e tekintetben bizton számíthat nemcsak a kereskedők és iparosok, de a nagy közvélemény helyeslésére is. Különös megnevezés nélkül némely, az ipart érdeklő törvények alkotásáról is szó van a tervezetben, mialatt az uj törvény megalkotását a munkásbiztositási törvény módosítását kell értenünk. Mennyiségileg nem sok, de súlyra nézve jelentékeny törvényhozási alkotások lesznek ezek s habár a kereskedelemnek más irányban is vannak rég hangoztatott jogos kívánalmai, egyelőre megelégszünk, ha a törvényhozás ezeket a törvényeket megalkotja. Közvilágításunk. Régen vajúdik már községünk közvilágítási kérdése és még mindig nem jutott el a megvalósulás stádiumához. A község lakossága meg van győződve arról, hogy a jelenlegi világítás nem telel meg — egy haladó község kívánalmainak, mert haladni kell minden téren. Megfelelő világítás szükséges elsősorban kényelmi szempontból, másodsorban közbiztonsági szempontból és harmadszor a község emelése szempotjából. A község egy a mai kornak megfelelő modern világítás érdekében, mint tudva van próbavilágitást is rednezett az „Olso“ fénytársaság által felállított 3 próba lámpával. A világítás igen szépnek és eléggé praktikusnak bizonyolt. A lámpák tartóságára nézve is igen kedvező informátiót nyert az elöljáróság. Olcsóságánál fogva pedig községünk anyagi erejét sem múlja felül, h vagyon York kisasszonyra száll. York hadnagy pedig ezer iont évi apanázst kap. York hadnagy ez utóbbi passzusnál keserűen fel kacagott. Aztán csomagohatott, hogy megtegye életének legkellemetlenebb inját. Késő délután volt, midőn nagynénje villájához ért. Csendes egyenhanguságban feküdt előtte a régi ház, melybe* gyermekkorának legkedvesebb emlékei tűzték. A terjedelmes park utjain ropogva töredeztek lábai alatt a sárga falevelek. A lombjaiktól megfosztott fákon pedig fürge madarak ugrálltak és apró fejecskéjükkel oly barátságosan integettek, mintha tudták volna, Üiogy e nagyon szomorú férfi a ház úrnőjének legkedvesebb rokona. A folyosón az öreg Jim cammogott eléje. — Utolsó szavával is a hadnagy urat hívta, —• mondta, de tovább nem bírta folytatni, mert hangja elakadt a zokogásban. A fogadó teremben az öreg Borbálát találta. Az ő szemei is vörösre voltak sírva, de ez nem akadályozta meg, hogy nagy bőbeszédűséggel ne kezdje elmondani az utóbb törtéül eseményeket. York hadaagy azonban szavába vágott. — Jó Borbála, jelentse ms. Yorknak, hogy Yrork hadnagy tiszteletét óhajtja tenniA ház vezetőnő szapora léptekkel sietett a hadnagy* parancsának eleget tenni. Nemsokára aztáa visszatért. — Mis York — jelentette — gyengélkedik ugyan, de azért kéreti a fiatal urat a kék szalonba. amennyiben maga a világítás költségei, nem ha'adná leiül a jelenlegi világítás költségeit. Mint értesülünk lakosságunk egy része a villamos világítás bevezetése mellett foglal állást. Ez midenesetre a községre nézve nagyobb haladást jelentene és kényelmi szempontból is előnyösebb mert igy a lakásokba is bevezethető lenne a villanyvilágítás. Az utcai világítás azonban nézetünk szerint a villany világítással nem lenne előnyösebben meg oldva mint az „Olso“ lámpákkal, mert a villany világítással tervezett 80 drb. izzó lámpa nem világítaná be úgy a község utcáit mintha 20 drb. „Olso“ lámpa állitattnék fel. A mi pedig a berendezés és világítás költségeit illeti, a villanyvilágítás a „Ganz“ gyártól beérkezett t«rv és költségvetés szerint össze hasonlithatlan arányban áll egymással. Ugyanis a villanyvilágításhoz a Nagybányai- somkuti távvezetéke 85.000 K-nába kerülne. A község elektromos világítási és erő átviteli vezeték berendezése 59.000 korona Előre nem látott költségek 6.000 korona összesen 150.000 K-nába kerülne tehát a be- rendezése, illetve annyi volna a befektetése. Kiadás'enne: A 150.000 K. befektetés után fizetendő évi annuitás 5-0"), 8400 K. Személyzet és tüzelőanyag töblet 11240K. Kerbantartás 80 izzólámpa 2400 K- Évi kiadás összesen 22040 korora. Ezen kívül a 80 utcai lámpa 40 lámpának egész éjjeli — és 40 lámpának fél éjjeli világítása 2400 koronába kerülne. A felszámított évi kiadás csak azon esetben nyerne fedezetet, hogy ha a magán fogyasztásból az utcai világításra számított 2400 koronán kívül a magán fogyasztásból évi 22.360 korona folyna be, a melyből a község lélekszámát véve alapul egy lélekre évi 7 kor. 50 fill. esne. A kiszámított fedezeti szükséglet a Ganz gyár véleménye szerint is, el nem érhető. Az esetben, ha a község önálló teleYork hadnagy szó nélkül sietett a jelzett szoba felé és emelt fővel, dácos tekintettel belépett, A szalon üres volt, de a szomszéd szoba nyitott ajtaján keresetül különösön csengő hangon beszélni kezdett valaki — Kedves rokon, ne vegye rossz néven, hogy ily különös fogadtatásban részesítem. En ugyanis fekvő beteg vagyok. De tekintve megbeszélésünk fontosságát és az ön idejének rövidségét, kénytelen vagyok a társalgásnak ezt a módját váalsztani. — Ön igazán nagyon kegyes, ms. York. — felelte kissé gúnyos hangon a hadnagy. — Viszonzásul megígérem önnek, hogy ittlétemet a lehető legrövidebbre szabom. A lehető legrövidebbre — hangzott a csodálkozó felelet.— Hiszen nekünk most egy egész életre szóló kérdést kell megyvitatnunk és ezt öu csak úgy rövidesen akarja letárgyalni? Véleményünk ez Ügyben azt hiszem teljesen azonos s igy nem sok vitára tog alkalmat adui— Az nem egészen bizonyos. — jjogy-hogy? — Úgy, hogy én például nagynénénk ama kívánságát hogy ön engem nőül vegyen, igen okos gondolatnak tartom. — Miss York — felelte a hadnagy dühtől reszkető hangon — önnek bizonyára nincs árról tudomása, hogy az én szivem már nem' szabad. — Önnek meg úgy látszik, arról nincs tudopet építene Nagysomkuton, a telep költségéi, beleértve az építkezés és szükséges telek- költségeit is a hálózati résszel egy üti körülbelül 150,0ü0 koronában kerülne vagyis ugyan annyiba mintha Nagybányáról vezetetnék ide. Az „Olso“ fény társaságtól beérkezett ajánlat szerint pedig 20 drb. olyan lámpa a melyekkel a próba világítás rendeztetett 8500 koronába kerülne, mely összeg évi 1000 koronás részletekbe volna fizetendő tehát 9 esztendő alatt. A fennmaradó összeg után az osztr. magyar bank kamatlába lenne fizetendő. A világítás költségei pedig alig múlnák felül a jelenlegi petróleum lámpák világítás költségeit, de semmi esetre sem kerülne annyiba mint a villany világítás. Mi a legnagyobb örömmel fogadnók a villany világítást, és az eszmét minden erőnkkel támogatnék, ha annak megvaló- sulhatására csak némi remény lenne.. A mennyiben azonban mi ismerjük és tudjuk a község anyagi viszonyait kizártnak tartjuk a villany világításnak megvalósulhatását. Hisszük, hogy fentebbi ismertetésünk átolvasása után lakosságunk ama része is lemond a villany világítás eszméjéről-a kik armak hívei voltak. Hogy aránylag csekély költséggel még is javítsunk a mai közvilágítási állapotokon a magunk részéről az „Olso“ világítás berendezését előnyösnek, célszerűnek és praktikusnak latjuk, ..Hisszük, hogy ezen tényekből olvasóink meg győződnek arról, hogy az óhajtott villanyvilágítás községünkben meg ne u valósulható és csatlakozni fognak mindannyian az olcsóbb — azonban még is jó és praktikus „Olso“ fény világításhoz. Ezen ügy legközelebb kerül a képviselő testület elé a mikor is reméljük, hogy ezen lóg va- judó kérdés a legjobb megoldást fogja nyerni. HÍREK. Elln5ki kinevezés. A vármegyei főispán ur ő méltósága ál8|9IO számú intézkedéssel Ol- savszky Simon helybeli gyógyszerészt a törökfalusi állami elemi népiskolai gonokság elnökének, Pilez Ede plébánost pedig ugyanezen gouduokság rendes tagjának nevezte ki. mása, hogy nagynénénk végső kívánsága szerint ön engem feleségül kell, hogy vegyen, ha én úgy akarom, mert ellenkező esetben néuénk vagyonának én leszek egyedüli örököse. York hadnagy e cinikus válaszra halálsópadt lett a haragtól, de mérsékelte magát és elég nyugodtan felelte : — Remélem, hogy ön e rendelkezést uem létezőnek tekinü. — Sőt ellenkezőleg — volt a felelet. — Hogyan? Ön akarja, hogy akaratom ellenére feleségül vegyem ? — Ez erős akaratom. — És ha én vonakodnék ennek eleget tenni ? — Akkor nagynénénk egész vagyona reám száll. — Miss York, én úgy látom, hogy ön e komoly percben tréfát fiz vslem. Más magyarázatot uem tudok adni annak a makacsságnak, meilyet egy teljesen ismeretlen ember személyéhez ragaszkodik. E szavak után pillanatnyi csönd keletkezet és York hadnagynak úgy tetszett, mintha könnyű selyeunuha suhogását hallaná. — Még akkor sem — hangzott ismét a válasz — ha én kérem meg arra. És másik pillanatban előtte állt — ms. Fölkér Anny. Simon Vilmos.
