Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-12 / 24. szám
VITT. évfolyam. Níigv,somlait, 1910. június 1?. 24-ilf szám, KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 K Kegyed évre , . 2 K. Fél évre ..... 4 K Egyes szóm éra . 20 fillér Főszerkesztő: Br. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benői, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 UEGJ^e^lí VASÁRVAK* Az ipari hitel szervezése. Azok a pa iaszok, amelyek főképpen a középipar köréből az ipari hitel szervezetlensége és ennek folytán drágasága miatt mind sürgetőbben {elhangzanak s amelyek a külföldön is a hosszúlejáratú ipari hitel szervezésének kérdését aktuálissá tették, már reg óta foglalkoztatják az illetékes köröket. Ez idő szerint az ipari hiteligények kielégítése a takarékpénztári szervezettel semmiféle szerves kapcsolatban nincsen; az ipar kifejlesztésére a takarékpénztári tőkék s szervezetük úgyszólván teljesen holt pénzt képviselnek A vidéki pénzintézetek köz- pontosítására irányuló törekvések arra mutatnak, hogy a vidéki takarékpénztárak betétjeinek a hazai gazdasági ágazatok éraekében való gyümölcsöztetése tényleges közgazdasági szükséglet s e folyton megújuló mozgalmak hatása alatt előbb utóbb létre fog jönni valamely olyan hitelszervezet, mely a magyar vidéki takarékpénztárakat ép úgy összekapcsolja első sorban az ipari, másodsorbana kommunái is hitel kielégítésére, mint amint a szorosabb értelemben vett (föld és házbiriokon nyugvó jelzáloghiteire nézve már megtörtént. Ez a hilelszervezett folyton uj és jövedelmező területet fog maga előtt találni Magyarország industrialódásával, még a jelzálog kölcsönök előbb-utóbb elérik legvégső határukat, amint azt a porosz jelzálog-áliadék állandóságán látjuk. A tapasztalás arra utal, hogy úgy az ipari papírok elhelyezése, valamint a vidéki intézetek tőkéinek, a városok érdekeltségének központosítása terén Magyarországon úgy haladhatunk üzleti alapon előre, ha oly szervezetet teremtünk, mely a helyi iparvállalatokra a vidéki intézetek által adandó kölcsönöket ezek szavatossága mellet egy központi intézetre engedményezi, ez a központi intézet arra fix kamatozású kötvényeket bocsát ki, melyek részben a helyi intézetek á.tal adatnak el, részben a külföldi tőkének behozatalára ép oly alkalmasak, mint a záloglevelek. Az intézet szervezete hasonló lenne a „Magyar Takarék- pénztárnak Központi Jelzálogbankijának szervezetéhez. A kibocsátandó kötvények az ipari befektetés természetének megfelelően 35—30 év alatt amortizálandó 5 °|0-os kötvények lennének. A magyar ipar szempontjából a leg- üdvösebb az lenne, ha sikerülne a három nagy magyarországi pénzcsoportnak együttesen megteremtenie a magyar ipari hírnek ilyetén központi szervezését. Amennyiben bármely okból ez a legegészségesebb megoldás most nem létesülhetne, elő fog állni az a másik eshetőség, hogy egyes pénzintézeteink külön-külön veszik fel üzletkörükbe az ipari hitelnyújtásnak ezen alakját. Mindkét megoldási eshetőségnek közös alapja az, hogy a jogi helyzet tisztáztassék. Ez csak úgy érhető el, ha a törvényhozás az 1905 december 27-iki osztrák törvény mintájára az ipari kötvényeket szabályozza s az igy megállapított típusnak megadja az 1907. évi XXXll. törvénycikk kedvezményeit. A magyar ipari részvénytársaságok 140 millióval többet invesztáltak,mint amenv- nyi saját tökével rendelkeztek és biztosra vehető, hogy a magánvállalatoknál a kép még rosszabb. Ez az adat már magában véve utal arra, hogy iparunk tőkehiányban szenved s e tarthatatlan helyzet orvoslására meg kell adni az iparnak azt a hitelforrást, amelyre szüksége van: a hosszú lejáratú, felmondhatlan, törlesztéses hitelt. Az iparnak mely tőkehiányban szenved, tehát módot kell adni arra. Ehhez azonban mindenekelőtt szükséges az állami iparpártolási programmot a hosszú lejáratú ipari hitel támogatásával kiegészíteni. Azt a támogatást, amelyet a törvényhozás eddig más gazdasági érdek Ä Kovárvidék*1 íáreája _____II _________________________________ FO NTOS OK. Házi kabátban és reggeli cipőben, kényelmesen ül a puha pamlagon Bopsón Albert és nagy csészéből issza a kávéját .Szivarozva végiglapoz egy nagy csomó napilapot és egymásután a földre dobja le őket, almi szabálytalan dombot alkotnak. A tegnap esti bemutató előadásról szóló kritikák nem tetszenek neki. Későn látja be, hogy más szerepet kellet volna választania, amelyet ktilöaben elég csábítóan ajánlottak fel neki. Minden újabb újság olvasása közben még fokozódik sápadt areanak elégedetlen kifejezése. Halkan és félően jön be Boprim Marianne asszony; dobányszinü semmitmondó szabású hasúmba van rajta, amelyet az évek során többször tisztították, festettek és átalakitotak már. Az arca sápadt és hervadt, unalmassan szeretetreméltó, szemeinek kifejezése áhitatos és féléidén Kémkedő. Nagynővésü sovány, olyan mint egy rosznövésíí leány. Formátlan, de a dereka körül meglepően kövér. Albert a kritikákról felnéz és sürü füstön keresztül szigorú pillantást vet tiszteletreméltó élettársára, aki nyafogó hangon, elhaló mosoly- lyal mondjael a kívánságát. Márianne : Csak figyelmeztetni akarlak, hogy Grétéuek uj füzüseipöre van szüksége. Albe'.t (színpadon használt királyi hangján): Mi közöm hozzá ? Az read tartozik ! Marieuna: Igaz, de nem akartam megrendelni őket, amig tanácsodat ki nem kérem, mert legutóbb azt montad ., . Albert : Ugv tudom, hogy már vettél valaha ftizős cipőt. Már megmondtam egyszer, hogy nem foglalkozhatom efféle apróságokkal. (A sajátimpo- uálö hangján midegyre felizgat.) Még belebolondulok a sok titkos panamába. Egyszer a ievestál törik el, hol megint a cselédkérdésről van szó, — mert hát ami cselédünk megetette vőlegényével a heringjeinket; máskor meg a gyerekeink egyike szamárhurutban betegszik meg. Legközelebb majd a személyes ügyei kerülnek sorra! Marianne (félve, fájdalmasan összébb huzza magát.; Pedig amennyire lehet megkíméllek, nem panaszkodom a magam hajairól. Albert: Ez az egyedüli dolog, amitől megkímélsz ... Hogyan képzeled el, egy művész fejlődését, amikor gondolataiban minduntalan aprólékos családi bajokkal zavarják? mindenekelőtt békességre ezenkívül szabadságraés végül sikerre van szükségem. Marianne: Csak nem akarod talán ezzel azt mondani, hogy nem teszek meg minden lehetőt, hogy ne zavarjanak, a szabadságból pedig annyit veszel igénybe, amennyi neked jólesik. Albert: Nincsen eiég szabadságom, hiányzik belőlem a függetlenség erőt adó érzés. Mindenesetre utóbbi időben c«ekéiy a haladásom. Ami csak azt bizonyítja, hogy az életemben valami nincsen rendjén. Például tegnap este. Ezek a jó smokkok igazán mulatságosak! Hiszen ha rólam van szó nem mernek ugatni, csak a fogukat vi- csorgatják. Valósággal összeesküdtek ellenem ma reggel édeskésen fanyar uborkával leptek meg. Mekkora szamár voltam, hogy nem választottam Richelieu szerepét, mint ahogy a szeretetreméltó intendáns felajánlotta nekem 1 Marianne : Még a kosztümöd is megvolt hozzá. Albert: Meg volt, — de hagyjuk ezt a rongyot; ez a darab amúgy is hamar lekerül a műsorról, mindenféle áldozatok dacára is. Utána majd olyan következik, amelynek sikerülni kell. Marianne : Melyik az ? Albert: Azt majd megtudod később. Marianne : (rövid szünet után) Mondjad kérlek, igaz-e, hogy elfogadtak egy darabot Berg Vilmától, amelyben te játszottad a főszerepet? Albert: (kissé nyugodtabb hangon.) Ki mesélte ezt neked, ha szabad kérdene« ? Marianne : Valaki mondta. Még azt is elmond ták hogy ö kért fel a szerepe elvállalására és, hogy az utóbbi napokban hosszú megbeszéléseid voltak vele, állítólag a szerep felfogása körül. Albert (látható meglépéssel:) De kérlek, honnan tudtad meg e sok újságot ? Marianne : Arra felelj, hogyigaz-e ? Albert: előbb azt mond meg, ki pletykált a hátam mögött:! Gyönyörű dolog úgy kifecsegni egy irodalmi eseményt. Ki súgta be neked ezeket.
