Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

Vili. évfolyam.

Nagysomkuf. 1910. május 29.

22-ik szám.

tt if, E! ne mulasszák megtekinteni Bsraüíis A. GS TáPSS divatáruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch,

iLJ I és valódi angol kemény és puha kalapok eliegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyák,

kesztyűk s mindenfele férfi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek árusítva.

Előfizetési ári Főszerkesztő: Dr. OUavciky Viklsr. b*«xk«s*té.égéS kiadóhivatal. Nagysomku?,Teleki-tér 384

?riví:" ' ‘ 4K . 20 fillér Fcle1»8 *****•&'•■ Harn» Benő. MEGJ[ELMí|lt MIXDEX VASÁKVIF

Választás küszöbén.

Vármegyénk központi választmánya, mint már tudva van junius h<5 2-ik napjára tűzte ki Szatmárvármegyc nyolc választó kerületében az országgyűlési képviselő választás határidejét, és igy a nagy- somkuti választó keiületben — Nagysont- kuton — is ezen napon lesz megtartva a választás.

Kerületünknek két jelöltje van, & nemzeti munkapárt hivatalos jelöltje Mán Lajos takarékpénztári vezérigazgató t román nemzetiségi párt jelöltje pedig Dr. Vajda Sándor.

Mindkét jelölt érdekében már hetekkel ezelőtt megindult a kapaciíaiás és korteskedés.

A cél a melyet elérni óhajtunk mindnyájunk előtt becses, és forrón óhajtja mindkét jelolt pártja, hogy azt elérje.

Mindenek előtt azonban ezen járás és választó kétiilet nyugalma — tolul előtérbe, ami annyira fontos közérdek, hogy minden lépást jól meg kell fontolnunk, nehogy újabb bajokat idézzünk ehV

Járásunk lakossága melynek túlnyomó része román, évtizedükén át a legjobb

egyetértésben élt a járás többi lakosságával.

Mindenkor a legnagyobb tisztelettel és becsülessvl viseltettek a magyarsággal szemben.

Ezt az eddig tapasztalt békét és egyetértést megbontani nemcsak karos, — de valóságai bűn — volna.

Járásunk román népe szelíd törekvő és soha nem tapaszta'tatott, hogy ellentétbe helyezkedjék az intsligensebb és józanul gondolkodni tudó es bíró intelligenciával.

Járásunk e's főleg községünk intelli- gentiaja mindenkor a leg lojálisabban viseltetett a román ajkú íöldmiveiő osztály- lyal szemben. Soha nem merült fel eset hogy a román lakosság oly bánásmódban részesült volna, a mely a legkisebb panaszra is okot szolgáltatott volna. Járásunk mágnásai a nemes^rófi család — mindenkor dédelgeted gyermekekként kezelték a vidék román rjku földmivtlő népét. A hozzájuk forduló népnek mindenkor szives készséggel szolgáltak tanácscsal. Örömmel segítettek rajtuk, ha ilyen irányban fordultak hozzájuk.

Egyszóval nemzetiségi kérdések — itten ezelőtt — ismeretlen fogalmak voltak,

Nyugodtan és békében éltünk egymással.

Mindezen ténvek szemelőtt tartása *

mellett nem csak, hogy jogosnak nem találjuk azt, — hogy messze idegen vidékről, bármilyen nagy képzettséggel biró előkelő, nagy tehetségű, országos hírnevű egyéniség járásunk békéjét, eddig tapasztalt egyetértését feldúlja, — a lakosság között egyenetlenséget, gyűlöletet idézzen elő, — de határozattan károsnak és elítélendőnek nyilváuitjuk.

A járás lakossága egymásra van utalva. Aki távol messze vidéken lakik, nem ismeri^és nem ismerheti ezen járás speciális viszonyait.

Ezen oknál fogva is feltétlenül szükséges, hogy kerületünknek olyan képviselője legyen, akivel nap—nap után találkozunk, aki ismeri ezen vidék minden szükségletét, óhaját és kívánságát, a ki ezen vidék érdekeit valósággal képviselni tudja,

Nem politikai szempontból szólialunk fel és nem is célunk politizálni, annál is inkább mert lapunk nem politikai irányú. Mi csupán a béke és egyetértés, az egymás iránti kellő tisztelet és becsülés érdekében hívjuk fel e vidék polgárait — vallás és nemzetiségi különbség nélkül a fent említett körülményre.

Ä Kőváradéi" tárcája

Egy kis tévedés.

Doktor Toppan, foglalkozásra né -.ve miniszteri fogalmazó, a feleségéi költöztette. Vagyis inkább csak a feleségének a bútorát, inért «'nagysága szüiöl kiséredei, mar tegnap este elutazott Kile, örökre, bejelentvén neki fagyosam ók, vérfogyasztó fagyossággal a válást. Toppan ut azonban ugy látszik, utolsó leheletéig gavallér akart maradni, s ennek tulajdonítható, bogy asszonyka bátorainak az elszállítása az fi személyes felügyelete alatt történt. Igaz, hogy ez keserves vállalkozás volt, de bizonyára annal férfiasabb. t *«iL azért is meg akarta mutatni a világnak, de különösen „annak a hűtlennek/ hogy olyan jó n-ifi, hogy még a váló felesége holmijára is őrködik, »mikor kocsira rakják.

— Temetés, temetés — motyogta magában az önfeláldozó férfiú. — Mit: temetés V Kivégzés! Kivégeznek egy családi 'boldogságot, árui.. . (Hallja maga, vigyázzon arra a tükörre a lépcsőn ! szólt rá közben hangosan az egyik veszekedöre). . ha egyelőre nem fs volt meg teljesen, de idővel okvetlenül bekövetkezett volna, mint ahogy esőt napok után is — (Le ne ejtsék valahogy azt a ládát! Edény van benne !) kitisztul a nap. Hiszen

ha civakod unk is néhányszor —- már mint mindennap nthauvs'.or — azeit elvégre mégis csak szeret tűk egymást, vagy micsoda ! Hrjh, Olga (és a kezében egy' kitört széklábbal amit ott felejtettek, egyszerié két lépcsőt is ugorva szaladt !e a második emeletről a napszámos után. aki a uiegiokkant széket vitte két másiknak « tetejére rakva. *i vállán.) az anyád, az anyád, az a ven hisztérikus harápi*, Hogy miéit is adtam be neki bo!ond fővel olyan rémülten a nyáron a broniot, amikor (»jött a görcs, ahelyett, hogy ketté vágtam volna mint Nagy Sándor?.,.

Hogy csupán a görcsöt szerette volna-e a macedón hódító példájára kettévágni ezáltal, vagy az egész anyósát, arra már nem volt, ideje gondolni. Mert ahogy a félemeleten igy utolérvén a székcipelő embert, a hóna alá dugta a törött széklábat és a Jól teljesített lovagiasság tudatával ismét fölfelé kezdett lépkedni a lépcsőn, a másik napszámos, aki a rózsaszínű sely-imkanapét hozta le (négy lábával födélé fordítva) a fején, elébe állt a fordulónál és olyan képpel amelyekből már kisugárzott a külön borravaló reménye, némileg színpadias mozdulattal finom, szegélyes, gyűlölt csipkekemlőt tartott az orra elé:

— Tessék nagyságos ur! a kanapénál találtam.

A fogain.szobán hirtelen megbizsergett a vér.

Csipkekendó ! — villant meg a léjében. Az övé !

Hamar elkapta a napszámos markából aheeses ereklyét s ezüst forintot nyomott helyette belé. Az értekek il/kép kicserélődtek s a kanapé« ember ki —, a férj pedig, zsebében a csipkékén- dót szorongatva fölfelé sietett.

— Az ő kendőcskéje ! — ismételgette magában növekvő izgalommal. llát mégis... mégis marad valami emlékem tőle ! Az ő esipkekendöje ?

»S a fajdalomnak meg a szerelemnek abban a szél rohamában, amely most valami éles légvonat módjára szinte keresztülfutja ai egész valóját, az első emelet kányái odójánál majd hogy bele» nem ütödött az élemedett (hatvan esztendős) Zipper- spach bárónőbe, aki a nevetségig cicomás vadgalambszínű tavaszi ruhájában, petyhüdt és fehérre risporo/.ott arccal, akár a bohóc, ebben a pillanatban bi.leget ki nagy rátartin a maga lakásából, az inasától kísérve, aki szallagos, drapp felöltőjét vitté utána a karján.

— Vén esoroszlya ! — díinnyögfe magában Toppan, visszasanditva á fölpiperézett, dámára s aztán újra lázasabban kezdte gvömöszölgetni a zsebében a kendőcskét. Oiga, Olga ! Elteszem a kendődet emlékbe ! Nem adom oda senk iné* ezt a kendőt!

Feljutván a lakásába, bezárkózott a harmadik szobába. Mivel más bútor nem volt már benne csak az íróasztal (ezt. tudniillik nem az asszony hozta a házhoz,) hát felült nagy keserűséggel emiek a tetejére s elkezdte még nagyobb keserűséggel