Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-27 / 9. szám

Vili, évfolyam. Naírvsomkuf, 1010. február 27 V 7 9-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NVGYSOMKUTi JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. I Afhumanismus a társadalmi védelemben. Nyugodt lélekkkel elmondhatni, hogy régen nem volt meg olyan kérdég, mely jobban foglalkoztatta volna a társadalmat» mint az, amelyet patronage niven hallunk emlegetni, Mim ha évtizedek mulasztását akarná helyrehozni a társadalom, mintha felismerné köteleségét, melyet annyi időn keresztül elhanyagolt, öntudatra ébredt és keresi a tért, az alkalmat, hogy a társadal­mi védelemből kivegye a maga részét. Annyi soktól eltekintve korántsem kicsinylendő nyomateka és súlya van e mozgalomnak s ez az, hogy az egész társadalom, mint ilyen, összeségében, egy vezérgondolatban össze­forrva felismeri, érzi és tudja is erejét. És ez egész természetes is, mert alapja e mozgalomnak az emberbaráti érzés és a jövő nemzedékének a megmentése. És mind a két alap egyaránt közel áll minden em­ber élethivatásánoz, rendeltetéséhez. Úgy tudja, azt érzi minden ember, hogy benső szükségletét képezi gondolkodni a faj fen- tartásáról és ezen alapjában letagadhatatlan állati ösztön széppé, nemessé válik a sze­retet által gyakorolt társadalmi védelem mnnkájában. De nem szabad és nem lehet, hogy ez a merőben aUruisz'ikus ösztön csak abban nyerjen kielégülést, hogy kiki csak a véde­Fősz.eikesztö: Dr. (ílsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, 'em munkáját gyakorolja és ebben a mun­kában az egyéni hajlamosság vagy hangu­lat vezesse, irányítsa cselekedetét; fai kell használni azokat az eszközöket, melyek az élet minden körülményei közölt, emberi szá­mítás és tapasztalat szerint olyan alapokat i'aknak le az erkölcsi romlásnak kitet vagy zü!ésnek indult gyermek és fiatalkorú lelkében melyek biriokábn képessé teszik ezt majd az élettel való megküzdésre. Akaraterőt a testet a lelket megcélozó akaraterőt kell beplántálni a gyermek lélekbe. Hiszen miért bukott el a fiatalkorú az életküzdelemben? Mert nem volt ellentálló ereje. Nem volt megalapozott, eléggé kifejlett fokú és erejű energiája, mellyel megkülönböztetni és el­len állani képes lett volna. Ezt az akarat erőt kell felkeltetni, erőssé, ellen állóvá, szilárddá tenni, hogy csak azt is remélhes­sük, hogy az életküzdeieraben helyt álljon újra el ne bukjék. És hogy érjük ezt el ? Bizonyára nem csupán a szeretettel, nem, hanem a következetes eréllyel, mely eréiy- ben a szeretet hajszálere, mint közelben a nemes érc, mindenkor felcsiilámlik és a fi­atal korúval szemben követett eljárás, ma­gaviselet mindig következetesen határozott^ komoly és erélyes lesz. Nem mosolygásra, bársony tapintatu simogttásra, nem szána­lomból fakadt gyengeségre van szükség első sorban, hanem nyilt tekintetre, támasz­kodásra alkalmas kifogásra és józan látás­ra. Az életre kell nevelni, az életnek keit megmenteni a züllésnek indult jövő nemze­déket. Az életnek, a hol puhaság, simoga- tás nem mindenkor vár reá, hanem a sors kemény ökölcsapása, a mely ellen akarat­erejével védekezni kell, és a melytől meg­szédülni, újra elbuknia még nem szabad. Áihumanismus az, a mely azt hirdeti, hogy a nevelés eszköze a testi fenyíték nem lehet. Áihumanismus az, a mely az erkölcs tógáját ölti magára, mikor a barbaristnus- töl való álszeméremböl, eszményekből lehet csak megalkotni s ezeket a valóságokat az élet, a tapasztalat jelöli ki mindanyink szá­mára. Kétségtelen csalódás és kínos kiáb­rándulás vár reánk, ha azt hisszük, hogy a gyermekiélek sejtelmeit, a fiatalkorú ger- jedelmeit egyedül a szóval oktató nevelés avagy csak az erkölcsi prédikáció menti meg az elzC lestől, a megromlástól. És sajnos, hogy a társadalmi védelem gyakorlati megvalósítását célzó miniszteri rendelet nem érvényesíti intézkedéseiben ezt a bevált módszert. Az iskolai fenyitésné» kifejezetten kizárja a testi fenyítéket, a fia­talkorúak szabadságvesztés büntetés végre­hajtásánál elfogadja ugyan, de annyira kö­rültáncolja és korlátozza azt, hogy már ezáltal kizártnak tekinthető annak alkalma­zása is. Ä Kővár/idsk” teája. Sí ________________________ MA GDA. (Folytatás) H. A „vöröshaju,“ kiről Nagyajtán riasztó vész- Lirek keringtek, cigarettel feliér íogai közt, omlo, csipkébe, vesző, kék pongyolájában dűlt végig a ezéles, alacsony painhigon. A félkezében valamelyik szerepe füzetét tartotta, de a szemei messze ka­landoztak a betűkről. Alázatos, engedelmet kér...» kopogás után belépett fekete ruhájában,egyszerűen, Ajtay Sándorné e a köszönés után megá'lt a kisasszonnyal szemben s olyan hangon, mit a ké regetök szoktak használni a szívtelen gazdagok portáján, iordult a szokatlan látogatótól megriad leányhoz: „Kisasszony, bocsásson meg, hogy alkal­matlankodik önnél egy nagyon öreg asszony, kinek ön bátran az unokája lehetne. Kéréssel jövök, nemcsak a magam, de egy második személy ne vében is, ki olyan jó, szépés tiszta, mint ön . . E szóra a zavartan ügyelő Magda téglavi'nös lett, de nem szólt semmit- A ciggarettáját idegesen kioltotta és eldobta. A nagyasszony kevés szünet után folytatta: — Talán sejti is már, hogy Sándorról van szó, ki ellopja önnek drága idejét s meggondolatlan könnyelnÚM gével comproiuittálja az ön művészi jó hirét . . . Magda egészen felült s halkan, idegesen kacagott. — Kompromittálni az én jó híremet ? Hát van nekem jó hírem . Nagyságos asszony? IJa volna, én nem lenne itt, hogy visszakérje tőlem a drága unokáját. Az ön megjelenése megcáfolja azt, amit kegyes volt az ildomosság kedvéért ráakasztani az én ugyuevezett elméleti jó hitemre !.. . — Bocsánat, kisasszony. Ön ideges és félreért engemet Önnek több olyan hódolója van s ha én egyet elkérek öntől, azért itt nem lesz zavar, sem leiki háborúság, mert egy újabbat léptet a régi helyére. ~ — Igen, mert az egész világ élfér az én szi­vemben. S mert én sportszerűen űzöm a férfiak boltíüditá:-át. .Szegény komédiás leány. Ha akarsz is igazán és öufelá dozóau sztietni, jnem lehet, mert a tisztelt polgári társadalom nem hiszi el neked. Nagyságos asszonyom, ön oly ne. mes és finom lelkű urinö, honnan vesszi a jogot, hogy rólam fel tudja tételezni, hogy én nem tudom oly igazán szeretni az unó. kaját, mint az a hallgtag Eszter, vagy Anuska, aki a uaptár szépirodalmi részét szokta elolvasni s tudja, hogy a csirkehecsinálthsiz milyon fíiszeit kell használni. Hátha én Júliát, Melindát, vagy Évát ábrázolom a színpadon, ezért rosszabb va_ gyok,Jmint az, aki eg / tamlásszéken az elfogyasztott vacsora után könyekst ont az alakításomon ? —- Bocsásson meg, kisasszony, én becsülöm a művészeiét és az ön tehetségét is. Merész bátor, ságom arra irányul, hogy figyelmébe ajánljam az unokám leteendő szigorlatait és lebegő pályájáig melyet megzavarhat egy szellemes Iliit- Ha ön más érzésekkel van az unokám iránt s ha ö ezt az érzést az életére nézve eieiigedheteileonek hi-zi, én nekem nincs kifogásom, bálba elém is kerül ez a kérdés. - . Magda tágra nyílt szemmel, elbüvölten hall­gatta az utolsó szavakat. A Lear királyból eszébe jutott egy gyönyörű póz, melylyel képzeletében-|p -j fi El ne mulasszák megtekinteni Barabás A. és Társa divatat uháiát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch UrS»K • valódi angol kemény es puhakalapok elegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők Jäger alsó ingek, hattsnyák, kesztyűk, s mindenféle férfi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek árusítva. Előfizetési ér: Egész évre .... 8 K Negyed évre . . . , 2 K Fel évre......................4 K Egyes s-zani ára . . 20 fiilér. Sze:k esztőség és hi adóhivatal. Na’jysomkut.Tölofci-tér 384 MEGJELELIK MLVUEL VASÁUL AI*

Next

/
Thumbnails
Contents