Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-06 / 6. szám
VIII. évfolyam. 6-ik s/ím. Nagysonikaf, 1910. február 6. /\ KÖZÉHDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. A FALU. A pusztában álló magányos fát tépi, zúzza a vihar, de ahol áfák erdővé tömörülnek, a tömeg oltalmában a csenevész egyén is biztonságot élvez. Az emberek évezredek óta ismerik a szervezkedésben megnyilvánuló hatalmas erőt, a társadalmak alakulásában is ez a törvény érvényesítette befolyását. jiTudománynyá azonban csak egy félszázad óta emelkedett. A szociális irók, legalaposabban Marx, ajándékozták meg az emberiséget ezzel a tudománynyal s mert a gyakorlatba átvitt elmélet óriási vívmányokat szerzett a munkástársadalomnak. a polgári társadalom is mihamar felismerte nagy horderejét. Ma már mindenütt megkeresik és megtalálják egymást az emberek, akinek közös érdekeik vannak. Az arányok mind- j jobban megnövekedtek, a keretek kitágultak. A rokoncélokért szövetkezett egyének a rokonszervezetek között is sietnek megalkotni a kapcsolatot. Helyi érdekű egyesületek országos hálózatba illeszkednek. Megnő a látásuk, az öntudatuk és megnő az erejük. A vesszőkévé meséjét évezredek óta ismerik az emberek, de csak egy félszázad óta követik. A legújabb országos szervezetet a magyarországi községek alakítják meg. 10000 magyar község! Anyagi és kulturális érdekeik csaknem minden vonalon azonosak. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, A panaszaik, a sérelmeik is közösek. A közigazgatási szervük pedig teljesen azonos. És ezek a községek mégis magukra ha-' gyatva, elszigetelten állottak. Az ország lakosságának háromnegyedrésze községekben el. a mezőváros és falu képviseli az ország örök erőforrásait. A városi kultúra is a falu erejéből táplálkozik. És a falu mégis a kultúra áldásaiból ahg élvez valamit s az állami gondoskodásnak is mostoha gyermeke. A falu mindig csak áldoz. A Falu az a mesebeli tejelő tehén, amelyet gondozásban alig részesítenek. Csak a tejét, a húsát, a bőrét veszik. A tízezer magyar községből vegyünk el ezret. A megmaradó kilencezerben ősi állapotok uralkodnak. Csak az adóvégrehajtó érdeklődik irántuk és a képviselőjelölt, a választások előtt. Ilyenkor tyúkot és kalácsot Ígérnek a falunak, de az Ígéret mindig csak Ígéret marad. Nem is a képviselő az oka. Aki anyagi és kulttúrális előnyöket akar élvezni, aki sérelmeinek orvoslását, sebeinek gyógyulását várja: az maga mozduljon meg. Minden képviselő akarhatja és keresheti a területe javát. Ez az akarás azonban ötletszerű, nincs benne egységes törekvés. Egyik a másikat rontja le., A községek megyei szerkezete, ameny- nyiben a megyei autonómia keretén belül fönnáll, szintén nem alkalmas a községek előnyének képviseletére. Ez a szervezet köz- igazgatási célokat szolgál. A falu gazdasági és kulturális érdeke külön képviseletet kíván. Oly szervezetet, amely a falu nívójának ós jólétének emelésére, su'yos terheinek apasztására egyetemes, szempontokat keres és egységes alapon működik, mindamellett úgy, hogy mirden egyes falunak speciális helyzetét is állandó gondoskodása körébe vonja. Tízezer község kebeléből kiküldött közös érdekképviselet rendelkezik is a szükséges erkölcsi és anyegi súllyal, hogy kiküldetésének megfelelhessen. Nem csodává, rásra létesül a szervezet. Csoda nincs, csak fejlődés van. A fejlődés utjain pedig akadályok tornyosulnak, a legtöbbször oly természetűek, amelyeknek léte senkinek sem használ és mégis oly mérvűek, hogy a falu. de még a megye sem tudja azokat elhárítani. Közöny és Unybrság is marasztalja az akadályokat. A községek tele vannak jogos sérelemmel. A panaszukat el is küldik az illetékes fórumokhoz; de vajmi ritkán találnak orvoslást. A szervezetre vár a feladat, hogy a hatóságok hallását — és ez alól a minisztériumok sem képeznek kivételt — kiélesitése és a közöny helyebe érdeklődést hozzon. Ereje is, módja is lesz hozzá. Gyakran az is a baj, hogy a községek nem tudnak a sérelmeikre helyesen rávilágítani. A községek országos szervezetének a központja Budapesten lesz Községünk legutóbb tartott, képviselő testületi ülésében Ä Kováradék“ fáreája. n ____________________________ SZ IGETESÉT. Hallgatva támaszkodott két asszony a liid karfájához. J'> messzire elsétáltak a külvárostól és s hangkáosz alkonyati csillingeléssc finomodott, mire hozzájuk ért. Hófehér páraködükbeu lathatatlan szellemkezok végnélkllli leplet szövegettek a fehér holdsugarakból és azt lebegtették szemeik előtt. Olyan színe volt a levegőnek mim egy ezüstszínű ablaknak, amelyre kívülről a leghalványabb lila selyem van feszítve A távolban már bizarr foltokká szélesedtek az óriási épületek és a szürkének a legkülönbözőbb árnyalatába burkolóztak. határok eltűntek és lelkűket megmagyarazha- tatlan érzések iájó hangulata kapta meg. — Ugy-e Ilona, mily különös ez a végtelen csend, — szólalt meg az egyik és hosszú, karcsú, keztyütleu sjjaival hólehér ruhájának lenge hullámos szövetét simogatta. Nagy fekete szemei az ég kékjén ftígtek, amely a hegyek mögött örvénylő, hullámzó, óriás száz- alakú felhő-láncolatba veszett . . . Lelke elmúlt életét ku’atta és eltemetett érzéseket érzett újra, éves örömök és éves fájdalmak reszketették s dobogtattak meg a szivét . . . Lenn a hu látnok csillámkarikáztak és ő szeret te volna, ha kezének egy mozdulatával kiszedhetné a cillogó hullámokat fekete ágyukból ... Lehetetlen vágyak lepték meg lelkét, szeretet volna visszamenni az életében. Megfordulni, végigfutni a mar megjárt életuton, lélegzet vesztve ziháhoió kebellel és leülni egy hófehér álompalota előtt, ahonnan elindult. Milyen csoda, szép volt «z a palota; most, csak most látja világosan, amint innen a túlsó partról nézi A falait gyémánthimes, rózsaszín drapériák díszítik. A mindentváró reménykedésnek puha, lilás-zöld bársonypamlagai kínálják magukat jobbra-halra. A mennyezetről kristály-prizma függ alá, amelynek sugarai fehérek, tiszta fehérek . . . — Menjünk haza, Ilona. — szólalt meg újra a másik, akit kissé bántott barátnője hosszú hallgatása, — késő lesz, A szavak lassan találták meg az utat öntudatához és durvád, erőszakoson rántották vissza a jelenbe, amelvet most egyszerre szerencsétlennek érzett- Féltve marasztotta előbbi hangulatot, mikor megszólalt: —Milyen jó volna újra leánynak lenni, ugy e Ágnes? Karcsún fehér selyem batisztban, fohér cipőben az első diák majálisra menni-.Arany fonallu rendező szalagot hímezni . . . Ebéd után egy órakor az ablakhoz lopódzni és titkon kihajolni, mikor 6 jön az iskolából ... A postást meglelni és elvenni tőle lopva a képeslevelezólapot, melynek cifrája közé mákszetnnyi hetükkel van irr*: „Bélyegre ügyelni!“ Apró semmiségek, Istenem, milyen semmiségek, amelyek óriási jelentőségűvé hutványozódtak az álmok napfelkeltében • . . Mennyi szépség mennyi gyönyörű szépség, amely oly közel volt hozsánk, hogy a nagy közeltségtől észrevétlen maradt . . . Hogy tudtam rajougani, hinni ... és mind elmúlt . . . Maga is megittasult hangjának visszahívó zenéjétől. Tetszett neki ez az érzelmemig. A másik nem telelt, csak fejével biccentettUrak! Élne mulasszák megtekinteni Barabás A. 6S TárSS divataruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch és valódi angol kemény és puha kalapok elegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők jiger alsó ingek, harisnyák, kesztyűk s mindenfele férfi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek tusává. Előfizetési ár: Egéiz évre . . . . 8 K Kegyed évre .... 2 K Fel évre ......................4 K Egyes szám ára . . 20 fillér. S* eiueszt5ség és kizdéhívatsi.^Nagysomkut.Teleki-t ír 384 MEGJELENIK MINDEN YASÁRNAI»
