Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-11 / 50. szám
2 K ő V A R V I D É K. december 11. nincs is morál. A mint hogy igaz is. Azt valahogy, sőt semmiképpen ne méltóztassék ám hinni, mintha mindez ami e körben és ily vonatkozásban tudott vagy hallott eset, azonkívül több és más nircs is. Dehogy, dehogy. Az az ezerfülü és ezerszemü világ 'még mindig kevesekről tud, ha hogy a szóáradatt&l hét vármegye vizi és szélmalmát el is lehetne hajtani. Csakhogy a képmutatas első tantárgya az élet iskolájának, a szemforgatás megfizethetlen erény a köztapasztalat szerint és a morál levendula szagu ósdi felfogás csupán, amelyet emlegetni még nem bűn ugyan, de tapintatlanság,, ha éppen nem kíméletlenség, minduntalan azzal hozakodni elő. Azt hiszem van abban valami megnyugtató azt elhinni, hogy társadalmi morál van, ha erre a megnyugvásra nem is akkor jövünk rá, mikor szinvalóságban látjuk adott esetekben azt, ami nincs. És ekkor, de csak ekkor nem győzzük eléggé forga'ni szemünket, alig tudunk hova lenni az ámulatló!, megerőltetjük az emlékezetünket is és sanda gyanú kiséri embertársaink minden cselekedetét, ha nem eppen születésüknél kezdve, hogy mit fedezhetünk fel másokban valami inmorálist. Másokban, de csak másokban, hogy ezáltal mi különbnek látassunk. És magunk, magunk? Lapítunk, sunyitunk és csapdosuk « kezünket, egyik ámulatból a másik bámulatba esünk mi, mi a moral prédikátorok, tni a morálcsőszök. Mert hát ez a kötelességünk és ezt parancsolja a táisadaimi morál. HÍREK. i hitelszövetkezet uj helyiség«. A nagysomkuti hitelszövetkezet helyiséget az állami iskola telkén levő udvari helyiségébe helyezte át. Üzleti napok minden hétfőn d. e 9—1 óráig tartatnak. Az igazgatóság üléseit a téli hónapokban délután 5 —7-ig, a nyári hónapokban pedig d. u. 7—8 óráig tartja. A vármegyei legtöbb adótflzetffk, néyjegyzeke 1911, évre a vármegyei igazoló választmány által a múlt hó 23-án tartott ülésében összeállittatott és 15 napi közszemlére kitátetett. A közszemlére kitett névjegyzékben járásunkból az alabbi legtöbb adót fizetők vannak felvéve; Gróf Teleki László Gyula Kővárhosszufalu 7979 kor. 02 fill. — Gróf Teleki János Koltó 1723 kor. — Nyilván Miklós Nagysomkut 1470 kor* 08 fill. — Gróf Teleki Sándor Nagysomkut 1461 kor. 42 fill. — Hirsch Ignátz Kővárremete 957 kor. 31 fill. — Salamon Ferencz H.-Lápos 805 kor. 80 fill- Schönpflug László tb. szolgsbiró Nagysomkut 731 kor. — Orbán Andor Karuly 703 kor. 20 fill, — Dr Simon Miksa Nagysomkut 626 kor. 02 fill, adóval. Pályásat. A lemondás folytán üresedésbe jött borválaszuti körjegyzői állásra pályázat van hirdetve. Pályázati kérvények e hó 15-ig a szinérváraljai szolgabiróhoz nyújtandók be. A választás december 20-án d. e. 10 órakor lesz Borválaszuton a községházánál. A Járda Ugye. A község által aszfaltjárda létesítése és fentartása tárgyában alkotott szabályrendelet jóváhagyást nyert és a napokban érkezett le a községhez. A mennyiben az árkok betömhetése iránt a minisztériumhoz benyújtott kérvény is mielőbb kedvező elintézést nyerne, az árkok betömése munkálatait még a tél folyamán meglehetne kezdeni. Baaittntetett iskola. A ’„Nagybánya és vidéke* cimü laptársunk legutóbbi számában, fenti cim alatt az alábbi hirt hozta: „A vallás- és közoktatási miniszter a nagysomkuti polgári leányiskolát megszüntette, minthogy ebben a tanévben összesen két növendék jelentkezett. Szomorú jelenség ez. Hány község szivesan venné, ha polgári iskolát létesítenének .benne s az eléggé népes Nagysomkut eldobja magától! Bizonyosan a magyar szó nem volt népszerű Somkuton.“ Ezen hirre nézve csak az a megjegyzésünk, hogy az valószinüleg téves Information alapul. A tényállás az, hogy Nagy- somkuton egy nyilvánossági jelleggel felruházott magán polgári leányiskola volt egy éven át, vagyis a múlt tanévben, de mert annak tulajdonosa, az iskola fentartását és berendezését illetőleg nem tett eleget a felsőbb hatóságok által kiadott rendeleteknek, a nyilvánossági jog tölle megvonatott. Az sem felel meg a valóságnak, hogy összesen csak két növendék jelentkezett volna, mert most is van 12—14 növendéke, a kiket magán utón előkészít. Nagysomkut község tehát nem dobta el magától a polgári iskolát, e mellett bizonyít azon tény is, hogy gazdasági iskola létesítésére it nagyobb áldozatot hozott és nagyon szívesen áldozná egy állami polgári iskola létesítése esetén. A vármegyei bizottsági tag választások ellen benyújtott fellebbezéseket a ív» ijedtségét és különös viseletét észrevette. Még mindig a pad sarkába húzódott, a zsebkendőjét arcara szorította, mig villáinak ideges rángása arra engedett következtetést, hogy zokogását ellőj tani igyekszik. Meglepetésében s azon érzéstől vezettetve, hogy Irt megnyugtassa s bátorítsa, Robouczy éppen melléje akart Ülni, mikor valami nevetósszerü, bang hallatszott a zsebkendő mögött.' Rohonczy mélyen elpirulva talpra ugrott. Bocsásson meg, kérem ! — és a nevető hang hirteleuében hizelgőie változott. — Tudom, hogy csúnya dolog volt tőlem éz a nevetés, de lássa Rohonczy maga el sem tudja képzelni, milyen furcsa képet uyujtott o percben, amint ugrálva keringőzve forgolódott, majd előttem térdre ereszkedett , mindenki valami tancolo medvének nézte volna. — Miss Kings'ey — dadogta Rohonczy. — A megismerés első pillanatában a szívverése hirtelen megadott, most meg kalapalt, akár a malomkerék. — Azt hiszem, ez csak a maga szelleme, mely leszállóit az égből. Csak nem lebet valójában sajátmaga! — Oh de biz az! — feíofté a lány élénken. -—Korábban Indultunk, mint ahogyan tervezve volt a egyenesen Londonba jöttünk. Ma teg- gel érkeztünk. És míg a lakásunk rendbe hozatnék, ide szálltunk ebire a hotelbe. — Tessék ? — Ka porsze, apa nv'g én. Csak nem gondolta, ho^y egymagámban) jöttem ? — Azt hittem, hogy sehogy sem fognak jönni. A tervük, úgy gondoltam, az volt, hogy sokkal tovább maradjanak «da. Miss Kingsley lesütötte a szemét. — Hiszen tud;«', sokszor íuegeshctik, hogy az ember megváltoztassa a szándékát — felelte kissé zavarodottan. — És nem teszi meg nekem azt a szívességet, hogy elmondja, miért távozott tőlünk — tette hozzá. — De hát az az üzenet! — volt a válasz. — Micsoda üzenet ? — És az én levelem ? Csak nem akarja tán azt állítani, hogy nem olvasta volna el a levelemet, azt az egyetlen egyet, amelyet elutazásom előtt két nappal magához intéztem ? — Én magától semmiféle levelet nein kaptam. — De igen. Miss Kingsley, hiszen — löszén válaszolt is ra* Maga rám parancsolt, hogy arra a törtéuetre rá no merjek térni újból s maga haragudott is rám, mert arra mégis emlékeztettem. Ptfdig csak meg akartam magyarázni, hogy miért irtain meg azt. Egész Karió a gróffal hozta, kapcsolatban a maga nevét s mind azt erősítették hogy maga lesz a felesége. Ez a fecsegés és tere- fere nagyon lehangolt. Azt hiszem, Miss Kingsley« hogy maga is jól tíidja, hogy mi voltak az ón reménységeim. Mert habár nem nyilatkoztam is, mar egv egész év óta szerettem önt. Megírtam azt a bizonyos levelet, «mélyben megvallottam szerelmemet, jogot kérvén egyúttal arra, hogy az ön s a gróf közti viszonyról szóló híresztelésnek véget vethessek, elmondván egyúttal benne azt is, hogy milyen iszonyú félelemmel s aggodalommal várom a válaszát. — Sohasem kaptam meg azt a levelet — felelte csendesen a lány, anélkül, hogy feltekinteni mert volna. — Sohasem kapta meg ! Akkor hát miképen magyarázhatja meg uok«m ezt a választ? — kérdé Rohonczy. — Postán küldte-e el hozzám a levelét vagy valami küldönc által ? — HátTomassó, a kis olasz által küldettem, akit hasonló szolgálatokra már többször is felhasználtam. — És 5 hozta meg a válaszomat is? — Persze, hogy ő. — Ah, ttgy látszik, nyomra jutottam — szólott a lány, miközben szilárd meggyőződés tükröződött az arcán. — Totnassó, mint utólag értesültünk, a gróf szolgálatában állott, ki kémül használta fel az olyan személyek ellenőrzésére és megfigyelésére, akiknek cselekedeteiről tudomást akart szerezni. Bizonyos vagyok felőle, hogy ő slkkasz tóttá el a maga levelet s küldte inog magának ezt a válasziratot. Rohonczy úgy. figyelt ..a lányka beszédjére, mintha álomba merült volua. Majd élesen felkiáltott : — És kegyed azt állítja, hogy nincsen eljegyezve véle ? —- Eljegyezve ? Hiszen gyűlölöm! Hiszen nemcsak gonosz és rossz, de alávaló e.nber is. Sőt mi több, sohasem is volt gróf, szöknie kellett^ nehogy cimbltorlás miatt a törvény eló kerüljön. A valódi gróf egy olaszországi nyaralóban betegeu feküdt, á éppen ez a sok hercehurca volt oka annak, hogy édes apát a hazatérésre rávegyem. Óh István, hogy hihetett olyan csúnya dolgokat én felőlem ? Tíz perccel’később, mikor a liftből kiszabadulván. szabadsagukat visszanyerték, boldogan, kart-karba öltve mentek be Kingsleyék lakosztályába, a hol, « miss kipirult arccal igy szólt: Apu, apa, nézd, megkerült a megszökött vőlegény !
