Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
Vili. Ávfolvam. Niiírysomkut, 1010. október 2 0-ik szú ni, Előfizetési ár: Egész évre . . . 8 Iv Negyed évre . . 2 K. Fel évre ......................4 K Egyes szAm ára . 20 fillér « ÜS r. Olsavszky Viktor. Szerkesztőség és kiadóhívaiai.’Nagysomkut,^Teleki-tér 384 ke^tö: «ama Bícnő. AIEGJELEKIK MI.\UE\,;VASÁRÜÍAI> Családi gazságok. Csak egy földiáiét jut az embernek osztályrészül s mindenkinek leghőbo óhajtása, hogy az boldog legyen. Sajnos, ez az óhajtás a legritkább esetben kölcsönös, mert amit én kívánok magamnak, azt nem kivánja nekem a felebarátom, amiért aztan úgy veszet elégtételt, hogy én se kívánom neki, amit ő szívesen venne. Ez az elégtétel — axióma gyakorlatilag — tetteKben — is érvényesül és a nagy emberszeretet, melylyel annyira hivalkodunk, csak külső máznak szolgai. Udvariasság annak az óii- ási hazugságnak a neve, a melylyel egymást ámítjuk. Eszembe jut egy párizsi jelenet, melynek tanúja voltam. Két munkásember egy rúd mellett járva, kocsit húz. Egyszerre csúnyául hajba kapnak. Nyakba- íőbe ütik-verik egymást s mindkettőjüket elborítja a ver. De nem esik egyttlen-^gy ütés anélkül, hogy a köteles udvariaságról megfeledkeznének, a-fejbekólintast egy nyájas „tessék!“ a hasbarugást e^y illedelmes •■„szíveskednék!“ kiseri Úgy latszik távol áll töl ük a gondolat, hogy egymást rn;g- sertséz, amit igazolni látszik az u körül nény is, hogy a befejezett vita után ismét békességgel húzzák egymás mellett a kocu rudját. Ez a jelend a mai társadalom tükre. Egviu vt haladunk az elitben s sok szépet n, 'Unk egymásnak, hiszen túra való a száj; a ktznek mar egészen más a hivatása, annak o’dalba lökni, arczul ütni a dolga. így keserítjük el a másik életét s nem tudjuk, hogy ezáltal a magunk boldogságát is tönkretesszük. A hazug udvariasság ellentétjét: az igaz szeretetet csak a családban lend meglelni. A csalad mentsvára kell hogy legyen az álnokság támadásainak, itt kell hogy össz- j pontosulyon mindaz, amit á boldogság fo- 1 galma alut értünk. Ez az a családi élet, a I mircl ifjúkorunkban romíat’an lélekkel ábrándoztunk, az egyedüli ábránd, melyet máskülönben oly zord élet valóra válthat. Míg reményeink elhalványodnak, czéljaink eltöipülnek, kívánságaink mind szerénye- bekké válnak, s azr, amit mégis hosszú es fáradságos küzdelmek áián elértünk, olyannak ismerünk fei, amiért nem volt érdemes egy életet áldozni, azt az egy életet, amelynek a fö’dcn ismétlése nincs: a családi boldogság az. egyedüli, amely kárpótol bennünket keservts csalódásainkéit. Az emberi gyarlójáig azonban vzc a nemes intézményt is kikezdi. Csodálatos is volna, hi a gazság éiintetlenü1 hagyná a buldogig asylu nd. Egy cs> lán-ljokréta keiül ki azokból a családi bnianyokbol mik az utóbbi időben, köztudomásúvá váltak. Valóságos szatírái a családi boldogságnak a Weisz cukrász, Somoskeőy, Szőke I és a Crippen esetei. Hogyan- éltek ezek a házasfeleit nap-nap után egymás mellett? Mennyi hazúgságot mondtak egymásnak, inig végre napfényre derült az [undorító való. A másiknak életét mily kevésre becsülték, s mily értékesnek találták a halálát, miközben édes szavakat susogtak egymásnak. A Weisz cukrász esete a legenyhébb. Öt ágy lágy ul ássál mentik, mire a modern, mindent eltakaró szanatórium jó. Már a Somoskeőy mester, hires »szalon« — betyár, nem járt olyan jól. Öt a rendőrség vette gondozás alá. Az öregnek az volt hibája, hogy az asszonyt fejős tehénnek tar • tóttá, s azt vélte igazságnak, hogy övé legyen, ami a féleségéé. A törvény az oka, hogy az ő helyes értelmezését, lopásnak, rablásnak minősiti. Még csúnyább a Szőke-eset. A féri megcsalja az asszonyt, az azs- onv a férj«.-. A férfi agyonlövi a csábitót, akinek nem is kellett csábítani, mert könnyű volt Katót táncre vinni. Az asszony azonban nem szerette, a »harmadik«-at csak hencegni akart vele, hogy zsidó létére meghódította a csinos dzsentrit. Mennyi gazság egy csomóban. TPrr ' r 'T,j « jr A AoY&rYiasa tareaja.. sí j ZINA HADNAGY. Zina hadnagy elolvasta az előtte fekvő leve let, mely eképen szólott: Szerelmem ! Azt kell hinnem, hogy az egész ház megőrült körülöttem. Vagy pedig, hogy nem vagyok többé ura lelkemnek. Mond meg nekem, Zitákéin hogy a szülői szeretet csak addig tart. míg mi, gyermekek kényük szerint cselekszünk ? Azt kell hinnem, hogy az apák és anyák gyermekeikben akaratnélküli eszközöket látnak, akikkel tetszésük szerint cselekszenek. Vagv ha nem, úgy miért j üldöznek engem egyre ? Amerre fordulok, haragos és megvető szemekkel találkozom. Bocsásson meg nekem a jó Isten érte, de úgy veszem észre hogy az én anyain borzasztó durva és csúnya, mikor haragszik Azt hiszem, ha soká igy tart. nem fogom szeretni anyámat... Mi az én btinöm ? Btin az én bűnöm? Mindig arra tanítottak a zárdában, hogy az embereket nem vagyonuk szerint osztályozzuk. Papám azt mondja, hogy te nyomorult vagy mert szegény vagy. A szegények mind nyomorultak ? !Jgy az egesz világ nyomorult, mert ha az utcára kimegyek, miuden lépésemnél egy szegénybe botiok. Azt hiszem, az Isten nem is olyan igazságos mint eddig hivém. Ha az volua, akkor a papát nem tanította volna, arra, hogy nekünk nem szabad egymás: szeretnünk. Ma reggel azt mondta a mama, hogy engem is ki fog dobni az utcára, m ű t en odavaló vagyok- Azt is mondta, hogy en malatosabb vagyok, mint Marina cselédünk volt. Pedig Marinának azt mondta, bogy olyan mint egy meg'crgesedeU allat: Nagyom sírtam. Kérdeztem, hogy miéit mondja ezt nekem. Azt mondta mert... mert... jaj nem khet azt kimondani. Az élet igazán nagyon gonosz. Akármit i< c«elel sóink, mind g máskép végződik, mint ahogy mi akarjuk. Mikor én téged megszerettelek Zinikém, nem akartam a iramát és a papát megbántani és mégis ez jött ki belőle- Uddtg mindig úgy hara- j gudtain a szúrós tövisekre. Most latom, hogy ők is ártatlanok, mert bizonyára ők sem szándékosan sebzik meg az embert. i)e miért vétek a mi szerelmünk ? Mert nem vagy gazdag? Mi az a vagyon, hogy a. szülök ennek kedvéért kínozzák gyermeküket? Ez találta becsület? Lehet. Nekem eddig nem mondta senki, hogy a pénz a becsület. Most már tudom. A pajta is ha gazdag jön hozzánk, akkor a szalonba viszi és nagyon udvarias hozzá- A szegényt csak az előszobába engedi és kiabál rá így hát te nem vagy becsületes, Zitákéin. De ha nem vágy becsületes, akkor olyan gazember vagy, akit meg kell vetni. Nem, ez nem lebet igy. Különben mindegy. Akár az vagy, akár nem. én szeretlek . . . Zavaros a- Íejení, nem tudok gondolkodni. Látom, hogy az élei borzasztóan undorító. A papától kezdve csalódtam mindenben. Biztosan « kedves testvérek tem olyanok, mint én hittem- Nem viszek többé virág- t szent Antalnak sem. líiaba könyörgök neki, nem hallgatt meg. Biztosan ö is azt tartjí, hogy csali a gazdagok becsületesek .. , Csak téged hiszlek, Zolinként. Csak téged . . Vannád. Zina hadnagy rnár vaUszinülcg kívülről tudta ezt ar. Írást, annyiszor elolvasta. í> imrtiil tovább gondolkozott, annál világosabban láttta, hogy n- nélkül a gyermekleany nélkül, aki irta, nem elitet. Jól tudja, huny ö mostanáig nem volt valami tu - világi angyal Dehogy. Éppúgy leszakította az útjába hajló világokat, mint »karki más. De mióta azokba a félig gyermek szentekbe nézett s mióta azok először .néztek ra olv liivön, olyan nyílt rajongással, azóta megváltozott. Úgy élezte magát, mint az első áldozáskor. Világosan emlékezett ra. hogy könyek szöktek szemébe és abitatnsan csókolta meg a Vauna kaosójat, mint akkor a tisztelendő ur -.özét ... És most vége, vége ! De nem, nem fognak rajta győzedelmeskedni, Visszaüt azokra, akik öt ököllel vágtak szivén. Visszaüt agy, hogy azok örökke jajgatni fognak, inig élnek. Ha az övé nem lesz. akkor a mó“«j sem lesz... Vagy item igy: ha becsületes uw»l nem adjak tíéki, elveszi magának úgy, a hogy leltet. De búid fogja, bírni mindenáron... Mikor ideért gondolataiban fölugrott helyétől.
