Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
Vili. é\ föl vám. Natnsonikut, 1910. s/opíomber ‘25. 39-it .«/.'im, KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ hivatalos közlönye. Főszerkesztő: I>r. OJsavszky Viktor, Felelős szerkesztő: fcSarna llcníí. Kilő fizetési ár: Egész évre [. . . . 8 K Negyed évre , . 2 K. Fel évre ......................4 K Egyes szám ára . 20 fillér Kö zgyűlés. Községünk képviselő testületé e hó 18-án tartotta meg rendes őszi közgyűlését. A közgyűlés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be: Buttyán János községi biró a közgyűlés megnyitása után a jegyzőkönyv hitelesítésére Pilcz Ede és Biága Tivadar képviselő testületi tagokat kérte fel. A jegyzőkönyvet — úgy is mint előadó, Barna Benő községi jegyző vezette. A közgyűlésen a következő tárgyak intéztetlek el: 1. Az 1911 évi községi költségvetést előzetes felülvizsgálás és javaslat tétel végett egy bizottságnak adta ki a közgyűlés. A bizottság tagjaiul Mán Lajos, Nyilván Miklós, Hirsch Náthán és Pilcz Ede képviselő testületi tagokat választattak meg. 2 Az 1911 évi községi közmunka költségvetést ugyancsak a fentebb már említett bizottságnak adta ki. 3. Tudomásul vette a községi elöljáróság ama bejelentését, hogy a község tulajdonát képezett istálló épület leégett és hogy kártalanítási díjba 638 kor. lett kifizetve a községnek, valamint azt is, hogy az elégett istállóból.fenn maradt fa árverés utján 28 koronáért lett eladva. Egyben kimondta, hogy az elégett istálló helyébe egy két marha eihslyezhe- tésére szükséges uj istállót epi», annak végrehajtásával a községi előjáróságot megbízta. 4. Gróf Teleki Sándor és többek kérvényére egyhangúlag kimondta, hogy a vasúti menetrendnek akkenti megváltoztatása iránt, — hogy a hajnalba innen induló gyorsvonatnak csatlakozása legyen a Gilvácson áthaladó gyorsvonathoz, továbbá hogy a délután Budapest felé menő gyorsvonat feltétlenül áljon meg Gilvácson, végű1, hogy a délután vonat Nagysomkutról csak 2 órakor induljon — kérvényt intéz a kereskedelmügyi minis* terhez. 5. Mán Lajos kérvényére illetve indítványára egyhangúlag kimondta, hogy előterjesztést tesz a törvényhatósághoz miszerint tekintettel arra, hogy a községek amúgy is túl vannak terhelve, vétessék vissza át a Nagysomkut—nagynyiresi vicinális ut törvényhatósági kezelésbe és csatlakozásra az érdekeit községek is felkérendők. 6. Megalakította az iparos fononc iskola felügyelő bizottságát a következőleg: Elnökül: Mán Lajos országgyűlési képviselő h. elnökül Pilcz Ede r. kath. plébános, gondnokul: Mátéfy József állami tanító, jegyzőül: Barna Benő községi jegyző. Felügyelő bizottsági tagokul: Bocsánczy: Márton, Szilágyi Béla, Goldstein József, Benedek Ferencz, Cselt Károly, Buttyán Miklós, Buttyán János biró, Veress József, Székely János, I\assay Kálmán, Pap János pék, Loy Zsigmond, Jakab Sándor, Szirmai János és Hajdú Sándor választattak meg. 7. Tudomásul vette, hogy a gazdasági iskola céljaira szükséges terület megszerzése iránt n községi elöljáróság a kellő lépéseket megtette, azonban eredménytele- nüli. Valamint a kir. tanfelügyelő átiratát, melyben tudatja, hogy a gazdasági s ak- tanitó kinevezése iránt a miniszterhez előterjesztést tett. Kimondta azt is, hogy fölkéri Gróf Teleki Sándor urat miszerint e célra szükséges területet adná el a csolti utón levő tagjából. 8. A heti vásárok alkalmára, a marhák megvizsgálásához szükséges, segély- erőről való gondoskodással a községi elöljáróságot bízta meg. 9. A járda tervének elkészítéséért Bogsch Kálmán mérnöknek még 200 Koronát szavazót meg. 10. Kardos Mária itteni illetőségét elismerte. — Mit akar ? — kérdezte rémülten. Félig föl is emelkedcttt és dac >san nézett u fiatalemberre, akit a pillantása még jobban fólitigerelt. — Semmit... Csak a kezét — mondta és szinte dühösen nyúlt a nő télé. Megérintette a nehéz kabát alól kiérezle a ziháló asszonytettet, s vegleg elvesztve a léjét erős/akknl átkarolta és az ingerlő száját kereste. Az acs/nry vergődve védekezett, de nem tudta urnáét kirántani az ölelésből. És mikor botznéit a fiatalember nedves arca, hosszan, élesen, rész edve fölsikoltott. A kétségbeeső u sikoltásra a fiatalember ijedten eleresztette az asszonyt, a Móni pedig fölriadt künn a bakon és visszarántotta a gyeplőt. A fáradt ló prüszkölve gémberedett lábakkal állt mej. Lekésne akkor fölrántotta az ajtót és kiugrott a kocsiból. — Megbolondult, Géza. megbolondult! — kiabálta fiatalemberre, aki sápadtan lépett le^ utána a süppedő útra, előrement és megrázta az éitel- nietlen álmossággal bámuló Móni kábá ját. Az asz- szony dúlt-Tu11 haragjában és rátámadt a kocsisra. — Hová hozott minket? Mi? Ez az Üllőiül? Rendőrt! Majd elhaltatok én magával! Menjen — fordult fuldokló sírással a fiaialembeihez — hozzon rendőrt. . . A Móni ezalatt flegmatikuson megdörgöÁe a szemét, még egyszer körülbámuit és világosság támadt a fejében- A liget.. • — Nagysága — hebegte — ne haragudjék . ^ Fiatal pár és a tavasz ... a hideg .. elbóbiskoltam. szerkesztőség és kUdóhívatai.Nagysorrikut,Teleki-tér 284 ItlOGJELEVIK Ml\r>r\'YASÍItlYAI» Ä TTrr r • T *T fr .üovarvidefe társára ff J A K 0 M F L! $. [Folytatás és vege. — Igen — mondta az asszony — sokan vannak maguk ilyen félvakok. Sokan csupán azért, mert nem tudnak, vagy nem akarnak idejekorán megházasodni, megvetik a más asszonyát, ka tisztességes és ha amelict némileg szép is. Nyíltan beszélhetünk, Hetek éta látom, hogy. játsza előttem a szerelmest és dühös és gonosznak tart, mert nem óhajtom megvigasztalni. Hát, nyugodjék m-g ezután is igy lesz .. A férfi fólzuduít: — Csak igy félvállról, a legnagyobb nemtörődömséggel vágja ezt a szemembe ? Nekem, aki rajongó bolondja vagyok . .. És most a fiatalember elővette a szere'emve való fölhívásnak összes akkordjait, amelyek olyanok, mint a népszerű és elcsépelt operette-ária : mindenki fújni tudja. [Hogy az asszony rabja a férjének. Virág, elcsukva a napsugarak érintésétől. És a többi. Ki tilthatja meg, hogy szabadon induljon a vágyai után ? Az asszony válasza azonban túlságosan elütő volt. Még kacér fohász sem, egyetlen biztató pillantás sem. Inkább öntudatos lemondás. Könyörtelen némaság és nyomán nagyobodott a hideg a megviselt konflisban: A fi.ita'eu'.bcr belevetette magát a sarokba és nem nézett többé a nőre, aki most némileg, ebnen a helyzetbeu csak-.gyan kissé gyűlölet«» volt. ■— Lehetetlen, hogy még no értünk volna haza — mondta idegesen türelmetlenül és kezty- süjével ledörgösto a fehéres fagyott a kocsi ablakáról. Kinézett aztan az üvegen, de homályt látott. — Csak nem tévedtünk el? — folytatta izgatottan és ’megzörgette a kis keresztablakot a kocsis háta mögött. Nem kapott választ. A konflis egyhangúan zörgött továbbb. Erre aztán a fiatalember is kizökkent komorságából. Nagy vesződ- »éggel félrenyomta az ajtót félig befagyott rugóját és a kocsisra kiáltott: — Hol vagyunk? A másik pillanatban már magától tájékozódott. A télheborult Városliget nyirkos, elhagyottékor, sóutján jártak. Két oldalt, a hó közül kibarnultak a nedves padok és a magas fák csupaszon rne- redteK. Itt-ott egy gázlámpa sárga lényt vetett a fonuyadásban összeroskadt bokrokra. Az asszony is egyszerre megértette a helyzetet. —- Borzasztó ! — csapta össze a kezét — állítsa meg! A férfi azonban újra becsukta a konflis ajtaját. Hirtelen átvillant a fején, hogy erre nem jár senki és a magányt ki kell, használnia. Elöntötte a forrósig, — Egyedül vagyunk — sugfa bambán és kábultan, s már nyúlt az asszony keze utáu.
