Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
Vili. pvfulvnrn. NaffvsomkiU, 1910- aiiiMisz-us 28. 33-ik szám, KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. EIű fi z e t é ü i ár: Egész éve 1 . . . . S ív Negyed é' ie . . 2 K. Fel cvre .... 4 K Egyes szjm ára . 20 tiller Főszerkesztő: I»r. (Msavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna ISeuó', j Szerkesztőség és kiadóhivatal. MapySOmkul,Te!ákÍ-tér 584 ! MEGJELELIK MIXOEL VAS ÍRL.U* Szakbirjság és esküdtbiróság. Az igazság fogalmából folyik, hogy az mindenkire nézve egységes és egyforma legyen. Nem a pattikuUr.s széttagoltság, meg kevésbbé a társadalmi életviszonyok befolyásolta felfogás, hanem az igazságban, mint ilyenben rejlő meggyőző, közvetlen erő kel', hogy áthassa as emberi agyar, vezesse a go idolkozást, mikor áltáluk alakul ki a megbizonyosodás, mely adott esetekre vonatkozással a hivatott tényét ők velemenyét, határozatát igazságosnak kénytelen e ismerni. Csak ekkor, csak igy, mikor magában a jogvitát eldöntő határozatban avagy a büntető igazságszo'gádat s körében u társadalmi jogrend e len alkalmazott megorlás mikéntjében, módjában és eszközeiben nyilvánul meg az a benső erő, mtly kiegyenlítője aa ellentéteknek, megtorlása a bűnös cselekménynek ; csak akkor és csak igy, mikor a kimondott határozat az igazság meggyőző közvetlenségével hat: szólhatunk igazságról es ennek helyes, pártatlan alkalmazású'ól. Ennek a benső erőnek tulya, nyomatéira csak akkor lesz világosan és kétségén kívül felismerhető, mikor köztudatta emelkedik az a felfogás és a nép minden rétegét áthatja majd ez a gondolkodás. Két pillére, két fundamentális alapja van a kóztudat ily módon vmó megalakulásának. Két előfeltétele van annak, hogy kialakult, megállapodott köztudatról szólhassunk. Az eggyik, a jogvitát eldöntő, a törvén) t alkalmazó bírósagok szervezete, közegei s azok a gravamenális garanciák, melyek a szervezetet és annak tagjait a függetlenség, elfoguLt'anság es pártatlanság biztosítékaival alapozzák meg : a másik, az általános művelődés, haladás és tudás, melyből a nép jogérzete fakad. Biroi függetlenség ott, általános jogerzec itt. És ennek a két előfeltételnek nem egymás alá rendelve, túlerőben egymást ; túlhaladva avagy erőtlenségében elsatnyulva | kell megnyilatkozni, hanem párhuzamosan, I egymást athatottan kell fejlődni. Szorosan | kiegyenlítik egymást. Fejlődésükben külön ■ külön nemcsak szervezetük, erejük erősbö- í désére vezetnek, hanem kölcsönös hatásuk is felismerhetővé iesz abból a jelenségből, mikor vajmi ritkábban vagy egyáltalán nem hallunk szenzácziós ítéletekről, rehabilitáló Verditekről. A bírói függetlenség — mondhatnám alkotmányjogi biztosítéka — abban rejlik, hogy a bírói hatalmat gyakorlók elméleti és szaktudása, gyakorlottsága és érzéke hivatása emelje életpályájukat s a törvény alkalmazásában a képességek teljes binoká- j ban Ítélkezzenek a hozzájuk utalt ügyekben. I E jog mikénti gyakorlása minden atomját, : életismeretüknek legparányibb vonatkozása fel kell hogy használja megalakult véleményük alapján kimondott ítéletükben. És I hogy ez a meggyőző, elfogadható legyen, részletesen felsorolandók azok a tények, mint az ítélet indokolása, mely okból tartja bebizonvitoítnak vagy be nem bizonyítottnak a bíróság azt a tényt, melyért megtorlás jár. Ezen benső, intellektuális és virtuális erőssége a szakbiróságnak abban nyilvánul, hogy határozatát minden esetben megokolni, indokolni tartozik, mely mego- kolás külön-külön egyes részeiben is az ítélet elleni jogorvoslatnak a tárgya. Ezzel szemben az esküdtbiróság szervezed merőben különbözik. A bizonyítékok mérlegelése s az esküdtekhez intézett, a törvényben meghatározott ténválladéki elemeket felsoroló ismérvek alapján szerkesztett kérdésekre adott esetben a törvény mikénti alkalmazása még sem menti ki a válaszul adott „igen“ — vagy „nem“ felelet által azt a meggyőző indoklást, mely indoklás fedvén a tény megállapítást, benső erővé emelne magát a felelet helyességét. Sőt úgy rendeli a törvény, hogy az esküdteknek határozatukat indokolni nem szabad. Ez a lényeges különbség a szakbiróság ítélete és az esküdtek verdiktje között egymagában még nem eredményezné a felfogások annyi különbösségét, mert elvégre X TP" - • T ' 1 ** f. A rs £ O t áaW sL Cá. a y Á. Az -vÁi i CaX W wC i c*» ___ Sí ______________________________ A madárijssztő Zoltán Vilmos - fordítása. A rendjel mindig tiszteletet keltő dolog, akkor is, ha nem fűződik hozzá valamely Hőstett, világraszóló találmány, vagy száz kötetnyi remekmű emléke. A munka emberének folyton meg- megujuló örömet okoz, a nö keblén pedig a csipkék tömkelegében egy dísszel több, ha valamivel súlyosabb is a többinél- Azután bizonyos esetekben hasznára is válhatok a tulajdonosának mint azt mindjár látni íogjüx. Z. asszony diszkréten viselte egyik nemzeti rendjelünk pbos-zold selyemmel borított gombját, azl, a melyek azok, kik nem tudták megszerezni túlságos zöldnek, azok pedig, a kik megkapták, sohasem találnak elég pirosnak: Hogyan jutott Z. asszony e díszhez, mely hatalmas keblén pompázott? Ennek oka az, hogy Fontainebleau mellett a. thomery-i völgyben a Szajna felé húzódó s a napfénynek kitelt falak mentén remek szölőbogyók érnek, melyekből isteni bor lesz. Ez a bor, ba egyébként összeköttetésekben nincs hiány, nem egy esetben megszerezte már termelőjének a kis arany — vagy ezüstkeresztet. Am senki sem válhatik híressé, mielőtt megszületett volna, A negyven év pelyhes kis bajusz- szal árnyalta be Z. asszony ajkait. Általában az volt. a mit a köznép a szép asszony névvel illet. Öt láb és néhány hüvelyk magasságához megfelelő széleség járult. Jutása lassú volt és méltósággal teljes. Mindig jókor indult minden utjara, hogy az utolsó percben ne kelljen banyat-homiok sietnie Nos, a minap Z. asszony visszaigyekezett Fontenaibleauba. Kiméit lépt kkel haladt a gure de Lyon felé, másodosztályú jegyet váltott és nyugodtan beült egy egészen üres szakaszba. A középső ülést foglalta el, azt, mely két kaniyugtató közt a leguagyobb helyet biztosította. Azután nyugodtan, a nagy úttól meg kissé zihálva várt, mert a vonat csak jó félóra múlva volt indulandó. Rövid idő múlva az egész pályaudvart katonasság özönlötte el. Z.asszony szakaszat, csak úgy mint a többit elárasztották a legények. Kettő négy, tiyolcz szált be a szakaszba, jött a kilencedik és utána a tizedik akart belépni a szakaszba, ám a kilencedik igy szólt: — Lassan, öregem 1 Nem lehet! Egy kövér hölgy van itt, A másik feleselni kezdett: — Gondold, hogy megtelt a kocsi? Még egy helynek kell lenni. Legföljebb Kitesszük öreganyánkat. — Egyszerű megoldás, valóban. Elképzelhet i, hogy ez az eshetőség nem nyerte meg Z. asszony tetszését. Nyugodtan ült és meg sem moccant. A kilencedik és a tizedik betolakodott. Aztán valamennyien Z. asszonyt nézték. Csakhamar hangos megjegyzések hallatszottak: — Humbert asszony ! — A száz kilós hölgy. Z. aszony nem volt ellensége a szeretetro méltó évöiés.isk. Újságja inogó megvonulva, melyet látszólag olvasott, mosolyogni kezdett. Ám a katona urak vérszemet kaptak és igyekeztek mentői kellemetlenebbé lenni. Lábaikat keresztbe rakták, nyújtózkodtak és mosdatlati beszédekbe kezdtek. Egy pillanatig Z. asszony arra gondolt, hogy helyét elhagyja és segítséget keres De aztán eszébe jutott, hogy helyét uyomham elfoglalnák a derék vitézek és ezt a világért sem akarta. Föltette tehát magában, hogy csendesen és lehetőleg pirulás nélkül tűrni fog. E közben a szomszéd szakaszokból más katonák jöttek a kocsi ajtajához, hogy tanúi legyenek a látványosságnak. — Hat csak nem akar mozdulni a polgári ő ? — De nem ám, öregem ! — llm! Nem csoda! Egy akkora darab nem gurul oly könnyen,
