Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-21 / 34. szám
2 K Ő V Á R V I r> É K. augusztus 21. Valami határiban kényesség lelt úrrá a lelkekben s nem edzik meg eléggé az emberi csemetét az élet viharai ellen : nem szoktatjuk eléggé a reális talajhoz s nem óvjuk meg kellőképpen a kísértés hátaimétól: ezek az okai azoknak a borzalmas jelenségeknek, a szivtépő tragédiáknak, annyi jobb sorsra méltó élet romlásának, a minek megdöbbent tanúja a mi korunk, amelyben élünk. Tandíj nélkül. Szeptember elsejétől fogva ingyen mérik a tudásnak azt a mértékét, amelyért az állam a törvény ostorával hajtotta be — vagy legalább igyekezett behajtani — az iskola karámjába minden fiát, de amelyet aztán a karámban nem akart adni csak pénzért. Nem mondja senki, hogy naivitás örülni azon, hogy nem kell azt a pár forint tandijat esztendönkint leszúrni. Azzal ne jöjjön senki, hogy az analfabéták nagy számának nem a tandíj volt az oka, hanem — egyébbdij. Az abér, melyet a jog és törvény szerint iskolás gyerek csak úgy adhatott át a szülejének, csak úgy kereshetett meg, ha — nem járt iskolába. Mindenből igaz valami s ez a csöpp igazság fog ezentúl is még valamelyes percentszámot jelenteni az analfabéták statisztikájában, de ez a percentszám a maga alacsonységában jelezni fogja, hogy immár csak maradéka a naivak, a nagynak, az elrettentőnek, kulturátlanságunk ijesztő bizonyságának. Illik egyszer már megállapítani, hogy az iskola nem csupán a tudás hajléka s még csak nem is elsősorban ez. Dehogy akarjuk mi a tudást egy cseppet is lebecsülni azzal, hogy kijelentjük, hogy nyújt nekünk ez iskola még a tudásnál is jóval becsesebbet. Nagy dolog is ez, hogy a gyermek megtanulja azt ami a betűvetésen és a betűk összerakásán kezdődik, de az állam nem azért alapit iskolákat, a szülők nem azért kmdik beléjük gyermekeiket A betűvetést is azt is. ami ennek folytatása, megtanulná a gyermek tán otthon is s könnyebb is volna tán úgy s az eddiginél nem is drágább. Csak! ogy ennél a puszta tudásnál többet az otthon való tanitás nem nyújtana neki, Az a tudatot, vagy annak a homályos érzését bizonyosan nem; hogy vannak itt bizonyos feladatok, melyeknek mego’dására egybe kell fognunk, egybe mindazoknak, akik bizonyos területen beiül élünk nyüzsgünk. S hogy ezeket aztán az a közös munka és az a közös kötelesség, a közös műit és a fokozattan közös jövő egy nagy érdek és lelki közösségbe kapcsol s ez a kapocs, amint egyfelől elválaszt bennünket más ilyen közönségektől, másfelől itt, egymáshoz szorosan fűz talán még a vérbeli kapocsnál is. A nemzeti közösség érzése az iskolában éled, itt táplálkozik és nő nagyra és válik oly erőssé, hogy dacolni tud aztán minden külső ellenséges hitalommal. Eddig az iskolában láttunk, tűrtünk egy i'yen ellenséges hatalmat:. Ott terpeszkedett a felekezetiség, hirdetvén, hogy nagy és elsőrangú érdek az embernek széjjelválasztása, sót egymással szembe ál - Utasa. Hogyan lehetett itt szó a nemzeti eszme egyesitő erejéről és hatásáról, hogyan arról, hogy az együvé tartozandcság érzete nevelődött, holott szabadon hirdethette bontü tanait még a gyüiölség is. ? Most nincs tandíj, tehát összeomlanak a felekezeti iskolák. Nem mind de jó egynéhány ss nyomukban ett emelkedik majd az állami iskola, a nemzeti iskola. Kivonul a bontó, bomlasztó felekezetiség és helyébe jön az egyesitő nemzeti eszme. És mivel egy uj generációt, melynek egyes tagjai keresik és' megtaláljak egymásban a küz- dőtársat, az érdektársat, a honfitársat a polgár társat, S ez a generáció lelkesülni fog és dolgozni értük. S munkája nyomán talán kiéled és terebélyes fává lombosodik a rég áhított magyar kultúra. Az ingyenes oktatásnak nem közvetlen folyamányként de mégis úgy, hogy enélkül amaz sem sarjadhatott volna ki. Most lép eletbe az ingyenes oktatás tanyasi kondorra az úri ölel) selyembokrétája és kimegy a nagy nyiiváuoságra, ahol azt sem tudja, hogy melyik lábára álljon és általában olyan benyomást tesz a szemlélőre, mintha a feje fordítva lenne beigazitva. — És ami a fii, megzavarják a to hangulataidat, Iíaj, haj asszonvi önzés. Kigunyolsz, megvádolsz egy csomó jobb torsra érdemes halandót, Csak azért, mert nem akarsz alkalmazkodni, banem azt szerelnél!, hogy körülötted keringjen az egész világ, sőt a Stixen büszkén rengjen hajód és a vén Káron kecses piruetted, mosolyogva fogadjon. — Dehogy. Cssk fáradt vagyok. Nem akarok mást, csak nyugalmat. En megboésajtok a világnak mindent, csak hagyjon engem békében— Hah... A nyúl oldalba rúgja ti bokrot, a melyik megvédte a róka elől. Hogy itt állsz az életben, amelybe, mintha aszkéta az édenbe, vágy va- vágytál, hogy itt vagy a révben, amelybe vilim zó tengereken át jutottal, most vádolsz és panaszkodó!. Mit akarsz hát? Nézd azt az asszonykát ott, a szemben lévő pádon. Kis papirdarabkuval, amit úgy seeded itt föl, tisztogatja a kis túrnak fehér cipőjéről a sarat. Hallod, a kis lány azt kérdi: „Anyus szabad itt szemetelni ?il Mit gondolsz hányszor mondta el anyus ennek az ellenkezőjét, mig ennyire beleszorult abba a buksiba ? Most a kirándulás előtt volt otthon nagy fürüsités, kis saás, lázas, izgatott öltöztetés végre készen a família, ünneplőben apraja nagyja és a karaván elindul. A gyerek útközben félre lépett. Nesze, most le kell huzni a selyemkeszí> üt és cipőt takarítani. A másik fölmászott a púdra, azt kell vissza rángatni. Mig az anyja ennek beszél lelkére, amaz meg mér e.lkoszál. Most az ura kérdez tőle valamit. Ez az úgynevezett kéj kirándulás. Ez a szórakozás. A családi örömök. Csak az a csudálatos, hogy mi, akik mindezeken — ahogy mondani szoktuk — loJUlemelkedtünk, wii vagyunk a hisz- tériknsok, az idegesek, a sápadtak, a soványok és vérszegények és ez a jó asszonyka pedig rózsásra gömbölyödött. A fülvilágosodottság magasaid) szférák igazán nagyon légiesekké tesznek bennünket, hogy úgy mondjam túlságosan légiesekké. — Igazán nem értelek Ilona. — Ezt nem csodálom. Az egyszeri ember sem látta a fától az, erdőt. Elhallgatott. Odatámaszkodolt a kotláihoz és nézte a viz hullámkarikáit. Gyöngyös kis táskája furcsa. foltokat vbteit a vízre. — Látod — kezdte hiitélén Ilona — alapjában véve mindon nagy dolog semmiségre vezetj hété» vissza. Most iit van ujj aim közt ez a kis tuska. Lóbálom ide-oda. Csuk épp a mutató ujjamat kell a hüvelyktől elmozdítani, Vagy valaki | véletlenül megtaszitja a karom és belehull a vízbe. : Egy par hullámgyürü, *mi gyorsan elsimul és s mi látjuk már mint fog szülni. S nagy a mi örömünk. HÍREK. Személyi hírek. Dr. Aáron Sándor vármegyei főorvos f. hó 18-án megvizsgálta a helybeli kórházat és gyógyszertárt, innen Pribékfalvára utazott, a község belterületén levő és lecsapolni kérelmezett pocsolya egészségrendőri vizsgálata ügyében — Dr. Szentgyőry Károly miniszteri kiküldött az állami anyakönyvek megvizsgálása ügyében községünkben időzött. Kinevezés. Vármegyénk főispánja Krupiczer Károly okleveles jegyzőt a nán- tüi Schvarcz Etelkát a géresi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. Säirtclen halé!, llosvay István oki. gyógyszerész segédet, llosvay László p. ü. számvizsgáló 22 éves fiát folyó, hó 1-én fürdés közben szivszélhüdés érte, melynek következtében a reményteljes ifjú eszméletét vesztette és a vízbe fűlt. Másnap temették el nagy részvét mellett Módoson. Elengedik a tiszti vizsgálatot. Az uj véderötörvény javaslat, mely ebben a ciklusban kerül a Ház elé, lényeges változásokat fog a tiszti vizsgálat tekintetében előidézni. — Minthogy eddig minden önkéntes kénytelen vizsgázni és igy a tartalékos tisztek túlságosan elszapurodtak, az uj véderöjavaslat kimondja, hogy ezután a vizsgálat letétele nem lesz kötelező és csak <5* azok tehetik le, akik a vizsgáló bizottság véleménye szerint kiváló katoai képességgel rendelkeznek. Fegyelmi alá vont tanítók. A köz- igazgatási bizottság pénteken tartott Ülésén Blúga János küzéphonioródi és Lengyel György jóházai oláh iskolai tanítók ellen a magyar nyelv hanyag tanitása miatt fegyelmi eljárást indított s a vizsgálat vezetésével az illetékes főszolgabírókat bízta meg. Afenok&lés a halálból. Csodálatos, szinte hihetetlen módon menekült meg a minap a biztos halálból egy 11 éves fiú. A Mi-szigetre d. u. 5 óra 35 perekor éikező pesti ‘ gyorsvonat mozdonyvezetője Bustyaháza előtt mintegy 300 méternyi távolságban a sínek között egy inotj vége. Én pedig itt mnradnék a legnagyobb zavarban. Számításaimat egy egész hónapra megzavarná, fölforgatná egy szempillantás, egy ostoba véletlen. Az ember egész élete csupa ilyen véletlen. Véletlen találkozások, elröppent párbeszédek, apró jelenetek, szavak, melyek közt ide- oda himbálód/.imk lehetetlenül, mint ez a kis csillogó jószág a kezemben, kicsit már utött-kopottan és igy fut le apró darabkákra tagozódva az életűn k. Es mi ahelyett, hogy igyekeznénk, menifil nagyobb harmóniába hozni ezeket az életrészeket, még problémát csinálunk az életünkből. Latod, ennek az asszonykának van élet célja, az legalább tudja miért él. Ott vau mellette az a két apróság De nd ? Miért vagyunk mi? Félig asszonyok volnánk, félig robotba szegődtünk. De mindent csak télig. Mikor az uram meg akar ölelni, akku.- ókulir-ús és szekumiagép vagyok, mikor meg a kathed án tilök, akkor az jar a tejemben, hogy az a űzetett ellenség mit főz, mit pusztít otthon, amíg itt ülökA hajókötél nagy ivb> n repült a partra és akaratosan hánykolódott rajta a hajó, mig végre engedelmesen megáit. — Nézd, — szólt a barna — ott vár az urad. — Látom. Most majd megyünk sétálni a szép virágos természetbe, ügy \eszem é-zre, neki ragyognak a szemei és én •.. eh .. . Irta: Haraszthyné Szederkényi Anikó.
