Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

< 2

kiadunk és az orvosi vizitációra vonatkozó törvényjavaslattal együtt a magyar parlamenthez elfogadás végett benyújtunk!

Ehrlich Pál a hires frankfurti professzor, a vérbaj elleni szérum feltalálója hozzánk intézett táviratban is nyilatkozott már hogy a házasulandók orvosi vizsgálat alá bocsaj- tandók és hogy a vérbaj, mig abból- a beteg teljesen ki nem gyógyul, házassági akadályul szolgáljon I

Százezreknek a véleménye minél

j

előbb gyűljék egybe, hogy annál hatalmasabban demonstráljuk a törvényjavaslatnak az egész nemzetre és az emberiségro kiterjedő sürgető fontosságát.

Nyári gondolatok.

Hosszú borús, esős, hűvös időjárás után ime egyszerre elkövetkeztek a kutyanapok (dies caniculares.) Itt a kánikula, még pedig legnyomaszíóbb megjelenési formájában. Forrón tűz le a nap s tikkasztó hőség van. Levegő helyet perzselő láva éri az ember arcat és tüdejét. A házak fala meg annnyi nekitüzesedett kemence. Lihegünk, mint — tiszteség ne essék mondván — a kutya, akit űző ösztöne megkergetett a mezőn.

Bezzeg aki ilyenkor valahol hűs patak mellett, árnyékos bokrok alján pihen és Ódul, elmondhatja Petőfi uraságával: Hála Istennek, olyan meleg van, hogy aki ott kint dolgozik, nem hűti meg magát. A magyar mezei munkás ilyenkor valóban csodát művel, hogy végezni tudja a nehéz munka iszonyú terhét, bámulatos kitartással, ebben a rekkenő hőségben. Nem hüti meg magát, de nem is esik össze, s nem roskad el a páratlan erőfeszítésben, amelyet ilyenkor a nagy munkaidő kivan. De az idegéletet élő városi ember, aki örökösen hajszolja magát a minden téren megnyilvánuló, izgatott versenyben, a városi ember hamar fuiadozik s egész szervezetében ugyancsak megérzi a nyári hőségnek erőfogyasztó, romboló hatását.

KŐVÁRVintiK.

Menekül, aki menekü’ni tud. A váró* képe oly*n, hogy szinte üresnek látásik. A legtöbb ház csukott fedővel és sűrű függönnyel, mintegy vakablakkal bámul bel« az utcába, ahol a létért és a mindennapi kenyérért kűzködŐ tömeg mozog fáradtan, izzadtén é.s tehetetlen megadással. Mig a mezőn orszegazerte most 'száz meg százezer kéz izzik s sürgős dologtevésben, a városban ilyenkor csak az a munka folyik, amely megszakítást nem ismer —a többi csak piheg, mint a fáradt madár. A városi élet ilyenkor olyan, mint a félárborcra eresztett hajó — az is inkább csak éjjel mozeg, amikor elvonul a perzselő nap s ligeteinknek és csalitól berkeinknek sűrű zugai hűs italt és kellemes vidámságot kínálnak a módos tehetségnek, az élnivá- gyásnak, az ifjú öregek és az öreg ifjak számára.

Mindenki szabadulni szeretne, de kit a kénytelenség, kit a kötelesség tart vissza A képviselőhöz is még együtt ül és tanácskozik. A kettős zászló fennen lobog a dunamenti gótpalota ormán, de ezt Is bízvást félárbocra lehetne ereszteni, oly kevesen mozognak a parlament belső hajójában. Az uj Ház legnagyobbrészt gazdákból áll. annak most otthon van a gondja. Ha feljön ilyenkor egy-két napra: akkor is ég a föld a talpa alatt, ha nincs is oly veszett hűség, mint mostanában. Mihelyest teheti: 'szalad vissza haza — s a haza gondját a többire bízza, aki itt marad. S aki nem gazda, hanem ügyvéd, iró, kereskedő, vagy pusztán csak ur a javából: az is pihenni, nyugodni készül már ilyenkor, a nyárnak ennyire előrehaladott stádiumában.

Szóval: itt a kánikula és a képviselő- házban már nagyon megnyilvánul az az őszinte óhajtás, hogy legyen vége a tanácskozásnak s következzék el mihamarabb az az üdítő oázis, amelyet nyári szünet— Úgy vau. Volt is, meg nem is, — t valami bánatos árnyék suhant Lidi néni arcára.

— Mondja el hát Lidi néni, hiazen nincsea abba semmi — nógatta az öreg.

— Elmondom, jó ember megérti mindennek a sorát.

— Megértem bizony.

— Nem vagyok én már fiatal, nine» mit azon restelkedni s mintha önmaga, akarta volna e szavakkal biztatni, kereken belekezdett * történetbe, llusz esztendős lehettem ; akkor is itt laktunk ebben a házban s kijártam az erdőbe nyár idején gombát szedni, ősx táján meg galyakat gyűjteni a tétire. Keresztül kasul jártam a* erdőt néha eltévedtem egészen a máaik határba s jó •sie lett akárhányszor, mir8 hazakerültem, mondom húsz esztendő* lehettem s már úgy ősz fele járt s én jó messze bent voltam a vadonban, valami ördög vitt akkor olyan messzire engem, már rám alkonyodéit s ón hazafelé igyeae/.tem. Egyeer oeak szembe találtam magam egy szép szál legénnyel, tíoliso láttam, azt se tudtam, hová való- Csak azt láttam rajta, hogy magyar ember rolt. S hagy azentbe kerülök vei*, megszólít, hogy hová tartok, mondom: hazafelé. De ö csak nem engedett az utamra, hanem hozzám szegődött 3 velem jött. Azt mondta, hogy elkísér. En féltem tőle, de aztán láttam, hogy nem veszedelmes ember, hát eltréfálkostunk. Már sötétedett és mi még mindig messze bent voltunk a* erdőben Aztán, hogy-hogy nem valami fákkal sűrűn benőtt völgybe jutottunk s leültünk pihenni a 6 hozzam simult és simogatott s észre sem vsftem, egyszer c-ak megcsókolt s az ujja túr* akarta húzni a gyűrűjét; szép piros köves cxüstgyürU volt, de én nem akartam elvenni.

(Folytatjuk.)

nek neveinek a fáradt és kimerült halandók.

És ez az óhajtás, amely annyi honfikebelből fakad, előreláthatólag nemsokára meg is va’ósul. Véget ér minden téren a törvénykivüli állapot és Szemere Miklós elmondhatja végre, hogy boldog a haza, mert a hon atyái hűsülni éz üdülni fognak a azé! rózta minden irányában, s vezérek és közkatonák egyaránt erőt meríthetnek arra, hogy a jövőben jobban, bölcsebben, hiugadtatbzn és sikeresebben szolgálják a nemzet egyetemes érdekeit.

angusttus 7.

HÍREK.

Tiszteletiéi kétjiik azott igen tisztelt előfizetőinket kik a részükre megküldött poéta utalványon kitüntetett előfizetési dtj tartozásaikat, mi<? nem küldték be, hogy azt mielőbb beküldeni szíveskedjenek,

Nyilvános kSsxSnet. Az általam egy szegény tanuló segélyezésére *x alebbiak voltuk szívesek adakozni: Gróf Teleki Sándorod, Mán Lajosáé, Kővárvidéki tak. pénztár és Cliiorána tak. pénztár 5—5 koronát. Palyi Báláné, özv. Dr. Tékáé» Sindorné, őzt. Sommer &dé»é, Dr. Olsavszky Gyuláiig, Hosszú nővérek, Nyilván Miklós 2—2 koronát- Hirsch Náthán Medán Endréné, Radocsa György, Nyilván Miklésné, Szerafin Elemér, Simon iroda, Frankovitsnó és N. N. I—1 koronát. A segélyezett nevében fogadják hálás kösxönetemet őzv. .Sommer Edéné.

Ország»* állatráaárok rármegyóukheii;

9-én Aranyotmejrtfyeaen ; Ü’-éii Erdflsxádan. lo-éu AvasujvArosou ; 17-én Negysomkuton ; 19-énCsen* garen.

FHlsraerás. A m. kir. vallás és köz- oktatásügyi miniszter Longin Péter hagy- másláposi állami tanítónak, nyugdíj jártába, alkalmából sikerdux működéséért, elismerését fejezte ki.

Mértek hitelesítés. Figyelmeztetjük mindazokat akik a közforgalomban mértékeket használnak, hogy azokat e hó 11-én. és 12-án hitelesítés végett a községházánál megjelenő hitelesítőm! mutassák be.

Nérmnf ysrosltás. A nevek magyarosításának statisztikája csökkenést mutat. Ennek oka főleg a magyarositási eljárás hosszadalmasságában van. A belügyminiszter legközelebb rendeletet bocsát ki, melynek az a célja, hogy a névmagyarosítást egyszerűbbe és költségmentessé tegye. Hogy tehát a névmagyarosítást megkönnyítsék, a miniszter úgy akar intézkedni, hogy teljesen költség nélkül való legyen s a keresztlevelen kívül más okmányt ne kelljen mellékelni. A kérvényező erkölcsi életéről és illetőségéről majd hivatalosan szereznek információt a minisztériumban a kérvényben felsorolandó adatok alapján.

Txsutl TUBxliaTxr • biksiádi Tension. A gyakori felhőszakadás a szatmár- bikszádi vonalon megakasztotta a közlekedést. A vonat most csak Avasfelsőfaiuig tud közlekedni, Avasfelsőfalu ésBikszád közt pedig a forgalmat atszálással tartják fenn.

Államsegély a tartalékosok családtagjainak. A Bosznia és Hercegovin» annek- tilás* folytan keletkezett szerb mozgolódások következtében muU év március hó II. felében kivételes tényleges katonai szolgálatra behívott tartalékosok és póttartalékosok segélyre igényt tartó családtagjairól »zerkexitstt c) össaeirási kimutatások a segélyek mérvének éx összegének megáils- pitásx után a pénzügyminisztériumtól s kir. pémt- dgyigazgatósághoz leérkeztek. A segély fsivéte- léhei szükséges fizetési könyvecskék kiállítása munka alatt Yaa. A községek elöljárói a napokban

■ IMI ,1 ,— JL __e.t! "1T 11 l'l. U Hl ii

téiie fel talán őket ? Hiszen nam beszéltek seumij «Iránt, csnpau arról panaszkodtak; ho^y szomorú hogy keserves *z egyedüllét. Egy hiusit ni *S járt-kelt a faluba, azután mintha mi sem történt volna vei«, az erdőnek kanyarodott. Mikor beért a fák rengetegébe, eszébe jutott, hogy gombát Ígért Lidi néninek. Hzemeit a főidre szegezte s kereste a jó gombákat, itt talált egyet, ott is, szó- pa.ijkivajt* a földből,,kissé megtisztította * kabátja xsobébe dugta, őket. A gombaszedés volt most minden gondja * örül», ha minél töooet szedhetett.

Masnap örömmé! állított be Lidi nénihez egy nagy csomó gombával.

Lidi néni, idé r-ezzen, c* mind gomba • egy •gésa kis batyut tett ax asztalra.

Az öreg asszonyka nagyon megörült, mert hiszen szegényesen voltak ők mindennel. Azután leültek eg\mással nemben, mint régi ju ismerősök S liiinka hasai is egy érezte magát, mintha teljes életében más hova neiu is járt volna, urak ide. Kén}elmesen megtörnie a pipáját, rágyújtott s megeredt a beszélgetés. Eieinte cse-k lassan, vontatottan meg-megaksdozva, da aztán csak ráírnia!- rak. a beszéd fonalára.

— Bitony már a lányom ia harminchat esztendős volna is már kérője sok, da nem adom. Keni akarok magamra maradni— Jól teszt — niomlja Hlinka bácsi — Szere'néin már látni, mikor jön haza ? — kérdi kiváncsion.

— 11a itt marad, most már nem sokára jön ma korán végez.

— Fiatalon vesztene el apját?

Nehéz azt elmondani erdész uram, tán el lám vesztette, tán ól is, csak nem tudjuk hogy hol.

— Hogy-liogy, hát volt is apja, meg nem is V — jegyzi meg tréfálkozva Hlinkal