Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-24 / 30. szám
2 KŐVÁR-VIDÉK. július 24. alkotások, melyek csak együttes közreműködéssel létesülhetnek és szolgálhatják a közjót, szólítanak a megértésre, a társadalmi életben való egyesülésre. A társadalomban egyetértésre van szükség, mert ha ez nincs, csak társadalmi osztályokról lehet szó, de sohasem egységes társadalomról. Ezért kívánatos, hogv a kik hivatásuk- 7iál fogva arra vannak rendelve, hogy irányt szabjanak és vezessenek, győzzék le önmagukat, az egyéni érdek adjon helyet a köznek és kicsinyes neheztelésekkel ne akadályozzák a jobb törekvéseket. S ha ezen önmegtagadásbol haszon van, az mindenkié; a népé, a társadalomé és az egész országé. Amit az egységes társadalom alkot, az nemzetvagyon lesz, melynek áldásaiban egyaránt részesül az ország minden polgára. Bár megértené ezt a társadalom min- den tagja s levetve a közönyös nemtörődömséget, okos megfontolással odaálina a munkások közé, kik az egymást megértő és együttdolgozó társadalmi élet megteremtésén fáradoznak. P. E. Az őszi rozs. A homok talajok leghá'ásabb őszi gabona féléje kétségén kivül az őszi rozs s egesz nagy homok vidékek vannak, ahol búzát nem-,— hanem csak rozsot termelnek — Dj sőt nemcsak a homokon, de a kötőit talajú gazdaságokban is nagy jelentősége van a rozsnak s nincs gazdaság, amely rozs nélkül meg tudna lenni. — Rozsot minden gazdaságban kell vetni,— S mégis azt látjuk, hozy gazdatársaink rendkivül kicsiny ro/.sterménekkel beérik s alig tesznek valamit a rozstermés fokozására,— holott- alig van növény, amely jobban és biztosabban hálálná meg a jól elkészített, jól megtrágyázott ta'ajt, mint épp m a rozs. — Termésátlagai csupán azért alacsonyak, mert rendesen a leginkább kiélt talajba kerül, abba, amelyikből az Ha kipiheni magát, elmúlik. — Nézze csak. Ezek az ágyak, ezek is furcsák. Árnyak jönnek-mennek, amelyek itt pihennek bennük. Én nem latom őket. Halványak és szomorúak. Be van esve a szemük Arc vonalaik megkeményedtek, ajkaik körül mártimmság. Ezek az árnyak itt járnak ki és be ezen a nagy, iüg- gönytelen altiakon kérésziül. Félek. A lámpa fénye lobogott. A fekete kendő árnyéka nagy, szürke foltokban rajzolódott ki a feliér falon. A foltok változtak és ide-oda húzódtak. Pál doktor nézte az asszonyt. Koromfekete ruhájából élesen rajzolódott ki hófehér arca és keze. Olyan volt, mintha fehér és fekete márványból lenne kifaragva. Már nem sirt. Már nem szólt. Leült az ágy mellé, mikor ide behozta gyermekét és azóta nem mozdult el onnan. Csak alakja esett mindig jobban össze. Pál doktornak úgy tűnt föl, mikor megiá ta, mint egy végtelen szomorú melódia, amely váratlanul titi meg a fület, midőn egyedül megyünk napfényes rözsniigetben. Es a lélek megfájdul, «zömöm, szürke, gyászos lesz minden. A rózsák haldokolnak és a beteg illatuk elzsibbasztja az egyet. Nem tudott szabadulni Pál doktori Visszavisszament a gyermek agyához és megállt mellette. Hallgatta a nagy tragédiákat, amelyekről az asszony arca és szeme liangtaiauul beszélt. Már ismerte az asszonyt. A halállal párbajra lepett előző növényzet már mhden tápanyagot kiélt s amelyet mégsem láttunk cl újabb tápanyagokkal, amelyek a rozs erőteljesebb fejlődését biztositarák.— Hagyján ez akkor, amikor a rozsnak nincsen ára; olyankor az elvetett maggal a gazda nem sokat riskiroz s megelégszik, ha a két-háromszoros terméssel a héz szükségletét fedez'. — Ma azonban, amikor a rozsnak is magas az ára, nem lehet a gazda csupán olyan nagy terméssel megelégedve, amennyi a ház szükségletét fedezi, hanem oda kell törekednie, hogy nagyobb termése révén feleslegét eladhassa, hogy igy a befektett nagyobb tőke megtérüljön. •— S ez könnyen lehetséges, ha egyrészt talajút jól magmüveii, másrészt szuperfoszfát alkalmazásával b:ztositja a a nagyobb termést. — Azért nem mondom istállótrágyával, mert hiszen, ha volna is- tállótrágya elegendő mennyiségben, szívesen alkalmazná azt a gazda a rozs alá is, de nine;, eppan azért kerül a rozs rendesen trágyaszegény talajba. — Vannak a rozsnál igényesebb növények azok alá kerül az istállótrágya. — Nincs növény, amely bizonyosabban meghálálja a szuperfoszfátot, mint a rozs. Hacsak egy m.m.-val ad nagyobb termést a trágyázott mint a trágyázásán már 100"|- os jövedelmet ad, mert az alkalmazott szuperfoszfát ára fe'ét sem taszi ki a rozs mai árának. De nem egv mázsával, hanem rendesen 2-3 mázsával fokozza a termést s igy sokszorosan adja vissza azt az összeget, amibe a smperfoszfátozás korül. — Nincs arra eset, hogy a szuperfoszfát hálátlan maradjon a rozsnál, ezer és ezer kísérlet bizo- nyitjs, tehát önmaga ellen vét, aki rozs- földjeire nem alkalmaz szuperfo=zfatot, amelyből magyar holdanként 100-150 kg.-ol kell kiszórni a vetőszántás előtt — Homoktalajon azonban a szuperíoszfát egymagában nem elegendő, mert a homoktalajok káliban is nagyon szegények, | már pedig a szuperfoszfát is csak akkor érte. De megérezte, hogy elveszti a csalót. Es ettől kezdve már nem a beteg, de az anyja ér- deKelte jobban. A szél erősen megrázta az ablakot. Valaki végigsuhant a folyosón. A viz csapot nem zárta ei jól. A csöppek hulltak le egymás után és tompán ütődtek a medence oldalához. Mintha valaki egy gj'ászmdnló ütemeit verné ki a fekete posztóval hevont dobon. A beteg gyermek vergődni kezdotf. Pál doktor fölugrott, megfogta a kezét, A pulzus nagyon, nagyon rósz tolt. Ránézett a lefogyott, szép arcocskára. Az ajkak kékültek. A vég közellgett. Pál doktor viaskodott. A beteg mellett kell most maradni. Itt kell lennie, hogy megkönnyítse az utolsó perceit. De ha itt marad, itt marad az anya is. Ez nem lehet. El kell innen távolítani. De nem megy el egyedül, mert sejteni fogja, miért küldik. Mit tegyen ? Elmegy ö is és elviszi magával.-. És a beteget elhagyja végső küzdelmében ? Arcul vágja hivatását, kötelességérzetét?... Nem, ezt nem szabad tennie. Ezt nem teheti. Nyomorult, gváva vezér az, aki az elveszett ütközetből ei- vágtat és magára hagyja a rábízott csapatot. A gyermek mögött. A gyászos asszony az orvosra nézett reménykedve, hitte'. Feléje nyújtotta a kezét: — Magában bízom. Pál dr. pedig megfogta a feléje nyújtott kezet. — Menjünk egy kicsit. Nehéz a fejem. Mafejtheti ki hatását, ha elegendő káli-tápanyag is áll a növény rendelkezésére. —- Homoktalajokon tehát akkor járunk el helyesen, akkor számíthatunk nagy termésre ha a 100—150 kg. szuperfoszfát mellett 60—100 kg. 40 százalékos kálitrágyasót is alkalmazunk. — Jó lesz az elmondottakat most az őszi vetés eiöt megszívlelni, ha jövőre bö rozs aratást akarunk biztosítani. — hírek. Ismételtén fölkérjük lapunk igen tisztelt olvascit, illetve előfizetőit, hogy lapunk múlt szántához csatolt postautalványon feltüntetett hátralékos előfizetési (Ujjat lehető mielólb megküldeni szíveskedjenek SsroméJyi Mr. Mán Lajos kerületünk országos képviselője— az országgyűlésben való részvétel végett Budapestre elutazott. Kitüntető elismerésben részesült a mint »A magyar királyi államvasutak hivatalos lapjáénak 35-ik száma írja az Olsavszky-testvérek doyenje Olsavszky Jst- ! van m. áll. v. felügyelő. — Ugyanis a cs. ! és kir. közös hadügyminiszter 7292jeln. szám alatt a kereskedelemügyi miniszter ö nagyméltóságához intézett átiratában meleg elismeréssel nyilatkozott azon főbb tisztviselőkről, akik a katonai vonatkozású ügyeknek ellátásánál már huzamosabb idő óta kiválóan buzgó és sikeres működést fejtenek ki. — E főbb tisztviselők között Olsavszky István felügyelő is meg van nevezve, aki még azon szerencsében részesült, hogy Hieronymi ő eseilentiajának a hadügyministeri elismerés kaccsán a maga részéről is teljes elismerését és köszönetét méltoztatott nyilván tani. Amidőn örömmel és büszkeséggel regisztráljuk e hirt, el nem nyomhatjuk azon forró óhajtásunkat vajha mihamarább még szélesebb ügykörben magasabb rang fokozatban érvényesíthetné Olsavszky István felügyálő ur a maga nagy tehetségét, vasutas rátermettségét és törhetetlen buzgalmát. gának is jó lesz. Szól van odakünn, de fölvesz egy meleg kendőt. A betegünk most jói vau. Be- kííldjiik az ápoló»őt. Kimentek. A szél rángatta őket. Osztönszerü* leg közelebb húzódtak egymáshoz. Az arcukba Csapkodtak a, száraz levelek. Aztán belerobant a szél a virágház kuskeny kéményébe és a takaró- dót fújta benne. Majd Pál doktor fülébe kacagott. I’ergamentszerü, megmerevedett gyermekarcot táncoltatott. szeme elölt. Es ő csak vezette, vezette gyöngéden, óvatosán a fnketeruhás tehérarcu asz- szonyt. Agyában vihar/oít a kérdés : mit mondjak, hogy mondjam, hová vigyem V Rám hízta magát és én kire bízzam ? Valaki elsietett mellettük. Egy perc múlva, mint ökö'csapás döbbentette meg szivüket végtelen, végtelen gyászosan, az éjtéli órában : bim-bam* bim-barn . - . Roskadozva, összetörve halad'ak egymás mellett. A nyitott kórházi kápolna-ajtón halvány, szelíd fény áradt Mária örök mécséből. Mernek a fény felé mentek üntud-*tLan és lépteik ünnepélyesen verődtök vissza a nagy csendességben. Az asszony eölro lépett- Még egyet lépett és oda rogyott Mária lábaihoz : — Mária, Mária, éu asszonyom ;. Pál doktor megfordult. Halk, nesztelen léptekkel osont ki és lihegve futott, futott vissza az elhagyott, kicsi ve,-gődőhö2 .. Szombatos Elotnér.
