Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
? KŐVÁRVinfc K. julius 3, Tótfalusi Kiss Miklós. A husaadik század gyermeke tisztában van azzal, hogy az óriási haladást, mit maga körül lát, legfőképpen a nyomdászatnak köszönheti. A tudományokat a sajtó tette köz- kincscsé s a középkor 1—2 lelkes szellemi munkása helyére millió gondolkodó főt állított be a nagy versenybe, akik aztán előbbre viszik folyton a közművelődést s eszközlői annak az óriási haladásnak, ;amit a hajnal gyorsaságával látunk magunk körül kibontakozni. Ebből önkéntelenül következik, hogy becsüljük meg a sajtó munkásait, a szedőt, aki a szekrény mellett görnyed naphosszat s róvja egymáshoz bámulatos türelemmel az apró szilánkokat, mig kitartó, pepecséló munkával hasáb lesz belőlük. Becsüljük meg a gépmestert, aki a világra szóló alkotmány a ró titkaiba belemélyed, a betűmetszőt, aki alkot, stilizál, újat teremt, mint a festő, építész vagy szobrász. A közönség minden nap olvas újságot. Rászentel egy órát, tehát 365 órát egy év alatt vagyis, ha 8 órás munkanapot vennénk számításunk alapjául, akkor ma egy embert 45 napot fordít újságolvasásra évenként, azaz másfél hónapot. Enélkül nem tudna elleni, tehát életszükségletéhez tartozik, de azért arra nem gondol, hogy a mai sajtó kiváló életképessége, haladása csakis hosszas fejlődés eredménye. Századok nehéz küzdelme és kitartó munkája fejlesztette idáig a nyomdaipart s ha a múltnak nem lették volna nagy, uttörö alakjai a jelen még mindig csak kezdetlegesség stádiumában volna, s Az egész világ közművelődésének ilyen elöharcosa volt Tótfalusi Riss Miklós a XVII. század második felében. Akitől Ae- tiiiopiába, Afrikába, sót a római pápához is rendeltek betűket, noha Tótfalusi protestáns volt. Nemcsak hazájának élt, de a messze külföld elismerésének megnyilatkozása, mégis a mi hazánk büszkeségét, értékét emeli. Tótfalusi Kiss Miklós 1650-ben Misz- tótfaluban született, Szatmár megyében, elvégezte az akkor szokásos legmagasabb iskolákat s végre, -nyomdász, betűmetsző, betűöntő lett, aki maga tervezett, stilizált, alkotott, újat, szépet, művészit, emellett élt az irodalomnak is, sürgette a magyar tanítás nyelvét a latin helyett s újabb helyes- irási szabályokat hozott forgalomba, melyek még ma is érvénybe vannak többnyire ; mint nyomdász érezte, hogy erra igen- igen nagy szükség van. Szenvedett sok lenézést, üldöztetést, meg- támadtatást iparéért, irodalmi működéséért. A magyar akkor i$ lenézte a maga iparosát, akit a külföld piedesztálra helyezett volna. S ebben nem javultunk semmit, most is csak úgy vagyunk, mint századokkal ezelőtt. Tótfalusinak szülőfalujában nem jelzi semmi azt, hogy ott egy világraszóló férfiú látta meg a napvilágot akit bátran lehet a magyar nyomdászok királyának nevezni. Mi nagybányai nyomdászok elhatároztuk, hogy Ki*s Miklóa szülőfalujában emléket állítunk a nagynevű férfiúnak s nem nyugszunk addig, mig ez nem lesz. Megkísértettük másszor is, hogy mozgalmat indítsunk, de alig értünk el valami eredményt. Ismételve a nemzethez fordulunk tehát, újólag, kopogtatunk; zörgetünk, a lenézett, az elhanyagolt magyar ipar nevében, a babérkoszorú*, világraszóló iparos megbecsüléséért, kiről hálátlan honfitársai megfeledkeznek, holott, a világ tudja, hogy ki volt Tótfalusi Kiss Miklós. Nem szégyelünk megint kérni, buzdítani mindaddig, mig meghallgattatást találunk, mert a magyarnak, ha van benne életerő, van érféke dicső múltja iránt, végre is öntudatra keU ébrednie s mikor annyi jeles iparosa volt a múltban is, nem szabad átengednie a nemzetek nagy haladásában, minden kivívott szép eredményt az idegennek. Fölhívjuk tehát a közönséget, hogy adományaikkal megkezdett célunkat, előmozdítani szíveskedjenek. Adományok Nánásy István nyomda- tulajdonos címére Nagybányára küldendők. A szives adományokat e lapban nyugtázni fogjuk. A nagybányai könyvnyomdászok. hírek. 7 isztelettel kár fűk lapunk igen tiszteli előfizetőit, hogy az uf év negyed alkalmával a hátralékos előfizetési dijakat lefizetni —r és az előfizetéseket megújítani szíveskedjenek. Wvébm kél. A községünkben most már másodízben közmegelégedésre működő Rád Ruben tánctanitó ma vasárnap próba bált rendez amelyre az alábbi meghívót adta ki: »Meghívó. Folyó évi julius 3-án {vasárnap) Nagysomkuton a nagyvendéglő összes helyiségeiben tartandó Zártkörű Táncvizsgára címzettet és b. C3*iádjít a tánciskola növendékei és Rád Ruben tánctanár mint rendezőség tisztelettel meghívja. Belépődíj: Szemelyjegy 1 kor. Családjegy 4 személyre 3 kor. Karzat 50 fül (mely táncra nem érvényes.) Kezdete a délutáni tanfolyamnak fél 6 órától fél 9-ig. Az esteli tanfolyamnak fél 9 órától reggelig.« Akatrali Időjárás. Az ország minden részéből egyre érkeznek a jelentések a pusztító orkánokról, árvizekről, jégverésekről, melyek töméntelen károkat okoznak. Hétfőn délután nagy vihar vonult keresztül községünkön. Az orkánszerü szél mely számos tát kitört, sok kitt okozott, de annyi haszna mégis volt. hogy az iszonyú jégfelhőket elhajtotta a mi vidékünkről. Csak az eső szakadt, mely íellegszakadásnak is beillett. Érsttságlastt. Hirsch Gyula, özv. Hirsch Hermináé fia a* érettségi vizsgát it nagybányai áll. főgiranásiutnba jó sikerrel tette le. .Jól“ érettnek jelentetett ki. G jáaahlr. Hagy csapás érte Plachy Gyula kir. tanácsos, nagykárolyi kir. pénzügyigazgatót és családját, kinek Hellyke nevű 5 éves kis leánykája Kassán a nagyszülei háznál hirtelen elhunyt. A vármegyeszerte népszerű péuzügyigas- gató iránt nagy a részvét. Bírói kiaavaaéa. A király Erdőss Lassan {eláll. Tétován lép a konyhaszekrényhez. Leopárdi könyveit veszi ki. A fenséges bánat kikristályosodott gyöngyeit- A könyv kinyílik: „Egy nomád pásztor éjjeli dala a holdhoz.“ Ott nyilt ki, ahol együtt olvasták .. . A kályha mellé ül: A nagy puha karossiék- ben elvesz karcsú alakja. Fehér kezéből lecsúszik a köuj a szőnyegre. Ujjai gyöngygyei hímzett zacskójával babrálnak, illatos, lila levélkék hullanak az ölébe belőle. Elővesz egyet és olvassa. Olvassa a vallomásoktól hangos ás könyörgő vágytól panaszos sorokat. Olvassa .. . Aztán csöndesen béna mozdulattal leejti a lobogó lángok közé • . . A selymes, tinóm papír sisteregve tóitokban és kialtzik. A hamu egy pillanatig még egy darab ban marad, a leket* sorok összefutnak. Aztán szétesik. A mágodik levélnek csak a dátumát nézi meg. Ki viliről is tudja, mi vau benne. Aztán az is a tűzbe hull. . . Közben észre sem veszi, hogy a kisugárzó meleg pirosra égeti fél arcát. A függöny hitben. A s/.oba mostani ura, Tihamér, az iró. aki hirtelen eluis/ott, barátjától vette át a lakást és abban mindent éiintetleu hagyott, bejép. Meghökk-mve nézi ismeretlen vendégét, aki a világító tőrhöz hajojva, hangosan betűz egy levelet, mielőtt örökre megválnék tőle : „Vannak olyanok, akiknek a tegnapjuk kin, a májuk gyötrelem, a holnap kétségbeesés. Én ilyen voltam, es jöttél te és elapidt a könnyem, megtanultam kacagni ., •“ A láng mohón nyaldossa körül a levelet. Tihamér halkan lép egyet. Hosszúra nyúlt árnyéka az asszony lába e'.é esik. A feléje fordítja tekintetét Ránéz. Tudja, hogy ez nem at akit várt. Tudja, hogy a ki ott áll csodálkozva, idegen vad idegen, akit most lát először. Azt sem tudja, hogy kicsoda, nincs közük egymáshoz. Talán annyira különbözők érzésben, gondolatban, hogy amit ő feketének lát, amaz fehérnek. Mindegy. 0 temetni, feledni jött ide. Ö át akarja élni mégegysxer. utoljára azt, ami úgy viharzott le ebben a szobában, mint egy szerelmi Számum. Félig öntudatlanul húz ki ismét egy levelet. Fóloldalt megvilágított arcát az ismeretlen felé fordítja, olvasás közben rá-rá emeli tekintetét. Mint hogyha feküdném tuharózBa ágyon és nyílnék körülöttem száz aranyvirág. Bársonyos kelyhükben gyémántuarmat csillog. Mint* hogyha feküdném tubafa ágyon . .. Körülöttem száz illatos angyal, akiknek a szépe én szerelmesem te vagy Te vagy .. . Oda sem nézve, ejtc tűzbe a levelet Tihamér megigézve lép újra egyet és még miudig nem szól.. Ö is érzi, hogy a mi ,most itt elhangzott, nem neki szól. He lekötve tartja az igézet, a különös helyzet. Az asszony hátradől, lehunyja a szemét. Ezer emlék korbácsolja. Az ajka eped a csókszomjuSágtól. Álmodni akar itt, álmodni, ha hazug is az álom. Kell valaki, kell, aki meliette vau. forró, eleven valóság, akinek pezseg a vére, a két karja ölelős. A kí igazán bazudja neki ezt az órát, ezt a szerelem temető órát. Lehunyt szemmel, lágyan susogja : — Szaretss? A férfi lerogy, — Szerettek. — Miudig ? —- Mialatt ezt kérdé átvillan agyán : Ö van itt.,. ő ., . akarom hinni, akarom. A férfi lázasan lihegd : — Mindig... mindig;,. Az asszony előrehajol. Szemei a sötétben megtalálják a tnáaik szempárt, amelyek vágyban foszforászkálnak feléje. A tűz búgva lobog a kályhában. Az asszony még előbbre hajlik, két karját a férfi (elé nyújtja a ki káhultau a térdén csúszik közeiébe. Már érzik egymás tüzes leheletét és ... Ebben a pillanatban szikrázva, vakítón gyűl ki az ablak alatt a sziget egyik ivlám- púja ... Megdermedve merednek egymásra. Az asz- szony görcsösen bukik hátra, aztán eszelősen kapja kalapját, kabátját és rohan ki, mintha tüzes ostorral csapkodnák... Haraszthynó Szederkényi Anna.
