Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-01 / 1. szám

k 7 /<& 910 I 3 KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOM SITI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Eiofissctísi ár: Egén* évre .... £ tv egyed évre . ... 2 K Fal évre ................4 K Egyes sa im áru . . 20 fillér. Fő szerkesztő: l>p. (Kumky Tiktor. Felelős szerkesv.it>: Harisa menő, Sze: készt őség és kisdóhívstai. M a gy som k ut,Te t ek t tér 388 MEGJKLEÜIte MIMI EX VASÁRXAP Évfordulói?. A: telje végtelen. A mi nekünk fontosfkinmgasló esemény, amiben a mi 'parányi szemünk valami nagy, kiemelkedő momentumot iát, az a mindenség szemében elvesző, cseppnyi porszem. És ép azért ne legyünk annyira eltelve a mai nap fontos­ságával, ne oltsunk ünnepi díszt, ne szedjük komoly redőkbe arcunkat, -— csak olyan az illesztendő napja, mint a többi, szürke, lényegtelen, haszontalan köznap. És mégis ez az a nap, amelyen az emberiség pillanatra megáll lihegő, lázas tünetesében és visszatekint az elmúlt esztendő napjaira eseményeire. Az üzletember e napon vet mérleget, e napon állapítja meg, nyeresége vagy vesztesége volt e nagyobb, a magánember pedig lelkiismeretével vet számot, — és visszagondol arra, nem meddő küzdelmet foMalo't-e, érdemes volí-e fáradnia, gyöt­rődnie háromszázhatvanöt napon át, hogy a háromszázhatvanhatodikon újra kezdje az egészet. És mégis, milyen különös megnyilat­kozása az emberi természetnek, hogy víg dallal, csengő kacagással köszönti az uj esztendőt. Mintha egész életünk csupa dériig csupa boldogság lenne, mintha rózsaszínű mámor világában peregnének le óráink. És ez jól van igy. Ha az örokbölcses- ségü természet nem úgy rendelkezett volna, hogy az ember szivébe elvetette volna a remény magját, sivár, kietlen, szomorú lenne ez az élet. Ha*z'akn ezernyi szomorú tanulság, érjen bár csalódás csalódás után, azember mindig csak újra hisz és újra remél. De szélt ez a viguzsáa szomorú jelkép. Mint valami sötét memento emlékeztet bennünket arra, hogy a jövő csak jobb lehet a múltnál, külömbén nem vigadással vennénk búcsút a múlttól és nem duhej- vigedó daliokkal köszöntének a jövendőt.. Lássuk hát gyarlóságunk jelét abban a fékieien tomboládban, a mellyel aá embe­riség ez ujeszíendőre virradó éjjelt tölti, és lia máskor nem, legalább e napon szálljunk magunkba cs zsugorodjunk össze igazi mivohunkká. Mert még a leggőgösebb pöffeszkedés mellett sem leszünk többek egy marok ha­munál. Minden múld nappal közelebb jő az a perc, amikor ez a hasonlat valóra válik, midőn mindaz, ami bennük él, dobog és leering, porrá, a műit jelévé lesz. De azért nem kell csüggednünk. Bár­mily töréKeny a test, mégis maradandó emléket állíthatunk létünknek, ha nem feled­jük, hogy lelkünk örökké való. És nemcsak a lélek, hanem ennek a léleknek termékei, müvei is örök időkre szolók Országok elenyésznek, világok romba dőlnek, de mindezeket túlélheti a ragyogó emberi elme alkotása. Mért van mégis az, hogy olyan keve­sen törekednek az örök életre, és hogy ma, inkább, mint valaha, csupa köznapi ember hemzseg körülöttünk? 1 Elveszítette tán alkotó energiáját ez emberi elme ? Kim.-rült százezeréves küz­delmeiben és most már gyáván, erőtlenül megadja magát sorsának ? Egész filozófiai rendszerek vannak* me’yek e kérdést feszegetik. De eredményre egy se jut. Csak annyi tény, hogy az em­beriség elefe, fejlődése határozott visszaesést, sülyecést mutat, de a tünet okaival senki sincsen tisztában. Ha azonban energia hiánya lenne ez az ok, úgy könnyen segíthetünk a bajon; Egy kis jóindulat, egy kis szilárd elhatáro­zás és egyszeribe túl vagyunk rajta. Ma, a múlt esztendő fordulóján, fogad­juk meg, hogy nem leszünk többé pipogya, tehetetlen kocsonya emberek, hanem min- denikünk, bármily csekély működési köre bármilyen kis szerepe legyen is az életben azt derekasan fogja betölteni. Meg kell állítani az emberiséget sülly­edésében, meg keil mutatnunk, hogy még mindig mi vagyunk a teremtés urai. Mert ha tovább is tétlen tunyasággal nézzük az- idők folyását, magunkra v>.s->ük a kövei, kezményeket. JJML AJ-JJ1 Jäi’csa kázasság­klzvetslés. Bocsánatot, kerek tekintetes törvényszék, ka hosszak!) időre vészein becses türelmüket igénybe, mint az közönséges panaszoknál .szokás. — Nziveg engedclmökkel helyet foglalok. Méltóztatilt tudni, hogy orvos vagyok itt hely­ben, Bükkfalván, llyeu minőségben hivattak vagy egy év előtt egyik régi ismerősömhöz, Kereszted Károly könyvkereskedőhöz, — «az inkább annak leányához, Jolán kisasszonyhoz, ki most itt mint vádlott foglal helyett, Kein illő, hogy jelenlevőkről dicsérettel vagy gánesolódással szóljunk, ép ' azért nem akarom itt fejtegetni, hogy miért, de tény a?- hogy első látogafá-'om alkalmával mindjárt beleszerettem Jolán kisasszonyba. Mikor pulzusát fogtam, nem azt éreztem verni, hanem szivemet- A kisasszonynak könnyű, múló baja volt, de _sm azt állítottam, hogy gondos ápolást igényel s ezen ürügy alatt naponta kétszer látogattam föl Keresz­tesiekhez. Eleinte Jolán kisasszony volt az en bete­gen:, de minél többször jártam föl, annál jobban győződtem meg, hogy én vagyok betege — az ő szivének. Nemsokára teljésen felépült. Én azonban továbbra is inlytstíattain Játogátasaimat, mert azt véltem észrevenni, hogy a kisasszony sem viselko. dili idegenkedéssel irányomban. Keresztesiek már felig meddig leányok jogyesének tartottak, s meg­vallom, hogy már azon voltam, hogy Jolán kezét megkérjem, midőn egy kelemetlen esemény megzavarta terveimet. Magam sem tadom, hogy történt. Jolán kisasszony, mint minden leány, nagy idealista volt, én meg, mint minden orvos, nagy reálistá- Epén az ideáüsmusról és reálisimisról vitatkoztunk, midőn a; nyira belebevtihüuk a vitá­im, hogy a kisasszony engem nem tudom kész­akarva e vagy sem de azt tudom, hogy nagyon reálisán megsértet. Persze én sem maradtam adós a válasszal, úgy, hogy mind a ketten sértődve váltunk el egymástól- Kcresztesiéknél tett látoga­tásaimat beszüntettem, pedig szivem ezután is oda vonzott. Ba az utcán találkoztunk, ő elfordította fejét, hogy vtilamikép ne köszönjek neki, úgy, hogy mint teljesen idegenek haladtunk el egymásmelleit Mint talán tetszik tudni, tck. törvényszék, a n helybeli kaszinó * három hét ellőtt bált ren­dezett. Én is köteleségenmek tartottam elmenni^ annál is inkább, mert a kaszinó választmányi tagja vagyok, és mert már egy hónap előtt foglalkoztam a gyógyszerész leányával. A teremben léptemkor majd hogy köve nem váltam : ott volt Jolán kis­asszony is. — Nekem Csalán Pista ügyvéd, a bál rendezője előtte való nap azt mondott*., hogy n kisasszony vidékre utazott rokonai látogatására. Csalán Pista ügyvéd, bocsánat, hogy kimondom tek, törvényszék, nagy kópé, úgy látszik azt aka ta, i:rak! El ne mulasszák megtekinteni BíimbSS A. 6S TártS divatáruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch és valódi angol kemény es puha kalrpok elegáns nyakkendők, ingek, gaiérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyák* kesziy ük s minder.féle férfi divat cikkek a legolcsóbb árakban lesznek árusítva. 'Jfí.r í V r te: ' •» ÍL-‘ iff* 0 If.'V­?*-«• '•■Y ‘-V p tt r • Trl Cl {r r • A Aovamdek iareaja. SJ J

Next

/
Thumbnails
Contents