Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 3. szám
2 KŐVÁRVIDÉK jan. 17. A szavazás. A szavazás titkosan szavazott lapok által történt. Beadatott összesen 45 szavazó-lap, melyek összeszámoltattak, a következőket eredményezték: Háznagy lett: Koós György. Ügyész: Dr. Olsavszky Gyula. Pénztáros: Hirsch Menyhért. Jegyző: Dr. Tárcza Aurél. Könyvtáros: Mois Győző. A tisztviselői kar az összes szavazatokat kapták. Ezeken kívül kilenc választmányi tag választatott a következő eredménynyel: Gróf Teleki Jenő 45 szavazattal, Dr. Lauka József 45, Frankovits Mór 40, Dr. Hirsch Gyula 35, Dr. Kovács Mór 34, Olsavszky Simon 34, Veress József 32, Dr. Simon Miksa 31 és Pályi Béla 23 szavazattal. Diszelnök és elnök ünneplése, A választási aktus befejezése után Vesz- prémy Sándor r. kath. plébános az elnök által elmondott megnyitó és az általa az imént elmondott beszédjére hivatkozva indítványozza, hogy a társaskör hálája jeléül határozza el, hogy Gróf Teleki Sándor ur ő Méltósága és Mán Lajos ur arcképét — mint olyanokét, akik a társadalmi élet fen tartása érdekében állandóan és fáradhatatlanul munkálkodnak — a társaskör helyisége részére festesse meg. A közgyűlés eme indítvány ugyancsak nagy lelkesedéssel fogadta és egyhangúlag határozattá emelte. Ezek után a közgyűlés még letárgyalta a módosított házszabályokat, elfogadta a Kővárvidéki takarékpénztárral kötött haszonbéri szerződést és végül elárverezte a kör napi és heti lapjait, mire a közgyűlés élénk éljenzéssel véget ért. Nemzeti népneveiés.*) Irta: Halász Ferenc min. tanácsos. (Folytatás.) Ez az egy körülmény is fényesen igazolja, mennyire szivén viseli Apponyi gróf az állami népoktatást azon egyedül helyes értelemben, hogy mindenütt, ahol a községi, vagy inás felekezeti iskolafeiítartók összerejükből nem képesek, vagy más okokból nem akarnak a magyar állam érdekeinek megfelelő népoktatást létesíteni és fenntartani, oly helyeken az állam vonul be mint iskolafenntartó és az állam nagy erkölcsi és anyagi erejével biztosítja a valláserkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti nevelést. Megemlítem, hogy az állami népiskolákban immár félmillió tanköteles részesül oktatásban. Azt csak futólag emlitem, hogy az 1907 : XXVI. t.-c. az állami tanítókat állami tisztviselőknek minősítette és számukra a mai anyagi viszonyainkhoz mérten olyan javadalmazást biztosított, amely a művelt nyugat nem egy nemzetével kiállja a versenyt. Szociális szempontból nagy fontossággal bir Apponyi miniszter harmadik népoktatási törvénye az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. Ennek a törvénynek, amely 1909. évi szeptember hó 1-én lép életbe, az a célja, hogy az elemi iskolákban a tanitás teljesen ingyenes legyen, vagyis hogy a tankötelesek semmiféle cimen tanítási dijat ne fizessenek. Az általános tankötelezettséget népoktatási alaptörvényünk már 40 év előtt kimondta, mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tanköteleseinknek csak 79'5 százaléka jár iskolába, és igy hatszázezernél több tanköteles oktatás nélkül nő fel. Ezen tűrhetetlen állapot egyik okát a tandijszedésben is kell keresnünk. Apponyi miniszter tehá azon elvből kiindulva, hogy az általános tankötelezettséggel egyáltalán nem fér össze, hogy az ezt teljesítő szülétől az iskola tanítási dijat szedjen, megalkotta az elemi népoktatás ingyenességéről szóló törvényt. A tandíjból eddig befolyt évi jövedelmet, amely összesen 3,400.000 koronát tesz, ezentúl bizonyos feltételek mellet az állam fogja az iskolafenntartóknak kárpótolni. Reméljük, hogy az ingyenes népoktatás jelentékenyen fokozni fogja az általános tankötelezettség érvényesítését. Ugyanezen törvényben gondoskodott a miniszter az elemi iskolákban szervezendő ifjúsági könyvtárak felől és o tekintetben a külföldi államok népoktatási rendezését felülmúlta. Mindezen törvényeknek szerves kiegészítőjéül szolgál az a törvényjavaslat, melyet Apponyi miniszter a múlt nyáron a gazdasági népoktatás rendezéséről a képviselőim elé terjesztett. Ezen javaslat szerint a gazdasági .népiskolának az a célja, hogy a 13—15 éves, mindkét nembeli tanulókat eddigi ismereteikben megerősítse és továbbképzésük mellett a gazdaság egyes ágaiban oly mértékben begyakorolja, hogv a fiuk, mint leendő földmivesek, okszerüleg kezelhessék birtokukat vagy mint gazdasági munkások kereset- képességüket fokozzák; a leányok pedig mint jövendő gazdasszonyok és családanyák a munka körökbe eső gazdasági ágakban és háztartásban iriegkivántató tudnivalókkal megismerkedj enek s a főbb teendőket elsajátítsák. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy a gazdasági népoktatásról szoló türvény, amelyhez hasonló törvény még nincs a civilizált államokban, épen hazánkban, ahol a nép túlnyomó zöme földműveléssel foglalkozik, vagy közgazdasági, mint szociális és nópmüvelődési szempontból elsőrangú jelentőséggel bir. Íme ez Apponyi gróf harmad félévi miniszterkedésének törvényhozási eredménye. Ezeknek jelentőségét még az is fokozza, hogy nemzetünk az általános választói jog behozatalával korszakos átalakulás előtt áll. Mennél inkább kiterjesztjük népoktatási törvényeink végrehajtásával a hazafias szellemű és a közéletre is kiható népmivelődést, annál biztosabban haladhatunk elő a legkiterjedtebb választói jog mellett is a magyar nemzeti I állam konszolidációjában. A nemzeti irányú hazafias népnevelést Apponyi miniszter a tanköteles koron túl is biztosítani és terjeszteni kívánja az iskolán kivüii okta- ! tás rendezésével. Az erre vonatkozó munkálatok folyamatban vannak. Ha még ,azt megemlítem, hogy Apponyi mi- : nisztersóge alatt a kultusztárca költsége több j ? mint 30 millióval emelkedett, kimutattam, hogy a hazafias irányú népoktatás terén Apponyi miniszter rövid kormányzása ideje alatt többet tett, | mint amennyit a legvórmesebb reménnyel is várhattunk. Az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére a uépkultura biztosan meg van alapozva. Ez utón haladva s ha még a többi tényezők is harmonikusan közremunkálnak, — a második ezer év dicsősége biztosítva van. Hírek. — Eljegyzés. Szende Sándor járási m. kir. állatorvos eljegyezte Kánn Rizát, özv. Kánn Bertholdné kedves leányát Pozsonyból. — Helyesbítés. Lapunk legutóbbi számában „Tíz éves áldozárság“ eirnü hírünkben tévesen irtuk azt, hogy fótisztelendö Veszprémy Sándor r. kath. plébános ur „tiz éves áldozár.“ Ezen tévedést oda módosítjuk, hogy 10 éve annak, hogy a helybeli r. kath. egyháznak plébánosa. — Jegyző; értekezlet. A nagysomkuti járás jegyzői kara e hó 9-én Dr. Teleki Jenő gróf jáiási főszolgabíró elnöklete alatt órtekezleI tét tartott. — Nyilvános nyugtázás. A nagvsmn- kati izr. nőogyiet által szegényeknek tűzifával való ellátására rendezett gyűjtésről, lapunk múlt számában közölt nyilvános nyugtázás alkalmával, az adakozók közül, a szedő hibájából tévesen kimaradt, hogy Várnfalvi Jónásznó 5 koronával járult hozzá, a miért hálás köszönetét mond az izr. nőegylet elnöksége. — Vármegyei jegyzői értekezlet. Szatmár- | vármegye jegyzői egyesületének elnöke e hó 18ára értekezletre hívta meg a jegyzői kart Nagykárolyba a vármegye házához. — Községi közgyűlés. A községi képviselő testület folyó január hó 10-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról tudósításunk a Következő : 1) A vallás és közoktatásügyi miniszternek a vármegyei közigazgatási bizottság utján leküldött leiratára' nézve szótöbbséggel kimondotta a közgyűlés, hogy a létesítendőnek kilátásba helyezett külön szaktanitós mezőgazdasági ismétlő iskola létesítésére hajlandó. E célra körű Ibelől 15 hold területű ingatlannál rendelkezik. A beruházásokra szükséges összeggel nem rendelkezik ugyan, de kedvező feltételek mellett ; hajlandó a beruházásokra szükséges összeg fe~ I dezhetésére egy törlesztései kölcsönt fölvenni. 2) A szatmárvármegyeí általános tanító egyesület : kérvényére, a Szatmárnémetiben létesítendő ta- ! nitói konviktus javára 20 koronát utalványozott a I község pénztárából egyszersmindenkori segély cimén. 3) Fábry Pál volt tűzoltó alparancsnek 100 kor. végkielégítés kiutalása iránti kérelmet elutasította a közgyűlés. 4) Buttyán János a Tóbi és társainak mezőbirói állás rendszeresítése tárgyában beadott indítványára kimondta a közgyűlés, hogy egy mezőőrt (mozóbirót) egy évre felfogad a kinek kötelessége maga mellé még két mezórendőrt saját költségén felfogadni. A felfogadandó mezőőr évi fizetését 1400 koronában OJV<tUÍ7nib&U'B'C'í'-'v'V'iWíí Támasztok vigságot, Elűzök bánatot. Én, tisztát publikum, „Monsieur Cloionu vagyok ! Az aranykeraibs foglalt kalapács. Irta és felolvasta múlt év december 13-án a nagysomkuti „Polgári Kör“ estélyén : Veszprémy Sándor. (Folytatás.) Nem a szerencse, vagy a szerencsétlenség kérdése ez uram 1 más ennek a titka 1 A nevelést nőin csak tudni kell, hanem annak élni is. A nevelésben a legfőbb szabálya a következetesség. Ebben az egy szóban több van kifejezve, mint az uraknak kötetekre szóló könyveiben. Hiába fogok én naponként óra számra prédikálni az‘ én gyermekeimnek a jéró), kötelességtudásról, a becsületről, ha én magam nem mutatom eiöttüü jónak, kötelességtudónak és becsületesnek magamat. Az a nyitja a dolognak, hogy a mit wwtwwiiiiviiaw gyermekeimtől megkövetelek, azt első sorban én magam teljesítsem. Ez az a szikla, a melyen a legtöbb i tudós nevelőnek és jó szándékú szülőnek minden tő- j rekvése zátonyra jut. Mert ez valóban nehéz feladat és csak az képes reá, a ki állandóan szem előtt tartja azt a nagy célt, melyet gyermekeivel el akar érni. Én nem tudok elképzeled értékesebb földi kincset, igazibb emberi örömet, mint a minőt egy jól felnevelt gyermek nyújt a szifonok. De az ilyen értékhez könnyen uem juthatunk. Fáradságos, hosszas, kitartó és következetes munkának lehet az csak a jutalma. Sok szülő azt képzeli, hogy ha gyermekének megszerzi a mindennapi táplálékot, otthont és fekhelyet ad neki, ezzel már eleget tett kötelczségének. így uram I a bornyut is fel lehet nevelni. Az embernek azonban lelke is van és minden ember annyit ér, a mennyi értéket lelke tartalmaz. Az engedelmesség, hála, kötelesség- tudás, munkaszeretet, fegyelmezettség a iéiek kincsei, ezek nem teremnek maguktól, mint a katáng kóró a réten, ezeket ültetni, ápolni, gondozni, nevelni kell. Sokan abban a tévedésben vannak, hogy ezt a munkát az iskola tartozik teljesíteni. Az iskola uram! csak arra az alapra tud tovább építeni, a ineiyet a szülői kéz rakott le. Az iskolában, a hol száz, meg száz különböző természetű és nevelésű gyermek van együtt, a fegyelemnek legfeljebb külső kereteit állithaják fel, de a szív érzéseit irányítani, az akaratot nagyobb és rendszeres erőkifejtésre bírni legfeljebb csak ott képes, ahol arra alkalmas talajt talált, ezt pedig előkészíteni a szülők kötelessége. Hogy pedig ezt a legegyszerűbb ember is teljesíteni tudja, nem kell ahhoz sem tudomány, sem szerencse, hanem csak egy Kis józan ész, akaraterő, kitartás, következetesség és mindenek felett jó póldaadás. A ki mindezeket megértve és betöltve a virrasztó szemekkel őrködik ama kincsek felett, melyet a gondviselés kegye a gyerms- kek személyében számára ajándékul adott: a felépiti magának a boldog-ágnak azt a csendes hajlékát, melyben a gyermeki szeretet és hála édes megnyugvást osztó pamlagán, kipihenve az élet fáradalmait, büszkén tekinthet a múltra s bizalommal nézhet még az elfátyolozott jövőbe is, mert azzal a tudattal fog sírba szállani, hogy annak keresztjét a gyermeki szeretet angyala a hála örökzöld koszorújával átölelni nem felejti el. (Folyt, köv.)
