Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 19. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKÜTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre — — — 8 K Negyed évié Fd évre — — — •» 4K Kgy szám ára — 20 2 K fillér. Főszerkesztő: Dr. Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-téA 388. sí. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szomorú sorozás. A magyar föld ma is oly dús kalászokat j hajt, mint évszázadokkal ezelőtt. A magyar ; szőlőtőke se kisebb, mint volt hajdanán. De a j magyar nép, amint azt a sok szomorú jelentés- j bői olvassuk, kisebb és satnyultabb lett. A magyar ember, akinek keze alatt nőtt nagygyá a búza, a szőlő, elvesztette a maga őserejét. A magyar paraszt elcsenevészedett. Ezt mutatják azok a jelentések, melyeket a sorozó-bizottságok adtak ki a katonáknak alkalmatlan magyar parasztlegényekről. Ezek a jelentések ridegen számolnak be arról, hogy a sor alá került hadkötelesek legnagyobb része beesett mellű, vézna, egyrészük nyomorék s nemhogy erő, de magasság dolgában se ütik meg a mértéket. Pedig a magyar paraszt, még nem is olyan régen, erő és egészség dolgában a világ akármelyik népével kiállta a versenyt. Világszerte hires volt a magyar ereje és legendákat szőttek a Kinizsi-féle magyarok vitéz tetteiről. Annál szomorúbb a sorozó-bizottság statisztikája, mely a Kinizsi-utódok elkorcsosodásá- nak a gyászjelentése. De más, ehhez hasonló szomorú tünetről is beszámol ez a jelentés. A sorozó-bizottság jelentése szerint ugyanis a sor alá kerülő legények másik része az idén egyáltalában nem állott sor alá, mert kivándoroltak az uj hazába. Ezek a kivándorlók képezték még a jobb emberanyagot, ukik egyrészt a csábításnak engedve, másrészt a katonáskodástól való félelem miatt elhagyták szülőhazájukat, meggyengitve ezzel a nemzet erejét. Egyes községekben, kii„üvárvidék“ tárcája. A bolondos báró. Egyszerre újjá született Majtényi Miksa, a mikoi nyeregbe pattant, a mikor a forró edző hajnali szélben, távoli erdő leheletében, a felvillanyozó kürtszó hangjainál ficánkoltatta a paripáját . . . Meg nem állhattam, hogy oda ne szóljak neki: — Ej, be nagyszerűen ülsz a nyeregben öregem ! Mintha hozzá volnál nőve a lovadhoz! . . Még a nyely ve is megoldódott az egykori huszártisztnek. a mikor kipirult arccal, felszikrázó szemmel felelt 1 — Hát azt hiszed, visszamegyek én abba a bandába ? Fuj micsoda emberek ? Az egyik közülök be is volt csukva. Soha, soha többé ! — Hát mit fogsz csinálni ? — tolult ajkamra a gyöngédtelen kérdés. Vállat vont 9 adósom maradt a felelettel. Megsar- kantyuzta a paripáját s odarugtatott a többi gavallérok ; közé, az úri társaságba, — az ő társaságába . . . Ő j ült legdélcegebben a nyeregben, a hajszában ő vágtatott mindig legelői, árkon, bokron, nyaktörő vizállomá- j lönösen a Felvidéken alig maradt néhány munkabíró, katonának alkalmas legény. Csak az öregek és az asszonyok, gyermekek maradtak itthon, ezek képy'isejjk^a hajdan erős magyart, mig az a kevés cc^tíVt'aru legény a távol idegenben pusztítja erejét a gyilkos bányák mélyén. Mert a jobb, a nagyobb boldogsággal kecsegtető haza helyett nagyon sokan vesztik életüket a gyilkos bányákban, vagy a gyárak gépeinek kerekei között. Mindezek dacára, a kivándorlásra csábított könnyen hivő nép egyre jobban tódul az ismeretlen uj világba, a csengő dollárok hazájába, melyről azt hiszi, hogy ott vagyont, boldogságot talál. Mert a magyar nép nem boldog, legalább is nem tartja magát annak, azért oly elégedetlenek saját hazájukban és vágyódnak egy jobb után. Nagy részük van ebben a lelketlen kivándorlási ügynököknek, akik a néppel meggyülöl- tették a hazát, s ezzel szivükbe plántálták az idegen haza iránt való szeretetet, mely szerintük jobban gondjukat viseli, mint az édes szülőhaza. Elfeledtetik a könnyen befolyásolható néppel, hogy ezer éven át küzdöttek elődeink ezért a földért, hogy a magyar népnek otthont teremtsenek saját hazájában. Elfeledtetik a kivándorlásra csábított magyarokkal, hogy apáik sírjai ebben az elhagyni készült földben domborulnak, s hogy itt ringott az a bölcső is, melyben a hazától búcsúzok tanultá c az első magyar szót. S a könnyen hivő nép mindent elfeledett, mert ezek a nemzetközi lélekkufárok boldogabb hazát Ígértek az elveszettért. Azóta ismer a | magyar két hazát, mint a gólyamadár. De akinek két hazája van, az úgy van vele, mintha I egy sem volna. Egyikben sincs maradása, hanem vándorol egyikből a másikba, A sok oceánjáró nagy hajó alig képes szállítani őket, olyan sokan vándorolnak ki a magyar nemzet nagy kárára. Mert legnagyobbrészt a munkabíró, a katonáskodástól szökő, izmos karú ifjúság hagyja itt az országot, hogy egy más idegen világrészt gazdagítson kincseket érő munkaerejével. Kétségbeejtő tudat, hogy ezt az emberpusztulást mai napig se tudjuk sikeresen megakadályozni. Pedig mindent elkövetünk ennek megakadályozására. A munkabéreket felemeltük, a munkaidőt leszállítottuk, mégis egyre vándorolnak ki véreink. A kivándorlás egyre nagyobb mérveket ölt hazánkban és egyre veszítjük a sok kiváló munkaerőt. Munkaképtelen silány emberanyag kerül a sorozások alatt mérték alá és ha ez tovább is igy tart, valóban megdöbbentő és helyrehozhatatlan kárt szenved országunk. Legfőbb ideje tehát, hogy ezen a szomorú állapoton segítsünk. Még pedig elsősorban akként, hogy a kivándorolni készülőket lássuk el munkával és tisztességes bérrel. Ha a kivándorlás megszűnik, nem lesz többé szomorú sorozás. A tanítók szociális nevelése. Örömmel és megelégedéssel lehet tapasztalni, hogy a tudás vágya az intellektuális egyéneknél mennyire ki van fejlődve, kapcsolatban a hazafias érzelemmel. A Magyar Gazdaszövetség szociális előadásain jelenlevő tanitóképző-intézeti tanárok és tanárnők, akik sokan, a saját bevallásuk szerint, sokon keresztül, mig egyszer aztán eltűnt a sze- ; mem elől. i A vadászat pompásan sikerült. A kopók temérdek rőt komának elkapták a nyakcsigályát. A hailali végig reszketett az alkonyi csöndben és homályba boruló tájon. A lovasok mindenfelül összegyülekeztek. Kerestük a bárót, hová lett a báró ? Bizonyos ott vár bennünket a kastélyban, nyugtatott meg bennünket a házigazda. Kifáradt a nagy legénykedésben, visszalevagolt s leült a tornácra egy pohár bor melle . . . A báró azonban nem várt bennünket a tornácon, hanem a mikor már mindnyájan leszállottunk a nyeregből, lóhalálban vágtatott oda Lednecky vadásza s riadva újságolta: — Jaj Istenem ! Nagy szerencsétlenség történt ? Egyszerre körülvettük az eltikkadt lovast. — Mi történt ? Mi van a báróval ? A vadász sokatmondóan legyintett a kezével. — Előttem vágtatott a vízmosás szélén. Aztán egyszerre ostorozni, sarkantyuzni kezdte a paripáját, váltig kiabáltam rá: Lassabban, lassabban 1 A ló aztán elragadta 9 akkor a méltóságon ur bizonyosan elvesztette a fejet, még jobban vágta, sarkantyuzta az állatot. Neki a meredeknek, hanyathomlok alá a mélységbe. Mintha csak készakaiva akart volna lezuhanni . , , Urak, cselédek hamarosan lóra kapták, lobogó fáklya mellett megkerülték a fensikot, leereszkedtek a Vízmosásba, hogy a bárót felhozzák. Hátha még van benne élet ? Nem volt már benne élet. Véres fővel terül: el az éles köveken. Paripája is nyakát szegte. — Szegény fiú, — sopánkodott Ledneeky, a kit az önvád is kinzott. — így jár az, ki nagyon legény- kedik. a mikor már elmúlott róla a idő . . . Csak én tudtam az üsszezuzóűott ember arcáról leolvasni, a melyen a gyötrelmes halál után is engesztelő nyugalom ömlött el. Csak én tudtam, hogy itt nincs szó véletlen szerencsétlenségről. Megmondta azt nekem a báró előre, hogy ő nem tér vissza abba a kompániába. Mikor a vadászkürt a fülébe csengett, mikor a nyeregben ült: egyszerre úrrá lett lelkében a múlt s nem volt kedve az ő jelenjéhez s jövőjéhez .. . A vigécek a söröző asztala mellett élénken sajnálkoztak az eseten. Szegény, bolondos báró ! Nem fognak többé a fura beszédjén olyan jókat mulatni. —- De hát hamarosan vigasztalódtak a halála felett. — Isten nyugtassa meg! Legalább egygyel kevesebben vannak. Nem csinál nekik konkurreneiát a bolondos báró . . . (vége.) Sas Ede.
