Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
KÖVÁRVIDfK marc. 21. szövetkezetek felállításán, de nem tudták a dől- j got dűlőre vinni. Az efajta fáradozás tehát még sokáig vagy talán örökre meddő marad. A dolog inkább a tehetősebb mestereken múlt és múlik, akik nem törődtek és nem törődnek ipartársaik sorsával és hagyják őket vergődni, a hogy tudnak. A kis iparos magára van hagyatva és asze- j rint cselekedhetik, amint a viszonyok engedik. Számtalan mester, aki azelőtt csáládjával tisztességesen meg tudott élni, reményt és bizalmat veszítve, ott hagyta mesterségét és nem egyszer a polgári önérzetet mélyen sértő szolgai állást fogadott el, csakhogy életét tovább tengethesse. Mások pedig, akik segédkorukban jeles munkások voltak, visszaadják iparjogukat és darabszámos munkát vállalnak. Ezzel aztán vége a sok erkölcsi, anyagi áldozatok árán szerzett dicsös- ségnek és polgári önérzetnek. íme a nagy betegségek egyike. Van aztán az iparnak egy olyan rákfenéje, 'amely fölülmúl minden más bajt. És ez a kisiparosoknak egymással való féktelen versenye. A legtöbbje nem azért csinál olcsó munkát, hogy talán kis haszon és nagy forgalom áltat jusson a megélhetéshez, hanem többnyire csak azért, hogy másik iparostársát legyűrje, hogy annak ekszisztenciáját lehetetlenné tegye. Ez bizony a következménye annak nem egyébb, mint, hogy mindketten tönkremennek. Határoztak már erről mindenfélét de sohasem volt foganatja, mert a kisiparosok rendesen csak akkor térnek észre, mikor már késő. Ennek az áldatlan versenynek mindenféle kinövései vannak, melyek az ipart kártékonyán befolyásolják. A túlságosan olcsó munka nem lehet jó s ha mégis jó, ez csak úgy érhető el, ha a mester nem fizeti meg a nyersanyagot, vagyis visszaél a belehelyezett bizalommal és a rendelkezésére álló hitelt szélhámosságainak keresztülvitelére használja fel. De nem fizetheti az ilyen mester megfelelően a segédmunkásait sem, s igy nemcsak a házi ipáit és az iparososztályt keveri rosszhírbe, de szociális szempontból is is megbocsáthatatlan bűnt követ el, mert tápot nyújt a jogosult sztrájkoknak. A viszonyok bizonyára legkevóbbó sem kedveznek a kisiparnak, kétszeresen vigyázni kell a vele foglalkozóknak, hogy az csődbe ne jusson. _<N________________________________________________ Ilyenkor március fele Szivemnek sírni volna kedve; Majd meg, ha int remény sugára, Szivem kedvében fölnevetne, Mosoly, meg köny úgy űzi egymást, Mint felhő, fény s tavasz szele Ilyenkor március fele. Elégtétel. — Egy olyan helyről ismerem Önt, ahol nagyon kevés az erkölcs. Emlékszik reáia ? — Emlékszem. De kérem Önt, ne beszéljen erről. — Kellemetlen Önnek, nemde ? De hát beszélnem kell róla. Ön, mikor az állását nálunk elfoglalta, bizonyára nem szólt az uraknak — a múltjáról. — Nincs joga senkinek a múltamban kutatni. Én eldobtam magamtól e szenyes múltat és uj pályámon tisztességesen megállóm helyemet. — Nekem erkölcsi kötelességem az urakat múltjáról felvilágosítani. Hirek. A szabadság ünnepe községünkben. Szépen ünnepelte meg községünk lakossága a szabadság ünnepét a folyó évben is. Mindamellett konstatálnunk kell azon tényt, hogy az ünnepély ez idén nem volt oly látogatott mint más években lenni szokott. Mi ezt kizárólag annak tulajdonítjuk, hogy községünk társadalmában nincs meg az egyetértés és összetartás. Sokan tartózkodnak attól, hogy nyilvános helyen megjelenjenek azért, mert ott esetleg olyan egyén is meg fog jelenni a ki nem felel meg az illetők társaságának, a kivel nem szívesen szív egy levegőt, és a kinek nem ül szívesen a szomszédságában. Ha mégis megjelenik egy ilyen nemzeti ünnepen, a hol nem lehet kivételt tenni a meghívandók között, akkor is tüntetőleg és észrevehetően elkülöníti magát, nehogy Isten ments közelében valaki olyan legyen, a kit nem tart arra méltónak, hogy ugyan azt a szobát levegőt szívja. Ez az általános vélemény. Éppen ezért annak tulajdonítjuk azt, hogy sokan inkább el sem mennek egy ilyen nemzeti ünnepre, mintsem, hogy ilyen kellemetlenségnek magukat kitegyék, Ez a körülmény idézhette elő valószínűleg most is azt, hogy olyan kevesen jelentek meg a március 15-iki ünnepélyen. Az ünnepély ettől eltekintve igen szépen sikerült, a „Hyrnuns“ előneklésével kezdődött, a melyet az egész közönség énekelt. Ezt követte Szűcs Gyula állami tanító általános tetszést keltő ünnepi beszéde, a mely éppen a testvériség, egyenlőség és összetartásra serkentette a közönséget, a mi aajnos hiányzik nálunk. Az ünnepi beszéd elhangzása és a szónok megéljenzésa után Loy Zigmoud több hazafias dalt énekelt el, a melyet a közönség tetszés nyilvánítás mellett hallgatott végig. Manyó Mária ügyesen előadott szavalata után Szalay Iduska és Veress Erzsiké lépett fel a dobogóra ; előbbi igen bájos és kedves énekével utóbbi pedig gyönyörű zongora játékával elragadtatták a közönséget, úgy hogy háromszor is megujrázták igazán szépen és kedvesen előadott szerepüket. Ezt követte Bede Ferenc kir. adótiszt által előadott „Mi a haza,, című szavalat Ábrányi emiitől. Már több ízben volt alkalmunk hallani — Utáltam Önt teljes életemben, most még jobban utálom. — Akkor ..ott sem hallgatott meg .. ., mindenkinek árulta a szerelmét, csak nekem nem, aki jobban szomjuhoztam utána, mint bárki és aki azt jobban meg is fizette volna. — Utáltam Önt. — De most drágám, a kezemben van. Birni akarom magát; hanem fogom, szólok. Érti? Az irodában lehetetlenné teszem. — Helyes. Akkor megyek más irodába, ahol nem kutatják a múltam. Most pedig kérem, menjen. Menjen, mert nem akarom önt látni I És a leány büszkén, lesújtó tekintettel otthagyta a szeplős, púpos férfit. # * * Másnap pontosan megjelent az irodában Szabó Vilma. A levelező gúnyosan nézett a leányra. Mintha azt mondta volna ; — Lesz itt ma meleg nap ! A levelező még bántóbban, még gúnyosabban tekintett a leányra, mikor az átvett levelekkel a vezérigazgató szobájából kijött. i szavalatát és mint mindig, ez alkalommal is csak ! azt mondhatjuk, hogy kiváló ügyességgel mutatta be ismét tehetségét e téren. Az ünnepély befejezéséül a „Szózat“-ot énekelte el a közönség, ezt társasvacsora követte. — A vármegye házáról. A vármegyei köz- igazgatási bizottság e hó 12-en megtartott ülésében a községünkben levő vármegyeháza is szóba került. Ugyanis elnöklő Főispán megemlítve annak tarthatatlan állapotát s azt, hogy a községnek nem áll módjában az épületet rendbe hozatni: sürgős inditványkóp adta elő, hogy intézkedjék a bizottság az iránt, hogy a bel ügy és igazságügy miniszter kerestessék meg az épületnek állami célokra szolgáló átvétele végett, nevezetesen, hogy ez épület restaurálása után helyeztessék abba vissza minden állami és közigazgatási az államot telyesen garantálja a befektetésekért. A bizottság ezen indítványt elfogadta. Most már arra vagyunk kiváncsiak, hogy mi történik a község tulajdonát képező telekkel ? Legtöbb ideje volna most már, hogy a község komolyan lépjen fel a telek tulajdonjogának rendezése kérdésében, mert az mégis furcsa, hogy a község egy olyan értékes telket minden ellen érték nélkül oda engedjen akkor, a midőn a közaég anyagi helyzete azt sémi esetre meg nem engedi. Nagyon alkalomszerű lenne, ha a község ezen körülményre a Vármegyei Főispán és Alispán figyelmét felhívná, esetleg más irányban is tájékoztatná a vármegye vezetőségét. — Gyászeset. özv. Kovásznay Józsefnó néhai Kovásznay Gábor kir. telekkönyvvezető édes anyja e hó 15-én 90 éves korában községünkben elhalt. Temetése e hó 14-én ment végbe. — Tolvaj kereskedő tanonc. A Hirsch és Társa helybeli rőfös és divatárus üzletébe alkalmazott Herskovits Jenő szilágycsehi illetőségű tanuló harmadik éve volt az említett cégnél alkalmazva,, és a mennyiben felszabadulási ideje már közeledett el akarta magát látni fehérneművel és ruházattal. Ennek megszerzésére egy igen egyszerű módját eszelte ki nagyfur- fanggal. Ugyanis a midőn egyes vevők által vásárolt árut haza szállította rendszerint a maga részére is hozzá csomagolt olyan árut a mihez legkönnyebben hozzá tudott jutni, néha cipőt, kalapot, egy-egy vég vásznat, nyakkendőket harisnyákat, szövetet, vagy a mi legközelebb volt hozzá. Az ilyen hozzá csomagolt árut majd kiszedte magának és posta csomagban rendszerint haza szállította szüleihez Szilágy- csehbe. Az üzlet tulajdonosa a napokban véletlenül jött ennek nyomára és azonnal jelentést tett csendőrségnél. A helybeli csendőrség a nyomozást megejtve sikerült — a tettes saját bevallása alapján is — megállapítani, hogy nevezett tanuló már több mint egy éve üz i Apró, szúrós szemeit a leányra függesztette és arca elárulta a belsejében tomboló kárörömet: — Tuüja már a vezérigazgató szennyes múltadat; nézhetsz más állás után. A meglepetés csakugyan bekövetkezett. A vezérigazgató a szolgával behivatta Szabó Vilmát és a főlevelezőt. A leánynak a lélegzete is elszorult. SápadtaQ, megtörtén állott a vezérigazgató előtt. A fölevelező komoly, behúzott pofával, de látható kárörömmel állott a leány mellett. — Kisasszony, kezdte ünnepélyes hangon a vezér- igazgató, ez aa ur — és itt a főlevelezöre mutatott — aljas lágalmakat mondott Önről. Én, mint az intézet igazgatója, a legnagyobb mértékben elitélem e férfi- atlan, gyáva bevádolást és ezennel elégtételt szolgáltatok Önnek. Aztán még ünnepélyesebb hangon a reszkető kis levelezőnek ezeket mondta: — Weisz ur, lesz szives és kiállít egy utalványt 3 havi fizetéséről, mert szolgálataira a mai naptól fogva többé nem reflektálunk. Garai Kornél. gramaphonlemezek, gramaphontük a legelőnyösebben kaphatók készpénzért vagy részletfizetésre Hirsch Samunál Szilágysomlyón. Részletes árlapot kívánatra bórmentve küld.
