Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-07 / 10. szám
mint a ki közvetítő vagyok Isten és az Önök imája között. Ez jellemzően szép gondolat! Ez az én hivatásom! Mert minden ember értékét az szabja meg: minő viszonyban van Istennel? A kinél ez a viszony rendezetlen, vagy a kinél nem alakult ki valamely határozott világnézet, mely a teremtmény és a Teremtő közötti összeköttetést körvonalozza: annak lelke a bizonytalanság útvesztőiben vergődik, annak lelke komoly tartalommal nem bir. S ha Önök úgy tartották jónak, hogy az én csekélységemet, 10 évi papi szereplésem után, ily fényes ünnep központjába helyezzenek: ez azt jelenti, hogy Isten kegyelme mellett nekem is jutott egy parányi szerepkör abban, hogy lelkűk tartalomban gazdagodott. És ez az eredmény nekem aranynál, ezüstnél értékesebb. Azért én mégis úgy érzem, hogy a mai nappal Önöknek nagy adósává lettem. Mert ha a kö- telességteljesités parancsának talán eleget is tettem, ily nagy szeretettel szemben, nem áldoztam eléggé a viszontszereteí parancsának. Ezt a jövőben visszafizetni, lesz minden törekvésem célja. Uraim! Önök nekem egy örökké emlékezetes, feledhetetlen napot szereztek! Isten áldja meg mindnyájukat érette! S ha van még valami kérésem, az csak az lehet, hogy csatolják hozzá, ezen nekem megbecsülhetlen értékű tárgyakhoz, szeretetüknek állandósítását. — Isten áldja meg mindnyájukat!“ Ezen igazán szép beszédeknek elhangzása után az ünneplő közönség azzal az érzéssel távozott, miszerint elismerésével és ragaszkodásával olyan egyénnek adózott, a ki arra tiz éves eredményes működésével minden irányban méltán reá szolgált. _2 ___________________________________________ A mellékkereset. Nemrégiben úgy az országgyűlésen, mint Budapest székesfővárosnál szóba került, hogy a köztisztviselők óriási hányada, különösen az alacsonyabb ranguak, de azért elég nagy számmal az előkelőbbek is, mellékfoglalkozást űznek. A fővárosban éppen úgy, mint az utolsó faluban a fizetése után élő ember nem találja meg a megélhetését mellékfoglalkozás nélkül, s akinek nincs ilyen, az keresve keresi a „privát munkát“. Három megye csendőrje mind Az é uyemabüii jár. Száz arany a bére, Ki elfogja élve. De hiába 1 Nem kerül ő Soha csendőr kézbe. * * * A násznép tolongva Most »egy a templomba. Most esküszik Bogár Jóska S Fábián Ilonka. Templom ajtajába Tóth Sándor úgy várja : Mikor jön ki a templomból Csapodár babája. Esküvőnek vége. Jön a násznép végje, A mennyasszony az ajtóba Ép e pereiben éré. Ép e perezben éré. Hej de nagy vesztére! Mert Tóth Sándor éles kését Bedőfte szivébe. „Most már magam kérem Biró urat szépen: Kezeimre s lábaimra Tegyen vasat nékem 1“ Nagy Tamás. KŐVÁRVIDÉK De csalódik az, aki azt hiszi, hogy csak a szerényebb anyagi viszonyok között élő intelligencia űzi a mellékfoglalkozást. Iparosok, hivatalszolgák is hajszolják a mellékkeresetet. Két munkát kell végezni minden második embernek, mert két munka egy embernek ad kenyeret. Jól megnyomjuk a szót: nem pecsenyét, nem kalácsot : kenyeret. Mert azzal ugy-e meglehetősen tisztában vagyunk valamennyien, hogy az a lázas vadászat a mellékfoglalkozás után nem a munka hajszolását jelenti, hanem a keresetét. Nem oly csábitó a munka annak az embernek, aki naphosszat görnyed testet-leiket ölő robotolásban, hogy ezután még csak egy vágyat erezzen : hogy ez a robot éjjel is folytatódjék. Es volna csak egy mód, volna csak egy lehetőség arra, hogy egy munka eltartsa a családot, dehogy őrölné magát a család eltartója még egy másikkal is. Ezt azért kellett mondani, hogy rámutathassunk ennek az országnak egy nagy nyavalyájára. Ebben az országban nirtcseu érteke a munkának. Vagy legfeljebb félértéke vau. Máskülönben lehetetlen, képtelen dolog volna, hogy két emberért kelljen dolgozni, amikor egy gazdasági kötelességet teljesítek, egy gazdasági célt szolgálok, egy családot akarok eltartani. Amikor megvan az a bizonyos mellékfoglalkozásom, mikor megvan a kettős keresetem, ugye nem takarítok ? Tiszta sor, hogy ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy erre a második keresetre rászorultain, erre a második munkára kónytelenség- bői ráfanyalodtam. Hogy mit tennék, ha nem volna az a második kereset ? Ezt azok mondják, akik a mellékkereset szükségessége ellen akarnak érvelni. Nem vitatkozunk velük. Csak épen figyelmeztetjük őket, hány fejletlen gyerek, hány szoptatós anya, hány várandós asszony görnyed munkában, sokszor nehéz munkában, műhelyekben, ipartelepeken, mezei munkában és mindenütt, ahol kereset kínálkozik. Ez mindmegannyi pótolója a mellékkeresetnek, megannyi segítője a családfőnek a kenyérért való verejtókes munkában. Ismételjük: nincs a munkának ára, hogy felérne az öröklött kapitális erejevel. Ezért rabszolgája a munkás ember a munkának, sőt igavonója a kettős munkának. Minden munkás ember. A tisztviselő, aki otthon is dolgozik, a tanár, aki magánórákra is vállalkozik, vagy egyébként görnyed éjjel is munkában, mindenki, aki kétfelé leköti magát, mindenki rabja a munkának és áldozata annak, hogy nem munkásország és nem munkaország ez az ország, hanem földbirtokosság es föidbirtokosország. S ezt sinyli mindenki, vagy úgy, hogy duplán dolgozik, vagy úgy, hogy — prostituálja magát. Mert ez is egyik faja a mellékkeresetnek. Nem a testi prostitúcióra gondolunk itt csak. De amikor például a tanár a diákjait kosztosoknak veszi vagy tankönyvet ir, akkor ez is lehet derék és kifogástalan dolog is, de vájjon mindig az ? És mikor nem az, nem prostitúció ? És az ilyen prostitúciónak ezer faja nem kisért-e itt is, ott is? Faja ez is a mellékkeresetnek, rákfiuéje, kóranyaga ennek az országnak, ahol csak ur van és rabszolga, a föld urai és a munka rabszolgái. Hírek. Köszönet nyilvánítás. A községünkben rendezett és fényesen sikerült vasutasok táncmulatságából kifolyólag —- gróf Batthányi Tivadar az alábbi köszönő levelet intézte Pfeilmayer Simon helybeli vasúti állomási főnökhöz : „Igen tisztelt Pfeilmáyer ur ! A Gilvács-somkuti vonal alkalmazottai által rendezett s fényesen sikerült ünnepély feleslegekint hozzám elküldött összemáre. 7. get a vasúti árvaház alap javára bevételeztük. Jelen soraimnak célja az, hogy igen tisztelt elnök urnák; valamint ottani tagtársainknak, szívből fakadó köszönetemnek adjak kifejezést, azért a lelkesedésért, amellyel a vasutas társadalomnak összetartását sikerdus működését demostrálják, valamint azért is, hogy árvaházi alapunkat gyarapítani szívesek voltak. Szívből kívánom, hogy a somkuti vonal személyzete, a jövőben is ily lekes összetartással és szép humánitárius eszmétől vezéreltetve működjön a kör javára. Igaz tisztelettel s a leg- szivélyesebb üdvözlettel vagyok. Budapest 1909 február 23. kész hive: Gróf Batthányi Tivadar. Az avasi székhely. Az avasban felállított szolgabiróság székhelyéért két község Avasfelső- falu és Avasujváros versengtek. Mindegyik magának szerette volna megszerezni, ezért deputá- cziókba is jártak. Végre döntött a miniszter és pedig Avasujváros mellett. Az alispán távirati értesítésére nagy lett az öröm Újvárosban, azonnal meg is vásárolták a bíróság elhelyezésére szükséges helyeket. Egy fővárosi káyéházról. Budapest legforgalmasabb és legszebb részén, a József körút elején, egy hatalmas modern és látványosságba menő kávéház nyílt meg a közelmutban: a Simplom kávéház. Méltán megérdemli ez a kávéház azt a népszerűséget és látogatottságot, a melyben része van, mert a tulajdonos Vörös Ernő mindent elkövet, hogy a kényelmes és elegáns kávéházban a vendégek jól érezzék magukat. Olvasóink, ha Budapestre mennek látogassák meg e kávéházat. Megalakult hitelszövetkezet. Lapunk egyik számában már jeleztük, hogy községünkben egy hitelszövetkezet alakult. A hitelszövetkezet a múlt hó 28-án tartotta meg alakuló közgyűlését Val- kovits János orsz. központi hitelszövetkezeti kiküldött elnöklete alatt. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Az alakuló közgyűlés megnyitása után megállapiltatott, hogy 123 tag 441 üzletrészt jegyzett és hogy az alakuló közgyűlésen 64 tag 222 üzletrésszel volt képviselve. Ezek után megállapította a közgyűlés, hogy a szüvetkezet cime: „Nagysomkuti Hitelszövetkezet“ valamint azt, hogy a szövetkezet hatásköre kiterjed : Nagysomkut, Jeder, Somkutpataka, Csőit és Törökfalva községekre. Tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a központ három évi idő tartamra az igazgatóságba gróf Teleki Jenő járási főszolgabírót, a felügyelő bizottságba pedig Veress József állami iskolai igazgatót nevezte ki. A részvényesek ezután beválasztották az igazgatóságba Sziics Gyula, Buttyán György a Tódor, Bogozsán Lőrinc, Kürty Rezső, Vojth Bogdán, Virányi Ferenc, Szirmay János, Gámenczy János és Szilágyi Bélát. — A felügyelő bizottságba pedig: Buttyán János községi bírót, Varga Jánost és Kovács Dánielt. Az igazgatóság saját kebeléből elnökül : gróf Teleki Jenő járási főszolgabírót, helyettes elnökül Szűcs Gyula állami tanítót; a felügyelő bizottság elnökéül pedig: Veress József állami igazgató tauitót, h. elnökül : Buttyán János községi birót választotta meg. Könyvelő Buttyán János állami tanító, pénztáros Benedek Ferenc lett. Végül felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a központból kölcsönt felvehessen és betéteket elfogadjon. A hitelszövetkezet április hó l-ón kezdi meg működését, az állatni iskola egyik helyiségében. Üzleti napul vasárnap délután 3—5 órát tűzte ki. — Nyilvános köszönet. Folyó évben a vasutasok bálja alkalmával előadott műkedvelői előadást Veress József igazgató tanító ur vezette, kinek fáradhatatlan buzgalmáért és tevékenységért hálás köszönetünket nyilvánítjuk ; hasonlóképen a szerepelt urhölgyeknek és uraknak is nagyon köszönjük közreműködésüket, melyet lelkes buzgalommal, fáradságot nem ismerve teljesítettek a nemes céll sikerdus elérésére. Teljes tisztelettel, Nagysomkut 1909 március 1-én. A vasutas szövetség nevében. Pfeilmáyer Simon. Visszahelyezett körjegyző. Dunka Gerő nagy- nyiresi körjegyző a ki már körülbelül két év óta állásától felvolt fügesztve állásába vissza helyeztetett. A jegyzői hivatalát e hó 2-án át is vette. . Fősorozás. Az idei fősorozás községünkben e hó 11., 12. és 13-án log megtartatni.
