Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
TII. évfolyam./ Nagysomkut, 1909. íebr. 21. 8*ik szám SS KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. l’.gész évre I' cl évre — Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre — -- --- 4 K Egy szám ára — — 2 K — 20 fillér. Főszerkesztő : Dr, Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. A mai fiatalság. Alig múlik el nap, hogy valamely vásott gyermek vétkéről, bűnéről hirt ne adnának az újságok. Elszomorító tény, hogy ifjúságunk el- szilajul. S ha nem mondjuk is, hogy a baj az ebből származható veszély tetőpontját érte el, azt elhallgatnunk nem lehet, nem szabad, hogy már az a körülmény, hogy létezik, fenyegető veszély reánk nézve, melynek elhárításán dolgozni, ha valahol, nálunk égetően szükséges. És pedig annál inkább, mert, még ha azzal is akarnók magunkat vigasztalni, hogy más nemzetek ifjúsága szintén ugyanabban a bajban és talán még nagyobb mértékben szenved, sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mig azok a nemzetek már számuknál fogva is sokkal hatalmasabb eszközzel rendelkeznek a föl- emelkedésre, mi, kik oly számmal, úgyszólván nemzeti, nyelvi rokonság nélkül, elhagyott szigeten foglalunk helyet a népek óceánján: ön- kisérlés, nemzeti létünk komoly veszélyeztetése nélkül e bajjal szemben közönyösek nem maradhatunk. Mert: „Teremt-e Isten több magyart, ha mi is elfogyánk?“ Mi az oka az ifjúság elfajulásának ? Miféle gonosz szellem irigyelte meg boldogságunkat, hogy közénk hozta e mételyt, mely polgária- sodásunk testén rágódik és melyet okvetlenül mind fizikailag, mind erköicsiség meg fog emészteni, ha idejekorán föl nem ébredünk és nem mentjük meg, ami megmenthető. Az erkölcsi elszilajulásnak első és legfőbb oka a tekintély megrendülése a családban, az iskolában, a társadalomban és az államban. A tekintély megóvása pedig hatalmas erkölcsi eszköz. A tekintélynek és a vele járó jogoknak lerontásával nem rontetik-e le egyúttal az engedelmesség kötelessége és ezzel nem taszitjuk-e az embert a féktelenség, a vadság karjaiba s ekkép nem tépjük-e szét saját kezünkkel a társadalom összefűző kötelékeit? Az az elmélet tehát, mely szerint az ember nem kapott a természettől jogot arra, hogy másoknak parancsoljon és a szabadságot, az égnek ezt az ajándékát mindenkinek, mihelyt eszével él, teljes I joga van élvezni, és csak úgy lehet egymásnak hatalma fölött, ha ő arról a nyert vagy remélt jók fejében szabadon lemond, sirját ássa meg minden társadalomnak, melynek kebelén kívül az ember nem élhet. A szülőknek a test nevelésén kívül sokkalta lelkiismeretesebb gondot kell forditaniok szellemük, szív- és kedélvképzésök nevelésére. Itt nyílik a jó szülőknek nehéz, de annál dicsőbb alkalom kötelességök betöltésére gyermekük akaratának nevelését illetőleg. Felvilágosítják őt rendeltetéséről és arról, hogy a tökélyt, melyben sarkallik rendeltetésük főcélja, elérni csak úgy fogja, ha a jót nemcsak ismeri és szereti, de gyakorolja is; felvilágosítják arról is, hogy az igazi boldogságot megszerezni és élvezni csak úgy fogja, ha nem az érzéki javak keresésének, de az erkölcsi kötelességek teljesítésének, az önmegtagadást kívánó erények gyakorlásának utján jár. S mikor egyrészről előtte rámutatnak azokra, akik lelkiismeretűk szavának elfojtásával az érzékiség szolgálatában isteni és emberi törvények áthágóiként, bűnös hasonleső.ként, szívtelen uzsorásokként a romlás iszapjában boldogtalanul fetrengenek, másrészről mikor azokat, kik hasznos tevékenység, erkölcsi buzgóság, _Jm«‘ tárcája. Levél a Kuzinnak. Kedves Kuzin ! A napokban volt szerencsém nézeteidet hallani a jó modort illetőleg, egyben abban a kitűnő kegyben is részesültem, hogy tanúja lehettem első beszélgetésednek, amelyet Pindurka Ki Imre zeneszerző és bankhivatalnok úrral folytattál. Nagy örömmel töltött el, hogy a tizenötödik perc végén megállapítottátok, hogy Mikszáth Kálmán senki és a tizenhetedik percben sexu- ális pszychologiai momentumokat kerestetek a „Tavasz ébredésében“. Nagy Stijtudást mutatott az is, hogy Pindurka K. Imre bankhivatalnok és zeneszerző a huszonkettedik percben a karodra ütött a legyeződdel és a „Hallja maga“ keresetlen, sőt meglepően egyszerű megszólítással illetett. Azt meg egyenesen magától értetődőnek látom, hogy a jelenlevő hölgyvelendégeket Pindurka K, hnre „az egészséges tehén“ finoman megválasztott fogalmába foglalta össze. Éppen igy nem volt sablonosnak nevezhető az sem, amikor kijelentetted, hogy Szász-Széligmann Tibor „egy állat“ és hogy ki nem álhatod az anyádat, az én szeretve tisztelt nagynénémet. Osztatlanul rokonszenvezel ellenben Kraft Elbinggel. Csak erős egyéni érzéseid érvényre juttatásának tulajdoníthatom, hogy az Operaház harmadik emeletén harsány hangon kiáltottad Antesz nevét és egészen ismeretlen fiatal embereknek kiáltottad oda, hogy tapsoljanak. Emellett pisszegtél, agitáltál mindenképen. Világos előttem az is, hogy Kleinné túloz, amikor téged „ein freches Ding“-nek nevez és merő rosszakarat azt hiresztelni, hogy a Verő lányoknak eltiltották a veled való érintkezést. Igaza van ellenben Szabóka dr.-nak. aki téged „modern, felviiágosodott individualitás“ -nak nevez. Erős meggyőződésem volt, hogy direkte individuális dolog az, amikor röviden kijelented, hogy nem szereted az anyádat és harmincezer forint hozományod van. De ki nem állhatod az illedelmes embereket, kedvenc iród pedig Wilde Originálisnak tartod mikor a Claudine en ménageban egy festő e szavakkal fordul egy úri hölgyhöz : — Nagyságos asszonyom, ön egy disznó ! .Mindezek miatt nagyon originálisnak tartottalak tégedet is. De. — De történetesen megismerkedtem kedves barát nőddel: Editthel. Irmával, Lilyvel. Elzával Irénnel, Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tár 383. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. nemes önuralom és egyéb erények gyakorlása által szerzett érdemekből készítettek maguknak hervadatlan koszorút, úgy tüntetik fel előtte, mint az Isten, embertársaik és önmaguk iránti kötelességtudás hőslelkü képviselőit, lelke a bűn utálatát és az erény szeretetét lehető önelhatározásra jut; s az önismeret, melyet ekkép szerzett, valamint emberi méltóságának folytonos megbecsülésére buzdítja, úgy az erkölcsi lesülye- déstől, mely az önmeghasonlásnak és az ebből folyó boldogtalanságnak okozója, sikeresen megóvja. Csak igy érhetjük el az egyének lelki művelődését, csak igy juthatunk szilárd, jellemerős, tettreképes, becsületes és jóra való társadalomhoz. Újabb indítvány a kir. járásbíróság uj épületének telkére. Lapunk legutóbbi számában bőven foglalkoztunk az építeni tervbe vett uj kir. járásbiró- sági épület elhelyezésének kérdésével. Részletesen ismertettük a képviselő testületnek a tárgyban hozott határozatát. Megemlékeztünk arról, hogy két telek tulajdonos ajánlott fel e célra ingyen telket és végül, hogy a közgyűlés még nyolc napi időt tűzött ki arra, hogy a még esetleg beérkező | ajánlatok szintén figyelembe vétessenek. Ebből kifolyólag a napokban érkezett be a községi elöljárósághoz Goldstein József és társainak egy ujabbi kérvénye, illetve ajánlata, mely szerint tekintettel arra, hogy a község a beérkezett ajánlatok folytán, saját ingatlanából ingyen telket nem hajlandó adni, kérik, hogy az építési célra szükséges 600 O-öl területet — a Népkertnek a Véber felé eső részéből adja el — a község folyamodóknak és ők annak után azon mondjuk s a többit s nagy meglepetésemre konstatáltam hogy Edith, Lily, Elza és Irén is ha nem akkurátusán, de nagyon hasonlóan pisszegtek, kiabáltak, mint te. Az ügyet akkor kevésbbé találtam eredetinek, még kevésbbé mulatságosnak. Kedves Kuzin. Engedje meg, hogy fiatal barátja azt a szerény megjegyzést kozkáztassa meg, hogy amit ön véghez visz, az nem egészen ízléses, még kevésbbé szép. Ellenben igenis közönséges. Ön ezt nem veheti zokon tőlem, mert, ön nem szereti az illedelmes és jólnevelt embereket. Én sem. Én is undorodom a zsur prolonzséktól, (ad vocem, meghívását nagyon köszönöm és eleget fogok néki tenni) énnekem is kellemetlen, amikor kékmáslis kislányokkal találkozom az egyetem kupolatermében, a Nemzeti Muzeum dísztermében, a filharmonikusok melodie prolongeéin. De látja, mégis megférek velük bókén. A mamákat, az arany küzép- utat, a jó nevelést a kránzeheneket és a zsur-szerel- meket én is gyűlölöm, de azért nem cselekszem meg azt, hogy mártyrhoz illő arccal járok embertársaim között és a háziasszonyhoz ezzel az eredeti kérdéssel fordulok: — Utálom ezeket a zsurokat. Ez a sok szamár (és a szmokkingos zsurifjakra, mutatok) idegessé tesz. Jó lesz legalább a parfé ? Én is nagyon szeretem minden idők egyik leg- í nagyobb Wagner deklamátorát Anthesz Györgyöt, ezt
