Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 37. szám
VII. Nagysomkut, 1909. szept 12. 37*ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre — Kel évre — — Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre = — = 4 K Egy szám ára — — 2 K 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. rjr Őszi gondok. Már hullatják lombjaikat a fák meghüvö- södölt az időjárás és véget értek a nyári pilienők is. A szülők beíratták gyermekeiket az iskolába és ezzel elkövetkezett az őszi munka ideje. Az alvó politika is ébredezni kezd, azok, a kik az ország sorsát intézik, szintén véget vetnek nyári pihenésüknek és nemsokára tele lesznek az njságok válsághírekkel. Az őszi munkával egyidejűleg beköszöntenek az ősszi gondok is. A munkával foglalkozó társadalomnak minden rétege most fokozott energiával fog a munkához és bizakodik abban, hogy munkájának meg lesz a kívánt eredménye. Kereskedő, iparos, hivatalnok és munkás egyformán érzi, hogy a hosszú és megélhetésre ugyancsak súlyos téli időszakot minél kevesebb gonddal akarja átküzdeni, úgy most, őszszel van itt a cselekvés ideje. Most kell munkához látni legigazábban, a tél viszontagságai ellen most kell magunkat biztosítani. A politikusok is az őszi időszakra toltak mindent. Nyáron azzal váltál el: „ Majd őszszel!“ Most itt az ősz, itt a cselekvés ideje. Elégedett emberekről aligha lehet beszólni és az elégedetlenségnek szülőoka a bizonytalan politikai helyzet. A tőke, a vállalkozási kedv parlagon hever, hiszen bizonytalan a helyzet — tartják a tőkések — és ilyenkor jobb ha a pénz valahol biztos helyen elzárva íekszik, semhogy vállalkozz zanak vele. A nagy drágaságot, mely most szerte az országban dúl, szintén a rossz politikai helyzetre vezetik vissza és mindenki abban reménykedik, ha a borús felhők a politikai láthatárról eltűnik, az általános elégületlensóg is nagy mértékben csökkeni fog. Suk a tennivaló minden téren. Azok a kik hivatva vannak bajainkon segíteni, nyári pihenőjüket tartották és a munkát, a komoly, erd- ményes munkát őszre ígérték. Itt az ősz. cselekedni kell. Szó sincs róla, egyszerre minden bajra orvoslást nem lehat nyújtani, de lehet, sót kell is az orvoslást megkezdeni. Cselekedni kell mindenkinek, a ki komolyan fogja fel élethivatását. Elsősorban az ország sorsát intéző vezetőknek, a városok élén álló férfiaknak. Az idei ősznek a legkomolyabb munkával kell eltelnie, hogy elnémuljanak azok a panaszok a melyek a magyar kereskedelem és ipar körében, a létért küzdő szegény osztályok sorában napról-napra mindsürübben hangzanak fel. Az őszi gondok csak akkor fognak eltűnni, ha nem ideig-óráig, hanem eredményes munkával végérvényesen oszlatjuk el azokat. A hosszú stagnálás után végre valahára itt volna az ideje annak, hogy élénk, lendületes, egészséges és gondoktól ment elet kezdődjek az országban, A hesszeni légyésavetés ideje. Régen nem tett már a hesszeni légy olyan nagy károkat mint az idén, anélkül azonban, hogy a legtöbb gazda tudta, vagy gyanította volna, hogy hanyatlásnak indult búzáját a hesszeni légy bántja. — Pedig bántotta és tönkretette épen azokat a vetéseket, melyek tavaly korán lettek vetve, szép fejlődésnek indultak, s a folyó tavasz- szal messze túlszárnyalták a késői vetéseket, amelyek inkább csak tavasszal eredlek meg, s lassú fejlődést mutattak. — S ennek dacára ezek a késői vetések folytonosan gyarapodtak, s többnyire jobb termést adtak, mint a korai vetésüek, amelyek májusig szépen fejlődtek ugyan, akkor azonban hanyatlásnak indultak, ugyannyira, hogy a gyom túlszárnyalta a búzát, amely termést alig adott. Ennek a körülménynek egyedüli oka a hesz- szoni légy, mely a tavalyi korai vetésekbe rakta el petéit, de a korán beállott tél miatt őszi kártételét nem fejthette ki, annál rohamosabban fejtette azt azonban ki a folyó tavaszszal. A hesszeni légy nagymórvbeni pusztítását a folyó május és junius hónapokban az orsz. rovartani állomás az ország számos vidékein konstatálta, nem szenved tehát kétséget, hogy a rendkívül szapora légy a folyó őszszel, illetőleg a jövő tavasszal még sokkalta nagyobb károkat fog okozni, ha csak a legerélyesebben nem védekezünk ellene. — Az a kérdés tehát, lehet e a hesszeni légy ellen sikeresen védekezni. — E kérdésre határozottan igennel lehet felelni. Lehet védekezni csalogató vetésekkel egyrészt, másrészt pedig a késői vetéssel. A csalogató vetések alkalmazása abból áll, hogy a ,hirt vagy még jobb, ha a határ több pontján egy-két ekenyom szélességben korai vetést eszközlünk, hogy az aug. szept. október közepéig rajzó légy a csalogató vetéseken kivül más zöld vetéseket ne találjon, s ide rakja le petéit, hogy ezen vetések késő őszi alászántásaval, a peték, illetve álbábok megsemmisitessenek. — A hesszeni légy pusztításának ez a legjobb és legbiztosabb módja. Kártételének elkerülésére a késői vetést alkalmazzuk. Október 10-én túl már nem rajzik a hesszeni légy, s ha elő fordul tnég itt-ott egy JSiámájlí“ tárcája. Megoldás. Irta : Péter Kronborg. A papiak olyan volt hosszúra elnyúló kertjével, mint egy oázis a jütlandi lapályon. Fehér épületét öreg, egyenes fák vették körül s fönn a haranglábról, a vörös tető alól, szép kilátás nyílt a messze vidékre. E leikészlakban töltöttem legutóbbi szünidőmet és beleszerettem a lelkész legidősebb leányába, Kárenbe. Drága titkunkat senkinek sem árultuk el, de megállapodtunk benne, hogy egymáséi leszünk. Jól emlékszem az utolsó estére, melyet együtt töltöttünk, künt a lapályon, a naplementét nézve. A temetőhöz vezető menedékes utón haladtunk. Siirü, fehér köd borult az egész tájra, elmosta a tárgyak körvonalait és álomszerűvé tett mindent. A leány megállt és én megfordultam, hogy bájos alakját jobban láthassam. Szőke haja göndörén simult halántékára, világos ruhája szinte szétfolyt a ködben. Földöntúli lénynek látszott e sajálszerü világításban. Oly angyaltisztának és szelídnek láttam, hogy szinte más szférába képzeltem magam, hol emberi szemem előtt láthatatlan titkok bontakoznak ki. — Milyen csendesség van itt! — súgta Karen boldogan. Mutatóuját ajkára tette, hogy én se háborgassam e nyugodt óra csendjét. Lehajolt, letört egy ágat a hangabokorról s kabátomra tűzte : — Ezt az estét sohasem fogom elfelejteni. Te se felejtsd el soha, Ez az este öi ökre összekötötte lelkünket. A karom után nyúlt és lassan, hallgatagon visz- szat értünk, Másnap Koppenhágába kellett mennem. Kényelmes padlásszobámat szerettem, mert itt tudtam csak megpihenni s itt voltam egyedül vakáciobeli édes emlékeimmel. Egy este szokásom szerint ismét ablakomnál ültem s álmodozva néztem ki rajta. Az óra tizet ütött és tompa hangja zúgva hatolt fel hozzám. Gépiesen számoltam az ütéseket és egyszerre fényt láttam villanni. Nem tudtam a tekintetemet elfordítani róla. Egy fehér alak bámult be hozzám. — Karen — kiáltottam — Karen ! A fehér alak e pillanatban eltűnt. Halk harangszó érte fülemet, mely lassanként szavakká alakult és egyszerre egész tisztán kivehető volt: Sohase felejtsd el ezt az estét. Természetesen egész éjjel nem hunytam le szemem. Csak pár nappal azután tudtam meg, hogy t Karon épen abban az időben, mikor én a jelenést láttam, meghalt, hirtelen, a nélkül, hogy beteg lett volna. Tíz esztendő kellett hozzá, mig ifjúkori szerelmét annyira a mennyire elfelejtettem. Egyszer nehány barátommal kirándulást terveztünk. Este egy vidéki korcsmába értünu és ott akartunk aludni. A földszinti szobákat adták nekünk. Én nagyon fáradt voltam az egész napi hőségtől s kinyitottam az ablakokat. Elaludtam. Hirtelen halk zörej ébresztett fel, A gyér alkonyi világításban Karen arcát láttam az ablakban, a mint a nyugvó nap bearanyozza sárga haját. Felakartam ugrani és hozzárohanni, de valami megbénított. Mikor ismét magamhoz tértem, ágyban találtam magam s orvos volt mellettem. Ez a különös jelenség újból felszaidtolta szivemnek félig behegedt sebét. A kinek elmondtam a történteket, azt állította, hogy csak álmodtam. Az orvos azt mondta, hogy idegeim túlfeszültsége okozta az egészet s hogy többet kellene mozognom. Összecsomagoltam a holmimat s elutaztam. Elmentem a jütlandi lapályra és bekalandoztam azt, i Karét: sírját akartam látni, tudni akartam, nem nyitotta e azt fel valaki, mert éreztem, hogy ez a bizonyosság meg fogja nyugtatni idegeimet. Meleg őszi este volt, a mikor a temetőbe érkéz-
