Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
VII. évfolyam. // 36 ik szám \ \ Nagysomkut, 1909. szept 5. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NACÍYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I ö f i z e t é s i ár: Egész évre — -— — 8 K Negyed évre Fel évre — — — ==> 4 K Egy szám ára — 2 K 20 fillér. Főszerkesztő : Dr, Oisavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 338. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Az iskolaév küszöbén. Az országban megkezdődtek az iskolai beiratások és nyomukban felhangzanak azok a bajok, a melyek immár évek óta felhangzanak, de a mely bajokat eddig nem orvosoltak. A gondos szülők sietnek gyermekeiket az skolákban elhelyezni. Apák, anyák ilyenkor egymáson keresztül gázolva sietnek beíratni, mert tudják, hogy a létszám hamar betelik és gyermekük könnyen kiutrekedliet a tudományok csarnokából. Mint minden évben, úgy ezúttal is az iskolaigazgatók arról panaszkodnak, hogy minden osztály zsúfolásig megtelt és ilyen állapotok mellett szinte ember feletti munka lesz egy osztályban a tanulókat rendszeresen tanítani és azokat feleltotni. Még mindig a régi jelenségek tartják fel- szilien magukat. Minden szülő — gazdag és szegény egyaránt — iskoláztatni akarja gyermekét, hogy abból diplomás ember válljék. Hogy ez a diploma manapság semmit nem ér, hogy a megszerzett diploma dacára csak nagy összeköttetések és protekciók révén lehet a szeretett gyermeket egy havonként 40 koronával díjazott állásba behozni, hogy manapság egy jó iparosnak — épen a diplomás pályák aggasztónak túlzsúfolt volta miatt — ezerte jobb dolga van, mint egy diplomás urfinak : mindezt nem akarják a szülők belátni, ők rendületlenül és törtetve sietnek beíratni és rendületlenül lenézik továbbra is az iparos és a kereskedői pályát, a moly pályák pedig biztosabb és nyugodtabb megélhetést nyújtanak bármely diplomás pályánál. Szerte az országban beíratják a fiukat, rossz és jó tanulókat egyformán. Hiába magyarázzák maguk az igazgatók is a beiratásnál az izzadó szülőknek, hogy fiaikból ne törekedjenek annyira diplomás embereket faragni. A szülők az igazgatók részéről az ilyen beszédet rosszakaratnak veszik és tehát minden ilyen beszéd falrakányt borsó. A modern külföldi államokban már régen tisztában vannak a szülők, hogy nemcsak diplomás, hanem más pályák is léteznek és ehez képest nevelik gyermekeiket. A külföldi középiskolák nem telnek meg zsúfolásig, mint nálunk. Ott az iskolák annyi diplomás embert termelnek, a mennyire szükség van. Nálunk körülbelül szégyen és megaláztatásszámba megy az iparos pálya, iparosnak csak akkor adják a szülők gyermekeiket, ha már minden iskolát végig próbáitattak velük, iia már feltétlen bizonyossággal beigazo- lást nyert, hogy a gyerek nem akai, vagy nem tud tanulni, tehát nem való egyébnek, mint iparosnak. A legmodernebb államokban mindez máskép van, sót nem is ritka jelenség, hogy némelyek csak azért szerzik meg diplomájukat, hogy igy kellő tudomány nyal felszerelve menjenek a nálunk lenézett iparos pályára. Ezekben az államokban vau is virágzó ipar és kereskedelem. Vájjon mikor fog nálunk megváltozni a szülők helytelen gondolkodása ? Mikor fogják belátni, hogy mennyire üdvösebb gyermekeiket ügyes, müveit, jólkereső iparosnak, mint küzködó, nyomorgó hivatalnoknak, orvosnak, vagy ügyvédnek kiképezni ? Ha ilyen irányban, modernül fognak gondolkodni, egy csapásra megszűnnek a mostani iskolai bajok, a melyekre más orvosságot, mint ezt, találni nem lehet. nimm miwn . Miért kell a nőnek a választójog. 1. Mert a nő ugyanúgy tartozik engedelmeskedni a törvényeknek, mint a férfi: kell tehát, hogy résztvehossen azok alkotásában. 2. Mert a nőt éppen úgy megadóztatják, mint a férfit és mégsem Bszóllhat bele az adók felhasználásába. 3. Mert a képviselők csupán a választók kívánságaival törődnek; hiszen azoktól függ mandátumuk. 4. Mert amig a nő nem választó és nem , választható, addig senki sem kérdezi: mire van j szüksége, ügy bánnak vele, mint a gyermekkel, aki nem tudja mi jó vagy mi rossz reá nézve. 5. Mert kell, hogy a parlament a nép akaratát fejezze ki; ez pedig lehetetlen, amig a nőket, a nép nagyobbik felét, megakadályozzák akarata közvetlen nyilvánításában. 6. Mert vannak a nőnek speciális, az anyasággal kapcsolatos érdekei; ezeknek szószólója csakis ő maga leltet. Csak az tudja, hol szőrit : a cipő, aki viseli. 7. Mert a férfiak a nőkre nézve sértő törvényeket hoztak, megkérdezésük nélkül; Ezeket csak a nők maguk fogják igazságosan megváltoztatni. 7. Mert a nő elől sok pályát elzártak és a férfiaknak tartották fenn a legjobban fizetett és legkényelmesebb hivatalokat. 9. Mert a nők előtt nyitva álló pályákra sem készítik elő őket a férfiakkal egyenlően; a törvényhozás csupán a fiuk kellő kiképzéséről gondoskodik abból a pénzből, amelyet részben a nők adója szolgáltat. • „Klvárvidék“ tárcája. A püspökné falatja. Pesti kaland. Bercsényi Izidort a legfesstbb és iegötletessebb bank árgyereknek tartották Budapesten a felsőbb kereskedelmi iskola növendékei. Tele marokkal szórta a pénzt s noha még csak tizenhét esztendős múlt, az orfeumcsillagok pályáját legalább is úgy ismerte, mint saját leszármazási tábláját, a melyre meglehetős büszke volt. Izidort, a kit családi összeköttetéseinél és a ráváró örökségnél fogva, elsőrendű páríicsemete-számban tartottak és igy nem csoda, ha egy vagyonos fővárosi család néhány hétre meghívta nyaralójába, a mely Budapest környékén -van. A meghívásban és a pazar vendéglátásban kiváló részé volt a házikisaszonynak, a ki még rövid ruhát viselt ugyan, de nem egyszer hallott olyasmit hogy, az ő sorsát és jövőjét már a bölcsőben összekötötték Izidornak sorsával és jövőjével. A bájos teremtés mindent elkövetett, hogy Izidor a nyaralóban jól érezze magát, de szomorúan tapasztalta, hogy az eleven tcinperamentumu ifjú nehány napi ott tartózkodás után már a kora reggeli órákban eltűnik és még a villásreggelihez sem igen tér vissza. A kisleány csak sóhajtozott, álmadozott türelmesen s uaprói-napra hűségesen eltette szamára, a mit legjobban szeretett : a libának, a kacsának, a csirkének püspökfalatját. Izidor azonban nem sokat evett. Azt moudta, hogy a feje faj és állapotán csak a sok séta és az egyedüllét segít. Egy napon végre kipattant a mély titok. Izidort a cselédek csaknem lepedőben vitték be a nyaralóba. Kékre-zöldre verve találta az orvos, a kit odahívtak és felvette a vizumrepertumot, a mely különféle folytonossági hiányokról, hegekről és dugókról szólott. Most tárgyalta az ügyet a monori járásbíróság a még kiskorú Izidor atyjának panaszára. A vádlottak közül, a kik Izidort olyan alaposan ellátták és a kiket e miatt könnyű testi sértés miatt vontak felelőségre, Sármány Gáspárt, a szomszédos villa egyik béresét hallgattak ki elsőnek. — A vasgyuró paraszt egy ideig hímezett hámozott, de a biró biztatására nekifogott és vallott, mint a parancsolat. — Hat igen, követem alássam, az ifjuurat én tapogattam meg egy kicsit, meg a többi béres . . . — És miért bántották ? — Nem bántottuk mi kérem, csak kihúztuk a cinegefogóból. A honnan követem a Püspökné falatját leste: — Micsodát ? Beszéljen kend világosabban. — Könyörgöm, a dolog igy történi: A gazdámnak vendége egy méltóságos asszony, Pü pöknének hívják. Kora reggel mindig kimegy cipellő nélkül a harmatos fűre. Azt mondták, hogy afféle kúrát használ. Valami . . . haj maláta kúrát, vagy mi a csodát.-— Kaeip kúrát talán ? — Azt, azt, instálom, Ötvenszer is végig sétál a gyöpön és nekünk nem volt szabad arra feló járni, de a csüröskertből azért mindent láttunk. Mikor azután eleget sétált, odament a cseresnyefához, rálépett a cinegefogóra, arrui meg a fára mászott. Az is a kúrához tartozik, mer hát jó kövér a Püspökné méltósága. — Tovább. — A cinegefogó, követem alássan, félfenekü hordó volt, a feneketlen felével a földre boritva. A tetejére meg az oldalára likakat fúrtunk, mekorán egy cinege befórher. Oszt a belsejébe, tökmagot hintettünk. Hat ebbe a ciaegefogóba bujt, bele a szomszéd fiatalúr minden reggel. Még korábban, mint a hogy a Püspökné méltósága a kúrára ment . . . Láttuk mindennap a csüröskertből . . . — Hát aztán ? — Az igazat megvallva, mulattunk egy kicsit. Különösen mikor hallottuk, hogy a szomszédkisasszony