Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-15 / 33. szám
2 KŐVÁDyifiKR aug. 15. végre folytatnunk. A magyar közgazdasági élet vezetőinek széles látóköre sok ponton biztató kvalitásokkal is bir erre, tőkeereje meg éppenséggel elég. Erre akarunk mai cikkünk keretében rámutatni. Az egész európai bankpiacon a pénz most bőségesen elég. Nálunk nincs benne hiány. Már t. i. ott, ahová a pénz forgalom természete követelte módon összehalmozódik, a nagybankoknál. Angliából óriási aranyözönlés volt legutóbb Argentinia felé, amely amerikai állam az olcsó nemzetközi pénzt okosan és célravezetőén hatalmas nemzeti beruházásokra használta ki, Franciaországban is bővében vannak a pénznek, hiszen csak a napokban érkezett távirati hire, hogy a szerb kormánynak francia tőke nyújt átmeneti előleget állami kölcsöne végleges per- fektuálásáig. Németországban ami tőkeerő csak van, az mind a nemzeti erőgyarapodás okos céljait szolgálja a legkülönfélébb vállalkozási formákban. Ausztriában pedig, ahol a velünk közösségben élő szomszéd sanda szemmel minduntalan érdekeink csorbitására les — feltartóztathatatlan erejű a gyarapodás a mi rovásunkra. Csak a minap kinos feltűnést keltett támadást intéztek odaát búzánk és borunk ellen és nincsen napja az évnek, hogy ki ne találjon valamit az osztrák leleményesség, amelyet az egészséges önzésen kivül még a gyűlölet is sarkai — mivel a magyar gazdasági gyengítését és rombolását szolgálja. Ilyen körülmények között a közgazdaság vezérférfiak, a tőke nagyhatalmú irányitóinak, a a bankvezéreknek a feladatuk, hogy e természetellenes közösség határain belül is — szervező és irányitó tevékenységgel odairányitsák a bőséges tőkeerőket, ahová a legégetőbb szükség óhajtja s ahol felhasználásukkal nemzeti termelés és annak nyomán nemzeti vagyonosodás támad. Kimondjuk magyarán, hogy a magyar bankügyvitel legtöbb helyen rövidlátó, hatalmaskodó és nagy nemzeti célok távolát nem is keresi. A középosztály hitele szervezve nincs a kisiparos, kiskereskedő tengődő életéről nem is szólunk. Pedig a nemzeti bankpolitika az okos erősítés politikája is egyúttal és nem csupán egyes érdekeltségek és egyes nagyobb alkalmi üzleteknek esetről-esetre való lebonyolítását jelenti A bankvezéreknek, már akik hatalmas intézetek élén nagyarányú nemzeti tőkének fluktá- lása felett irányitó hatalmat gyakorolnak, végre is e szempontokat sürgősen fel kellene ismerniük. Nagyon megmunkálatlan mező, óriási tere van előttük és egyik-egyik céltudatos munkával beírhatná nevét az újkori Magyarország gazdasági történelmébe is ! A dolog veleje az, hogy most elég bőséges pénzkészletek felett rendelkeznek a nagy magyar bankok és a vállalkozás alszik, mert tehetetlen, — mert nincsen hitele. Egy iparilag fejlődő és előretörő országnak, mint a miénk, első sorban nemzeti tőkéjével kell vállalkoznia, mert csakis igy és csakis akkor ítél íelőle kedvezően a jó vállalkozásokra mindig kapható és kevésbbó nehézkes külföldi tőke is. Egy esztendő megmentése. Ma mindenkit talán a politika erdekel legjobban. Érdekesebbnél érdekesebb politikai események kergetik egymást, hol összedül egy remény, hol meg felépül, de hogy mi lesz holnap: senki sem tudja. Bármiképen is zajoag körülöttünk minden, időszerű egy olyan tervvel foglalkozni, a mely most került felszínre és az utánunk következő nemzedékre vonatkozik. Foglalkozzunk kissé a jövendő nemzedékkel is, dolgozzunk ne csak az azonnali szükségletekért : a mai napért. Egy fővárosi iskolaszék elnökéhez egy fel- terjesztés érkezett, a melynek az a tartalma, hogy mentsünk meg egy esztendőt gyermekeink életéből. Most ért véget az iskola év és tehát most időszerű erről beszólni. Az az év, a melynek megmentéséről szó van, a zsenge gyermekek játék éve. Az iskolakötelezettség jelenleg a hatodik életévnél kezdődik. Az a pedagógus, a ki ezt a felterjesztést tette azt állítja, hogy ebben a rohanó kórban, a mikor a sietségtől és az életküzdelemtől mindenki veszedelmesen ideges, a gyermek a hatodik életévében még teljesen fejletlen, Testileg, lelkileg az. Nagyon is szüksége van még egy — Én is fogok szólni, de rövidebben — szólott az asszonyka. — Szükségtelen . . . — Beszélni akarok ... Ne ijedj meg, nem védem magam, mert az szerintem szükségtelen . . . — Egy szót sem . . . — Beszélni fogok ,és te végig fogsz hallgatná Megkövetelem, parancsolom. , A férj felállt ... Az asszony az ajtóhoz ugrott... — Menni készülsz? — Igen. — Eredj . . . És hogy az ajtó nyitva volt, látták mindketten Margitkát, a mint igyekezett pödörni a cirmos cica sokágú bajuszát. Judit odafutott a gyermekhez és azt a csókot, lehelte homlokára, melyről azt szokták mondani, hogy minden benne van. — Judit! — szólott Balajthy — az a gyermek jórészt az enyém is. És a körülmények késztetnek, hogy valami jó helyet keresek számára. Az asszony szemei szikráztak a férje szavai hallattára . . . Karjaiba kapta kis lányát és vadul kiáltotta ; — Természetes jogom van hozzá . . . Még a törvény sem veheti el tőlem. A férj darabig hallgatott. Majd megszólalt csöndes, megtört hangon : — Judit, én elmegyek. Nem úgy megyek el, a hogy gondoltam. — Eredj . . . Balajthy elindult. És a mikor becsukódott mögötte az ajtó, az asszony büszkesége felváltódott köny- nyekre, keserű, asszonyi könnyekre. A férj pedig lassan-lassan haladt le a lépcsőkön .. A hány lőpcső, annyi pihenés, gondolat . . . — Az asszony győzött ... A ki győz, annak igaza van. De itt a világ! A kik tegnap esküdte a becsületére, holnap újra megfeszítik. Eh I A világnak semmi köze az én asszonykámhoz! . . . En elmegy ek, de megfojtom, a ki bántja. És haladt tovább a lépcsőkön. Leért, A konflis, a mely hozta, még várt reá. Balajthy gondolkodni kezd. — Nagyságos ur, mehetünk ? — szólal meg a kocsis. — Nem . . . És Balajthy kifizette a kocsist . . . Megy vissza a lépcsőn . . . Most is sűrűn megáll. — Mivel állitsak be ? Mit mondjak ? Igen ! . . . Kezet csókolok Juditnak. Benyit az előszoba ajtaján ... És hogy be akar menni a feleségéhez, olyan állapot vesz rajta erőt, a milyenbe a félénk idegen jut, mikor valami nagy ur elébe akar menni. Balajthy szégyeli magát. Nem ! . . . Most nem megy be a feleségéhez . . . Benyit a cselédszobába és beszól a szobaleánynak ; — Mari . . . bontsa fel az ágyamat . . . esztendei játékra, mozgásra, fejlődésre. Ez esztendő alatt annyira kifejlődik, hogy az élet küzdelmeivel szemben jobban megerősödik. Kezdődjék tellát a tanulási kötelezettség a hetedik esztendőnél. Nagyon rossz kifogás az, hogy nem lehet az egyént megfosztani az egy évvel előbb való érvényesüléstől, nem lehet elvenni a munkaidejéből egy esztendőt. A ki egy évvel később végzi iskoláit, az egy évvel elkésik az érvényesüléstől. Ha az iskolakötelazettség a hetedik életévben kezdődik, akkor játszva végezheti el a gyermek az első és a második osztályt egy év alatt. A tananyag aránylag oly kicsiny, hogy a kifejlődött gyermek megerőltetés nélkül végezheti el a második és első osztályt egyszerre. így lehet megmenteni a gyermeknek egy esztendőt a legdrágább idejéből a nélkül, hogy elvesztene egy évet a munkaidejéből és érvényesülési idejéből. A terv oly nagy fontosságú, annyira bele- nyulik a felserdülő nemzedék jövőjébe, hogv minden pedagógusnak, a ki komolyan fogja fel hivatását, kötelessége ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni. Az argumentumokat pro és kontra mérlegelni kell és mindent jól fontolóra keli venni, mielőtt döntenek. Nálunk úgy félnek a tanügyi reformoktól, mint körülbelül a katonaiaktól. Akármilyen üdvösnek is lássók valamilyen újítás, félreteszik, épen azért, mert újítás. A „eopf“-ot senki sem meri levágni. Tartunk tőle, hogy e kérdés fölött is napirendre fognak térni, épen azért, mert minden jel arra mutat, hogy üdvös, Mert nálunk sürgősen megvalósítanak mindent, a mi talán senkinek sem keil, a mit senki sem óhajtott, ellenben mindent ad acta tesznek, amit mindenki óhajt és a melynek megvalósítását mindenki várja. Hírek. Elhalasztott jegyző választás. Mint értesülünk a nyugdíjazás folytán megüresedett jedeni körjegyzői állásra e hó 6-ára kitűzve volt választást — gróf Teleki Jenő járási főszolgabíró — elhalasztotta. Ezen állásra pályázati kérvényüket a következők nyújtották be: Löv Mihály h. jegyző. Rácz Dezső kővárhosszufalusi, Szenes Jenő borválaszuti h. jegyző, Danku Gerő nagynyiresi, Laszkaráty Jenő leményi és Székely Ernő kővárgarai körjegyzők. — Országos vásár. A folyó augusztus hó 18. és 19-én községünkben országos vásár fog tartatni. Az első napon barom — a második napon kirakodó vásár. — Bank ügyész. A Chiorána Takarékpénztár ügyészévé — az e hó 7-én megtartott választás alkalmával — dr. Nyilván Aurél szinér- váraljai ügyvéd lett megválasztva. — Községi közgyűlés. Községünk képviselő testületé e hó 22-én rendkívüli képviselő testületi ülést tart, melynek egyik főtárgya — a kir. járásbirósági épület telkének átvétele és a kir. kincstár részére való ingyenes átengedése lessz. — Román bál. A helybeli és vidéki intelligens román ifjúság e hó 8-án fényesen sikerült táncmulatságot rendezett községünkben a „Kovács“ féle vendéglőben. A bál napján a Szilágymegyei és Kővárvidéki román közművelődési egyesület a helybeli Gramaphonok, gramaphonlemezek, gramaphontük a legelőnyösebben kaphatók készpénzért vagy részletfizetésre Hirsch Samunál Szilágysomlyón. — Részletes árlapot kívánatra bementve küld.
