Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
VII. évfolyam. Nagysomkut, 1909. aug 1. 31 -ik szám KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre — — — 8 K Negyed évre «= — — 2 K Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Bug a cséplőgép. Már a hogy ebben a szomorú esztendőben beszélni lehet róla és a hol van mit csépelni: ott bug a cséplőgép. Silány a búza szem, silány a szalmája, gazda és mindnyájuk szomorúságára. Azonban nem ezt a siralmas képet akarjuk tovább festeni, más az a mi a most mi időben a következő aktuális megjegyzésekre késztet. Mióta hazánkban a mezőgazdasági munkásra valamennyire kötelezöleg életbe van léptetve a baleset biztosítás intézménye, azóta megdöbbenve látjuk, hogy a mezőgazdasági foglalkozás során is hány embert ér baleset, sőt halálos szerencsétlenség. Nincs ember, aki ne tudná, hogy például a mostani időben csópléskor hány halálos kimenetelű szerencsétlenség történt, Jóformán az etetőn és a gépszijak közt ólálkodik a halál és a mi munkásaink még nincsenek any- nyixa belenevelve az elővigyázatos cséplési dolgokba, hogy elkerülhetnék a rájuk néző veszedelmeket. Ebben a helyzetben a tulajdonos vagy a cséplőgép vállalkozónak igen megkell gondol- niok azt, hogy a Kúria elvi döntést hozott és megállapította a hátramaradt család kártérítési igényét, a kinek feje a cséplési munkában elpusztult. Nagyon helyes, nagyon üdvös és nagyon előrelátó dolog lesz meggondolni, hogy a gazda, vagy vállalkozó eiviselhet-e olyan rettenetes ob- ligót, a mely vállaira sulyosodik ? Nem kell-e már a munka első napján, a mire az országos törvény alkalmat ád, — kollektiv biztosítással munkásaink balesetre való kártérítéséről gondos„íiúmiék" tárcája. A Rosenberg cég gyakornoka. kodni ? A múlt évi balesetekről való statisztika szerint 9000-en felüli a mezőgazdasági balesetek száma, mely azonban teljesnek nem mondható, mert hiszen ezt a számot a munkáspénztár vezette azokról, a kiket orvosoltatok. De hat még ezenkívül hány baleset lehetett, melynek áldozata a pénztárnak nem volt tagja. Mindezekből kitűnik, hogy egy áldott intézményről van szó, a gazdasági munkássegitó pénztárról, a melybe való önkéntes belépésre szólítjuk a falu népét, jegyzőjétől kezdve a legkisebb emberig. Mert ennek a pénztárnak tagja lehet mindenki, aki ha csak mellékesen is mezőgazdasági dogokkal foglalkozik. Annyira ki van terjesztve az intézmény áldásaiból való részesedhetés, hogy például akinek egy kaptár móhe vagy egy tojós tyúkja van, — az már a pénztárba beléphet. És pedig beléphet nyugdíjra. Lássuk csak röviden, mit ad a pénztár nyugdíjas tagjainak. 1) Ha tiz évi tagság után munkaképességét bármely okból előreláthatólag mindenkqrra oly mértékben elveszti, hogy a fogyatkozás következtében felényit sem képes évenként megkeresni, mint a mennyit egy helybeli (nő, férfi) gazdasági munkás vagy cseléd évi átlagos keresménye, élete fogytáig, illetőleg keresetkópes- i ségének netáni visszanyeréséig tiz korona havi segélyt (nyugdijat kap), ha pedig a keresetképtelenség tiz éven belül állana be s a tag a tagsági dijakat nem akarja addig fizetni, arnig a segélyre való joga megnyílnék ; a pénztár a befizetett tagsági dijakat, az előzőleg netalán kifizetett segélyösszegek betudásával a tagnak ka- matnélkül visszafizeti. 2) Ha meghal a tag és halálát nem baleset okozta, akkor családjának, ha legalább tiz évig volt tag 250 korona, ha legalább 15 évig volt tag 270 korona segélyt, vagy ha családja nem marad, temetésére 100 korona segélyt ad a pénztár, ha pedig a tag halála a belépéstől számított 5 éven belül következnék be ; a pénztár a befizetett tagsági dijakat az előzőén netalán kifizetett segélyösszegek betudásával, a hátramaradt családnak kamat nélkül visszafizeti. 3) Ha előbb még segélyt nem kapott 65 éves korában a tag 100 koronát kap, ha azonban 65 éves korán túl munkaképtelenné válik, a havi 10 korona segélyt is megkapja, illetőleg ha baleset éri, a baleseti segélyeket s ha meghal, családja a halál esetére szóló segélyt is megkapja. 4) A pénztár központi igazgatósága különös méltánylást érdemlő esetekben háromszáz koronáig terjedhető rendkívüli segélyt adhat annak az első csoportbeli rendes tagnak, akit tartós betegsége képtelenné tett arra, hogy valamely szabályszerű szerződéssel elvállalt munkáját teljesítse s e miatt magát és családját nem tudja eltartani. 5) Ha a tagot baleset éri: ingyen gyógykezelik, ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, mindaddig, inig munkaképessége helyre nem áll, 60 napon belül naponkint 1 korona, 60 napon túl pedig mindaddig, inig * * * A különös esti séták naprói-napra megismétlődtek. Kende valósággal boldogságban úszott, a mikor a fiatalasszony, talán azért, mert a sétától már fáradt volt, karjába kapaszkodott és úgy hallgatta suttogó beszédet. Irta: CSÁTI! GÉZA. — Mitől féljek! Mindegyik béres ismer, talán már gyermekkorom óta, itt a birtokunkon nem érhet baj. Különben egyáltalán nem is félek a férfiaktól. Nekem a férfiakkal szemben egészen különleges elveim vannak. A fiatalember bátortalanul megkérdezte : — Milyenek ezek az elvek, ha szabad kérdeznem ? — Hát tudja, ezek furcsa elvek — szólott pajkosan az asszonyka — tulajdonképen nem is volna szabad ezekről nyilatkoznom, dehát, ha már benne vagyunk a beszédben, hát elmondom. — Kiváncsivá tesz a nagyságos asszony. — A férjem nem csak a katedrán, hanem az életben is filozófus. Mi nemismerjük azt a házas életet, mint a többi közönséges emberek. A szerelem, vagy miként a férjem mondja; az állati érzés, nálunk teljesen ki van zárva. Mi egyszerűen jó pajtások vagyunk, soha egy sértő szót egymásnak nem mondunk, a legteljesebb egyetértés uralkodik közöttünk és ha szerelemről szó lehet, az részemről legfeljebb az a különös tisztelet, a melylyel férjem igazán mindennapi szelleme iránt viseltetem. Kende majd elhült a bámulattól. Testestől-lelkestől pesti fiatalember volt, a ki azt hitte, hogy a szép asszonyok azért vannak teremtve, hogy a szerelemnek éljenek. Hirtelen merészet gondolt és igy szólt : — Engedje meg nagyságos asszonyom, hogy értéktelen semminek nyilványitsam férje filozófiáját. — Miért ? — Szerintem az önök életmódját, jólétüket és gazdaságukat nem cserélem fel egy olyan napszámos, szegény ember sorsával, a kinek szemrevaló fiatal menyecskéje van, a ki ezt az asszonyt a maga józan felfogása szerint szereti és a ki ezt az asszonyt néhanapján, ha összekülömbözik vele, esetleg jól el is veri. Ez az ember tökéletes és boldog családi életet él. De a nagyságos asszonyék életmódját a legjobb akarat mellett sem lehet boldognak és tökéletesnek nevezni, Prólbálná csak meg a másik, a józan és filozófia nélküli életet egy igazi férfiú oldalán, biztosan sutba dobná az azt a filozófiát, a melyet férje beléje oltott és a melyre semmi szükség nincs. A szép asszony érdeklődéssel hallgatta a fiatalember csillogó szemekkel előadott, merész beszédét. Meglátszott rajta, hogy tetszik neki a szókimondó fiatalember, ám azért nem akarta elveit feladni. Kissé hidegen szólott: —- Lehet, hogy magának igaza van, de csak a maga szempontjából. A mi elveinkhez azonban ön nem tud felemelkedni. Azért nem haragszom magára. Sőt azt az indítványt teszem, hogy minden este kisérjen el sétáimra és egészen bátran, tartózkodás nélkül adja elő az ön elveit. Elvégre ez is szórakozás. Most pedig, Kende ur, menjünk haza. A csillagos éjszakák, a különleges helyzet, az asszonyka elvei csak szították Kendében azt a tüzett, a mely benne már régen tüzet fogot. Azt látta, érezte, hogy az asszony nem húzódik tőle. Sőt egyes, forró kézszoritások, azt is elárulták, hogy azok a különös elvek már nem valami szilárdan élnek a szép asszony lelkében. Napról-napra halasztotta a fiatalember, hogy bevallja szerelmét az asszonynak. Napról-napra a torkára akadt a szó. Félt, hogy e különleges elvekkel szemben nevetséges találna lenni. Csakhogy a szerelemnek csodálatos varázsa van. Egy gyönyörű nyári éjszakán mégis csuk megtörtént a forró vallomás. Valami csodálatos behizelgő suttogó hangon szólott a fiatalember és az asszonyka önfeledten. lázasan mindent feledve dűlt a karjaiba. Nehány napig tartottak még az éjjeli séták. Aztán különös eset történt a birtokon. Eltűnt a gyakornok és vele együtt eltűnt az asszonyka is. Az öreg Rosen- bergnek rövid levelet hagytak hátra a szökevények. Nem értenek egyet a tanár ur filozófiájával, megtalálták egymást, ők elmennek hadd hirdesse a tanár ur másoknak az ő elveit. Ők elvek és milliók nélkül is boldogok lesznek. (Vége.)
