Kővárvidék, 1909 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 27. szám
VII. évfolyam. Nagysomkut, 1909. július 4. 27-ik szám Előfizetési ár: I Egész évre — — — 8 K Negyed évié — — — 2 K j Kel évre — — — = 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. j Főszerkesztő: Dr. Qisavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér_388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Mentők a falun. Falusi ember, aki a maga otthonában a télt egy-két katasztrófát, amely emberáldozatot követelt, ha a városba kerül méltán irigykedhe- tik, amikor piros zászlós mentőkocsi robog végig az utcán, hogy gyors segélyt nyújtson valamelyik szerencsétlenül járt embertársának. Ámul- bámul irigykedik a falusi ember, hogy hej, ha odahaza Kisbölögéren is olyan gyorsan jutna első segélyhez a szegény cseléd akinek karját a cséplőgép elkapja. Hány halottal, hány nyomorékkal lenne kevesebb, ha meglenne a gyors első segély. És milyen nagy szükség lenne épen nálunk a mentő intézményre, ahol olyan nagy az orvoshiány. A derék budapesti mentő egyesület füt- fát megmozgat, hogy a vidéken minél több mentőállomást létesítsen. Néhány nagyobb városban ez már sikerült is. Pedig igazi nagy szükség éppen a falvakban lenne erre a humánus modern intézményre s nem kell bizonyítani, hogy ez csak állami támogatással választható meg nálunk. A mentés országos szervezéséről tanulmányt irt dr. Lévai Elemér, akinek fejtegetései alapján szólunk hozzá e kérdéshez.Ha van a legkisebb faluban is olyan ember, akit betanítanak a halottkémlésre vagy pedig olyan ember, akihez a teheneket viszik fájós lábakkal, miért ne lehessen époly értékes egy sérült ember, hogy valaki legyen a községben, aki ő neki is tud segélyt nyújtani.Az emberi műveltség legalacsonyabb fokán álló falvakban, ahol a lakosság barom módra él, elég lenne, ha minden negyedévben egyszer kidobolnák, hogy ha valakit baj ér, azt vigyék át X községbe a mentőhöz, az segít rajta, vagy esetleg hívják el. Ami az intelligensebb községeket illeti, ott vállasszák meg a mentőket, az értelmesebb egyénekből esetleg kettőt. X. Ezek lennének a tanító, jegyző, kisbiró, esetleg egy értelmes gazdaember is. Nem szabadna megfeletkezni a környéken levő gyárakról, ahol mindig lehetnek értelmesebb hivatalnokok, munkafeügyelők, akiket rendeletileg keliene -szorítani arra, hogy baleseteknél haladéktalan vonuljanak ki; természetesen ez irányban a felszólításokat hivatalos formában a gyár- tulajdonosokhoz kellene intézni.Szervezethez való tartozásukat ezen alkalmi mentőknek ismerjék el ezáltal, hogy adjanak nekik nevet, számot és hivatalos jelleget és legyen az egésznek feje, melynek székhelye Budapest, neve Országos Mentő Tanács a már meglévő egyesületekkel karöltve szervezze ezeknek kebelében és környékén az egyes kirendelt- í ségeket, amelyek nagyobb gyártelepek tűzoltósággal biró községek mmtő állomásai lennének, i Ezeknek neve lenne teszem : „ Az X-i mentő?“ egyesület X-i kirendeltsége' “ Végül ezen kirendeltségek utazzák be a szomszédos és környékbeli falvakat és állítsák fel az őrsöket, amelyek a fennt leirt akalmi mentőkből álljanak és nevük például: „ Az X | mentőkirendeltség 4-ik őrse. “ Legyen az egyesületeknek és kirendeltségeknek pecsétjük, míg az őrsöknek legyen bé- j lycgzőlyük. Legyen egységes ismertető jelvény és feltűnő táblákul éjjel színes lámpákkal jelezzék a falvakban : „ Első segély. “ A mentők kiképeztetése történjék évenként többször valamennyi egyesületnél egyszerre a környék részére kiküldött orvosok által. Tegyenek a mentők bizottság előtt vizsgát Ó& kapjanak oklevelet. A kiképzés eredményessége szempontjából képeztessék egy faluból egyszere 2 - 5 mentő. Az őrök közvetlenül a kirendeltségnek küldenek jelentéseket és azzal érintkeznek. Az egyesületek viszik a kirendeltségek és őrsök ügyeit, közvetlenül azonban csak az előbbiekkel érintkeznek. Az Országos Mentő Tanács vezetné az egyesületekkel karöltve illetőleg azok önkormányzatát nem bántva, az egész mentés ügyét elsősorban összeállítaná a szolgálati szabályzatot, megszabná az összpontosítást tömeges baleseteknél. Az anyagi kérdések megoldására leghelye- sesb lenne egy Országos Mentőalap szervezése. Leírni mindezt könnyű volt, átgondolni még könnyebb, a papír türelmes, a fantázia korát élj ük, azonban megcselekedni nehezebb lenne ....;-tkr-rgy cJyan owszógbö»* • .aho! a mentés ügyé nek élén olyan ambiciózus organizátorok, a mentés ügyének olyan energikus védői állanak és ahol a társadalom a jó eszméktől oly kevéssé idegenkedik, mint nálunk, ott nemsokára nyomait látjuk olyan intézkedéseknek, amelyek közvetve némileg csökkentik a Budapesti sebészklinikákon az olyan amputációk számát, amelyek tagok elhanyagolt sebeinek in- feciózus ábapota miatt váltak szükségessé, vagy a budapesti mentőknél csökkentik azon esetek számát, midőn a pályaudvaroknál a kocsifülkékből, mint vérfürdőkből szedik ki az ország távoli vidékein 2 nap előtt összeroncsolt embereket. |fylfftliltt [árcája. A Boboláné fia. Kis hónapos szobában lakik szomorú egyedüli- ségben Boboláné, a szerény fizetésű pénzügyi tisztviselő özvegye. Evek óta viseli már az özvegység nehéz sorát. Az a kis penzió, ami az állami bőkezűség révén kijár neki, még usak elegendő volna az ő mindennel megalkuvó, igénytelen személyének ámde van neki egy gyönyörűséges tia, az Árpád, aki a fővárosban iskolázik. Az egyetemet járja. Igen az egyetemet . . . Boldog megelégedés ül az özvegy arcára, amint erre gondol. Az ő szép, okos, jó fia, szivének, lelkének egyedüli boldogsága jogot végez. Sok pénz kell ebhez, az bizonyos. De ó nem ösmer fáradságot, örömest ül szakadatlanul a hirnzőrámája mellett és dolgozik lázas sietséggel, hogy mentül többett szállítson a gazdag Gfelbnek, akinek olyan gyönyörű szép, nagy üzlete van, igen tisztességesen tizet és máskülönben is jó szívvel van hozzá. Igenis. Úrrá teszi a fiát. Ne tudja meg soha, mi a nyomor. Megérdemli ezt a nagy áldozatot, hiszin olyan szorgalmasan tanul. Mindig uj j könyveket vesz, csak úgy nyeli a tudományt, íme most is jött tőle levél. Azt Írja, hogy sokat, nagyon sokat tanul. Már az éjszakával is meg kell toldania az időt, hogy fejébe vegye azt a rengeteg tudományt, amit az egyetemen belédik- tálnak. De ó nem érez lankadást szívesen tanul, mert tudja, hogy ezzei örömet okoz drága anyukájának. A vége az a levélnek, hogy pénz kell. Újból pénz, drága könyvekre. Boboláné összecsomagolja a sok szép him- j zést és elmegy Gelb úrhoz. Elviszi magával a fin levelét is, így szokta mindig. Nem bírja el egymaga a rengeteg örömet, hogy a fia irt, hát megosztja Gelb úrral, aki olyan jó szívvel van hozzá. Nem is kell, hogy újságoljon. Gelb ur meglátja a r. gyogó arcáról az örömet. — Hát irt megint a fiú? — Hogy irt-e9 írt ám, de még milyen szép levelet! Figyelmesen nézi Gelb ur arcát, mig az a levelet olvassa, Természetesnek tartja, hogy másnak is olyan öröme, ha az Árpád gyerek ir. Kissé zokon esik neki aztán hogy Gelb ur röviden csak ennyit mond :-- Mennyi könyv! Hm, hm! Istenem, hát persze, hogy sok könyv kell az olyan okos hurrák, mint Árpád, aki még éjszaka is tanul. Nagy sor ám a tudomány, nem tudhat ahhoz Gelb ur, aki sohasem járt az egyetemre. — Tudom, hogy Árpád csak a legszükségesebbet szerzi be mondja Boboláné és hogy ezt mondta, olyas elégtétel formát érez, maga sem tudja, miért. Mert hát nem bántotta senki az ő fiát és Gelb ur igazat mondott, hogy nagyon sok könyv szükséges. De az anya szive mindig veszedelmet lát és síkra száll a láthatatlan veszély ellen. Meg aztán Gelb ur sem olyan ma, mint máskor. Azelőtt dicsérgette a szép, gömbölyű írást, meg kiderült az arca. mikor a szorgalmatos- ságáról irt az Árpád. És most ? Most csak röviden annyit mond :-- Mennyi könyv ! Hm, hm ! Bizonyára rossz kedve van Gelb urnák, bizt,■Ugatja magát Boboláné. Es menni készül. — Ne inenjem még — szól oda Gelb ur, akinek időközben valami foglalatossága akadt. Boboláné tehát várt, áruig Gelb ur elkészül. Addig a fővávosbu terelte a gondolatját. Mennyire szeretné meglepni a ti ,t. Nem szólna, nem Írna semmit, egyszerre csak ott teremne. Nagyobb örömet nem is okozhatna a fiának, olyan áldott
