Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-06-14 / 24. szám
ii KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A , N A G Y SOM KI' TI J Á RÁ SI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. VI. (ivfo1 vám. „ m nini .»I i ni nr— // Nagvsomkut 1908. junius 14. Előfizetési ár: Egész évre — — —-8 K Negyed évre — Fél évre — — — = 4 K Egy szám ára — —-ijv.t'w» .«/■ «v« x.»jvsuk i* •■i'ü'vrs — 2 K 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő. ... .If»« nM*Mrra»mM*iKnnm ■wrt-st'R-.ffja*! aac--»»’fi:>-H •>: •.'■atfm■Ijrt'.wi(i Szerkesztőség és kiadónivatal : Nagys^mkui, Teleki-tér 383. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. A díjnokok. A ranglétra legalacsonyabb fokán állanak a díjnokok. Övék a legkisebb hivatal, a legutolsó jövedelem, ennélfogva tehát természetes, hogy ők végzik a legnagyobb munkát, Kérdezzünk meg bármely hivatalfőnököt, hogy mi a véleménye a dijnokokról s nyomorúságukról. Mind azt fogja mondani, hogy a dijnok éppen olyan nélkülözhetetlen munkaerő a hivatalban, mint a kinevezett tisztviselő, vagy akár a hivatal vezetője. A mint a mérnök és a gyárvezető egy vasszeget tudna produkálni a munkás nélkül, azonképpen meddő lenne minden hivatalnak a munkája, ha nem dolgozna benne körmeszakadtáig a szegény dijnok. Túlnyomó része iskoláikban félben maradt, de inteligensemberek a díjnokok, akik a gyakorlat utján egy — kettőre elsajátítják azt a hivatalos ténykedést, melyet a kinevezett, rendszeresített hivatalnokok vezetnek s nemcsak, hogy elsajátítják feljebbvalóik munkáját, de el is végzik azt, Közmondásossá vált a dijnok nyomorúsága. Ma is még állani hivatal több a sokknál, ahol a dijnok kezdő fizetése 43 kemény korona se kezdő fizetés melleit maradhat, ha nincs protekciója akár 20 esztendőn keresztül is. Tudjuk mindannyian, hogy a Sanyarú Vendel nem túlzott, köl- töttt alak, sőt gyakran nagyobb a dijnok nyomorúsága, mint amilyenről a szegény Sanyarú Vendel panaszkodik a Borszem Jankóban. Sanyarú Vendel kedélylyol s humorral fogja fel a maga nyomorúságát, de nem úgy az igazi dijnok, akilifíMili' tápczája. Jancsi halála. Irta: Kálnoki Lajos. Nesztelenül nyitott be a szobába és félénken nézett. Az ócska vaskályhában épen úgy pattogott a tűz, mint amikor ő eltávozott s a vörösen izzó hamuból ttizcsillagök villantak ki, mint az elektromos gépből a szikrák. A bútorok ugyanabban a banális rendben sorakoztál; egymás mellé, mint tavaly az ágyte- ritők mögül meg fehéren csillogott elő a pára, mint a szakadozott női blúzból a meztelen, fehér test. Az ura- a kanapén feküdt és aludt. Az asszony leoldotta a kendőit, előbb a melléről, aztán a fejéről s lassau a kanapéhoz ment. Csendesen megfogta az ura vállát és szólt: — Miklós ! A férfi fölnézett: — Hát te már megjöttél ? — kérdezte meglepetten. — Hazajöttem szólt az asszony. A férfi valamit keresett. — Hát a gyerek hol van ? — kérdezte. ben nem tárnád más érzés, csak keserűség és gyűlölet, amikor látja, hogy ő végzi a fizikailag legnehezebb munkát s ezért koplalnia kell, mig azoknak, akikre a munka könnyebb része jutott, a kinevezett sogédtisziviselők hozzá képest jólétben élnek. Nem csoda, ha a kor szociális áramlása magával ragadta a dijnokokat, is. Ide s tova egy évtizede, hogy szervezkedtek helyzetük javítása érdekében. A fővárosi díjnokok nagy része rnár szociáldemokrácia karjai közé vetette magát, ami érzékeny veszteségét jelenti a magyar intelligenciának. De dicséretére legyen mondva a magyar dijnokoknak, hogy óriási többségük hű maradt a hazafias érzéshez hasztalan csábították őket a nemzetköziek kecsegtető Ígéretekkel, nem ültek fel nekik, mégmardtak jó magyar hazafiaknak, várták békés türelemmel, hogy segítsen rajtuk a haza, amelyhez hűek maradtak • cudar nélkülözéseik közepette. Sok esztendei keseives várakozás után végre megkapták türelmük és hazafiasságuk jutalmát. A minisztertanács legutóbb hozzájárult Wékerle Sándor pénzügyminisztei azon javaslatához, amely szerint körülbelül 50 százalékkal emelik fel az állami díjnokok napidiját. Örömmel üdvözlik azt a fizetésemelést nemcsak a díjnokok napdiját. Örömmel üdvözlik azt a fizetésemelést nemcsak a dijnokok, hanem az egész magyar társadalom, amely meleg részvéttel és móltanyolással va dijnokok és munkájuk iránt. Most már nincsen más hátra, minthogy a Az as^zouy összcrAzkódott. Beesett arcán vér* rózsák nyíltak ki hirtelen, úgy felelte: — Azt nem hoztam el, — Aliért ? Mintha leckét mondana, úgy darálta:- Hideg van. Csupa hó az egész vidék. Es az a gyerek nyomorék. Kicsiny mankójával nem is tudott volna átgázolni a havon. A szól is fuj. Ott hagytam még a Szendénéuál. Volt még két forintom, azért tartja egy fél hónapig. — Nem igaz. Nem volt két forintod, Az utolsó leveledben meg is írtad, hogy az a pénz, a mi a béredből megmaradt, a Szendémé iek keli. Hogy abból a Jancsi kosztját kell megfizetned. Mondd meg hol . a gyerek 1 Most már fölállt a kanapéról és a kezével indulatosan hadonászott. — Mindjárt megmondom, de előbb hadd fújjam ki magamat. A férfi dühös lett. — Addig itt le nem ülsz, a mig a kérdésemre nem feleltél. Mit csinál a Jancsi ? Ei-e, vagy . . . — Meghalt. — Kimondta s úgy érezte, hogy ezzel könnyített.a ielkén. Hirtelen szélroham keletkezett, a mely bümbölve száguldott a kürtön keresztül s a kályhában eloltotta a tüzet. A hamuban lappangó szikrák tüzfolyammá a törvényhatóságoknál, városoknál s községeknél alkalmazott dijnokok fizetését is emeljék fel, legalább is úgy ahogy az államiakét. Kétség nem fér hozzá, hogy a képviselőim/ j szívesen megszavazza Wekcrle javaslatát s ezzel i vége szakad a dijnoknyoinoruságnak, amely oly kirívóan bizonyította, a magyar szellemi proletariátus helyzete sokkal rosszabb munkásokénál Aktuálissá vált a rendőrség államosítása. ügy a budapesti államrendőrség, mint a i csendórség mintaintézmények. Igaz, hogy renge- I teg pénzébe kerülnek az államnak, de ezért az- I tán meg is felelnek hivatásuknak. Különösen a í csendőrség az, mely elismerést érdemel. Tudjuk mindnyájan, milyen nehéz a csendőrségi szolgálat mennyi fáradsággal jár, a fegyelemnek és ! pontosságnak milyen nagy mértéke kell hozzá, | hogy a csendőr a szolgálatát teljesíteni képes j legyen. A dánosi bünpör kitűnő bizonysága annak, hogy csendőreink a hozzáértés és iskolázottság dolgában a hivatás magaslatán állanak. A bizonyítékoknak olyan logikus tömegét gyűjtötték össze az agyafúrt cigány haramiák ellen, oly okos tervszerűséggel nyomoztak, hogy kiderítették annak a rettenetes bűnténynek minden egyes fázusát. Mivé lenne a közrend, a vagyonbiztonság : a szocialista, vagy a nemzetiségi izgatások folytán állandóan lázban tartott vidékeken, ha a csendőrség nem teljesítené oly tökéletesen a hivatását ? I ! , ! dagadva rohantak a kályha falának, aztán kialudtak. A vak sötétségben, a mely most támadt, a férfi vadul tört a nőre : — Azt. a gyereket te ölted meg. Igen, igen. — Mindig inadban volt, Most már emlékszem rá ... A mikor a házamba jöttél, mindjárt ezt a gyereket hánytad a szememre. Az első kérdésed is az volt: És most ezzel a nyomorékkal is nekem kell vesződnöm? — Nem igaz. — Te hazudsz ! Addig nem nyugodtál, a mig el nem űzted a háztól, pedig te még olyant se tudtál szülni nekem. — — Nem igaz nem űztem el Igaz kvártélyba ad tam, de a kosztját én fizettem. Abbéi a pénzből fizet* tens, amit a szolgálatomul kerestem. Te anynyit sem tudtál volna keresni neki. — Hagytad volna inkább itthon, nálam. De meg különben sem erről van szó. Azt mondd meg, hová tetted a gyereket ? Az asszony erőtlenül rogyott le az egyik székre. — Mikor kiléptem a szolgálatból, első dolgom az volt, hogy elhozom a kis Jancsit, Fölvettem a béremet és elmentem a kis fiúért. A pénzt, ami nálam volt, a Szendémének keilptt adnom a Jancsi kosztjáért, nekem annyi sem maradt, hogy vonatra ülhettem volna. Gyalog és éhen kellett a városból idáig bandukolnom. A fiún: k is. És én birtam is volna, de az a szegi Főutcán levő két belső telkem a rajta levő lakóházakkal és mellek épületekkel örök áron eladó. Értekezhetni DK. GOLDSTEIN AKMIN tulajdonossal. jbildidő Jákobnak.
