Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
J KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Egész évre — Fél évre — — E I ö f i z e t é — — 8 K Negyed évre •= — — 2 K — Q 4 K Egy szám ára — — 20 fillér. Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Közlekedési ügyeink. Nem is olyan régen büszkék voltunk a Magyar Államvasutakra. S joggal. — A közel 15.000 kilométer hosszú vasúti vonalakon példás rendben bonyolították le az évről-évre növekedő forgalmat. A milliárdok, melyeket a magyar állam az ő vasutjába befektetett szépen kamatozott, a vasút közel száz millió korona hasznot hozott évente. A fellendülés aranykora a Baross Gábor minisztersége és az ezt követő évek idejére esik. Baross merész és nagy koncepciójú újításai, melyek a Mávon való szállítás olcsóságán alapszanak, fényesen beváltak s ment minden mint a karikacsapás. Jött aztán Tisza István gróf miniszterelnöksége, a szabadelvű párt hanyatlása, az állami tekintély megrendülése, a gazdasági viszonyok rohamos rosszabbodása és mindennek betetőzéséül jött a vasúti sztrájk. Attól az esti hét órától kezdve, melyben megállották a vonatok, megszűnt a Máv. fejlődése és megkezdődött a stagnálás, majd később a hanyatlás korszaka. A bajok kútforrása a vasutasok elégedetlensége és folytonos forrongása volt. A hatalom nem egyszer le akarta gázolni a Máv. sze- méiyzetének szervezkedését, de nem tehette ezt, mert ez a szervezkedés mindenek felett törvényes és hazafias volt s élén nem kisebb ember, mint Batthányi Tivadar gróf állott. Az ő neve és tekintélye, valamint a hatalmas függetlenségi párt, amelyhez Batthányi tartozott, volt sokáig egyedüli védelme a szövetségnek a szabadelvű Fejérváry kormány erőszakos intézkedéseivel szemben. A személyzet tehát forrongott, elégedetlenkedett s ez a körülmény akármilyen jogos volt is a vasutasok mozgalma — hátrányosan befolyásolta a szolgálatot, a forgalom lebonyo- | litását. Itt is — ott is minduntalan felütötte fejét a passziv-rezistencia, bár legtöbb helyütt leplezett, burkolt formában. S valóságos csapás volt a forgalomra nézve az a körülmény, hogy a Fehérváry kormány, hogy növelje a I minduntalan kiapadó rendelkezési alapot s az elmaradt adóbefizetések folytán keletkezett hiányokat fedezze, kétezer jó vaggont adott kölcsön Olaszországnak, minek folytán nyomban beállott a vaggonhiány, melynek súlya alatt most is nyög a forgalom. A legnagyobb bajok közé tartozott az is, hogy a zavaros politika s a rossz pénzügyi viszonyok miatt a Máv. berendezését, felszerelését sem kiegészíteni, sem reperálni nem lehetett. Három esztendőn át uj mozdonyt, uj vaggont alig építettek, s arról sem lehetett szó, hogy azokat a vonalakat, melyeken az óriási forgalom egyes sínpáron lebonyolítható alig volt, kettős vágányunkra építsék át. Mozdonyok és vaggonok folyton használatban voltak, még csak arra sem jutott elég idő, hogy kellően tisztán tartsák s megolajozzák őket. Nem épültek uj őrházak, állomások nem bővíttettek, minden maradt a régiben s minden, ami régi volt, romlott és kopott: igy állt elő az a súlyos khaotikus helyzet, amely tavaly s részben az idén is a széninség folytán valóságos nemzeti csapásként nehezedett az országra. Jött aztán a nemzeti kormány, helyreállott a rend a politikában s valahogyan a felzaklatott magyar társadalomban is. A vasutasok mozgalma, forrongása megszűnt, miután fizetéseiket s a szolgálati viszonyaikat rendezték. Ez a rendezés több millió koronányi uj kiadással terheli meg a magyar állam háztartását s ezért teljes elismerés illeti meg a kormányt, első sorban Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert és Szterényi József államtitkárt. A személyzet most már nyugodt és megelégedett, szívesen dolgozik. Ellenben a Máv. berendezésének és felszerelésének hiányosságai teljes mértékben fenfo- rognak most is. Olaszországtól a vaggongono- kat igaz, hogy visszakaptuk, de meglehetősen rossz állapotban. Majdnem minden egyes vaggon javításokra szorul. Uj mozdonyaink ma sincsenek, a mozdonyok szünet nélkül, éjjel és nappal, ma is munkában vannak s jó karban való tartásukra alig marad idő. Igaz építenek már néhány uj vasúti vonalat, igy nevezetes a balatonvi- déki vasút s az erdélyi vicinálisok, melyeknek nagy jövőjük és hivatásuk van, de a nagyfor- galmu vonalaknak kettős vágányokra való átalakításáról még ma sincsen szó, pedig erre égető szükség van. Uj állomásokat, őrházakat, raktárakat, rakodóhelyeket ma sem építenek, a Máv. felszerelését ma sem építik. Jíiáriil«“ tárcája, A titkár. — Monolog. — • • ■ ■ • . ' ... ... • i Irta: Lucián. Nos, igen, én vagyok az az ember, akinek minden nap átlag hússzor huszonkétszer szemébe mondják, hogy szamár . . . A legérdekesebb a dologban, hogy nem is vagyok szamár. Becsületemre. „Be is tudom bizonyítani“ . . . En ebben a tekintetben egész objektiv Ítélek . . . Fölteszem a kérdést: Hát szamár az, aki j minden kvalifikáció és protekció nélkül tisztességes társadalmi állást tud magának teremteni ? Mert nekem nyolcszáz forint fizetésem van s teljes ellátásom . . . Ismétlem, ahogy itt látnak én nem végeztem semmit. Abszolúte semmit ... Az iskolákban úgy buktam meg ahogy akartam. Az egyszerű, józan eszemet nem tér- ! heli semmi fölösleges tudási elmélet. Magunk közt szólva, én még ortográfiát sem tudok. Becsületemre 1 És mégis azt mondjak, hogy én szamár vagyok. Az emberek oly könnyelműen, oly ielkiismeretlenül Ítélnek . . . (Szünet). Néha órákig elgondolkozom az én úgynevezett szamárságomon. Érdekel, izgat . . . Megái lapítottam, hogy az én szamárságom s emmi esetre sem biológiai eredetű . . . Őseim, mint minden tiszteséges úriembernek az ősei, lehettek majmok, semmiesetre sem szamarak ... Az én spekuiáciális szamárságom súlypontja külső körülményeikben keresendő . . . Titkár vagyok . . . Ez az . . . (Sóhajt.) Az élet tele van titkokkal és titkárokkal ... A titkokat nem lehet meg fejteni,- de a titkárokat össze lehet szamarazni. Ez az én esetem. Gróf Repedessy Feodor titkára vagyok. Úgynevezett magántitkára. Ez a legtitokzatosabb titkári állás. Titkosabb, mint] a női szív mélyén szunyadó szenve- szedély, titkosabb, mint az élet végső célja s legalább is oly titkos, mint a halk lombsuttogás, midőn a nyári éj sötét palástja stb. stb. . . . Négy év óta vagyok titkára a grófnak, de még titkot nem bízott rám. Azt hiszem nincs is titka. Ez az ember még a feleségét sem csalja meg. Becsületemre ! Nem mintha nem volna hajlandósága rá, de fukar, isszonyuan fukar, minden garast a fogához ver. Teringe ttét, én az ö helyzetében . . . Miket tudnék ón az ő pénzével művelni a hódítás terén. Micsoda rekkordokat. És ő mondja, hogy én vagyok a szamár. Igazán nevetséges! Emlékszem az első esetre. Szép kis eset volt. A gróf tajtékozó dühvei rontott hozzám . . . Azt hittem egy benzines motor tévedt a szobámba . . . Úgy gesztikulált, mint egy megsebzett gorilla. — Titkár ur, — kiáltotta — azzal az asszonynyal nem lehet kitartani. Érti, nem fehet. Csak az imént, ebbea a percben etruszk vázákat vagdosot a fejemhez. Ön tudja, hogy mi egy truszk váza . . . r— Igen, - mondottam, már féltem, hogy megek- zaminál s belesülök. De ő folytatta : — Még ma keres egy ügyvédet, de olyat, aki specialista válóperükben. Elválok, mert ami sok, az sok. Nekem nincsenek fölösleges etruszk vázáim. SzőléoKvánvü Szólövessző !! A vi,a*hirtt Delewar,‘ adj“.a i,siobbb<>it; oltani, per_-__—^_____________——-—~ metezni ne in kell ! Gyöke1 es i 000 db. 100 kor., sima MW MaWMBMBMÉBMMBMMgÉMMMMWftlIiirnfíTíGnV il WUBBMMMMBMMBUBWi —B 'iHWi ‘''rr^n'álwattiWlHniíilil'WnfriiT ianaittH—«B ii , 50 kor. Szőlőoltvanyok ezere: 140 kor., a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. . . .-. ... .** ’"'"ír -Rendelési cim : i il «ti Felsősegesd. (Somogy megye.)
