Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-17 / 20. szám
VI. évfolyam. Nagysomkut 1908. május 17. 20-ik szám. Egész évre — Fél évre — — KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET' HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: — — 8 K Negyed évre ^ — — 2 K i — 4 i< Egy szám ára — — 20 fillér, j-—~— ------—-—-ggg!=^ Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő. . -■!— .»ini'. ->y.Szerkes ztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Teleki-tér 388. sz. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Mit hoz majd a jövő. Az újvilágból felette nyugtalanító hírek szállanak felénk s az utóbbi napokban a sajtó is érdekes kimutatást közölt a tengerentúli munkanélküliségről. A hivatalos statisztika szerint Amerika 37 államában ez idő szerint 43A millió munkanélküli tartózkodik. Newyorkban a munkanélküliek nyomora oly óriási méreteket ölt, hogy az éhező tömeg még az erőszakoskodástól sem riad vissza. A hatóság legutóbb egy csoportosulás alkalmával kénytelen volt élelmiszereket is kiosztatni, mert a tömeg azzal fenyegetőzött, hogy a nyilvános épületeket lerombolja. Hja ! Az éhség fájdalmat okoz, s mit nem tennének meg az apák és anyák, hogy éhség gyötörte gyermekeik szenvedéseit enyhítsék ? • Gyakran maga a gondolat, hogy szeretteit szenvedni látja a proletár, elégséges, hogy dü- hüngővé, mindenre képessé tegye, főleg az aranyszabadság hazájában nem engedi magát a vak szenvedély semmikép se korlátozni. S az égig magasztalt országban, hol nem is oly régen tej és méz folyott, ma könnyek patakzanak, a szerencsétlen munkások feleségeinek könnyei kik megátkozzák azt a percet is, a melyben a munkásvezérek kecsegtetéseitől elvakitva, saját maguk biztatták férjeiket, hogy a munkás szervezetbe belépjenek. Sztrájkok és bojkottok esetén ezeknek a munkások feleségei óriási lelkesedést tanúsítottak és a sztrájktörők és árulókra fúriaként csaphattak le ; s mily sok vér folyt a jónak vélt ügy, a jobb jövő, a magas heti bér és a rövidebb munkaidő kivívása érdekében. A milyen sok vér folyt ezeknek a bérharcoknak az idején, olyan sok könny pereg most le az éhező munkás feleségének és gyermekek beesett arcán, s mindez oly országban történik, mely Európa minden államából, de főleg hazánkból, száz és száz ezer munkás családot ragadott ki, a kik mindannyian azt hitték, hogy a legnagyobb munkabérek és legrövidebb munkaidők hazájában egy uj Kánaánt fognak felfedezni. Mily sok álom semmisült meg itt, s mily sok szép reményt követett a keserű csalódás és a szomorú felocsudás. Hányán kívánják vissza a kisebb, de biztos hetibér eltűnt korszakát ? S hány apa, aki mindannyiszor fellelkesült, a mikor arról volt szó, hogy a „vérszopó“ vagy az „elnyomó“- nak bélyegzett munkaadónál a munkaidő meg- rövidittessék, vagy a munkaadó más módon megtréfáltassék, szivesen áldozná fel most a kivivőit pihenő idejét £sak azért, hogy hozzátartozóinak kínzó éhségét csilapithassa. De most már késő, a munkaadók kivannak facsarva, a gazdag gyártulajdonosok megunták a reájuk oktruált uraságot, műhelyeiket zárva tartják és a kisiparos, aki, amig tehette, mindent megadott a munkásnak, most azonban szenvedőtársának csak a csücskét engedheti át annak az éhségkendőnek, amely mellett mindkettőnek felkopik az álla. Ez ma a helyzet képe az aranyszabadság hazájában és ha munkásaink nem lennének oly elvakultak, amerikai „elvtársaik“ sorában megláthatnák a fenyegető veszélyt, amely intő jelül szolgálhatna nekik és óvakodnának attól, hogy a veszélyes útra lépjenek. Épp úgy, mint az uj világban a reakció Európában is be fog következni. Az előjelek ehhez félremagyarázhatlanul mutatkoznak. A munkásság eltökélten segédkezik a kisipar megsemmisítésén ; az oly ideálisan kieszelt nagyüzemek munkás jólét intézményeikkel később a gépek folytonos újítása és tökéletesitése révén a munkást teljesen fölöslegessé fogják tenni és a tőke alkalmazottainak egyre jobban elhatalmaskodó uraskodását megunva — minden újabb vállalkozástól tartózkodni fog, a munkás pedig, sajnos, abba a szomorú kényszerhelyzetbe fog jutni, hogy erőszakkal szerezze meg azt, ami után gyermekei svárgó ■ szavakkal vágyakoznak: a kenyeret! Ekkor azonban már késő lessz ; a felizgatott tömeg lassanként meg fog nyugodni. Az elfolyt vér le fogja csillapítani a felizgatott kedélyeket és az izgalmas küzdelmeket sokkal iszonyúbb nyugalom fogja követni. A gépek nem sztrájkolnak, ezek az éjt is napa!Iá varázsolják és sohasem fáradnak el. A tőke győzedelmeskedni fog és hálás lesz a mun- kásvezéreknek, hogy az olyannyira kényelmetlen kisipartól megszabadították. De az iparos keserű könnyeket fog hullatni és szivesen visszakivánná azt az időt, amikor nem volt munkaadó és munkát vállaló, de volt mester és segéd, akik vasárnaponként együtt jártak a templomba, amikor még élt az a jóságos Mindenható, aki oly szivesen meghallgatta az ájtatos hívek imáját, amely igy szól : „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma !“ „Kővápyidék" tárczája. Szörény megyei képek. — Folytatás. — Irta : Dr. Olsavszky Viktor. A folytatás azért maradt el, mert időközben a sumiczai tanerőt — ellenállhatatlan vonzalomból — meglátogattam. Gyönyörű idő volt úgyszólván vadregényes a mennyiben regénybe illő vadsággal követte el a tisztelt természet azt, hogy áprilisié télt hozott. De Szörénymegyében nem törődnek a természettel. Én se törődtem. Nincs is szükségük reá, van temérdek takarékjuk s azt kibírja a marha, amit etetnie kell, mert legelnek s ha meghíztak pénzé vátnak. Egy üveges kocsit kölcsönöztem, a melybe két a rúd alatt járó ló lett befogva. Telivér mokány lovak. Ahogy sikerült ezen igen szellemesen construált kaliczkába beférnem kocsisom — bizonyosan felsőbb utasításra megnézte a kocsi rugóit. Úgy látszott az arckifeji zésének bamba elé- gültsé.gén, hogy engem a kocsi mégis csak el fog birni, Sumicáig és vissza minden önsúlyú kártevés nélkül, ludomásul vettem a néma elégültséget, de meg nem állhattam viszont, hogy meg ne kérdezzem tőle : „Miért nem igazítja meg a rúd állását úgy, hogy az a lovak között és ne fölöltök áiljon. Uram ! — szólt a nagy állat kedvelő — jól van ez igy ! A rúd menés közben hol az egyik hol a másik ló fejét üti meg. Es ez olyan parancs a lónak mintha valami felsőbb helyről jönne. Ennek engedelmeskednek. „Hiszen természetes mondom, hogy felsőbb helyről jön, ha a rúd feljebb áll. De még sem értem ennek célját.“ Hát jól van — felel közömbösen — nálunk igy vannak a lovak nevelve és én pedig minden két percben nem ránthatom ki az ostort, hogy rójuk cser- ditsek. Nagyon finom - szólék — és a fogat megmozdult. Figyelemmel kisérvén a rudat azt észleltem, hogy a lónevelés eme rendszere s annak gyakorlati értékesítése csakugyan beválik, mert az első zökenőnél az „őrjöngő dervisekénél“ fürgébb iramodással száguldott a két ló — egyed az almás jó karban tartott utain. A kocsiban elaludtam. Puttna mellett a felhágón, valószínűleg a kocsi menetének meglaSullása miatt felébredvén az ut jobb felén egy kopár még fűszállal se borított hegyet láttam. De láttam mást is. Egy rudat és amink a hegyére erősítve egy táblát, melyen ez állt igy kiiiva: „Véd-Erdő.“ Ez a merénylet egészen frissé tett. Először a magyar tudományos akadémia jutott eszembe, a melynek ülésére, mint bölcsészt Gyulai Pál a tanár és költő többször felvitt magával. Illetőleg nem is ez jutott eszembe ! Hanem ‘aa akadémia zöld füzete a „Magyar helyes írásról“ és szeniorral meg valami lelket csiklandoztató ostobasággal abban állapodott meg a meggyőződésem, hogy nem a tudomány, hanem a hatalom parancsol és nem az a parancs amit az akadémia kiad, hanem amit a hatalom. De az ilyen u. n. finomabb distintiok dacára a kocsit megállítanám. „Mit méltóztatik parancsolni ? — kérdi a kocsis.“ A Főutcán levő kőt belső telkem a rajta levő lakóházakkal és mellék épületekkel örök áron eladó. Értekezhetni DE. GOLDSTEIN ÁEMIN tulajdonossal.
