Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-04-26 / 17. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre — — — 8 K Negyed évre —

Fél évre — —■ — — 4 K Egy szám ára —

Város és falu.

A városban sokkal költségesebb a létfen- tartás, mint a vidéken, mégis a statisztikai vizsgálódások állandóan azt igazolják, hogy a városi népesség száma rohamosan nő s ezzel szemben a vidék népessége fogy. A tény magyarázata az, hogy a városban a születések arányszáma kedvezőbb, -~ sőt a nagyobb halandóságból éppen a népesség szaporodásának kedvezőtlenebb állapotáról kell következtetnünk — hanem az élénk bevándorlás, mely a vidéki népesség vállalkozóbb és életképesebb kontinensét engedi át a városnak. Ha kedvezőtlenebb is a városi ember megélhetési viszonyai, ellensúlyozzák azt a magasabb munkabérek, a nagyobb társadalmi szabadság s a kulturigények (művelődés, művészetek, kényelem, fényűzés) kielégítésének bőségesebb eszközei.

Viszont a vidékre is kihat a fogyasztóképesség emelkedése, mert a mezőgazdasági termelés fokozását teszi szükségessé. A mező- gazdasági termelés fokozásának szükségességét egyszerűen a városi népesség számának emelkedésével is. szokták magyarázni. A városi lakosság t. i. mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozik, miután munkaidejét az ipar és kereskedelem teljesen leköti, hanem szükségleteinek kielégítésében a vidék mezőgazdasági termésének feleslegére van utalva. Minél nagyobb tehát a város lakossága, annál több mezőgazdasági feleslegre van szüksége. E nagyobb felesleget részben a mezőgazdasági termelés fokozásával (uj területek mivelés alá vételével, a mivelés technikájának tökéletesítésével), részben a felesleget beszolgáltató területek kitolásával lehet elérni. Nem akarjuk e tény igazságát kétségbe vonni, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a városi népesség szaporodását a vidék szolgáltatja; amennyivel többen vannak a városban, annyival kevesebbet kell eltartani a vidéken. Ez a tény egyedül tehát nem alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági üzemek ki- terjesztésének és tökéletesítésének szükségét kellő módon magyarázza. Azt hisszük, hogy e szükséget jobban és kimerítően magyarázza a városi népesség fogyasztóképességének emelkedése. A vidéki munkás élelmezése nagyon szűkös, mert munkabére nem engedi meg a szükségleteinek kiterjesztését; a városi munkás ellenben megteheti azt s ezért többet fogyaszt mennyiségileg s minőségileg is, mint a vidéki munkás. A vidéki mezőgazdasági munkásság életfentartását különben is nagyban befolyásolja, hogy munkabérét jórészt nem pénzben, hanem gazdasági terményekben kapja meg. Ezekhez kell mérnie táplálkozását s ha feleslege marad, azt előbb fáradsággal kell értékesítenie, ha cserébe ipari termékekhez akar jutni. Az értékesítési munkát tehát le kell számítanunk, ha a mezőgazdasági munkás terményekben kapott munkabérét értékelni akarjuk s e művelet ered- ményeképen kitűnik, hogy a mezőgazdasági munkabérek e szempontból is kedvezőtlenebbek, Mint az ipari munkabérek. Ezért költözik be a

mezőgazdasági munkásság a városokba, ahol magasabb munkabérét pénzben kapja meg s e pénzen belől tetszése szerint állapíthatja meg életrendjét.

Ebből láthatjuk, hogy a városok közgazdasági jelentősége nagyon mélyreható. A modern város gazdasági produktum. Gazdasági okok: az ipar és kereskedelem fellendülése, illetőleg nagyüzemmé fejlődése teremtették meg. E nagyüzemek vonták a városokba a népesség oly nagy kontingensét, hogy a mezőgazdasági népesség jelentősége nagyban alászállott. Viszont a lélekszámban bővelkedő városok kihatottak az egész közgazdaságra is. Jobb munkabéreket biztosítottak az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak s a mezőgazdaság technikai fejlődésére állandóan befolynak. A mezőgazda számára állandó és biztos piacot nyitottak, ahol terményeit mindenkor értékesítheti; jövedelmének fokozására tehát minden felhasználható területet művelés alá vesz s igénybe veszi a technika összes vívmányait.

A modern városi élet tehát a legfejlettebb gazdasági rendszar képviselője, s amely ország városai rohamosan fejlődnek, ott a közgazda- sági élet is virágzásnak indult.

E virágzó gazdasági élet azonban, melynek létfeltétele a város, individuális jellegű, előnyeiben nem részesedik maga a város. Viszont a városokba tömörülő népesség élelmezési, művelődési, egészségügyi, rendészeti stb. szükségletei olyan óriási terheket rónak a vá____........................ .. . .mya.'juEj;_sg

és nem tudnál ellentállni perzselő csókjaimnak. De a te édes arcodon, a te szende szemedben ott lebeg valami varázs, valami intő tilalom ; a te szerelmedet nem ezen a tapétaajtón keresztül, hanem az oltárnál megszerzett jogon akarom bimi. Te a nőm leszel.

— Szüleid még meg is átkoznának, hogy egy senki lányát veszed el.

— Már bele is egyeztek.

— Igen ? ! Tudom sokat kellett kérned őket ?

— Semmit. Csak azt a Madonna képet küldtem el haza, melyhez te ültél modellt, s azt irtani: ilyen vagy te is.

— Oh köszönöm . . . Érzem, hogy én nem birom el ezt a boldogságot, én meghalok.

— Dehogy halsz te kis csacsikám !

... Az eső szitált. Hideg szél süvített végig Rómán. A kályha nélküli város csaknem megfagyott ezen a hűvös délután.

Lóranda a műteremben rendezgette a vázlatokat, a csecsebecséket, a szobrokat. Fázósan húzta össze hófehér keblén a pongyolát.

Kopogtattak. Öreg. töpörödött anyóka tipegett be.

— Jé ! te vagy Lidia anyó ! De régen láttalak. Ülj le. Mondj valami friss pletykát. Mi újság ?

„Kővárvidék" tárnája.

A végzet utjai.

Irta : Dr. Baranyai József.

Mikor Loranda a legutolsó párisi divat szerinti ruhában «lőtte állt, szinte megrészegedett a bájos alak láttára. —

— Bájos vagy I Csak az én modellem fogsz lenni. El se eresztelek. Beteg rokonodhoz ápolónőt fogadok. Itt maradsz ?

— Maradok.

— Ott lakói a túlsó szobában. Ne félj. Én vigyázok rád. Ha azoktól a részeg cimboráktól megtudlak óvni, megvédelek önmagam ellen is.

— Köszönöm uram)!

.V Egy hónapja lakott már Lóranda a művész lakásán. Ez az egy hónap elég volt arra, hogy emésztő szerelem üssön tanyát sziveikben.

Együtt ültek a műterem pamlagán.

— Ma megint bájos vagy. Te istennőm.

— Ne hizelegj. A szolgálód vagyok.

— Nem hizelgek. Mondani is akarok valamit Lóranda : én elveszlek téged.

— Oh ne mondd ezt! Olyan rossz hallani ezt a köznapi hazugságot a te édes ajkadról. Te gazdag vagy, ilyen szegény leányt csak szeretőtökké szokjátok ti

! tenni ... Az elvevéssel csak hitegettek bennünket. Ez ! a mi sorsunk I Az éhség meg a vérünk jogát, a Madonna, kihez naponként imádkozunk, egy darabig csak el tudja csittitani velünk. De aztán ... a végzetünk utolér. Eleinte svájci selyemben járunk, aztán ránk un, aki előbb karjaiban ringatott bennünket. Majd rongyos ruhában datoját árulunk a Piazza del Popolón. Végre egy ugrás a Piber piszkos habjaiba. Ez a mi sorsunk !.

— Ne beszélj igy Loranda. Az első perctől valami kimondhatatlan érzés vonzott feléd, ez most már lángoló szerelemmé fajult. Nappal csak bírok magammal, de éjjel, mikor ezen a tapétafalon keresztül hallom, amint hánykolódói ágyadon, amint vergődsz a perzselő kínok között, óh akkor sokszor kimegyek az erkélyre, ki a levegőre, küzdők önmagámmal. Oh tudom én, hogy ezt a kis tapétaajtót az első kopogtatásomra, az első szerelmes suttogásomra megnyitnád

— — 2 K

— 20 fillér.

Szölöoltvány!! Szölövesszö !! A vilá«hirü adja a 0!táöí’per'

* metezni nem keli! (gyökeres 1000 db. 100 kor., airaa

50 kor. Szölöoltvány ok ezere: 140 kor,, a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. .‘. .*.

• • • •

tiencielési cim:

a

Felsősegesd. (Somogy megye.)

Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, T»l*ki-tér 388.

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. t