Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-04-12 / 15. szám
L A" . évfo1 yam. Nagysbmkut 1908. április 12. {<*. > m KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAQYSOMKIÍTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET'1 HIVATALOS, (^LQNYji Előfizetési ár: Egész évre Fel évre — — — 8 — «. 4 K Negyed évre I< Egy szára ára — — 2 K- 20 fillér. Főszerkesztő : Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő; Barna Benő. "ggy-aiWM;.1.» Szerkesztőség és kiadóhivatal : Nagysomkut, Te!aki-tár 388. sz. MEGJELEN MINDEN VA3ÁRNAP. A patronaga. Idegen szó, de értelme hazai viszonyainkra is nagy jelentőséggel bir. Voltaképen megfelelne az oltalomnak, de alkalmazkodva dr. Balogh Jenő egyetemi tanárnak a katholikus női tanfolyamban tartott igen érdekes előadásához, „az erkölcsi veszedelemben forgók oltalmazásáét értjük alatta. Hálásabb témája a társadalmi bajok orvoslásával foglalkozóknak nem is lehet. Elfojtani a bűnt ott, ahol fölburjánozni fenyeget, elölni a csiráját, még mielőtt kikelő képessége érvényesülhetne, elfojtani a hozzá való hajlamot : a közerkölcsök oly szaturálását idézi elő, mely a táisadalom boldogulásához kell, hogy vezessen. A gyakorlati keresztül vitelhez jó eszközöket ajánl dr. Balogh Jenő. Mindenekelőtt sutba veti Lombrosó előitéletszerü elméleteit a „született bűnösökéről és a bűnösöknek külsejük után való felismeréséről. Ezzel jóformán egészen elkülöníti a lelki tulajdonságokat a testiektől és függetleníti a lelket az őt körülvevő hüvelyétől. Á hűn okainak füikészériében is mélyrehatóbban jár el, mint Lombroso. Az, hogy az Öröklést tagadja, arra vezeti, hogy másutt keresse és találja meg a bűn forrását. E szerint á bűnösök egyik csoportját a betegek képezik, kik az elmelyórlaq körébe tartoznak ; a másik véglet a megrögzött bűnös. A bűnre való hajlamot, azoknál kik gyenge akaratuak, főleg a nyomor, a rossz befolyás, a vallástalanság és az utánzási vágy idézi elő. Eddig a törvény ezekkel a befolyásokkal nem törődött. Újabban egyesek ismét a szigorhoz óhajtanának visszatérni, mig mások — és ez a helyes irány — az erkölcsi veszedelemben levők társadalmi oltalmában keresik az orvosságot. Ezt a tevékenységet nevezzük patronage tevékenységnek. Ennél a tevékenységnél a beteg és megrögzött bűnösök megjavítására nem kell nagy súlyt helyezni, mert ez hosszú tapasztalat szerint elenyészően csekély kivételekkel, meddő- munka, ám annál több gondot kell fordítani a fiatalkoruakra és azokra, kik állandóan a bűn ösvényeinek szélén járnak. Mindenkinek a leikéhez hozzá lehet férni, amire legalkalmasabb a vallás és a népoktatás, mely nemcsak ismeretekkel látja el a fiatalságot, hanem erkölcsi életét is nemesíti. A legkisebb falusi mesternek is magasztosabb a feladata semhogy nebulóinak az „ABC“ titkaiba való beavatását tartsa kizárólag kötelességének. Lfe a pap és a tanító áldásos munkájánál nem szabad megszűnnie a patronagenak. Igen hálás elismeréssel vesszük ugyan dr. Balogh Jenő egyetemi tanárnak nagybecsű fejtegetéseit, azonban abban, amit ő ajánl, még nem látjuk teljes garanciáját a bűnösök számának jelentékeny csökkenthetésére. Dr. Balogh Jenő igen helyesen — az embereket akarja megjavítani, de mi még ehhez az életviszonyok megjavítását is célba veendőnek tartjuk. A szükségnél;, a kisértésnek még a legerősebb jellem is csak bizonyos határig tud ellentállni — a szükséget, a kisértést kell, a hol csak lehet kiküszöbölni, hogy a jellemeket próbára tenni ne kelljen. A valódi az igazi patronage tevékenységnek tehát az általános nyomornak enyhítésére is ki kell terjeszkednie, még pedig semmiesetre sem alamizsna nyújtás utján, mert a koldus, a ki amúgy is jut néhány fillérhez, Jkevésbbé hajlik a bűnre, mint az, kinek önérzete tiltja, hogy kegyelem kenyéren éljen. Munkát kell adni a népnek és gondoskodni, hogy munkája megfelelően fizettessék, akkor az erkölcsi nevelés által edzett jellemet nem fenyegeti a romlás veszélye. Jövedelmező háziipar. Szárított virágokért, melyek mint diszcsok- rok és halotti koszorúk jönnek a kereskedelembe, hazánk is tetemes összeggel adózik a külföldnek és különösen Németországnak, holott ezt az iparágat tulajdonképpen mulatságból felkarolhatnák mindazok, akik egy kis kerttel rendelkeznek, azon virágok előállítására, melyek szárításra, alkalmasak, miáltal ama virágokból, melyek nyáron át kedves jelenségükkel annyi örömet okoznak, oly kevés és valóban gyönyörködtető munkával igen szép jövedelemre tehetne szert minden falusi cseléd. S valóban csodálkozunk, hogy a háziipar annyi faja között, melyeknek némelyikére va 1 .Kővárvidék" íárczá a, Egy levél. Egy időtől a falunkba nem beszélnek másról Hogy levelet irt egy legény idegen országból . . Idegen országból, a tengeren túlról . . . Nagy Amerikából. A sok pecsét, s furcsa bélyeg az útmutatója, Hogy merre ment, hogy merre van a levél Írója, Hetek óta jön a levél a süvítő gg éllel Mennyi sok hírével, Többek között a levélbe az is vagyon Írva . . , Akácos falunk temploma, ha láthatlak újra Megcsókolnám a küszöböd fáj it, A padiód deszkáját. Azt a nagy, hosszú levelet tárgyalják egy hétig Mindönkinek szavát százszor is apróra beszélik. Ha valaki elkezdi azt újra, Könyv nélkül is mondja. A mikor elju t a level a mi szomszédunkba, Egy szöghaju sáppadt lány, mintha ráborult volna, (Akárcsak a levél csupán neki szállott volna) S a hosszú levelet összc-vissza Csókolgatta volna. (Bpest.) SIMON JÓZSEF. A jellem Hideg, kegyetlen januári éjszaka volt ! A körúton, : ahol enyhébb időben ezrével önti ki magából ez az j örökké eleven, sohasem alvó város a szürke emberrajokat, még az éjszaka utcai életképe is olyan roozgal- ; más, hogy boil lenék egy-egy nagyobb vidéki város j nappali elevenségének. De ezen az éjszakán alig lehe- ' tett egy-egy erősen beburkolódzott, siető embert látni. Erdélyi Kázmér, egyik jóhirü fővárosi napilap munkatársa, fárasztó éjszakai munkája után éppen ! hazafelé tartott, A dermesztő hidegben, amely kékre fagyasztotta az aic.f, szinte rohanva sietett végig a körúton s> éppen egv ismert irodalmi kávéház felé tartott, amikor a körutat, keresztező egyik utca sarkán egy támolygó nőt látott befordulni a körútra. Az első pillanatokban Erdélyi a fővárosi ember előtt már megszokot életképet, az éjszaka csavargó nőjét látta csak benne, de valami ritka érzés, vagy talán csak a puszta kíváncsiság miatt mégis megállóit s az éjszaka élő ember ideges tekintetével kereste a kendőbe burkolt nő arcát. Amint igy, ott az utcasarkon megállóit, a nő lassan ráemelte szemeit s félénk bátortalan lépésekkel feléje közeledve, bágyadt, erőtlen hangon megszólította öt: „Jó uram ! ... ha van még egy kevés ember- szeretet. Önben . . . igazán nem tudom . . . hogyan kezdjem . . . fáradt vagyok . . . szomorú, ... nagyon fáj miüdeuem! . . . azt hiszem uram, . . . úgy érzem, . . . ha még egy órát . . . keli ... itt künn lenni . . . m< ghalok! . . . mindenre kérem, . . . ami ön előtt szent és . . . tisztelni való érzés, . . . hogy ... ne taszítson el magától ... ne hagyjon el engem . . Szolöoltváii y!! Sztflövesszö!! A vU"*hirü a ?er*-----------inetezni nem kell ! Gyű altos 1900 db. 100 kor., sima 50 kor. Szöiőoitvanyok esere: 140 kor,, a legnemesebb fajokból. Árjegyzék ingyen. ,. Rendelési cim : JüflC i Felsősegesd (Somogy megye.)
