Kővárvidék, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
2 KÖVARVIDÉK márc 15. óta égető hiányát érzi az uj ipartörvénynek, amely kiküszöbölje gazdasági életünkből a száz és százféle anomáliát, a tisztességtelen versenyt i és elhárítsa a munka és az üzlet utjából az akadályokat. Nagy mű fekszik előttünk, s hosszú időt vesz igénybe átolvasása, áttanulmányozása. De ahogy átlapozzuk a javaslatot, nyomban felötlik annak gazdasága, mindenre kiterjedő figyelme, alapossága és az a gyakorlati észjárás, amely a modern üzleti és ipari élet minden nyilvánulá- sára figyelemmel van. Számos gyökeres, sőt radikális reformot tartalmaz ez a javaslat, amely újítások egészen j uj formát és lényeget adnak a kereskedelmi és ipari élet egyes nyilvánulásainak. Minden iparos, minden iparossegéd és minden munkás n»eg- találja itt érdekeinek teljes védelmét és megtalálja a kereskedő is, ha nem is olyan nagy mértékben, mint az iparos. Sokan hibául rójják föl az uj javaslatnak azt, hogy a kereskedelem dolgaival nem foglalkozik oly intenziven, mint az iparosokéval. Akik azonban ezzel a váddal lépnek fel, azok figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy a kereskedelem sokkal szabadabb, tökéletlenebb foglalkozás, mint az ipar, hogy a kereskedelem a legminociuzusabb részletezés mellett sem strikte a képesítéshez kötve. Mert kereskedő a falusi greizler is, a városi boltos is és a nagyvárosi áruház tulajdonos is kereskedő, a nyulbőrös is és a gyáros is. Egy olyan szakmában, amely annyi ezerféle formában és kialakulásban nyilvánul meg, nem lehet törvénybe foglalni minden nyilvánulást. Ezért tehát ne vegyék zokon a kereskedelem barátai, ha az iparról több szó esik a javaslatban, mert ebből a javaslatból semmi sem hiányzik, amit a kereskedelem érdekében törvénybe lehet iktatni. Lehetetlent ne kívánjanak embertől, még ha az Szte rényi József is, aki apja ennek a nagystillü alkotásnak. A javaslat egyik leglényegesebb része az, amely a képesítésről intézkedik. A kontárságnak | az iparban egyszer s mindenkorra vége lesz, j amit bizonyára nagy örömmel üdvözöl az egész magyar iparosvilág, amelynek állandóan kára és sérelme volt, hogy szakképzetlen emberek ! egy kis pénzzel vagy esetleg anélkül úgy játszották ki az ipartörvényt, hogy képesített iparossegédet, úgynevezett üzletvezetőt vettek maguk mellé strohman gyanánt és igy konkuráltak az iparosokkal, akik megszenvedtek a mesterségükért. Ennek a strohman politikának most egyszer s mindenkorra befellegzett. Másik jelentékeny intézkedése a javaslatnak a munkás és munkaadó közötti viszony rendezése. A javaslat értelmében munkaadókból és munkásokból választott bíróság van hivatva mint elsőfokú hatóság dönteni a munkás és munkaadó között felmerült vitás esetekben. E választott bíróság tagjai, egyforma jogokkal és hatáskörrel bírnak s bizonyára és a munkás teljes megnyugvással vetheti magát alá ezen hatóság döntésének. Rendezi a javaslat a munkaidő kérdését úgy az iparban, mint a kereskedelemben, rendezi pedig a humánus szempontok figyelembevételét. A munkaidő fejezete kimondja, hogy j vidéken a kereskedelmi alkalmazottaknak délben j egy órai étkezési idő adandó. Az üzletek munka- j ideje reggel 6 órától esti nyolc óráig terjedhet; az érdekelt kereskedők kétharmadának kívánságára az ipar fel ügyelő legfőllebb egy órával korábbi zárást állapíthat meg. Érdekes a munkaközvetítés fejezete, amely a 10,000 lakosnál többel biró városokban kötelezővé teszi a községi munkaközvetítők szervezését, amelynek f'entar- tását felében az állam, felében az illető község viseli, de emellett az egyesületeket az ingyenes és a saját tagjaik részére való munkaközvetítéstől is eltiltja. A javaslat engedélyhez köti a pénzkölcsön- közvetitő ügynökségek iparát és azt kirekeszti a vándoriparok köréből. Az üzleti cégtáblákra nézve kimondja, hogy amennyiben az üzlet- tulajdonos nő, ez a cégtábla világosan kitüntetendő. A megrendelések gyűjtéséről szóló rész a kereskedő és iparosok lakóhelyén kívül való detailutaztatást, a fogyasztónál való megrendelés gyűjtést, továbbra is, az eddiginél erősebb módon tilalmazza, sőt kimondja, hogy azon fióktelepek tulajdonosai, amelyeket csak a megrendelések fölvétele céljából létesítettek, a fióktelep helyén se gyűjthetnek a fogyasztóktól megrendeléseket. Megszorítja a törvény a végeladások és árverések tartását s hatályos intézkedéseket tervez azon anomáliák megszüntetésére, hogy a végeladás tartama alatt az üzletbe újabb árukat csempészhessenek be s azokat is, mint a végeladáshoz tartózkodókat adhassák el. A csődtömegből vagy árverésen vett áruk eladását hirdetni egyáltalán tilos. Ilyenkor Március fele. ii. Irta: Dr. Feleki Sándor. Egy versemnek szólt igy a elme, Sokat nem ért, rossz volt a rime A versre, mondd, emlékszel-e ? Szivembe cseng, mint messze hangzó, Csilingelő, kedves, harangszó, Ilyenkor március fele. Jól emlékszem, mikor szavaltad, Tüzes szavad, beszédes ajkad Szint, illatot öntött bele; . Dicsérted a rimes beszédet, Szóval, tetszett nagyon tenéked „Ilyenkor március fele.“ lét az adta meg, hogy ime itt van most az ő tulajdonában valami, amit a másik soha, semmi körülmények között nem kaphat meg. Apró, jelentéktelen kellemességei és örömei az életnek ezen az alapon óriásiakká nőttek s Margit és Lenke, mint két gyönyörű ragadozó, a percek legszerényebb virágocskáit is leszakasztották s elraktározták gyűlöletük múzeumában. Körülöttük pokollá vált mindenkinek az éiete. Az öltöztető asszonyoké, a szinházi szabóé és főleg azé a két dzsentlemené, aki a két leány anyagi létének szilárd alapját képezte. Rettenetes cári önkénykedést gyakorolt Terpsiehore két papnője e két úron, akik végül azt vették észre, hogy a leányok őket is belehajtották az eszetlen versennybe, a melynek láza veleragadta őket. És oly napon, mikor Margit automobilja elütött egy öreg embert és az újságok foglalkoztak az esettel, Lenke haját tépve kérte, követelte a barátjától, hogy ő viszont két embert gázoljon agyon s közben vörösre sírta szemét s a bőségesen ömlő könnyek kimarták arcának hófehérségét s szép orrát. Egy középkori véres fantáziától duzzadó cselszüvény utján valóban be is csempészte Lenke barátja az újságokba a dupla elgázolásról szóló hirt. Hanem ekkor úgy érezte a kitűnő férfiú, hogy a mérték beteheti s egy szép napon beállított Margit barátjához s igy szolt hozzá ; — Uram, mi mind a ketten derék, tisztességes úriemberek vagyunk, jó sorsra méltóak nem érdemeljük meg, hogy e két leány oldalán pokol legyen az életünk. Fogjunk kezet, uram s Ígérjük meg egymásnak, hogy barátnőink eszeveszett kívánságait nem teljesítjük ezután. Margit lovagja meghatottan szorította meg Lenke anyagi alapjának jobbját s valami eskűtélét rebegett. És ettől fogva csakugyan a két dzsentlemen helyzete javult, de a leányok bizonyos tehetetlenség érzése alatt még jobban gyűlölködtek. Ekkor történt, hogy egy uj operettben egy-egy kis szerepet kapott a két leány. Görög szerelmes párt játszottak s a második felvonásban hosszan össze kell csókolózniok. A beavatottak — s istenem egy operett- színház ügyeibe az egész világ be van avatva! — a beavatottak, mondom, izgatottan várták a bemutató estéjét, hogy a pikáns látványban gyönyörködjenek. A primadonna egy hosszú, puha szőnyeges kereveten feküdt, lehanyatlott kezében aranyserleget szorongatott, körötte haldokló rózsák lehelték ki illatos lelkűket s felülről bizonyos időközökben virágok hullottak alá. Köröskörül egymáshoz szorulva szerelmespárok álltak, ültek és feküdtek s a nők görög ruhái szabadon hagyták a karokat, kebleket s hátakat. A levegő forró volt és illatos, egy bekövetkezendő izgalom percétől terhes s amint a női karok, vállak összeértek, buja villamos áram futott át a sorokon. A zenekar tompán játszott egy dalt. A hegedűk hangjai, mint izzó fehér lángocskák lobogtak, amelyeken néha úgy futott át a flóta érzéki, rekedtes hangja, mint a vakitó aranykigyó. A hárfa pengései, ezüstlemezre hullatott gyöngyök valóra emlékeztettek s a csetlő a beteljesedett szerelem elhaló, fájdalmas hangjait hallatta, amint siratják a gyönyörű sóvárgásokat s az éjszakák bolond vágyakozásait, melyeket elrabolt a beteljesedés. A primadonna pedig ezekbe a hangokba el-elcsukló, érzéki halk sikongásait fűzte bele. Színpadon s nézőtéren mindenki reszketett s életeknek legszebb pillanatai virágoztak ki az emberek agyában. Az egymás mellett ülő férfiak és nők keze önkénytelenül egymásba csúszott. És ekkor keltett öntudatlan lázban egymásra borulnia a két leánynak. A nézők szeme csillogott, s a két leány, mintha mágikus álomban lett volna, szinte egymáshoz vonaglott. A barnának arca tüzelt, hosszú szempiílája lecsukódott, széles ajka kinyílt, mint a rózsa s vonásai valami kimondhatatlan boldog mosolyba igazodtak. A szőke ametiszt — szemei félig látszottak s átható lángokat löveltek. Keskeny ajkai látni engedték hófehér fogsorát s az arcon, amelyet csodásán finom hajkorona fedett, valami mély fájdalom fénye ömlött el. így tapadtak össze. Fehér kezük egymás vállán nyugodott. Ajkukon ott égett a csók, mint tüzes nap, kábító forróságot szórva szerte, mig a zenekar bűvös hangjai szították a lángot. A szinházon borzongó vonaglás futott át, a térdek reszkettek, a szemek lecsukódtak, itt-ott a boldogság könnyei virágoztak a pillák alól, s a csók még egyre tartott a színpadon, A két leány semmiről nem tudott, közöttük minden elsülyedt, s egy hatalmas lángoszlopban egyesültek. A rendező künn toporzékolt, a zenekar már harmadszor kezdte a dalt s valaki a karzaton a mély buja csendben tapsolni kezdett. Az a "leány megtörte a varázslatot. A szőke leány- feje megrándult, karja lecsúszott a másik hátáról, s öntudathoz kapott. Szeme kinyílt s tekintete az első sorban ülő barátjára esett. Ajkán ott izott még a másik leány öntudatlan, csókos ajka, de ő már józan volt. Ekkor felvilant gonoszán tekintete s a másik pillanatban Margit éles sikoltása vergődött a felzaklatott csendben s véres ajakkal bukott hátra. A szőke leány fehér fogai keresztül fúródtak az ajkain. A függöny hirtelen legördült s nagy zugás, kiabálás viharzott a levegőben, ahol nehány pillanat előtt még egy csodálatos, beteges csók szórta szét megrontó sugarait. A Völcsök illésfalvi vasúti megállóhelyen 20.000 darab 9 sukkos szöllőkaró eladó, ezer darabonkint 80 koronva). ECKER BÉNI fakereskedő, Nagysomkuton.
